Hamvas Béla: Babérligetkönyv, Fák c. esszé (részlet)
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Az ember csak akkor lehet teljes, ha az, akivel együtt van teljes. Olyan emberrel, aki nem tudja vagy nem akarja önmaga teljességét, az ember nem tudhatja vagy nem akarhatja önmaga teljességét. Ezért rettenetesen áldatlan olyan másik féllel való együttlét, aki nem sajátmaga. Megakadályozza az embert abban, hogy sajátmaga lehessen. Es ez az egzisztenciális főtörvény sehol sem olyan mélyről kötelező, mint a nemek között. A nemek viszonyában csak az a tökéletesen megnyugtató, ha az ember találkozik szembejövő önmagával, elindul egy rejtett világ felé, és a feleúton megtalálja önmagát, mint aki közeledőben van onnan, találkozik és egyesül vele. Az ember csak önmagával egyesül teljesen szabadon, csak önmagának szolgáltatja ki magát teljesen, mert csak önmagától nem fél. Csak annak adja magát az ember teljesen, akitől nem fél, ezért annak, aki onnan túlról jön, az embernek magának kell lennie. Minden egyéb odaadás részleges. Minden egyes egyesülés alkalmával marad a lényben belül egy rejtett őrség, felfegyverezve kirohanásra és ölelésre készen, tudja, hogy nem szolgáltathatja ki magát maradéktalanul. Van benne félelem, gyengeség, óvatosság, elővigyázat, tartózkodás, gát, fal, merevség, távolság, szakadék. És ahol félelem, ott gyengeség, ott erődök és falak épülnek titkon, megkeményedik a sejt, ott elkezd minden üvegesedni és törni, ott van az erő: [/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]a szilárd és az erős a halálé, [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]a puha és a gyenge az életé, [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]ahogy Lao-ce mondja: [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]a gyenge legyőzi az erőset, [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]a lágy legyőzi a keményet, [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]mindenki tudja a földön, [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]de senki se mer eszerint tenni, [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]- csak a fa. [/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A nemek megpuhulnak benne és meglágyulnak, örökké gyengék maradnak, gyengék, tele élettel, mint a rügy és a csecsemő, oly gyengék, frissek, üdék, puhák, örökké egymás levében főnek, egymásba izzadják nemük illatát, ők tudják, hogy nem az győz, aki kemény marad, hanem, aki meglágyul és enged és befogad és felad és feloldja önmagát, tudja, hogy az önfeladás nem a gyengeség, hanem az erő jele. Tudja, milyen rettentő őrület azt hinni, az a helyzet ura, aki kevésbé szeret, aki inkább megtartja eszét, aki hidegebb marad, aki távolabb tartja magát - ez a tévedés, amin minden sors összetörik: a győzelem azé, aki inkább szeret, aki elveszti erejét, aki jobban áthevül, aki közelebb van, aki fel tud olvadni, aki meg tud semmisülni. A gyermek annak a nemét kapja, aki mélyebben adta fel önmagát az ölelés pillanatában ez rajta a bélyeg. Ha az asszony tudott gyengébb és lágyabb lenni, a gyermek leány lesz, ha a férfi, fiú lesz, a gyermek neme az egyesülésben való megsemmisült odaadástól függ, annak a nemét kapja, aki gyengébb volt, mert az volt az erősebb. Mindig az győz, aki fel tudja adni énjét.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]kiss[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Ezek a gondolatok éveken keresztül elkísértek, ezért (is) osztom meg veletek ( és ma is 'meditációs' téma számomra). Úgy érzem kiegészíti a barátságról szóló anyagot (noha itt mélységes kapcsolat férfi és nő között szövődik). Szeretettel Csillagvirág[/FONT]
Feltámadt egy kis szél (persze nem félelmetes) belekapott egy ingszerű valamibe és én fogtam nem engdetem el így vele szálltam. Tudtam ha elengedem leesek de ha fogom akkor még megúszhatom. Keringtem hatalmas magaságogban aztán csendesedni kezdett a szél és az óceán partjához közel nem nagy magasságban elengedtem és csobbantam a kék vízben. (nem volt félelmetes álom) Volt már hasonló álomom de akkor vihar volt.
