Dehogyis tiltakozom,miért is tenném??
Először tudattalan voltam (szenvedtem)
másodszor tudatára ébredtem a tudattalanságomnak(ekkor jött az igazi felismerés!!
)
harmadszor úsztam a boldogság tudatában (ez volt életem legszebb szakasza!)
negyedszer az ismeretlen megismerése megszokottá vált (már nem olyan felszabaditó érzés)
ötödször: vigyáznom kell ne hogy visszaessek a 4.helyre
Most itt tartok.
-Hatalmas trauma árán jutottam el egy olyan felismerésre,ami megváltoztatta az életem,a gondolkodásom.Sutba dobtam az addig belém plántált ideológiát,kondicionált viselkedést (bár nyomokban még érzem magamon a jeleit
),aztán mikor úgymond minden "jóra fordult",ismét állóviz vesz körül.
Ismét szenvedést kell átélnem ahhoz,hogy érezzem azt a semmihez sem fogható érzést,mint anno,mikor hagytam,hogy sodorjon,vigyen...(?)
Vagy hagyjam,és éljem meg a történéseket a nap minden percében...(?)
Ki tudja erre a választ??
Hát, az a helyzet, ha a tudatod egyszer már átdobtad a Tudatba, akkor többet nem tudsz a 4. szintre visszaesni csak úgy.
Viszont egy idő után rájössz, vissza kell szedned az egodból valamennyit, mert a bárgyú vigyorgásból nem tudsz megélni.
Egy idő után gyanús lesz, hogy nincs idő, és a világon semmi, de semmi nem izgat abból, mi történik veled vagy körülötted. Amilyen gyors volt az eltűnése, annyira macerás meló visszaszedegetni valamicskét, majd idővel konstatálod, hogy szép, szép, de már nem olyan mint volt.
Az állóvíz
vannak bizonyos időközönként "pihenőidők", amikor a világon semmi nem történik. Ennek két okát ismerem, ebből a kettőből egy teljesen ismeretlen, miért pihentetnek, a másik pedig, amikor te mondod, hogy pihenőt kérsz. Illetve állóvíz a bárgyú vigyorgás időszaka is, de az másképp.
Az újra átéléshez csaka szívcsakrád kell újta kinyitnod.
A kérdésed egy örök kérdés, mert egy egy lábbal odaát vagy, másik lábaddal itt állsz, próbálsz egyensúlyozni, de őszintén szólva sehogy sem az igazi attól kezdve hogy tudod, mekkora színjátékban vagy bábu. Na ez a legnehezebb.
Egyébként meg te döntöd el, hogy irányítasz vagy hagyod a dolgokat.
Irányításnál az a baj, tudod mi lesz, így elmarad a spontaneitás öröme ... tudod, amikor teljesen váratlanul meglepik érnek.
Ha hagyod a dolgokat, akkor meg csak szemlélője leszel, de aktív résztvevője nem.
Csak a szabad akaratod van már meg, azt teszel amit jónak látsz. Ha valóban voltál odaát.
Mielőtt megkérdeznéd, nem halálközeliről van szó, amikor az odaátot emlegetem. De az igazság tényleg ott van.
