Reincarnacio

Ha valamivel közelebb sikerűl kerűlni a reinkarnációhoz, az már valami. Ebben segíthet Hamvas Béla egyik könyve: a Scientia Sacra. De nem ingyenes a segítség, fáradtságos elolvasni és értelmezni ezt a könyvet.
Erről a témáról a végtelenségig lehet beszélgetni, a közelebbjutás legkisebb reménye nélkűl. Hamvas beszáguldja a könyvében Indiát, Tibetet, Egyiptomot. Az utóbbi esetében pl Tothra, a mindenkori főpapra hivatkozik. (a magyarok is használják ezt személynévként...de miért?
Hamvas szerint a démon a sorsunk őre. Az átlagember csak príma matéria..Az ember 7 körön át süllyedt a (piszkos) anyagi létbe..és hét körön át kell visszatérni -a bolygók 7 körén- egyben ez a vízió az asztrológia alapja. Szummázatként -Hamvas szerint- a beavatás folyamata visz igazán közel a reinkarnációhoz, mely 7 lépcsős küzdelem. Legtöbben azonban még a harmadik lépcsőre sem tudnak fellépni, amely a belső látás lenne..Tehát a dolgok megértése nem egyszerű, mondhatni, erre születni kell (pl Jézusnak..) továbbá ehhez egy vezető is szükséges. Hiába: ami lent van, az ugyanaz, mint ami fennt..lásd: Port em Heru (egyiptomi hallotaskönyv)
Az újjászületés pedig -Hamvas szerint- nem semmi, ekkor lépünk a fénybe..
Látom nem igazán sikerűlt összesűríteni a dolgot. Nem is lehet.

A 7-es szám gyakori. Hétfátyoltánc, hét szféra, hét szentség, teremtés hét napja (6+1), hétfejű sárkány, a hét napjai, hetedhét ország. Bizonyára ezek a hetesek szimbolikus jelentéssel bírnak a mitológiában, asztrológiában, az anyagi teremtésben...

"Lehet, hogy ez a baj! Mármint a felejtés. Amíg nem emlékszünk előző életeinkre, addig csapdában vagyunk."

Elore bocsajtom, hogy nem sokat tudok a temarol. Csak Alberth mondata a felejtesrol elinditott bennem egy gondolatot.
Ha ugy gondoljuk hogy "felejtunk"akkor az azt jelenti, hogy mar eltunk elotte, tehat ennek az eletnek valahogy megis tobbnek kellene lenni mint az elozonek , mert hat miert elnenk "hasonlo "eleteket ujra es ujra?
Ha csak nem azert mint Alberth mondja , mivel , hogy "felejtunk".
Vagy valamit rosszul csinalunk? Lehet, hogy valamit alapvetoen rosszul csinalunk.
Azt mondjak, hogy csak a max. 15% -at hasznaljuk az agyunknak.
Nem furcsa ez ? Nem ugralunk egy labon es a masik csak ott van ok nelkul. A testnek minden reszet hasznaljuk , szoval akkor miert a legfontosabb resznek csak a max. 15 % -at ???
Lehet, hogy azert mert az eletunk nagy reszet azzal toltjuk , hogy a testunket probaljuk "ellatni"
Dolgozunk, hogy egyunk, hogy fedel legyen a fejunk folott, ( nem beszelve egy csomo dologrol amit akarunk) es ha nem ezt csinaljuk akkor nem elunk tovabb. Ennunk kell, aludnunk kell, fedel kell a fejunk folott. Tulajdonkeppen azzal egyutt, hogy az elet sokkal kenyelmesebb mint ezer es ezer evvel ezelott , mi valtozott igazan? Az osember is ezt csinalta. Evett, aludt es lakott es meghalt. Lehet, hogy csak ez az egesz "kenyelmes elet kialakitasa " a vegen annyi idot vesz el, hogy nincs idonk az agyunk masik 85% at kitolteni.
Nem olyan ez mint a 22-es csapdaja ? Lehet, hogy "egyszerusiteni kellene?
Lehet, hogy sokkal kevesebbet tanulunk mint kellene, lehet, hogy csak nem hiszunk elegge a felfogasi kepessegunkben vagy lehet, hogy csak egyszeruen lustak vagyunk?
Az is lehet, hogy egy halom felesleges dolgot csinalunk. Mar ugy ertem ugy osszesen.
Minek nekunk 1000 fajta kocsi 10 szinben evente uj kiadasban es ...........ezer es ezer ilyen pelda. Mi lenne ha azt az idot csak tanulassal toltenenk ? Vagy barmit csinalnank nincs semmi mod arra, hogy tobbet tudjunk? Ez van. Egy elet-15 % , majd a kovetkezoben talan tobbet ??

Vajon , hogy lehet ez? Mit gondoltok. Mi lehet abban a masik 85% ban?
Lehet, hogy azert szuletnenk ujra es ujra, hogy kihasznaljuk mind a 100 %-ot?
....vagy lehet, hogy csak nem sikerul megoldanunk a "feladatot "es eltertunk a lenyegtol.
Lehet, hogy ha nem azzal toltenenk az idot es energiat, hogy uj es uj autokat, butorokat, ruhakat es stb.stb.stb.-et gyartanank mar regen kitalaltuk volna, hogy, mi a rakra az orvossag vagy hogy ezt az egyetlen dolgot " ezt a testet ami elhasznalodik" fenttartsuk ? Lehet, hogy csak ennyi volt "feladat" amit meg kellett oldani.

Hát ez elégé elgondolkodtató!Mindig is tudtam,hogy a halál után van valami,csak nagyon sokféle teória létezik.pl reinkarnáció

Hamvas_nem egy könnyű olvasmány-de tényleg az élet a halál után kezdődik😀e nem véletlen hogy itt vagyunk-ezt kell megélnünk

Meg egy mit gondoltok errol.
Az atlag eletkor jobban es jobban kitolodik. Ma mar sokan megerik a 90 evet es nem sokan ugyan de meg a 110 evet is . Es van egy par super record, nem ugy mint amikor emberek meghaltak 30 eves koruk korul.
Ma ugy erezzuk fiatalok voltak. Akkor oregeknek szamitottak.Szoval akkor "ki fiatal es ki oreg"ha lehet, hogy egy par ezer ev mulva 200 evig fognak az emberek elni.
Akkor ezek szerint egy mai 50 eves egy gyerek. Meg az is lehet, hogy majd amikor eljon ez az ido akkor az elso 100 ev csak a tanulasra lesz forditva !? Ilyen alapon persze , hogy tele vagyunk kerdesekkel.

Azt megint hozzateszem, hogy nem vagyok a temaban otthon.
Csak gondolkodom, mivel vagyok.
Gyongyi

Érdekes téma.Nem tudom elképzelni hogy van újjászületés,de azt sem hogy nincs.

Gyongyi54 írta:

Azt megint hozzateszem, hogy nem vagyok a temaban otthon.
Csak gondolkodom, mivel vagyok.
Gyongyi

Kattints a kibontásához...

Cogito ergo sum! Mindenki addig van benne egy témában, ameddig a gondolataival bele tud hatolni. Te igen jól kombinálsz és van hozzá képzelőerőd is. Az életkor kitolódása lelassítaná az inkarnációs rotációt is. Ha a szamszara kereke lelassul, akkor lehet hamarabb meglátjuk hogyan is működik és mi forgatja. Valamint azt is, hogy miért nem emlékszünk előző életeinkre és köztes-lét beli terveinkre..😀

A fantazia, a jelenre es a kozeljovore valo koncentralas talan csak egy " foglalkozasi artalom" nalam.😀

Ha az eletkor kitolodasa lelassitja az ujjaszuletes sebesseget akkor ez azt is jelenti egyben, hogy ha hamarabb halunk meg akkor hamarabb szuletunk ujra. Viszont ha hamarabb halunk meg akkor kevesebbet tudunk. Ha valasztani lehetne en nem torekednek erre. Tul nagy a kozkazat es az eredmeny kerdeses.

Ha eljutnank arra, hogy tovabb eljunk es hasznalnak a 100 %-at az agyunknak akkor lehet , hogy abban az is benne lenne, hogy tudnank, hogy hogyan elhetunk ujra.
Lehet, hogy csak azt mondhatnank,( nem tudom kinek ? 😕 )hogy amit ebben az eletben meglehetett tanulni, erteni , es elvegezni azt mind megtettem, ha tobb akarok lenni, es tobbet akarok tenni, akkor muszaly, hogy ujra szulessem mint egy uj szemely.
En inkabb ezt valasztanam , torekedni arra, hogy minnel tovabb eljunk, minnel tobb tudasra tegyunk szert es igy, ha egyszer elunk akkor is jobban jarunk.

Szoval szerintem azt kellene megoldani, hogy a testunk ne oregedjen el. Biztos az, hogy az "ujjaszuletes"t szoszerint kell venni? Lehet, hogy csak ujra kezdes? 🙄
Vajon mi lenne az oka....... az ujjaszuletesnek? Szerintem nem "szemelyes". Nem hiszem , hogy azert , hogy XY , nem csinalt valamit jol, szoval probaljuk meg megint hatha most jobban sikerul.
Szerintem az ok , hogy megertsuk a vilagegyetemet ? Ami vegtelen. Ehhez kellene sokat tudni.

Csak ket kerdes ha valaki akar rajtuk gondolkodni.( a lanyom " Halal es haldoklas" osztalyabol)

1. Ha csak Te elnel orokre, akarnad -e?
2. Ha elaltatnanak es ebben az "alomban" minden amit elakarsz elni az eletedben valora valna, akarnad-e? Akarnad e akkor is , hogy ha tudod, elore, hogy felfogsz ebredni es tudni fogod , hogy csak egy alom volt ?

1. Nyílvánvaló, hogy nem könnyű kérdés. Én ezen már elgondolkoztam és a jelenlegi világban nem lenne kedvező. Ugyanis a megszokott hozzátartozókat elveszíteni és mindig újra kezdeni nem éppen örömteli. Ha viszont mindenki örökké élne, akkor annyian lennénk, hogy nem férnénk el a földön. Érdekes, elgondolkodtató téma.
2. Szép álom lenne, de nem érnék vele semmit. De még mindig jobb jót álmodni, mint rosszat. Álmodtam már olyat is, hogy amikor felébredtem, örültem hogy csak álmodtam az egészet.
Azt azonban nem tudom honnan veszik, hogy az agyunk ?%-át használjuk ki. Honnan tudja ezt bárki %-nyi pontosan megállapítani? Mivel méri?
Szerintem igenis kihasználjuk agyi kapacitásunk nagy részét. Valamennyi vésztartalék biztos szükséges, de ez mindenre vonatkozik. De ott a példa, ha sérül az agy, vagy csak rázkódik, akkor koordináltsági, mozgási és memóriazavarok jelentkeznek, esetleg bénulás pl. agyvérzés esetén. Tehát az agy minden része kell hogy működjék. Az más kérdés hogy milyen lélek irányítja ezt az agyat. Mert érzelmileg, informatikailag már nagy a szóródás. Persze lehet pallérozni, ha akarjuk, de ezt megint lelki, szellemi tényező határozza meg.

Igen , hasznaljuk az egesz agyunkat. A felteves, hogy csak a 10% -at az kb. 100 evvel kezdodott. Lehet, hogy csak egy felreertesbol. Csak egy uj " legenda". ( ezt lehet, hogy jobban ki kellett volna emelnem az elejen, de csak azt mondtam , hogy "azt mondjak")
Most mar nem torolom ki mert pont errol szol ez a legenda, hogyha hasznalnak akkor "supereronk" lenne.

En is ugy ereztem az elso kerdesnel mint Te, nem szeretnek egyedul elni orokre es ujra es ujra elveszteni emberek magam mellol.

A masik kerdes az erdekes volt. Az volt a lenyege, hogy tulajdonkeppen atelni a teljes sikert es mindent megkapni es elerni az eleg kecsegteto de utana amikor felebred az ember mindent elveszteni az sokkal rosszabb mint elerni annyit amennyire az ember magatol kepes. Tehat mi nem-mel szavaztunk erre is.

Off topic

Gyongyi54 írta:

Igen , hasznaljuk az egesz agyunkat. A felteves, hogy csak a 10% -at az kb. 100 evvel kezdodott. ...

Kattints a kibontásához...

Bizonyos értelemben igazad van, hiszen az agyunk 100%-ban be van kapcsolva a nap 24 órájában.
De hogy kihasználjuk-e az agykapacitásunkat 100%-ban az már más kérdés.
Bizonyos agyhullám vizsgálatokkal a kutatók megmérték, hogy az agy 5-15%a működik egy-egy "feladat végrehajtása során (legyen az légzés, evés, olvasás...stb.). Viszont mikor ráérzünk valamire, megsejtünk valamit ez felugorhat 60%-ra is.
Egy másik kutatásnál a több nyelvet használóknál kimutatták, hogy aki az "idegen" nyelven (tehát nem az anyanyelvén) gondolkodik - ott az agykapacitás 20-40%-a van használatban.
Hogy miért van ez így? Ki tudja?
Lehet, hogy erős tartalék, mert az agyból nincs kettő egy embernek. Ha valami meghibásodik egy másik terület át tudja venni a vezérlést a hibás (sérült) résztől.
Egyébként meg ez a szervünk annyira bonyolult és összetett, hogy a mai fejlett technikai szint mellett a legkomolyabb számítógépek is csupán egy 3-4 éves kisgyerek értelmi szintját tudják hozni a sci-fi írók fantáziájával szemben, akik már 30-40 évvel ezelőtt gondolkodó gépekről írtak.
Ennek ugyan semmmi köze(?) a reinkarnációhoz, de a tényszerűség kedvéért nem árt ha tudjuk a fentieket az agyunkkal kapcsolatban.

Ezert mondtam, hogy nem vagyok otthon a temaban.

Amit az agyrol irtam, ugy hivjak , hogy "Urban legend ". Tehat valami olyasfele amire otthon azt mondjuk , hogy "szajhagyomany utjan" terjedt tortenetek.
Szokszor ijeszto, vagy vicces, nincs sok igazsag benne, de az a legyege hogy az "emberek beszelik" mint peldaul ezt. Ez valoszinu, hogy azert tetszett az embereknek - konyvet is irtak errol a temarol - mert mindenki szereti ha van "valami tartalek".
Tulajdonkeppen ebben a temaban nehez "targyilagos "lenni , hiszen senki nem tudja a valaszt.

Nem volt a valaszaimnak " valosag hattere" csak eljatszottam egy par gondolattal. Remelem nem vezettem senki felre, nem volt szandekomban azert irtam mindig oda, hogy nem vagyok ebben a temaban jaratos. Mondjuk amit az eletkor kitolodasarol irtam vagy
arrol, hogy talan tul sok idot toltunk dolgokkal amikkel talan nem kellene, vagy, hogy lehet hogy nem mindig a mult kutatasaban van a megoldas, vagy hogy a jelenre is jo koncentralni nem csak a multra es a jovore, azt viszont valoban ugy erzem.
Koszi.

Gyongyi

REINKARNÁCIÓ (Dr. Kovács Gábor: Mágia és hit című könyvéből)

Gárdonyi sajátságos dominikánusai - Karma a számítástechnikában — Kik vallanak reinkarnációt?<O😛></O😛>
— A keresztény hit elutasítja a lélekvándorlást -<O😛></O😛>
A reinkarnáció isten- és emberképe - Lélekvándorlás<O😛></O😛>
az evangéliumokban? - Tévedések vígjátéka -<O😛></O😛>
Regressziós hipnózis - Szellem és anyag<O😛></O😛>
egymásrautaltsága az emberben - Vetkezzünk<O😛></O😛>
nyugodtan?<O😛></O😛>
<O😛></O😛>
Gárdonyi Géza Isten rabjai c. regényében Jancsi frátert kioktatják a dominikánusok a reinkarnáció tanáról.<O😛></O😛>
<O😛></O😛>
A keleten járó dominikánusok megismerkedtek a keleti filo&shy;zófiával is. Haza is hozták. Beszélgettek róla. Hogy az em&shy;ber nem test, hanem lélek: a test csak ruha; ha elszakad a ru&shy;ha, újat osztanak a világ-magazinból.<O😛></O😛>
(GÁRDONYI Géza: Isten rabjai. Holnap Kiadó, 1999. 149. o. (A „magazin" jelentése itt: áruház, raktár.)<O😛></O😛>
<O😛></O😛>
Már Petőfinél is találunk olyan verset, amelyben a reinkarnációt vallja:<O😛></O😛>
<O😛></O😛>
Halhatlan a lélek, hiszem, <O😛></O😛>
De más világba nem megy át, <O😛></O😛>
Csak itt lenn a földön marad, <O😛></O😛>
A földön él és vándorol.<O😛></O😛>
<O😛></O😛>
Petőfi persze aligha hitt ténylegesen a lélekván&shy;dorlásban, kijelentése csupán játékosan magára öl&shy;tött költői szerep, alkalom arra, hogy elmondhassa, milyen forradalmárokat tekint történelmi elődei-<O😛></O😛>
nek. Gárdonyinál más a helyzet, ő a reinkarnációt ténylegesen vallotta, egri sírfelirata: „Csak a teste", azt jelenti, hogy testét valóban nem tekintette több&shy;nek elszakadt ruhánál; az ember - szerinte - kizá&shy;rólag a lélek. (Ezt fejezi ki A láthatatlan ember regénycímével is.) Mint Ábrahám testvér mondja Jancsinak:<O😛></O😛>
<O😛></O😛>
- Isten lehelete az ember.<O😛></O😛>
- Testbe foglaltan.<O😛></O😛>
- Most testbe foglaltan. Most. Érted? Most. De ki tudja, mikor lehelt ki engem Isten? Ez-e az első testem? Vagy ez már a második? Vagy a századik?<O😛></O😛>
- Hát te is azt gondolod...<O😛></O😛>
- Azt gondolom, hogy addig élünk ezen a Földön, amíg tisztára nem érezzük, hogy mikor azt mondom, én, az nem a test.<SUP><O😛></O😛></SUP>
<O😛></O😛>
Ezek a nézetek a huszadik század második felé&shy;ben, a New Age-hullám hatására, széles körben el&shy;terjedtté váltak. Emlékszem egy régebbi shareware (vagyis: kipróbálás után fizetendő) számítógépes programra, amely azzal biztatott regisztrációra (az&shy;az: fizetésre), hogy az kitűnő karmát biztosít. Azóta a shareware programok készítői materiálisabb mód&shy;szerekre tértek át: ha nem fizetsz, a program nem hajlandó tovább működni. Mégis jellemző, hogy a huszadik század utolsó évtizedében a karmában va&shy;ló hitet ennyire általánosnak tekintették. A karma hindu fogalom, az ember cselekvését és cselekvése révén kialakult sorsát jelenti. A karma az a teher, amelyet az újabb és újabb testben történő újjászüle&shy;tések során föl kell dolgoznunk, hogy megszabadul&shy;junk a reinkarnációk körforgásától, a szamszárától, és egyesülhessünk Brahmával, vagy beléphessünk a vágyaktól mentes Nirvánába, a különböző vallások vagy vallási irányzatok tanítása szerint. A buddhiz&shy;mus révén a reinkarnáció tana az egész Távol-Ke&shy;leten elterjedt. De nem kizárólagosan hindu erede&shy;tű. Lélekvándorlás (metempszükhószisz) szerepel a görög filozófiában is, az orfikusoknál, Püthagórasznál, Empedoklésznél és Platónnál; vallották a reinkarnációt a gnosztikus szekták, a manicheusok és a neoplatonikusok. Az újkorban kedvezett a lélekvándorlás gondolatának Lessing és Goethe, Fichte és Schleiermacher, sőt Nietzsche is; lelkesen átvette az eszmét a teozófia, amelyből a New Age mozgalom született. Manapság alig-alig találunk mágikus irányzatot, amely ne vallaná egyszersmind a lélekvándorlást is.<O😛></O😛>
A zsidó vallásban is találkozunk a reinkarnáció hitével. Ennek gyökerei azonban aligha bibliaiak. Hallgassuk meg erről Raj Tamás rabbit:<O😛></O😛>
<O😛></O😛>
A lélekvándorlás (héberül gilgul nesamot, röviden gilgul) csupán a középkori zsidóságban jelentkezik (minden bizony&shy;nyal keleti, indiai hatásra), s akkor is elsősorban nem a hiva&shy;talos (rabbinikus) irodalomban. így megtalálhatjuk ezt a gondolatot a 8. század közepén jelentkező karaita mozga&shy;lomban, több zsidó vallásfilozófus eszmevilágában, és min&shy;denekelőtt a kabbalista irodalomban, majd később (a kab&shy;bala hatására) a kelet-európai hászidizmusban. <O😛></O😛>
(RAJ Tamás: Előszó. In: SILBERFELD Jakab: Lélekvándor&shy;lás a zsidóságban. Makkabi, Bp. 1999. 3. o.)
<O😛></O😛>
Silberfeld Jakab békéscsabai rabbi, aki a holokauszt idején sem volt hajlandó magára hagyni hí&shy;veit, hanem visszautasította a felkínált menekülést és hitközségének tagjaival együtt halt meg Ausch&shy;witzban, doktori értekezésében foglalkozott a zsidó lélekvándorlás-tannal. Ő így írja le a zsidó reinkar&shy;náció-hit szellemi közegét:<O😛></O😛>
<O😛></O😛>
A Talmud idejében <O😛></O😛>
(Vagyis már Krisztus után, a zsidó háborút és Jeruzsálem 70-es pusztulását követően. (K. G.)) <O😛></O😛>
hódított tért a zsidók között, különö&shy;sen a palesztinaiaknál és babiloniaknál a gnoszticizmus, Alexandriában pedig a platonikus eszmék találtak hálás ta&shy;lajra a zsidóság körében. A gnoszticizmus anyaméhében született a kabbala, a misztikus világnézetek és a titkos magyarázatok tudománya, amelybe azonban különféle csa&shy;tornákon keresztül az alexandriai Philón újplatonizmusa is beszivárgott, és annak egyik fő elemévé lett. A transzcen&shy;dentális ideákat a kabbalisták az idegen bölcsészeti rendsze&shy;rek értelmében fejtegették, de ezeket a rendszereket a Bib&shy;lia, a monoteizmus (az egyistenhit) és a zsidó hagyomány mezébe igyekeztek öltöztetni. <O😛></O😛>
(SILBERFELD Jakab: Lélekvándorlás a zsidóságban. Makka-bi, Bp. 1999. ll.o.)<O😛></O😛>
<O😛></O😛>
Egy zsidó barátomtól úgy tudom, őt arra tanítot&shy;ták, hogy újra-megtestesülés akkor történik, amikor az ember nem végezte el feladatát a földi életben, ezért Isten úgy dönt, hogy visszaküldi őt a földre. Hozzátették, hogy egy embernek legfeljebb négy inkarnációja lehetséges. Mint azonban Silberfeld rabbi kimutatja, az ilyen nézetek forrása a zsidó ok&shy;kultizmus, a kabbala; tehát nem a Biblia. Az Ószö&shy;vetségből csak gyönge, mit sem bizonyító érveket tudnak fölhozni a lélekvándorlás hívei. Pl. „Por vagy, és visszatérsz a porba" (Ter 3,19) szerintük azt jelenti, hogy „visszatérsz egy másik testbe". De a vers első része világosan mondja: „Visszatérsz a földbe, amelyből vétettél." Vagy amikor Ádám Szét születése után így szól: „Másik magzatot adott ne&shy;kem Isten Ábel helyett, akit megölt Káin!" (Ter 4,25) - szerintük ez úgy értendő, hogy Szét nem más, mint Ábel reinkarnációja. De ez teljesen önké&shy;nyes értelmezés, a szöveg csak annyit mond, hogy Ádámnak új fia született a meggyilkolt helyébe. A többi ószövetségi érv is hasonlóan erőltetett. Ki&shy;zárólag az fogadhatja el ezeket argumentumnak, aki eleve hisz a lélekvándorlásban, ezért azt olvassa bele a szövegbe. Ez világosan mutatja, hogy a rein-karnácíós eszme nem az Ószövetségből származik, hanem csak utólag keresnek hozzá bibliai megala&shy;pozást. Maga Silberfeld is kritikusan szemléli a lé&shy;lekvándorlás tanát, és bemutatja, hogy annak a zsi&shy;dóságon belül is komoly ellenzéke van.<O😛></O😛>

(folytassam?)

Kedves Antal!
Miért ne folytathatnád. Azért vagyunk itt, hogy elolvassuk a hozzászólásokat ezen érdekefeszítő témával kapcsolatban. És a hozzászólások lassan gyülekeznek csak. Ez lenne a karmánk? Írjál és könnyebb karmánk lesz. Egyébként a reinkarnációnak Tibetben nem csak gondolata és hite van, hanem tudománya is. Persze ők komolyan veszik a hagyományokat, gyakorolják azokat és ismerik a Bardo és a köztes lét fázisait, a leszületés fázisait, és a reinkarnálódott mesterek újszülöttként való megtalálásának fázisait is.
Egyébként a bibliában is megtalálható ez a tevékenység. Ld. Jézus születésekor napkeleti bölcsek jőnek vala és tudakozódának a ,,kisded" megszületésével kapcsolatban.
Tehát ők is egy nagy mester reinkarnációját keresték Jézusban megtestesülve. Ez a tény viszont jó nagy hittitok lehet. Vagyis az, hogy kis is volt ő előző életében? Mivel ezek szerint nem először járt a földön emberi testben. Ki született őbenne újjá? Ez a kérdés, válasszatok!?

(Folytatás)
Hogy állunk az Újszövetséggel? Az Isten rabjai&shy;ban Fráter Rudolf fogalmazza meg Gárdonyi né&shy;zetét:<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o😛></o😛>
<o😛> </o😛>
Miért ne hinném? ... A hitünk nem mond ellene. A vallá&shy;sunk meg nem tiltja, hogy ne higgyük. Miért szenvedne itt annyit az ember, ha nem követett volna el egy előbbi életé&shy;ben bűnöket? A kis ártatlan gyermek a fogzásban, torok&shy;gyíkban.. . Az ember munkájában is van logika. Isten mun&shy;káiban ne volna?! <o😛></o😛>
(GÁRDONYI Géza: Isten rabjai. Holnap Kiadó, 1999. 149. o).<SUP><o😛></o😛></SUP>
<o😛> </o😛>
Gárdonyi fejtegetésében kettős hiba van. Az első az a tévedés, hogy hitünk nem mond ellene a rein&shy;karnáció tanának. Mi Jézus evangéliumában hi&shy;szünk, márpedig annak izzó magvához tartozik a sürgető felhívás a megtérésre. „Legyetek tehát ébe&shy;rek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok" (Mt 24,42). Szó sincs arról, hogy ráérnénk megtér&shy;ni egy következő életben. „Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat" (Jn 9,4). A példabeszédbéli gazdag embernek a kárhozat kínjai között tu&shy;domásul kell vennie, hogy állapota végleges (Lk 16,19-31). Mint a Zsidó levélben olvassuk, „el van határozva, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és utána következik az ítélet" (Zsid 9,27). Kevés dolog világosabb az evangéliumból, mint az, hogy örök sorsunk egyszeri földi életünk során dől el. Az ember véglegességre rendelt lény, Isten örök szere&shy;tetében kell beteljesednie, és megadatott neki a gyönyörű és félelmetes szabadság, hogy visszavon&shy;hatatlanul döntsön. Egyúttal azonban az ember a véges anyagi világba ágyazott lény is, az emberi szellem az anyaghoz van rendelve, és testi folyama&shy;tok igénybevételével hozza meg döntéseit. Látni fogjuk, hogy ami totálisan és látványosan kizárja a reinkarnáció lehetőségét, az éppen a test és lélek egymásrarendeltsége.<o😛></o😛>
Órigenész, a 3. század elejének nagy egyházi író&shy;ja, a bűnbeesés és megtisztulás vég nélküli körfor&shy;gásában hitt, melynek során az emberi lelkek an&shy;gyallá vagy démonná válhatnak, de újra emberré is testesülhetnek. Ezt ő még jóhiszeműen tanította, az órigenizmust azonban az Egyház gondolkodása élesen elutasította, a Tanítóhivatal ismételten elítél&shy;te, legmagasabb szinten 553-ban a II. Konstantiná&shy;polyi Zsinaton. Az Egyház nem fogadja el a lélek&shy;vándorlást.<o😛></o😛>
Gárdonyi másik tévedése a fent idézett szöveg&shy;ben, hogy Isten műveibe kényszerítő logikát visz, amely magát Istent is köti. így vezeti le a reinkarná&shy;ciót abból a tételből, hogy ártatlanul nem szenved&shy;hetünk, mert ez igazságtalanság volna. Csakhogy a tétel hibás. A szenvedés nem okvetlenül büntetés. Az ártatlanok szenvedése lényeges része a keresz&shy;tény világképnek: az ártatlan Jézus szenvedése vál&shy;tott meg bennünket. Az Ószövetségben Jób könyve hosszadalmasán viaskodik az ártatlanok szenvedé&shy;sének problémájával, míg végül ott köt ki, hogy a dolog Isten misztériumához tartozik, akit nem lehet felelősségre vonni. Az újszövetségi kép még mé&shy;lyebb: magát a megfeszített és föltámadt Jézust nyújtja nekünk válaszként a kérdésre. A szenvedés, mint kiüresedés, mint az emberi egzisztencia hatá&shy;rainak lebontása, a szeretet áldozataként elfogadva megnyitja az embert az isteni transzcendencia előtt, amely Jézus föltámadásával boldogító gazdagság&shy;ban áramlik be a megváltott emberiség életébe. A forgószélből beszélő, félelmetesen szuverén Isten helyébe, aki előtt Jób megsemmisülve némul el, a nagypéntek borzalmától pünkösd tűztengeréig íve&shy;lő húsvéti misztérium fölfoghatatlanul csodálatos Istene helyébe a reinkarnáció eszméje olyan isten&shy;séget tesz, aki be van tokozva egy korlátolt nyárs&shy;polgári logika csőrendszerébe. A Mindenség Ura sem gyakorolhat irgalmat, a karma őt is köti. Isten&shy;nek ez a lefokozása tökéletesen megfelel a mágikus világképnek, amely manipulálható numinózumot kíván. Ugyancsak nagyon megfelel a reinkarnáció a mágia emberképének is: „Olyanok lesztek, mint az Isten." Az ember lehetőségei határtalanul variál&shy;hatók: a félkezű nyomorék fanyűvő supermanként születhet újra, az idióta zsenivé válhat következő életében. <o😛></o😛>
Jusson eszünkbe a Tabula Smaragdina szövege: „Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van". Ez a transzcendencia tagadása. A rein&shy;karnáció olyan módon torzítja Isten és az ember képét, hogy a tétel hihetővé váljék. A keresztény&shy;ségben viszont az ember, egyszeri és behatárolt le&shy;hetőségei közepette, azáltal tágul a végtelenbe, hogy mindenestül kiszolgáltatja önmagát Isten határtalanságának.<o😛></o😛>
Nem vehetők komolyan azok az állítások, melyek szerint az Újszövetség maga is tanítja a reinkarná&shy;ciót. Jézus beszél új születésről Nikodémusnak, de ez nem más, mint a „vízből és Szentlélekből" törté&shy;nő születés Qn 3,5), vagyis a keresztény beavatás, a keresztség és a bérmálás, ami egyszeri földi életé&shy;ben teszi az embert Isten gyermekévé; nem pedig egy másik földi élet kezdete. Az is igaz, hogy Jézus Keresztelő Jánosról azt mondja: „Ő Illés, aki eljön" (Mt 11,14). De ennek a mondatnak értelmét Gáb&shy;riel angyal Zakariásnak mondott szavai mutatják meg, amikor így beszél a születendő Jánosról: „Iz&shy;rael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz té&shy;ríteni. Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiákhoz fordítsa..." (Lk 1,16-17). Vagyis János Illés próféta szerepét fogja betölteni. Őrá vonatkozik Malakiás próféta jövendölése: „íme, én elküldöm majd nektek Illés prófétát, mielőtt el&shy;jönne az Úrnak nagy és rettenetes napja, hogy visz-szatérítse az atyák szívét fiaikhoz, s a fiúk szívét atyáikhoz" (Mai 3,23-24). Illés előkép, amit János beteljesít: Illés szellemével és erejével jár, de ebből nem következik, hogy azonos Illés személyével. Jé&shy;zus a színeváltozás után így beszél: „Illés valóban eljön, és helyreállít mindent. De mondom nektek: Illés már eljött, s nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit csak akartak ... Akkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt ne&shy;kik" (Mt 17,11-13). Mivel röviddel azelőtt Jézus Mózes és Illés társaságában mutatkozott előttük a hegyen, ezt aligha kellett volna nekik magyarázni, ha Illés azonos lett volna Keresztelő Jánossal, akit jól ismertek. János illési alak, a nagy térítő próféta típusa, még öltözködésében is Illésre emlékeztet, ám ebből csak Illés prófétai szerepét lehet rábizo&shy;nyítani, nem személyazonosságát. Ha a Szentírás igaznak vallaná a reinkarnációt, sokkal világosab&shy;ban kellene beszélnie - s ami még súlyosabb: jelen&shy;tékeny részét törölni kellene.<o😛></o😛>
Egyszer újságban olvastam egy kisbabáról, aki állítólag aranyfoggal jött a világra. Ebben a lélek&shy;vándorlás bizonyítékát látták, jóllehet legföljebb az aranyfog-vándorlást bizonyítaná - már ti. ha igaz volna. De, fájdalom, amint nem hiszek a fán termő kacsák meséjében, úgy ebben sem hiszek. A kacsák a sajtóban teremnek. Nem tudom, mennyire hitele&shy;sek az időnként felbukkanó történetek, amelyek szerint egyes gyermekek emlékezni vélnek állítóla&shy;gos előző életükre, leírnak helyszíneket, amelyet so&shy;sem láttak. Amennyiben azonban hitelesek, fölme&shy;rül a kérdés, hogy mások miért nem emlékeznek előző inkarnációjukra? Mert a nagy többség nem emlékszik. Ha egy ilyen történet valóban igaz, nem tudom mással magyarázni, mint démoni befolyás&shy;sal, adatközléssel. Ami, sajnos, lehetséges - a rein&shy;karnáció viszont, mint nyomban kifejtem, nem le&shy;hetséges. Mutter Péter író és okkult mester biztosan tudni véli, hogy az öngyilkossá lett színész, Latinovits Zoltán, előző életében nem volt más, mint Gogol, a nagy ukrán író. Többek között azzal bizo&shy;nyítja ezt, hogy amikor Latinovits Cipollát alakítot&shy;ta a Mario és a varázslóban, nagy orrot tett föl, és Gogolnak is nagy orra volt. <o😛></o😛>
(MÜLLER Péter: Kígyó és kereszt. Édesvíz, Bp. 1992. 349. o.)
Ellenállva a kísértés&shy;nek, hogy megkérdezzem, történetesen miért nem Cyrano de Bergerackal azonosítja szegény Latinovitsot, annyit azért megjegyeznék: még jó né&shy;hány millió ember élt a történelemben, akinek nagy volt az orra. A dolog kissé komolytalan. Az eredeti Bhagavad-Gíta című kiadványban van egy képsor <o😛></o😛>
(PRABHUPADA, B. S.: Az eredeti Bhagavad-Gita. The Bhaktivedanta Book Trust, 1989. 480-481. o.), <o😛></o😛>
amely szemlélteti, hogyan alakulnak át az emberek az újraszületéskor karmájuk következté&shy;ben: a húsevőből tigris lesz, a haspókból disznó, a hajladozó ledér táncosnőből görbe fa, a hétalvó&shy;ból medve. E kétéltű rajzok alkotójának, gondolom, stílszerűen ebihalként illene reinkarnálódnia. A szemléltetés fölöttébb naiv.<o😛></o😛>
Gyakran hivatkoznak a regressziós hipnózisra, mint a lélekvándorlás bizonyítékára. Csakhogy hip&shy;notizált állapotban az ember erősen szuggesztibilis. Ha azt szuggerálják neki, hogy menjen vissza előző életébe, el fogja hinni, hogy volt előző élete. Az „előző élet" emlékei azonban, mint több eset bizo&shy;nyítja, a jelen életből származnak. A húszéves Anna Settmann „előző életében" afrikai benszülöttként, tengerparton, pálmafák között látta magát. Később ugyanazt a tengerparti tájat viszontlátta egy kétéves korában készült fotón, amely egy algériai nyara&shy;lásuk emlékét őrizte. Ő ezt tökéletesen elfeledte, de a hipnotikus állapotban előjött az emlék - tudat&shy;küszöbe alól, nem „előző életéből". <o😛></o😛>
(KINDELMANN Győző: A lélekvándorlás. Aggiomamento -Mécses, é.n. 12. o.)<o😛></o😛>

Hát ez a hegyi jelenet nagyon furcsa. Amikor Jézus mellett megjelent az a két alak, honnan tudták rögtön a tanítványok, hogy kik ők? Biztos, hogy Mózes és Illés volt? Péter, János és Jakab csak akkor ismerhette meg őket, ha már előző életükben találkoztak velük. Ugyanis semmi utalás nincs rá, hogy bemutatkoztak volna nekik.

(folytatás)

És most hadd mondjam el, miért vagyok teljesen biztos abban, hogy a reinkarnáció lehetetlen. Azért, mert az ember egységes lény. Gárdonyi antropoló&shy;giája, amely szerint az ember csupán a lélek, önké&shy;nyes és hamis. A tiszta szellem, az angyal, nem em&shy;ber. Az ember szellem is, ám ugyanakkor anyag is. A lelkem én vagyok, de a testem is én vagyok. Ami a testemnek fáj, nekem fáj, amit a testem élvez, azt én élvezem. Testem és lelkem szerves egységet al&shy;kot, és én ez a szerves egység vagyok. A test nem egyszerűen lakás, amelyből a lélek kiköltözik; ha a lélek elhagyja a testet, az ember meghal. Lelki funk&shy;cióinkhoz szükség van testünkre. Ezzel nem taga&shy;dom az ember természetfölötti jövőjét, de az a kegyelmi rendhez tartozik, nem a természet rendjé&shy;hez, s az is a test feltámadásával teljesül be. A merő természet rendje szerint az ember lelke, ha nem is semmisülne meg, a halál után nem volna képes további cselekvésre, kristályos időtlenségben ma&shy;radna fenn, szüntelenül magában hordva testének hiányát, szükségképpen megőrizve a testére való irányulást. Amennyiben az emberi lélek újból visszaágyazódik az anyagba, akkor azt törvényszerűen saját testévé határozza meg, hiszen nem veszítette el személyazonosságát. Ha Gogol lelke újból testet ölt, az Gogol teste lesz, nem Latinovits Zoltán tes&shy;te. Hitünk szerint ez meg is fog történni az Úr eljövetelekor, a holtak feltámadásakor. A föltámadt test azonosságát nem a molekulák azonossága biztosít&shy;ja, elvégre testünk anyaga már életünkben is állan&shy;dóan cserélődik, halálunk után pedig sok további test anyagává válhat. A föltámadt test azonosságát, mint Joseph Ratzinger - jelenlegi Szentatyánk - levezeti, a lélek azonossága biztosítja. RATZINGER, <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o😛></o😛>
(Joseph: Eschatologie - Tod und ewiges Lében. Friedrich Pustet, Regensburg, 1978. 148. o.)<o😛></o😛>
A lélek szervezi a testet ezzé a testté. Egész egyszerűen ön&shy;ellentmondás, hogy ugyanaz a lélek egy másik test&shy;ben éljen tovább. Nem lehetnek új génjei, más szü&shy;lei. Ha a lélek ugyanaz, a test is ugyanaz; vagyis nem reinkarnáció megy végbe, hanem föltámadás. A lélekvándorlás lehetetlen.
Mellesleg: erkölcstelen is. A kereszténynek azt mondja: ráérsz megjavulni következő életedben. Hogy a hindunak mit mond, arra nézve kérdezzük meg a Bhagavad-Gítát. Arjuna herceg habozik üt&shy;közetbe bocsátkozni, mert polgárháborús ellenfelei rokonok, ismerősök, általa tisztelt, szeretett szemé&shy;lyek. Krisna viszont arra buzdítja, hogy csak hányja őket kardélre szorgosan, „hiszen az elpusztíthatat&shy;lan, felfoghatatlan és örök élőlénynek csupán az anyagi teste van kitéve a megsemmisülésnek ... Mi&shy;ként az ember leveti elnyűtt ruháit, és újakat ölt \ magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és haszna&shy;vehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyük&shy;be". <o😛></o😛>
Tessék: a reinkarnáció üzenete. Az ember&shy;élet nem számít. Vétkezz nyugodtan. Gyilkolj nyu&shy;godtan.
(vége)

Lásd még!

http://maranatha.uw.hu/reinkar2.html

Tisztelt Reinkarnálódók!

Azért a következő is megfontolandó:
1981
1. Károly herceg megnősül.
2. Liverpool EK-győztes.
3. A pápa meghal.

2005
1. Károly herceg megnősül.
2. Liverpool EK-győztes.
3. A pápa meghal.

Ha Károly még egyszer megnősül és Liverpool újra EK győztes lesz, talán nem ártana értesíteni a pápát...

Üdv!

Kedves Antal!
Nehogy már... félremagyarázzuk a Bhagavad Gitát. Ugye ezt te sem gondolod komolyan? És a bibliában lehet mindenkit agyonkövezni, sőt kötelező is! Legyen az rokon akár, csak azért mert esetleg szombaton valamit csinált, vagy jósnőhöz ment stb. Ez már istennek tetsző gyilkosság ám! És mi volt Saul nagy vétke? Nem tartotta be a keremet! Sámuel felszólítására nem gyilkolt..! Hát a biblia sem tündérmese. Horror, gyilkosság, cselszövés, házasságtörés etc. van benne bőségesen. Jézust is véresre verik, kínozzák, megölik. Persze örvendjünk....?