Én a dalmát szigetekért vagyok oda - különösen Hvarért- de túl nagy reklámot nem akarok csinálni, mert 9 éve járunk Hvarra, és minden évben zsúfoltabb...
2000-ben még nagyon romantikus volt - a mai állapotokhoz képest- még most is találni nyugodt, gyönyörű öblöket, ha ezek elfogynak, már nem leszek annyira oda érte...
Nagyon otthonossá tud válni egy hely, amit megszeretsz, és még fontosabb: megismersz. Történelmét, földrajzát, állat-és növényvilágát, lakóit, visszajáró turistáit, éghajlatának szokásos változásait az év külömböző szakában, továbbá utoljára, denem utolsó sorban épitett örökségét... a Spanyol erődöt. a Fort Napoleont, az Arsenalt, Petar Hektorovity befejezetlen palotáját, Tvargyelj-
nek (erőd) becézett Kuriaépületét Starigradban - a város visszaszavazta ókori
görög nevét
haros-t... A főszezonban kissé fárasztó módon nyüzsgős Hvar város helyett a kissé álmos Jelsa-ban tölteni az estét a kikötői éttermek kerthelyiségeiben....vissza a Hvar felé vezető tengerparti kanyargós úton megcsodálni a hold ezüsthídját a tengeren, a Milna feletti kanyarokból a holdfényes éjszakában Vis szigetének sötét tömbje látszik, és amikor a városba érsz, az út legmagasabb pontjáról a Pakleni szigetek gyöngysora között csillog a Hold...
Na, most hagyom abba, mer' mingyá' elbőgöm magam...