Ráki Tamás
Új tag
Magam
Hülyeségeken jár az agyam. Elhagyom magam. De később feltalálom magam. És eladom magam. Kimegyek a piacra: Vegye meg maga magam! Szólok, de senki oda nem néz, csak megy, meggy. Hazahozom magam. Holnap újra megpróbálom magam. Most pihentetem magam. Máris holnap. Szólnak: hozzad! Szólok: mit? Mondják: magad. Ismét felveszem magam, és elindulok magam a magam útjára. Nem találkozom senkivel, csak magam látom magam árnyékát, ahogy szorosan magam mellett halad. Együtt lépünk az úton. Nem hagyjuk el egymást. A magam egy pillanatra magunkká válik. De aztán elborul az ég, és az árnyék eltűnik. Megint magam vagyok. Pedig már kezdtem barátkozni magunkkal csakúgy, mint a nyarunkkal. Tovább megyek folyó mellett, hegy mellett, völgy mellett, föld mellett, mások mellett. Ezek mind egyre mennek. Hová sietnek? Még csak fél egy. Hol van még egy?
Utam során reménykedem abban, hogy még ebben a napban találkozom magammal. Megyek, nézek, félek, érzek. Mintha magamon kívül lennék s agyamat furcsa bogarak lepnék. Hiába szállnak a réten lepkék, mintha ez nem is én lennék. Hol vagyok hát? Elhagytam magam? De hisz már úton vagyok magam. Ez biztos csak az árnyék maga. Menj el, kérlek és add vissza magam! Lassan újra érzem az agyam. Eltűntek a bogarak. Megtaláltam magam. Tovább az úton majdnem megcsúszott az árnyék. De magam mentem segítségére, hisz csak ez válik az egész énjére. Segítek neki, hisz társam volt valaha e nagy úton valahol.
Mindjárt megérkezem. Kicsit fáj is a kezem. Újra itthon és magam vagyok. Magam ura fura érzést táplál belém. Valaki az ajtón belép és kérdez: milyen volt az utad? Mióta elmentél a kutya egyfolytában ugat. Jó. Válaszolom. Sok emberrel találkoztam, de elhatároztam, hogy visszajövök. Itt jó nekem. Egyedül magam. Magam vagyok magam doktora. Az emberek, kikkel találkoztam még most is velem vannak és vigyáznak rám. Egyesek már elhagytak, vannak, akik vannak és vannak, akik lesznek utam társai. Ők fontosak nekem. Figyelik lépéseim, de nekem is figyelnem kell rájuk, nehogy piszkos legyen a ruhájuk.
Itthon, újra itthon. Ismerős már távolról a tájék; ismét nyomomba szegődik a fura árnyék. Próbálja felvenni velem a lépést, de nem megy. Eggyel mindig le van maradva. Ragyogón süt a nap. Megerősödik az árnyék, és a lábaimra rálép. Velem együtt lépdel. Megtalált engem. Megtalálta magam. Barátaim, -szólok a földnek, égnek, körülöttem repülő vad gerléknek. Megjöttem! Mosolyognak rám. Megismernek. Nem nézek ki viharvertnek.
Mindenki induljon el maga. Úgy, mint magam. Találja meg maga. Úgy, mint magam. Ennyi volt a magam históriája, és a lelkem egyik vitája. Magam. Mag. M.
Hülyeségeken jár az agyam. Elhagyom magam. De később feltalálom magam. És eladom magam. Kimegyek a piacra: Vegye meg maga magam! Szólok, de senki oda nem néz, csak megy, meggy. Hazahozom magam. Holnap újra megpróbálom magam. Most pihentetem magam. Máris holnap. Szólnak: hozzad! Szólok: mit? Mondják: magad. Ismét felveszem magam, és elindulok magam a magam útjára. Nem találkozom senkivel, csak magam látom magam árnyékát, ahogy szorosan magam mellett halad. Együtt lépünk az úton. Nem hagyjuk el egymást. A magam egy pillanatra magunkká válik. De aztán elborul az ég, és az árnyék eltűnik. Megint magam vagyok. Pedig már kezdtem barátkozni magunkkal csakúgy, mint a nyarunkkal. Tovább megyek folyó mellett, hegy mellett, völgy mellett, föld mellett, mások mellett. Ezek mind egyre mennek. Hová sietnek? Még csak fél egy. Hol van még egy?
Utam során reménykedem abban, hogy még ebben a napban találkozom magammal. Megyek, nézek, félek, érzek. Mintha magamon kívül lennék s agyamat furcsa bogarak lepnék. Hiába szállnak a réten lepkék, mintha ez nem is én lennék. Hol vagyok hát? Elhagytam magam? De hisz már úton vagyok magam. Ez biztos csak az árnyék maga. Menj el, kérlek és add vissza magam! Lassan újra érzem az agyam. Eltűntek a bogarak. Megtaláltam magam. Tovább az úton majdnem megcsúszott az árnyék. De magam mentem segítségére, hisz csak ez válik az egész énjére. Segítek neki, hisz társam volt valaha e nagy úton valahol.
Mindjárt megérkezem. Kicsit fáj is a kezem. Újra itthon és magam vagyok. Magam ura fura érzést táplál belém. Valaki az ajtón belép és kérdez: milyen volt az utad? Mióta elmentél a kutya egyfolytában ugat. Jó. Válaszolom. Sok emberrel találkoztam, de elhatároztam, hogy visszajövök. Itt jó nekem. Egyedül magam. Magam vagyok magam doktora. Az emberek, kikkel találkoztam még most is velem vannak és vigyáznak rám. Egyesek már elhagytak, vannak, akik vannak és vannak, akik lesznek utam társai. Ők fontosak nekem. Figyelik lépéseim, de nekem is figyelnem kell rájuk, nehogy piszkos legyen a ruhájuk.
Itthon, újra itthon. Ismerős már távolról a tájék; ismét nyomomba szegődik a fura árnyék. Próbálja felvenni velem a lépést, de nem megy. Eggyel mindig le van maradva. Ragyogón süt a nap. Megerősödik az árnyék, és a lábaimra rálép. Velem együtt lépdel. Megtalált engem. Megtalálta magam. Barátaim, -szólok a földnek, égnek, körülöttem repülő vad gerléknek. Megjöttem! Mosolyognak rám. Megismernek. Nem nézek ki viharvertnek.
Mindenki induljon el maga. Úgy, mint magam. Találja meg maga. Úgy, mint magam. Ennyi volt a magam históriája, és a lelkem egyik vitája. Magam. Mag. M.
