RAKJ HOZZÁ EGY BETŰT - Te egyet, én egyet

zsuzsanna03 · 2008 Június 9

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép, mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szobrát utánozta, pedig n

Eniko05 · 2008 Június 9

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép, mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szobrát utánozta, pedig na

zsuzsanna03 · 2008 Június 9

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép, mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szobrát utánozta, pedig nag

gizko52 · 2008 Június 9

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép, mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szobrát utánozta, pedig nagy
__________________
Nem mindig játék, de mindig igaz.

Srlondo · 2008 Június 9

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép, mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szobrát utánozta, pedig nagy t

Eniko05 · 2008 Június 9

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép, mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szobrát utánozta, pedig nagy te

zsuzsanna03 · 2008 Június 11

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép, mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szobrát utánozta, pedig nagy ter

Eniko05 · 2008 Június 11

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép, mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szobrát utánozta, pedig nagy terv

Srlondo · 2008 Június 11

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép, mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szobrát utánozta, pedig nagy terve

zsuzsanna03 · 2008 Június 11

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép, mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szobrát utánozta, pedig nagy terve v

Eniko05 · 2008 Június 11

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép, mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szobrát utánozta, pedig nagy terve vo

szmari · 2008 Június 13

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép, mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szobrát utánozta, pedig nagy terve vol

kiscsoffy · 2008 Június 13

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép, mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szobrát utánozta, pedig nagy terve volt

Eniko05 · 2008 Június 13

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép, mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szobrát utánozta, pedig nagy terve volt. E

fibola · 2008 Június 13

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép, mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szobrát utánozta, pedig nagy terve volt. Eg

Eniko05 · 2008 Június 13

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép, mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szobrát utánozta, pedig nagy terve volt. Egy

sziam011 · 2008 Június 14

Eniko05 írta:
Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép, mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szobrát utánozta, pedig nagy terve volt. Egy b

Eniko05 · 2008 Június 14

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép, mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szobrát utánozta, pedig nagy terve volt. Egy ba

kristoflora · 2008 Június 16

Aggódásaim

imatei · 2008 Június 16

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép, mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szobrát utánozta, pedig nagy terve volt. Egy baj

RAKJ HOZZÁ EGY BETŰT - Te egyet, én egyet

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák