Rinka! Te hogy írsz ilyen hosszúkat, hogy időközben nem dob ki az oldal? Én szépen megint megkreáltam a múvet s mire elküldtem volna már nem tehettem
Amikor harmadszor jártam úgy, ahogy te, rászoktam arra, hogy a gépemen írom meg, és úgy másolom be.
Meghökkentő mesék, történések nőkről és férfiakról.
- Téma inditó Rinka
- Kezdés dátuma
Amikor harmadszor jártam úgy, ahogy te, rászoktam arra, hogy a gépemen írom meg, és úgy másolom be.
Jobb ötletem nincs....részletekben írom le! Nem fognak kifogni rajtam!!!
Szóval, harmadszorra:
Fiatal házasok voltak. A nevük legyen Péter és Anita. Péter 25, Anita talán 23 éves. Igazi egymáshoz való párocska volt. Mivel még gyerekek nem voltak, így sok időt töltöttek a barátokkal. Állandó hétvégi összejövetelek, de hétközben is fel-feltűnt egy-egy barát a lakásukban. Kiváltképpen Csaba, aki Péter gyermekkori jópajtása volt. Péter elmondása szerint testvérként nőttek fel, mindkettőjük családja sajátjaként kezelte őket. Együtt cseperedtek, együtt kezdték megnézni a lányokat és a Péterék esküvőjén természetesen Csaba volt az egyik tanú.
Szóval, harmadszorra:
Fiatal házasok voltak. A nevük legyen Péter és Anita. Péter 25, Anita talán 23 éves. Igazi egymáshoz való párocska volt. Mivel még gyerekek nem voltak, így sok időt töltöttek a barátokkal. Állandó hétvégi összejövetelek, de hétközben is fel-feltűnt egy-egy barát a lakásukban. Kiváltképpen Csaba, aki Péter gyermekkori jópajtása volt. Péter elmondása szerint testvérként nőttek fel, mindkettőjük családja sajátjaként kezelte őket. Együtt cseperedtek, együtt kezdték megnézni a lányokat és a Péterék esküvőjén természetesen Csaba volt az egyik tanú.
Anita csendes, finom teremtés volt, de a fiúk fergeteges viccelődése magával ragadta őt is, szerette Péter barátainak a társaságát. Péter ennek nagyon örült, mert sokszor hallotta a munkatársaitól, hogy bizony az asszonyok nem igazán kedvelik a cimborákat. Náluk ez másképpen volt. Csaba szinte mindennap felugrott egy pár percre, órára, sokszor munkából egyenesen hozzájuk ment. Éppen ezért kezdte furcsának találni Péter, hogy egyszercsak elkezdett elmaradozni a jóbarát. Hiába faggatta, megbántódott-e valamiért, Csaba mindig csak azt felelte, hogy semmi baj nem történt, mindössze kicsivel több a munkája, fáradékonyabb, szívesebben pihen mostanában. Péter végülis belenyugodott ebbe, titkon azt gondolta, hogy egy bimbózó kapcsolat lehet a háttérben, csak barátja még bizonytalan s nem akarja kifecsegni a dolgot.
Egyik nap, amikor Péter a munkából hazatért döbbenten kellett látnia, hogy kicsiny felesége ágyban fekszik, roppant sápadt és láz gyötri. Azonnal orvost hívott hozzá, aki csak annyit tudott mondani, hogy valószínűleg valami vírus okozhatja a gondot, de hamar fel fog épülni a gyógyszerek hatására. Nem így lett. Anita hosszasan betegeskedett, a láz nem akart szűnni, Péter egyre kétségbeesettebb volt. Felkereste hát jóbarátját és elpanaszolta neki, hogy mi történt Annitával. Megígértette Csabával, hogy másnap mindenképpen meglátogatja őket, hátha a társasága kissé felvidítja kedvesét. Örömmel tért haza és csak annyit mondott a feleségének, hogy holnap kellemes meglepetésben lesz része. Hiába faggatta az asszonyka, hogy miben sántikál, nem árulta el.
És másnap betoppant Csaba. Anita szinte felragyogott úgy örült a régen látott kedves vendégnek. Rögtön kikelt az ágyból, megigazította frizuráját és ő maga kínálta Csabát. Péter pedig boldog volt, hogy ilyen jó hatással van a barátja Anitára. Még meg is dicsárgette magát gondolatban, hogy ilyen remek ötlete támadt. Sebtiben meg is ígértette Csabával, hogy másnap is eljön. A látogatások ismét rendszeressé váltak és Anita napról-napra jobban lett, míg egy szép napon már teljesen elhagyta az ágyat. Péter kimondhatatlanul boldog volt, hogy rendbejött a felesége, nem győzött hálálkodni barátjának és a jó istennek, hogy meggyógyult hőn szeretett kedvese.
Aztán ráköszöntött az a nap, amit sohasem gondolt, hogy valaha is megtörténhet. Ismét együtt múlatták hármasban az időt egy délután, amikor Anita így szólt:
- Mit szólnál hozzá, ha azt mondanánk Csabával neked, hogy mi szeretjük egymást?
- Semmit. Örülnék neki, de amúgy meg tudom is. - válaszolta Péter.
- De nem úgy, mint barát, hanem mint az igazi szerelmesek.
- Ez valami poénos dolognak készül?
- Nem - és Anita odalépett Csabához és szájon csókolta.
Péter még ekkor is azt hitte, hogy ez valami nagy nevetés eleje akar lenni, bár érezte ez egy kicsit neki talán sok, de nem hitte, nem akarta elhinni, hogy lehet bármiféle valóságtartalma a dolognak.
De lassan rádöbbent, hiszen a másik két szempár könyörögve, bocsánatért esedezve tekintett reá. Majd egymás szavába vágva próbálták elmagyarázni, hogy ők mindent megpróbáltak, hogy ez ne legyen így! Nem véletlen, hogy Csaba elmaradt mellőlük, de be kell látnia, meg kell értenie, hogy tehetetlenek ezzel az érzéssel szemben, hiszen látta, hogy Anita még bele is betegedett, hogy nem láthatta kedvesét.
- Meg kell értened...meg kell értened...meg kell értened! - visszhangozta minden a környezetében. És már a lelke az agya is ezt visszhangozta.
Lassan, meredt tekintettel felállt a székről, elindult az ajtó felé. Felvette a cipőjét és a kabátját, majd a kilincsre tette a kezét. Ekkor hátrafordult és csak ennyit mondott:
- Azt szeretném kérni, hogy mire visszajövök már ne legyetek itt!
Nem voltak. Pár hónap múlva kimondták a válást.
Azóta Csaba és Anita egy pár. Péter egyedül él. Nem lett újabb kapcsolata és elmondása szerint nem is lesz. Pedig ennek a rémes napnak már 17 esztendeje.
Én nagyon remélem, hogy egyszer mégiscsak betoppan az a nő Péter életébe, aki egyetlen tekintettel képes lesz kinyitni jégbe zárt szivét. Szurkolok neki!
Huhhhhhhhhh.....csak sikerült! Sajnálom, hogy megint egy szomorú történetet osztok meg veletek, de valóban a minap találkoztam ezzel a fiúval és gondoltam megosztom beletek rémes szerelmi történetét :-(
Egyik nap, amikor Péter a munkából hazatért döbbenten kellett látnia, hogy kicsiny felesége ágyban fekszik, roppant sápadt és láz gyötri. Azonnal orvost hívott hozzá, aki csak annyit tudott mondani, hogy valószínűleg valami vírus okozhatja a gondot, de hamar fel fog épülni a gyógyszerek hatására. Nem így lett. Anita hosszasan betegeskedett, a láz nem akart szűnni, Péter egyre kétségbeesettebb volt. Felkereste hát jóbarátját és elpanaszolta neki, hogy mi történt Annitával. Megígértette Csabával, hogy másnap mindenképpen meglátogatja őket, hátha a társasága kissé felvidítja kedvesét. Örömmel tért haza és csak annyit mondott a feleségének, hogy holnap kellemes meglepetésben lesz része. Hiába faggatta az asszonyka, hogy miben sántikál, nem árulta el.
És másnap betoppant Csaba. Anita szinte felragyogott úgy örült a régen látott kedves vendégnek. Rögtön kikelt az ágyból, megigazította frizuráját és ő maga kínálta Csabát. Péter pedig boldog volt, hogy ilyen jó hatással van a barátja Anitára. Még meg is dicsárgette magát gondolatban, hogy ilyen remek ötlete támadt. Sebtiben meg is ígértette Csabával, hogy másnap is eljön. A látogatások ismét rendszeressé váltak és Anita napról-napra jobban lett, míg egy szép napon már teljesen elhagyta az ágyat. Péter kimondhatatlanul boldog volt, hogy rendbejött a felesége, nem győzött hálálkodni barátjának és a jó istennek, hogy meggyógyult hőn szeretett kedvese.
Aztán ráköszöntött az a nap, amit sohasem gondolt, hogy valaha is megtörténhet. Ismét együtt múlatták hármasban az időt egy délután, amikor Anita így szólt:
- Mit szólnál hozzá, ha azt mondanánk Csabával neked, hogy mi szeretjük egymást?
- Semmit. Örülnék neki, de amúgy meg tudom is. - válaszolta Péter.
- De nem úgy, mint barát, hanem mint az igazi szerelmesek.
- Ez valami poénos dolognak készül?
- Nem - és Anita odalépett Csabához és szájon csókolta.
Péter még ekkor is azt hitte, hogy ez valami nagy nevetés eleje akar lenni, bár érezte ez egy kicsit neki talán sok, de nem hitte, nem akarta elhinni, hogy lehet bármiféle valóságtartalma a dolognak.
De lassan rádöbbent, hiszen a másik két szempár könyörögve, bocsánatért esedezve tekintett reá. Majd egymás szavába vágva próbálták elmagyarázni, hogy ők mindent megpróbáltak, hogy ez ne legyen így! Nem véletlen, hogy Csaba elmaradt mellőlük, de be kell látnia, meg kell értenie, hogy tehetetlenek ezzel az érzéssel szemben, hiszen látta, hogy Anita még bele is betegedett, hogy nem láthatta kedvesét.
- Meg kell értened...meg kell értened...meg kell értened! - visszhangozta minden a környezetében. És már a lelke az agya is ezt visszhangozta.
Lassan, meredt tekintettel felállt a székről, elindult az ajtó felé. Felvette a cipőjét és a kabátját, majd a kilincsre tette a kezét. Ekkor hátrafordult és csak ennyit mondott:
- Azt szeretném kérni, hogy mire visszajövök már ne legyetek itt!
Nem voltak. Pár hónap múlva kimondták a válást.
Azóta Csaba és Anita egy pár. Péter egyedül él. Nem lett újabb kapcsolata és elmondása szerint nem is lesz. Pedig ennek a rémes napnak már 17 esztendeje.
Én nagyon remélem, hogy egyszer mégiscsak betoppan az a nő Péter életébe, aki egyetlen tekintettel képes lesz kinyitni jégbe zárt szivét. Szurkolok neki!
Huhhhhhhhhh.....csak sikerült! Sajnálom, hogy megint egy szomorú történetet osztok meg veletek, de valóban a minap találkoztam ezzel a fiúval és gondoltam megosztom beletek rémes szerelmi történetét :-(
Én sajnálom szegény Pétert Remélem, tovább tud majd lépni!
De ezt a történetet sajnos rengeteg párra rá lehetne húzni.
Remélem, tovább tud majd lépni!De ezt a történetet sajnos rengeteg párra rá lehetne húzni.
Igazad van Puszedliufo. Sok hasonló esetről hallottam én is, hogy a "legjobb barát" vagy "barátnő" rombolja szét két ember békés kapcsolatát. Ez már a második, amit le is írtam itt nektek. Nos, engem ez a veszély egyelőre nem fenyeget, mert nincs kit elrabolni tőlemÉn sajnálom szegény Pétert
De ezt a történetet sajnos rengeteg párra rá lehetne húzni.
Én is voltam már ilyen rabló...az is nehéz helyzet sajnosIgazad van Puszedliufo. Sok hasonló esetről hallottam én is, hogy a "legjobb barát" vagy "barátnő" rombolja szét két ember békés kapcsolatát. Ez már a második, amit le is írtam itt nektek. Nos, engem ez a veszély egyelőre nem fenyeget, mert nincs kit elrabolni tőlem
Demi, azért remélem, hogy hamarosan lesz kit rabolni Tőled is;-)
Valaki írjon valami szépet, légyszike!
"in vino veritas"
Nem iszom...még
Amo, ergo bumm....hogy a latinnál maradjunk.
Maradhatunk,bar egy hangot nemtudok latinul.De.........
Amo, amare, amavi, amatum==>szeretni
ergo==>tehát
a bumm-ot meg nem magyarázom
Amo jelen esetben azt jelenti, hogy szeretek...
1500/ óra egyébként;-)
ergo==>tehát
a bumm-ot meg nem magyarázom
Amo jelen esetben azt jelenti, hogy szeretek...
1500/ óra egyébként;-)
Lényegében annyi, hogy ha szeretsz valakit, pofára esel...
Én meg érzem...Aha,igy mar ertem.
Olyan kikötésem végülis nem volt, hogy igaz is legyenSzép vagy pzsedli !!
Ez szép ugye??
Köszönöm Lacám, pussz érte
Persze, jobban örülnék egy igaz történetnek, aminek happy end a vége
HAPPY END!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Hasonló témák
