A pozitív lelki beállítottsággal rendelkező személyeket sosem temeti maga alá a rutin.
“Van egy történet az egypetéjű ikrekről. Az egyikük tántoríthatatlan optimista, aki szerint az élet igenis habostorta. A másik viszont megkeseredett pesszimista, aki hangoztatta, hogy a Murphy törvénye csöpög az optimizmustól. Szüleik a fejüket csóválták, és mindkettőt pszichológushoz vitték.
A szakember azt tanácsolta, hogy próbálják kiegyensúlyozni a két gyermek személyiségét.
– A legközelebbi születésnapjukon külön-külön szobában bontassák ki velük az ajándékaikat! A pesszimistának vásároljanak össze szebbnél szebb ajándékokat, az optimistának pedig adjanak egy doboz trágyát.
A jóemberek tartották magukat az útmutatáshoz, és feszülten várták az eredményt.
Amikor bekukucskáltak a pesszimistához, hallhatták, hogy megállás nélkül zúgolódik:
- De ronda ez a számítógép! Fogadjunk, hogy az a videójáték mindjárt összetörik… Ezeket utálom… Láttam már ennél nagyobb távirányítós autót is…
Lábujjhegyen a másik ajtóhoz lopakodtak, s a kulcslyukon át látták, hogy az ő kis optimistájuk sugárzó arccal labdázik a lócitromokkal.
- Úgysem csapnak be! – kuncogott. – Ahol ennyi trágya van, ott egy póninak is kell lennie!”
(ismeretlen szerző)
A pozitív beállítottságú személyek mindig találnak valami újat még a leghétköznapibb feladatokban is. Nem hagyják,hogy hatalmába kerítse őket az unalom.Állandóan keresik annak lehetőségét, hogyan csinálják a dolgokat gyorsabban, jobban és hatékonyabban. Ha rendszeresen kutatod, hogyan lehet régi dolgokat hatékonyabban csinálni, ezt észre fogják venni, és ha megüresedik egy poszt, gondolni fognak rád. Mivel bebizonyítottad, hogy kezdeményező típus vagy és utasítás nélkül megteszed, amit meg kell tenni, irányítani fogod azok munkáját, akik a régi feladatokat végzik.
Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:
“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”
Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:
“Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”
Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt:
“Tavasz van, és én nem láthatom.”
Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!
(ismeretlen)
Hogyan gondolkodjam pozitívan,mit ismételgessek magamban,hogy bekövetkezzen.Szeretnék megnyugvást találni,kiutat keresni,ebben a kilátástalan helyzetből
.A történetem:
Egy hosszú 23 évi ,kissé már ellaposodott házasságban éltünk. Egy hete tudtam meg,hogy a férjem összejött az egyik haverja fiatal kétgyerekes feleségével.Mind a 2.-en panaszkodtak egymásnak rólunk,és ez lett a vége.Amikor megtudtam ,először dühöt éreztem,és mondtam a férjemnek ,hogy fel is út le is út. 1 hete külön vagyunk. A másik nő nemcsak szexuálisan,de érzelmileg is magához kötötte a férjemet,aki most bizonytalan,gondolkodik,mert minket is szeret,nekünk már 2 nagy gyerekünk van.Én eddig azt hittem, már nemigazán szeretem, de most mégis vissza szeretném kapni...csodálkozom is magamon. Mire gondoljak ,ha őt választja,mikor mindig az jár a fejembe,hogy együtt voltak ,vannak,esetleg boldogok lesznek...
És hogy bízzak meg benne, ha visszajön?Hogy erősítsem a lelkem,milyen pozitív gondolatokkal?Segítsen,aki tud,lehetőleg priviben.Köszi.
daibo!
Először is nemlétezik olyan probléma ami csak 1%-ban probléma. Most valami vagy az, vagy nem. Olyan viszont létezik hogy egy probléma nem csak a tiéd, hanem másé is. Olyankor amennyiben érint téged, azt meg kell oldanod és másokat is bevonni, hogy meglegyen oldva.
Olyan probléma pedig nem létezik, ami azért van hogy te ne foglalkozz vele. Ha úgy érzed hogy van olyan probléma amit abba kell hagyni, az valószínűleg azért van, mert felakarod adni, vagy mert kedvezni akarsz valakinek. Ezt soha ne tedd, mert a probléma csak problémát szül.
Először is legelsősorban neked a saját problémáiddal kell foglalkoznod, illetve megoldanod. Egyébként persze hogy leköti a probléma a figyelmedet nem véletlenül éppen azért, mert az elméd tudatja veled, hogy azt meg kell oldanod és ezt érzed is. Ha csak menekülsz előle, akkor egyre több probléma fogja lekötni majd a figyelmedet.
Az hogy minden megoldás csak újabb problémákat szül, az a saját fejlődésed illetve amiatt van, hogy van célod. Mert ha van célod, akkor azt csak úgy tudod elérni, ha a szembejövő problémákat képes vagy megoldani. Egyébként nem a probléma megoldása szüli a következő problémákat, hanem az élet diktálja azokat. Ha egy kicsit belegondolsz, rájössz hogy ez így van.
Az hogy te azt állítod hogy a problémák megoldása után csak újabb problémák jönnek és inkább megpróbálod nem tudomásul venni azt, az azért van mert eleged lett az életből, és megpróbálsz minden elől menekülni. Ez nem életcél.
Mondok egy példát.: Gondolom jártál iskolába. Ha akkor azt mondtad hogy úúú... ez milyen rossz és mekkora egy probléma, hogy nekem iskolába kell járni és tanulni kell, akkor a mai eszeddel ha rajtad múlik, valószínű hogy ott is hagytad volna. Ez csak egy következtetés arra vonatkoztatva, hogy te azt írtad, hogy a problémát fel kell oldani, vagy abba kell hagyni. De te gondolom nem így tettél?!
-Hogy miért?
Mert felvállaltad a dolgot és annak következményét.
-Hát akkor most is ezt tedd!
A problémákhoz úgy kell viszonyulnod ha másképp nem megy, mint egy akadályra. Gondold mindig végig, hogy milyen következményekkel jár egy-egy bizonyos probléma és akkor biztos hogy fogsz is rajta változtatni.
igyekszem pozitívan gondolkodni,de annyira nehéz mikor minden rossz :S