aggódásait
RAKJ HOZZÁ EGY BETŰT - Te egyet, én egyet
- Téma inditó Vinky19
- Kezdés dátuma
aggódásait
Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást,csak feljlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket. Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthe
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthe
Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást,csak feljlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket. Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthet
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthet
Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást,csak feljlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket. Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthete
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthete
Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást,csak feljlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket. Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetet
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetet
Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást,csak feljlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket. Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetl
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetl
Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást,csak feljlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket. Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetle
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetle
Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást,csak feljlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket. Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlen
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlen
Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást,csak feljlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket. Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenü
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenü
Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást,csak feljlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket. Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül
__________________
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül
__________________
Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást,csak feljlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket. Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül a
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül a
Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást,csak feljlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket. Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az
Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást,csak feljlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket. Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az e
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az e
Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást,csak feljlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket. Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego
Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást,csak feljlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket. Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego, a t
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego, a t
Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást,csak feljlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket. Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego, a te
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét mi most újból látjuk, hiába a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor.
Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kikűldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego, a te
