Rendben, akkor elmesélem.

Úgy történt, hogy aznap nagyon fáradt voltam, már-már holtfáradt, de mikor ágyba kerültem nem aludtam el (ne nézz butának, komolyan mondom, ébren voltam). Láttam egy szobát, kicsi volt, színes, és láttam egy kislányt, aki hátul két copfba fogta a rövid, feketés-barna haját, és bevillant a telefonja is, de csak egy pillanatra, azt hiszem csak futólag pisloghatott rá. A telefon szögletes volt, szürkés-ezüstes, kopott. Láttam a lányt felállni az ágyról, azt hiszem addig ült rajta. Megindult előre, majd balra, ki az ajtón. Akkor kapálózni kezdtem, mert rettenetes félelem lett rajtam urrá, így az a rész, mikor végülis a konyhába megy sötét lett. Ez idő alatt végig ébren voltam. Megint "elkapott" a jelenet, nem tudnám másképp mondani: akaratomon kívül láttam az egészet. A nézőpontom a lány mögött volt, a feje körül - onnan láttam a dolgokat. A lánykán amúgy farmer volt, és mellény, ezekre tisztán emlékszem. Nagyon sovány volt, és alacsony. Kilépett tehát a konyhába. A konyha nagyobb volt, azt hiszem családi házban élt. Ahogy a konyha egyik szegletébe állt, láttam kint az ablakon át a szürkés eget, mintha kicsit be lenne borulva. Nem volt vaksötét, még biztos nem volt késő este. A konyha közepén lehet, hogy állt egy nagyobb fehér étkezőasztal, de ezt nem tudom biztosra, mert a lány nem nézett rá, csak az felé, hazudni meg nem akarok. Oldalt, bal oldalon láttam fedőket, fedőtartóban, vagy hogyan hívják, fehérek voltak, világosak. Azt hiszem tűzhelyet is láttam, de ebben sem vagyok biztos, mert mondtam, sajnos a lány ezeket egyáltalán nem nézte. Az ilyen berendezések (alacsonyabb szekrények) mind jobb oldalon álltak. A lány a konyha másik végébe figyelt, neszelt, és egyre inkább elhatalmasodott rajta a pánik, én meg itthon sikítozni kezdtem, szóval részemről káosz a jelenet vége. Tudni kell, hogy ez idő alatt én itthon többször is "kiragadtam magam" a látomásból, felültem, könyörögtem minden égi szentnek, hogy had ne kelljen ezt látnom, de csak ha becsuktam a szemem, helyzetemtől (ülés, állás, fekvés) függetlenül pörgött le a szemem előtt az egész. Láttam több sötét férfialakot bejönni a konyhába, és éreztem, hogy a lány kínjában lekuporodik a konyha egyik sarkába, és remegve várja a végzetét. Soha el nem fogom tudni mondani, milyen borzalmas volt. A két alak bejött, sötét ruhában voltak, mindketten férfiak, és annál, aki elsőként közeledett a kislányhoz volt valami a kezében, talán fegyver, de nem tudom milyen, mert a lány nem egészen azt nézte, és ekkor már szüntelenül próbáltam kikerülni az egész látomásból, szóval itt már nagyon homályos. Az alakok közeledtek, és amikor a lányhoz értek, a látomás egyszer csak nagyon gyenge lett (úgyértem: már nem tudott magához láncolni úgy, mint előtte), és kiszabadultam belőle. Mikor szabadultam belőle, abban a pillanatban kinyitottam a szemem, és remegtem. Aztán a látomás visszanyúlt utánam, de képet nem láttam, hallottam viszont egy nagy durranást, koppanást, nem is tudom, inkább tompa ütődés hangja volt, de erős, és tudom, hogy bántották a kislányt. Azóta is kísért ez a látomás, bár imádkozom, hogy ne az legyen, hanem esetleg egy reinkarnációs élmény, vagy hasonló, fene tudja, legyen bármi, csak legyen inkább múlt, mint valaki szörnyű jövője. Azóta furdall a lelkiismeret, bárhogy kutattam nem találtam sehol ilyen támadásról cikket, említés szinten sem, pedig a jelenben játszódhatott valamikor, úgyértem, minden modern volt. De tényleg remélem, hogy ez csak amúlt volt (bár ez nem enyhít semmit, maximum az én lelkiismeret-furdallásomat, hogy tehetetlen vagyok). Tudom, hogy hihetetlen, meg sokan nem hisznek nekem, azt hiszik becsapni akarok mindenkit, de nem így van. Pedig esküszöm azt kívánom, bár lenne az egész csak egy mese!
