RÉGIMÓDIAK

Vicusmamsi

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyon örülök, hogy feltetted ide. Azęrt minden topikban csak nem járhat az ember? Pláne meg ha egy témából több is van... Annyi fér bele, amennyit a topikgazda, topik elindįtõja megenged! Akkor most a festményeket is hurcoljuk át a művészetibe, a frizurákat meg a divat topikba?
Nekem tetszik a színes "hölgytársalgás."
Nincs annál unalmasabb, mint mikor csak egy témáról folyik únos- untalan a beszélgetés:)

Drága Dobozka, köszönöm! :)
 

Vicusmamsi

Állandó Tag
Állandó Tag
*
Drága Vicusmamsi! Eszembe nincs törölni, Te tedd meg azt, hogy helyezd át az állatos topicokba. Ott van helye. Itt emlékezünk a régi időkre, a fiatalságunkra, a régi hangulatokat próbáljuk összegereblyézni, amitől még jobb kedvünk legyen, mert kell a kapaszkodó. Kell az, mindnyájunknak. Az állatos topicokba pedig VAN HELYE a nagyon kedves videóknak.
Kérlek, innen Te töröld és TEDD ÁT, jelenítsd meg az állatosokban.
Semmiképpen nem szeretném, ha ez az emlékező topic elcsúszna állatos témában. Ugyanakkor az általad megküldött videóknak OTT VAN HELYE. Köszönném!
women-2300105__340.jpg

Barátsággal.

Kedves Gerorgina és Melitta!
Mikor megnyitottam a topikot, nem voltam elég alapos abban, hogy mit szerettem volna tematikának. Mi eredetileg nem egy nosztalgia csoport voltunk, hanem egy baráti csevegős társaság, ahogy Dobozka is írta, minden téma volt köztünk: a család, unokák, munkahely, konyha, kikapcsolódás, könyvek, színház, szóval mindent, de mindent megbeszéltünk, mint ahogy Ti is leültök a barátnőitekkel egy kellemes beszélgetésre, mindenféle téma szóba kerül gondolom nálatok is. Barátnőknek is nevezhetném magunkat, még ha csak virtuális barátságról van is szó, hiszen olyan dolgokat megosztottunk egymással, amit csakis barátokkal oszt meg az ember. Egyébként idővel kialakult a privát ismeretség is köztünk. :) Egyetlen tabu téma volt, méghozzá a politika, no meg a reklám, és az üzlet. Régimódiaknak azért neveztük el magunkat, mert szeretjük a régimódi erkölcsöket, a régimódi divatot, a békebeli családi kapcsolatokat, a múltunkat, fiatalságunkat.

Mivel az ismert okok miatt a többi régimódi nem csatlakozott be utánam, csak legfeljebb olvasnak néha minket, és nektek meg kedvetek támadt emlékezni, nem szóltam, hogy nem ez a témakörünk eredendően. Merthogy ez is egy kedves dolog. :) Egy hátrányát látom, ha nem nyitunk minden témában egymás felé, akkor egyrészt nem tud új barátság kialakulni, de ami fő hátránya, hogy idővel elül a topik. Mert előbb-utóbb kifogyunk az emlékekből, és itt lesz egy magára hagyott hely. Gondoljátok el, az Origón kb. 15 évet élt, (Bejcsa53 tudná megmondani pontosan, mert ő nyitotta meg annak idején az első Régimódit) majd vagy 5 évet voltunk a Nethírlapnál. És minden nap azzal keltünk mindannyian, hogy bele olvastunk, hogy mit írtak a többiek, és ha reggel nem értünk rá, de estére mi is írtunk. Szóval egy nagyon impulzív, nagyon ragaszkodó kis csoport voltunk, és vagyunk.

Ezért tisztelettel kérlek benneteket, hogy engedjétek meg, hogy ne legyen ez kis topik egyetlen témába bezárva, skatulyázva, hagyjátok meg a jóízű csevegős, barátkozós nyitott mivoltát, amiben most még, amíg ismerkedünk, sokat emlékezünk, de ahol a jelenlegi minden napjainkat is megoszthatjuk egymással!

Köszönettel: Vicusmamsi
77e45f538bab022826ab9bface9f7528.jpg
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Kedves Gerorgina és Melitta!
Mikor megnyitottam a topikot, nem voltam elég alapos abban, hogy mit szerettem volna tematikának. Mi eredetileg nem egy nosztalgia csoport voltunk, hanem egy baráti csevegős társaság, ahogy Dobozka is írta, minden téma volt köztünk: a család, unokák, munkahely, konyha, kikapcsolódás, könyvek, színház, szóval mindent, de mindent megbeszéltünk, mint ahogy Ti is leültök a barátnőitekkel egy kellemes beszélgetésre, mindenféle téma szóba kerül gondolom nálatok is. Barátnőknek is nevezhetném magunkat, még ha csak virtuális barátságról van is szó, hiszen olyan dolgokat megosztottunk egymással, amit csakis barátokkal oszt meg az ember. Egyébként idővel kialakult a privát ismeretség is köztünk. :) Egyetlen tabu téma volt, méghozzá a politika, no meg a reklám, és az üzlet. Régimódiaknak azért neveztük el magunkat, mert szeretjük a régimódi erkölcsöket, a régimódi divatot, a békebeli családi kapcsolatokat, a múltunkat, fiatalságunkat.

Mivel az ismert okok miatt a többi régimódi nem csatlakozott be utánam, csak legfeljebb olvasnak néha minket, és nektek meg kedvetek támadt emlékezni, nem szóltam, hogy nem ez a témakörünk eredendően. Merthogy ez is egy kedves dolog. :) Egy hátrányát látom, ha nem nyitunk minden témában egymás felé, akkor egyrészt nem tud új barátság kialakulni, de ami fő hátránya, hogy idővel elül a topik. Mert előbb-utóbb kifogyunk az emlékekből, és itt lesz egy magára hagyott hely. Gondoljátok el, az Origón kb. 15 évet élt, (Bejcsa53 tudná megmondani pontosan, mert ő nyitotta meg annak idején az első Régimódit) majd vagy 5 évet voltunk a Nethírlapnál. És minden nap azzal keltünk mindannyian, hogy bele olvastunk, hogy mit írtak a többiek, és ha reggel nem értünk rá, de estére mi is írtunk. Szóval egy nagyon impulzív, nagyon ragaszkodó kis csoport voltunk, és vagyunk.

Ezért tisztelettel kérlek benneteket, hogy engedjétek meg, hogy ne legyen ez kis topik egyetlen témába bezárva, skatulyázva, hagyjátok meg a jóízű csevegős, barátkozós nyitott mivoltát, amiben most még, amíg ismerkedünk, sokat emlékezünk, de ahol a jelenlegi minden napjainkat is megoszthatjuk egymással!

Köszönettel: Vicusmamsi
Csatolás megtekintése 1613403
*
Kedves Vicusmamsi!
Megértettem. Akkor itt mindenről írhatunk és olvashatunk, ezek szerint nem kell félnünk attól, hogy elmegy a topic témája ebbe vagy abba az irányba, mert idővel majd csak, vissza is kanyarodik.
Tiszteletben tartom kérésed, Melitta sem gördít akadályt. Ha gördítene, már megtette volna. Így akkor ez maradjon meg ilyen színesnek, barátkozósnak, emlékezősnek és határok nélkülinek. Csevegős - teázós, kávézós - emléket felidéző, újdonság, érdekesség meg- és kibeszélő helyének.
images
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Most olvastam, hogy 152 évvel ezelőtt Edson P.Clark szabadalmaztatta a tinta ceruzát. Élénken emlékszem arra, amikor a fűszer üzletben, még a régi boltos bácsi, ilyen ceruzával írta össze a "slejfnin" - a cédulán - a megvásárolt dolgok árait. Sőt felidézhető emlékeim között az is szerepel, amikor egy asztalos, vagy bármilyen szaki bácsi még meg is nyálazta a ceruzának a végét, úgy írta alá a számláját, ezzel a ceruzával. A mai gyerekeknek fogalmuk nincs, hogy valaha volt ilyen ceruza is... :o
Elgondolkoztam, a 152 évből - kivontam azt a 68. évet - amit eddig megéltem, hááát... telik az idő, múlik az idő...

 

Vicusmamsi

Állandó Tag
Állandó Tag
Tiszteletben tartom kérésed, Melitta sem gördít akadályt. Ha gördítene, már megtette volna. Így akkor ez maradjon meg ilyen színesnek, barátkozósnak, emlékezősnek és határok nélkülinek. Csevegős - teázós, kávézós - emléket felidéző, újdonság, érdekesség meg- és kibeszélő helyének.


Nagyon köszönöm mindkettőtöknek!

18c867c34d9188113587bacb051b18da.jpg
 

varázsdoboz

Állandó Tag
Állandó Tag
Tiszteletben tartom kérésed, Melitta sem gördít akadályt. Ha gördítene, már megtette volna. Így akkor ez maradjon meg ilyen színesnek, barátkozósnak, emlékezősnek és határok nélkülinek. Csevegős - teázós, kávézós - emléket felidéző, újdonság, érdekesség meg- és kibeszélő helyének.


Nagyon köszönöm mindkettőtöknek!

Csatolás megtekintése 1613540
Képzeld, láttam a youtube- ön hogyan készült a fenti kompozició;)
 

Vicusmamsi

Állandó Tag
Állandó Tag
Most olvastam, hogy 152 évvel ezelőtt Edson P.Clark szabadalmaztatta a tinta ceruzát. Élénken emlékszem arra, amikor a fűszer üzletben, még a régi boltos bácsi, ilyen ceruzával írta össze a "slejfnin" - a cédulán - a megvásárolt dolgok árait. Sőt felidézhető emlékeim között az is szerepel, amikor egy asztalos, vagy bármilyen szaki bácsi még meg is nyálazta a ceruzának a végét, úgy írta alá a számláját, ezzel a ceruzával. A mai gyerekeknek fogalmuk nincs, hogy valaha volt ilyen ceruza is... :o
Elgondolkoztam, a 152 évből - kivontam azt a 68. évet - amit eddig megéltem, hááát... telik az idő, múlik az idő...


Megint egy remek emléket hoztál Georgina. Édesapám asztalos mester, és valóban két ceruzát használt, egyik az ismert ács ceruza, a másik a tinta ceruza. Ez utóbbi gyakorlatilag majdnem olyan maradandó volt, mint a tinta, feltéve, hogy nem ázott el a papír, amire írtak vele zsírtól, vagy víztől. Ha jól emlékszem, nálunk a hentesek használták még a húsboltban.

Nagyon sajnáltam, hogy nő létemre nem tudtam Apu mesterségét folytatni, mert oda vagyok a fa illatáért, egész gyermek koromat ebben az illatban töltöttem el. Mikor még nem volt pénzünk, hogy műhelyt építsen magának Édesapám, akkor a kisebbik szobába tette be a gyalupadot, és ott dolgozott. Szerettem a forgáccsal játszani, de az enyv szagát nem szerettem, akkoriban még nem voltak ilyen remek faragasztók, mint manapság, de a csavarozás sem volt elterjedt az asztalosoknál. Inkább csapot használtak, meg enyvet az összeillesztéseknél.

Most ott áll kihasználatlanul a nagy berendezett műhely, mert Apukám már nemcsak a 84 éve miatt nem nagyon dolgozgat benne, hanem a betegségei miatt sem. Sajnos sem öcsém, sem a férjem, sem a húgom férje nem érdeklődött ezután a szép szakma iránt, pedig egy ügyes mesternek remek megélhetést biztosít.

Még ez a fajta gyalupadja van Apukámnak, kb. 60 éves lesz lassan.

gyaéupad.2jpg.jpg gyaéupad.jpg
 
Utoljára módosítva:

Vicusmamsi

Állandó Tag
Állandó Tag
Képzeld, láttam a youtube- ön hogyan készült a fenti kompozició.

Tudom Dobozka, annak idején mikor megtetszett, utána néztem én is, még nem tettem le róla, hogy csinálok magamnak valami hasonlót. Igazából a tojásos a kedvencem.
15f90cfc48b719b2e7f3b780218007fd.jpg
 

Vicusmamsi

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha már kreatívkodás. Én is próbálkozok időnként ezzel-azzal, bár nem sok kézügyességem van sajna. Ezt a kosarat Nevelőanyámnak csináltam ajándékba. Az alapja egy 5 literes műanyag kanna, erre ragasztópisztollyal rögzítettem a kavicsokat, majd fagyálló fúgázóval kentem ki. A gobelint direkt nem kereteztem, az Édesapámra várt, ha már egyszer asztalos. :)

Apuéknak elkészültek az ajándékok .JPG
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Tiszteletben tartom kérésed, Melitta sem gördít akadályt. Ha gördítene, már megtette volna. Így akkor ez maradjon meg ilyen színesnek, barátkozósnak, emlékezősnek és határok nélkülinek. Csevegős - teázós, kávézós - emléket felidéző, újdonság, érdekesség meg- és kibeszélő helyének.


Nagyon köszönöm mindkettőtöknek!

Csatolás megtekintése 1613540
*
Ez a Te topicod, hiszen Te nyitottad, Kedves!
www.tvn.hu_95f67797672c96b0165ee1311409b806.jpg
 

Vicusmamsi

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez a Te topicod, hiszen Te nyitottad, Kedves!

Köszönöm. :)
Nézd csak Georgina, mit találtam? És ott a törpe tűsarok is. :)

Margitsziget , Nagyszálló - 1960. július 21. A Csepeli Motorkerékpárgyár Danuvia motorkerékpár reklámja

36333507_1359592370851657_2348167609813303296_n.jpg

Édesapám első motorja egy Csepel volt, ( a második egy Danuvia, és a harmadik meg egy 250-es MZ, ami alighogy megjelent, Apám már meg is vette, akkoriban hihetetlenül népszerű volt). Szóval alig várta, hogy a lábam elérje a pedált, mert az volt a szabály, emlékszem, a Csepelnek a hátsó ülése sokkal magasabban volt, mint az első, igaz, csak a cipőm orrával értem el, de már ültetett is maga mögé, és onnantól rengeteget motoroztunk. Apai rokonságom akkor még Szolnok, Martfű körzetében volt, és nyaranta mindig motorral mentünk kettesben meglátogatni Dédi mamát, meg Apu nagynénjeit, nagybátyjait. Oda voltam a motorozásért. Első élményem éppen Martfűn volt, amikor kipróbálhattam egyedül egy Komár kismotort, akkor lehettem kb. 8 éves. Ma már a labilis hipertóniámmal, az örökös szédüléssel nem merek felülni motorra, de a sóvárgás azért bennem van még mindig.
www.tvn.hu_95f67797672c96b0165ee1311409b806.jpg
 
Utoljára módosítva:

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Jajj, ez nagyon tetszik nekem is, gyönyörű!:hurra:
*
Persze, hogy emlékezem! Láttam olyat is, hogy fényes, rózsás képeslapokból VARRTÁK pelenka öltésekkel - a dobozt készre. Volt aki abban tartotta a kapott képeslapjait, van aki a kedves emlékeit....bármit. Ma már ilyet nem látni. Pedig én is emlékszem rá. Igen, igen, ezek a régmúlt idők...
Ezért is sokszor azon csodálkozom, ha egy idősebb férfi egy fiatal nővel bútorozik össze. Nincsenek közös emlékeik. Nekünk vannak, még akkor is, ha személyesen nem ismerjük egymást. Ugye milyen jó?
 

Vicusmamsi

Állandó Tag
Állandó Tag
Odakint éjszaka van már: hallgatnak a fák, elült a szél a sötétség dús párnáján, elpihentek a száraz levelek; halkan becsukta öreg naptárját az emlékezet is, és csak az idő ballag a végtelenség néma országútján.
Fekete István

További szép estét, és jó éjszakát kedves Régimódiak!

12105924_1057857570905158_5452800329108817561_n_resize.jpg
 
Oldal tetejére