Sziasztok!
Ma éjjel találtam Rátok, aminek nagyon örülök!
Egy mély benyomást hagyó álmomat elemeznétek?
Nekem reinkarnációsnak tűnik, mert számomra teljesen ismeretlen helyen és szituációban találtam magamat benne.
Arra ébredtem, a párom felé fordulva kimondom hangosan: Bretagne...
Kérlek jegyezd meg - mondtam neki - Bretagne.
Sosem jártam ott, csak a szóból éreztem, hogy Franciaországban jártam.
Szóval, II.Világháborús időnek tűnt. Én és a kislányom 4-5 éves forma, ott élünk egy villaszerű épületben. Elrabolnak bennünket partizánok, helyi emberek és hirtelen nehéz mellényeket csatolnak ránk, amibe szárnyas bombákra emlékeztető fémtárgyakat dugdosnak körbe. Én jajveszékelve könyörgök nekik, hogy legalább a kislányom hagy maradjon, ne tegyék ezt vele is, mert látom egy kis repülőgép várakozik nem messze, járó propellerrel - érzésem szerint ránk -.
És igy is van. Franciául, idegesen karattyolnak, kiabálnak körülöttem. Nem értelmezem a szavakat, de beszélem a nyelvet.
Mintha engem nem hallana meg senki, mert csak kapkodnak, lökdösnek.
Néha a kicsimet nyugtatgatom sírva, hogy minden rendben lesz, fogom a kis kezét és megyünk a géphez.
Beültetnek, ejtőernyőket csatolnak ránk.
Sírva, rémülten várakozok, a gyermeket ölelgetem és könyörgőn keresek egy együttérző szempárt, senki nem néz ránk.
Megérkezünk a célállomásra, mert kiabálnak és lökdösnek az ajtó felé.
Egy rövid kiáltás hagyja el a számat és zuhanok, a kislányomat keresem egyfolytában a szememmel, figyelem megtudja-e húzni az ejtőernyő zsinórját, amit mutattam nekünk a gépen.
Együtt esünk le egy erdő közepén lévő tisztásra, ahol újabb partizánok vagy helyi szakadárok kiabálnak velünk és terelnek egy erdészházra emlékeztető helyre bennünket. Lekapkodják rólunk a szállítmányt, közben egy férfi szemébe kapaszkodok a szememmel könyörgőn. Látom figyelemre méltat, ezért halkan, elfojtottan magyarázom neki, hogy segítséget kérek.
Van egy villám, segítsen eladni, a pénzből kap Ő is, és nekünk segítsen Magyarországra(!) menekülni.
A kislányom kezét szorongatom egyfolytában, aki nem sír... csak figyel engem végig.
Olyan furcsa egy ilyen kisgyerektől, hogy nem jajveszékel a vészhelyzet alatt.
Itt ébredek fel.
A fejemben a hang azt hajtogatja: Bretagne.
Másnap megnéztem a neten, ez Franciaországnak olyan tartománya volt a II.Világháborúban, ahol sok szakadár csoport próbált külön utakon okoskodni, ezért a németek gyakorlatilag a földig bombázták. Nem volt összetartás.
Tehát ha mondd valamit az álmom, nagyon hálás lennék a megfejtéséért.
Köszönöm szépen!