Halhatatlan szerelem
Kedvesem!
Nincs már, mi elszakíthatna tőled.
Se idő, se kór, se csalódás, se halál.
Közös sírban végeznénk; én lyukat ütnék koporsóm falán,
s szerelemmel szentelt földön át bújnék oda hozzád.
Nincsen semmi, mi elválaszthatna minket.
A világ más pólusán helyeznének végsőnek hitt nyugalomra;
én ásnék. Ásnék évszázadokon át körmeimmel,
körmeim vesztve bomló ujjakkal a Föld magján át csak ásnék.
S csak tovább... kezemet vesztve fogammal vájnám az agyagot,
mi minket távoltartani Oly tehetetlen!
Elhasznált fogaim vesztve minden porcikám vadul törne előre
feléd. S veszíteném bár mindenem,
de élettelen szívem végül eljutna hozzád,
s tied mellett lelne örök nyughelyet.
És ott, tested legteltebb űrjében
tőled nyert erőből dobbanná utolsó sóhaját... benned... érted.
Kedvesem!
Nincs már, mi elszakíthatna tőled.
Se idő, se kór, se csalódás, se halál.
Közös sírban végeznénk; én lyukat ütnék koporsóm falán,
s szerelemmel szentelt földön át bújnék oda hozzád.
Nincsen semmi, mi elválaszthatna minket.
A világ más pólusán helyeznének végsőnek hitt nyugalomra;
én ásnék. Ásnék évszázadokon át körmeimmel,
körmeim vesztve bomló ujjakkal a Föld magján át csak ásnék.
S csak tovább... kezemet vesztve fogammal vájnám az agyagot,
mi minket távoltartani Oly tehetetlen!
Elhasznált fogaim vesztve minden porcikám vadul törne előre
feléd. S veszíteném bár mindenem,
de élettelen szívem végül eljutna hozzád,
s tied mellett lelne örök nyughelyet.
És ott, tested legteltebb űrjében
tőled nyert erőből dobbanná utolsó sóhaját... benned... érted.