Minden ami a szívednek kedves

szavak · 2009 Február 8

Hajnal Anna: A lány újra szól

Én szeretem, hogy lány vagyok
s előtted csupa félelem,
és csupa sejtő reszketés,
húzódozás, önvédelem,
mikor te nem is sejted még
s csak alig érintett szavad,
egy hangra megrebben szemem
és lélegzetem elakad...

egyszerre megnyílik a perc,
és izzó mélységeken át
megérzem lenn az a parázs
hogy lehel évezredeken át,
minden mélyen át az a csók
feltör, megérint és elér...
valami vonzó rettenet,
amelytől elakad a vér...

mint villámfény, távoli kard,
egy villanás szemembe vág,
s gerincen át a sarkamig
átfénylik rajtam a halál;
egy percig fehér láng vagyok,
és ami ajkamon lehell
a mélyből jövő üzenet,
érzed, hogy te gyujtottad fel?

Te vagy a titkos kapcsoló...
tán nem tudod mit hordozol,
míg fénylő távolt és közelt
szivedben eggyé oldozol...
Előled rejteném magam
te mágnességgel telített?
felszikrázom, ha csöndesen
térdemre fekteted kezed.

szavak · 2009 Február 10

T.Fiser Ildikó
Álomtündér

Leszáll a köd lassan szemedre,
a szobádba az álom lebeg be.
Lopakodva, mint a tolvaj,
tolakodva érkezik,
épp, hogy érint, bíztatóan,
majd a csöndben távozik.
A szép álom tündérlánya
táncát vidám színekben járja,
csengő hangján szívedbe hatol
a dallam könnyed, lüktető varázsa.
Újraélednek a múlt csodái,
zengnek belé az álom falak,
kinyílnak a réten az emlékek virágai,
hogy többé el ne hervadjanak.

szavak · 2009 Február 10

.

..Magány...

Mint ragacsos mézga úgy nyúlik a csend
Csak a szürkülő alkony fénye dereng
S az árnyakon ringó gondolatok
Lágy puha rózsaszín álma imbolyog

Hallgatag vágyak éveket nyelnek
Csupán a kérges dohszagú percek
Kiszáradt rozsdás vasfoga serceg
Az ízekre rágott tegnapokon

Dérködös lidércek szárnyai lengnek
Fátyolos lomha vágyak integetnek
Rám lehelnek majd tovasietnek
Egy tétován sikló gondolaton

Hervadó napjaim bilincsbe zárnak
Odalöknek némán a gyilkos magánynak
Karmai mélyen a testembe vájnak
S vérkönnyek hullanak arcomon

Ülök az ágyon s nézem a csendet
A haldokló fény is csak némán reszket
Mint aki minden reményt már elvesztett
Tétován vibrál ablakomon.

/Sándor Gyula/

szavak · 2009 Február 11

Van egy kedves ismerősöm
Túl van már a zsenge őszön
egyedül van, szeme nem ragyog
ezzel nagyon gondban vagyok!
Hogy s mint? -Mindig kérdezem
Nekem már babér nem terem!-
-Válaszolja kedvesen
Ezt meg, Én nem érthetem!
Mond mit számít a csalfa kor,
Ha a szív még zakatol?
A fiatalság múló , eltud veszni,
De a lélek, hogy tud öregedni?
Tanul lát gyűjti az éveket
Győz és veszít, sír és felnevet
Lehet bölcsebb
Ha megfárad pihen s lassítja a lépteket
de szeretni, mint hajdanán ("vagy csak úgy talán"...) azért mindig lehet!
/csak úgy/

szavak · 2009 Február 16

Ücsörgök csak gondolkozom.
Szemem, távoli pontokon.
Lámpa fénye meg remeg ,
Integet majd felnevet
Táncoló fény ejnye hát
Kinevetni más baját!
Nem Te rajtad nevettem
Csak..., párommal incselegtem
Hiszen, mióta megszülettem
Árnyék, ő van itt mellettem
Én, Vele, örök egy vagyok!
Elválaszthatatlanok!
Gyújt minket az éjszaka
S olt a napnak sugara
Nézem, nézem szám is tátva
Milyen boldog ez a lámpa
Nem oltom le éljenek a táncolók,
Majd, magamra húzom a takarót!
/csak úgy../

szavak · 2009 Február 16

Mi lenne, ha megfognád a kezem
És szárnyra kapnál velem
Repülnénk a magasságba
Egyenest a lét várába
Mesélnék ott sok sok csudát
Felednéd a gond otthonát
Átfognám a karod,
Hogy tudd én neked vagyok
Nem ejthetnél többé könnyet
Csak , ha az örömtől jönnek
Felülnénk a legnagyobb felhőre
Piros szirmot szórnánk, mezőre
Bejárnánk Egyiptom csodáit
Megnéznénk Christine rózsáit
Föntről lesnénk lent is körbe
Más ajka se legyen görbe
S ha embert látnánk, nehéz kővel logó orral
Rögvest be is szórnánk égi csillagpórral
Persze semmi sincsen ingyen
Mosoly a bére édes kincsem
Amint megkapom az árát
Már hozom is a tündér szárnyát!
/csak úgy../

szavak · 2009 Február 18

Tánc

Talán nem tudhatom
De, mégis úgy gondolom,
Mindig és mindig lehet kedv a táncra,
A lelket, a kór és idő nem verheti láncra!
Ha szeret a szerencse, és idős lesz élted,
Minden ott lesz benned, mert azt mind megélted.
Lehetsz akár gyermek, ha jő az unoka,
Vagy tán ifjú kamasz,
Mikor vigaszra vár amaz.

Netán, enyhül fénye a szemtükrének,
De, ott lakik mögötte, a testbe zárt lélek!
S őriz múltat, jelent, széjjel-t és rendet,
Úgy, ahogy azt szépen, sorban odatetted .
A lélek csak figyel, érez, begyűjti a sok évet,
Ez édes tanulásnak, az utolsó lélegzet vet véget.
De, addig míg a tüdő s szív éltet,
Mindig van ideje a táncnak, jónak, szépnek!
/ csak úgy../

szavak · 2009 Február 26

Verő ereket hasít bennem lényed !
S magad mégis valahol távol.
Nem menekülhetek a sors
mérgező tüzes nyilától.
Mikor előttem álltál "MINDEN" így láttalak,
s testembe mint százezer tüskékkel kapaszkodó inda,
bőröm minden centijén, húsomba befúrtad magad
Szeretném olykor kitépni, szétvágni a "nincs is" köteléket
S mindig újra megpróbálni, hogy ismét nélküled éljek,
de nem merem bolygatni, a sűrűn engem átszőtt bilincset,
tán a végsőkig siratnám azt a valótlan nem létező kincset
Vagy ha szívem szaggatnám apró darabokra
nekem már nem kell - így dobnám a porba
Se így- se úgy nem jó, semmit sem tehetek.
Tüskés bennem élő indákat dédelgetek.
Már mindent elfogadok, de nem tudom feledni
Hogy bár csontjaimban Te lettél a velő,
IGAZÁN, SZÍVEDBŐL SOSEM FOGSZ SZERETNI!

/csak úgy/

csak úgy · 2009 Február 27

Irigy vagyok a napra ,
mely rád ontja arany sugarát!
Irigy vagyok a komisz talajra,
mely viseli lábad nyomát!
Irigy vagyok a madár dalra,
mindig füledbe zengheti énekét ,
s a rózsa vörös hajnalra ,
mely nálad nyitja fel szemét !

Irigy vagyok az üvegpohárra,
mely nap mint nap a szádhoz ér !
Ott, ó de lennék én pohár ,
nem is adnám semmiér !
Bárcsak volnék tollpihe ,
mely párnádról az arcodra libben,
vagy puha selymes takaró,
hogy minden éjjel beterítsen !

Kezem, ha paplan csücske volna,
ölelnélek, vigyáznám álmaid,
S lágyan csendben kisimítanám
élet gyűrte ráncaid !
De talán, ha volnék inged,
Jaj! de azt is le kell venni !
Bárcsak élnék mindig benned,
és te sem tudnál elengedni !

csak úgy · 2009 Február 27

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w

oNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w

ontVertAlignCellWithSp/> <w

ontBreakConstrainedForcedTables/> <w

ontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style><meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 12"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 12"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cgabesz%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cgabesz%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cgabesz%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w

oNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w

ontVertAlignCellWithSp/> <w

ontBreakConstrainedForcedTables/> <w

ontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style> [FONT=&quot] [/FONT][FONT=&quot] Krizantémok[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]

[FONT=&quot]Halványkék hegyeink
hűvös őszt lehelnek,
mécslángon hizlalja
fényét az esti hold.
Élőhöz bújna éjjel
mind, aki eleven,
virággal takarja
hamvait a holt.

Engedd, hogy elérjem
lelkedet kedvesem,
krizantémok útján
karolj belém.
Károgó körmenet
vallatja a földet,
mormoljuk imánkat
együtt, te meg én.
[/FONT]

Takács Dezső

szavak · 2009 Március 3

Kamarás Klára - Valaki volt...

Valaki volt... aki ma nincsen...
Mint kézfogas rozsdás kilincsen,
elmúlt, leporlott mindörökre.

Valaki volt,... ma nincs semerre.
Az éjszaka a szél leverte
az ágakat, miket beoltott.

Valaki volt... s őt én szerettem.
Minden szavát rajongva lestem,
de nincs postás, ki tőle jönne.

Valaki volt... valaki elment...
Ahogy rovom e hosszú termet,
tudom, többé már nem jön vissza.

JULA56 · 2009 Március 4

Volt egyszer egy kicsi manó...

Volt egyszer egy kicsi manó,
huncutkodó,
gonoszkodó.

Ez a pöttöm kópé törpe
fejét mindig
azon törte,

hogy valamit kitaláljon,
s másokat jól
megtréfáljon.

Történt,hogy egy verset talált...
képzeljétek,
mit is csinált:

nem töprengett rajta sokat-
felcserélte
a sorokat.

S a versnek,mit átfaragott,
igen furcsa
címet adott.

Hogy szavaim elhiggyétek,
elmondom a
verset néktek:

lovat patkol
a szakács,
gombócot főz
a kovács.

Minden törpe
égig ér,
az óriás
zsebbe fér.

Me-me-mondja
a medve,
dirmeg-dörmög
a kecske.

Bajsza van a
madárnak,
szárnya meg a cicának.

Tavi béka
turbékol,
a vadgalamb
kuruttyol.

Szobát fest a
kéményseprő,
kürtőt kotor
szobafestő.

Ezt csinálta hát a manó,
az a huncut,
gonoszkodó...

Mi legyen most?Nem is tudom.
A megoldást
rátok bízom!
Szalai Borbála

dbogar · 2009 Március 4

Jeszenyin: Fiatalságod más hordta el

Sziasztok!
Nagyon sok szép dolgot olvastam és láttam. Igyekszem majd én is hozzájárulni ... Engedjétek meg azért nekem azt, hogy kérjem, a forma nem minden, jobb ha egyszerű a betűtípus, de olvasható, jobb ha fekete az írás, de látható ...

Most pedig egy Jeszenyin: Fiatalságod más hordta el" című verssel én is hozzájáruljak e tartalmas laphoz:

<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CBOGRDE%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CBOGRDE%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CBOGRDE%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w

oNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w

ontVertAlignCellWithSp/> <w

ontBreakConstrainedForcedTables/> <w

ontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style> Fiatalságod más hordta el

[FONT=&quot] - Szergej Jeszenyin nyomán -<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]fiatalságod más hordta el<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]nekem maradt ha megmaradt<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]hajad barnasága megkopott varázs<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]őszi verőfénye szomorkás szemednek<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot] <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]ó édes őszi időszak nekem<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]tikkadt nyári sétáknál is szebb<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]s képzeletem is jobban szeret <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]téged a selymes őszi sugárban<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot] <o></o>[/FONT][FONT=&quot]
szívem erős lett és egyenes<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]a pusmogók képébe hajítom <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]mikor kiszabadultam éjszakákon <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]végre vége a mulatozásnak<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot] <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]elhagyott életem búcsúzik[/FONT]
[FONT=&quot]a tivornyás legénykortól<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]szebb vágyak töltik szívemet<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]más szenvedélyeket hordoz vérem<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot] <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]ablakunkon már bekopogtat<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]a hűlő ősz sárguló vedlő faággal<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]hogy ajtót máris nyissak neki<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]őszi beletörődők alázatával<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot] <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]mindennel kibékül szívem<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]már nem veszít de még lázad<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]bár más lett a mi Oroszföldünk is<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]és mások a temetők a házaink<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot] <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]kitisztuló szemem már ellát<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]messzebbre villanása is odaér <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]hozzád csak te lehetsz nővér barát<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]szeretőként egyedüli társam<o></o>>[/FONT]
[FONT=&quot] <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]s komolyodó szolid dalaim<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]mostantól nálad szárnyalhatnak<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]az alkonyi órákon elhaló utakon<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]átfutó világmegváltó fiatalságról <o></o>[/FONT]

(fordította: Desiderius)

dbogar · 2009 Március 6

Gulácsy Lajos: Lettre de Manon

Sziasztok!

Egy gyönyörű Gulácsy verssel örvendeztetlek meg Benneteket:

<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="OneNote.File"><meta name="Generator" content="Microsoft OneNote 12"> Gulácsy Lajos

LETTRE DE MANON

(Gillet zenéjéhez)

Visszatérsz-é hosszú utadról még,
Hozol-é magaddal virágot, violát?
Hiszen oly túl távol valál rég,
S már nagyon várnak tudod, odaát.
Kis kertünk fakul most, it az ősz
Hol te vagy, ott nyílik sok virág,
Hozzál magaddal, jól tudod, itt az ősz,
Sok-sok virágot, lássunk szent csodát.
A hó mikor már halkan permetez,
S a kert ezüstös leplet hord magán,
Kis szobámban hárfa zengedez,
És hull sok virág keblemre szaporán.
Visszatérsz-é hosszú utadról még,
Hozol-é magaddal virágot, violát,
Hiszen oly túl távol valál rég,
S már nagyon várnak: tudod, odaát.
A régi kert fehér már, itt a tél,
Hol te vagy, ott most érik a narancs,
A hárfa zeng, de szívem nem zenél,
Mert elment már érted a parancs.
Az ukáz téged harczba szólít újra,
A puskatűzben elveszel talán,
Szerelmünk ma hattyúdalát sírja,
S a kert hótalárt hordoz már magán.
Ünnepli fehér, első szerelmünket,
A fontos percznek szép emlékeit,
A fák letarolt ága fájdalomtól reszket,
Szívem e falból édes kínt merít.
Visszatérsz-é hosszú utadról még,
Hozol-é magaddal virágot, violát,
Hiszen oly túl távol valál rég,
S már nagyon várnak: tudod, odaát.

S hozott virágod hull rám szaporán...

csak úgy · 2009 Március 7

Csodálom a nagy világot
Mindig hoz egy újdonságot
Ha bánat emészt,szívedbe bújt
És úgy érzed , most nincs kiút
Egyszer csak egy Fény felragyog
Találsz egy kedves csillagot
Ki szól :-majd én vigasztallak
Nyílj virág s én, meglocsollak
Lelked szirmát kezembe fogom,
Halkan, súgva szólítgatom

Légy boldog te erőt hozó
Kedves meleg érzést adó
Ki másnak adod arany fényed
De vigyázz, kérlek
jó tét lélek!
Hisz magadból küldesz vigaszt
Elvévén a szívedből azt!
Kívánom,hogy neked is legyen
Ragyogás a kéklő egen
Sarki fény az éjszakában
Lelked ne legyen magában

Ezentúl csak a nap érjen !
Mosoly, öröm, szép kísérjen!
S így teljenek a napok!
Kívánja a virág, aki vizet kapott!

csak úgy · 2009 Március 7

VELED VAGY NÉLKÜLED

Veled vagy nélküled,
végülis megszületik az ének,
hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek.

Én nem leszek boldogabb,
ha elmondom, amit mondani kell,
de boldogtalan vagyok,
ha nem mondhatom el.

Hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek,
veled vagy nélküled,
végülis megszületik az ének.

Hervay Gizella

csak úgy · 2009 Március 7

LITÁNIA

Te édes-kedves társam,
Miféle szerződés ez?
Micsoda Isten írta,
Mikor szívünkbe írta?

Én puha, fehér párnám,
Min nem nyughattam eddig.
Lelkem szép muzsikája,
Mit nem hallottam eddig.
Bölcsességgel írott könyv,
Mostanig nem tanultam.
Én friss-jó egészségem;
Mily soká beteg voltam!

Én reggeli harangszóm,
Szép napos délutánom,
Szelíd, esteli lámpám,
Sűrű csillagos éjem. --
Ó, éjem, égem, kékem,
Te kedves kedvességem!
Csobogó, teli korsóm,
Friss, hajnali harangszóm,
Csendes, nyugalmas álmom,
Napfényes délutánom!

"Szerelem" -- ezt már írtuk,
Prózába, versbe sírtuk.
Szerelem; -- olcsó szó ez!
Szerelem! -- így ne hívjuk!
Apám vagy és fiam vagy,
A mátkám és a bátyám,
-- Kicsiny, fészkes madárkám,
Ideál; szent komoly, nagy, --
Pajtásom, kedvesem vagy!

Hittel és emberséggel
Első te, kit válallak,
Kit szívvel, szóval vallak
És álmomba se csallak.
Kit bántani nem hagynék,
Kiért tán ölni tudnék.
Te édes-kedves társam,
Miféle szerződés ez?
Micsoda Isten írta?

Kaffka Margit

csak úgy · 2009 Március 7

Untam épp a szürke napot,
s képzeletem szárnyra kapott.
Egy tópart tárult elém,
a hold táncolt a tó vizén,
szólt az éji szerenád
béka, tücsök muzsikált.
A nyári meleg estén, lágyan,
szellő simogatta vállam.
Hát, elindultam,sétáltam,
a vizet rugdosta lábam.
Tapostam a homokot,
s szívem közben nyugodott
Néztem a sötét messzeséget.
Sás között láttam egy stéget.
Odaértem leültem ott,
kis hal csobbant játszadozott,
hullám torpant a stég lábán,
ámultam, e szép táj láttán .
Felcsillant két, apró fény !
Tán bogár, vagy tünemény?
Nos..., két tündér röppent arra,
ők fakadtak egyből dalra.
Majd, ölelkeztek kedvesen.
Lapultam hát csendesen.
Nevetgéltek,beszélgettek,
de, én, nem értem a tündérnyelvet.
Persze, azért rögtön láttam,
Mily tűz lobogott a lányban.
Itta párja szavait rebegtette szárnyait.
A fiú is lázban égett,
regélhetett szép meséket,
hisz a lány csak csillogott
hallgatván a szólamot.
Kicsit szomorú lettem
Ha itt ülnél mellettem,
s a drága nyári éjszaka...,
csak nekünk szólna dallama.
Súghatnál a fülembe,
kezem tenném kezedbe,
mosolyognék szemedbe,
tüzet hoznék szívedbe!
No, meg! Ő volna irigy s nem én
Ő, a pici égi tünemény.

JULA56 · 2009 Március 8

/Mert nem szerettem én.../

Mert nem szerettem én még senkit így előtted,
hogy a józan eszemmel nem tudtam volna,mért,
az érvek itt,e büszke cédrusok ledőltek,
a lábam ismeretlen,vad,ősi tájra ért,
pedig,ha úgy veszem,kedves se vagy,se szép,
de bájkörödbe léptem,s nincs többet onnan exit,
és minden most,mi mélyen elásva bennem élt
tenyészve és buján fényed felé törekszik-
sok apró gesztusod,a szendét és a szexit,
ami átjárja lényed minden rostját,ízét,
nem is téged szeretlek,hanem tán csak ezt itt,
az archetipikus,benned lakó ízét,
a minekmondjam,ezt a női entitást,
és nem tudok utánad szeretni senki mást.
Varró Dániel

dbogar · 2009 Március 8

Görgey Gábor: Egy kő az űrben

Görgey Gábor

Egy kő az űrben

Emlékezetből
Gyönyörködöm a kerti bálban,
Hogy tavaszjelmezt öltenek a fák,
Tudom, hogy télfelejtő tarka tánc van
S konfettiként hull a barackvirág.

Emlékezetből
Közlekedem a régi házban,
Széktől székig nekem a zodiákus,
Párnáim, szőnyegeim közt hazátlan,
Egy kő az űrben, mégis csupa lágy hús.

Emlékezetből
Gyönyörködöm benned is, kedvesem,
Arcod két éve már nem láthatom,
Csupán tapogatva közlekedem
Mediterrán domborlataidon.

Emlékezetből
Érintem, kezdő zongoristaként,
A tárgyak csengő billentyűzetét,
Kezd hangokat hallatni a homály,
Míg tanulom a tapintás-zenét.

Emlékezetből,
Amikor éjsötétre vált az este,
Derengve jön, és szebb, mint valaha,
Anyám régen szétfoszlott földi teste,
S betakar emlőjének illata.

Minden ami a szívednek kedves

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák