Rákerestem az egyik névre az általad említett angol nyelvű lapról és ezt találtam:
"Edmund Halley, a híres csillagász, akiről később a Halley-üstököst elnevezték, 1692-ben olyan elméletet tett közzé, mely szerint a Föld üreges test, kérge 500 mérföld vastag, és magába foglal két másik gömbhéjat is. Ezek mérete a Mars és a Vénusz méretének felel meg; legbelül pedig szilárd gömb található, ami éppen akkora, mint a Merkúr. Természetesen mindegyik ilyen "belső bolygó" lakott, ami pedig az örök éjszaka kérdését illeti, vagyis azt, hogy mi világít a Föld belsejében lakóknak, Halley két megoldást is el tudott képzelni. Vagy "különös, világító égitestek" ragyognak az ottaniak égboltján, vagy a gömbhéjak közötti levegő világít. Ez utóbbi lehetőséggel kapcsolatban megjegyezte, hogy mivel a Föld a pólusoknál lapult, ott a földkéreg szükségszerűen vékonyabb, és a világító gáz könnyebben kiszökik a felszínre – és létrehozza az északi fényt. Halleynek követői is akadtak – egyfelől William Whiston matematika-professzor, aki 1716-os könyvében azt állította, hogy a Föld, a Nap, a bolygók és az üstökösök belsejében is (valamint a bolygók légkörében "nem teljesen anyagtalan, de láthatatlan") élőlények találhatóak.
<dir> "Ha vannak üregek és tartályok az élő teremtmények számára, valamint az ellátásukhoz szükséges dolgok számára a Nap, a bolygók vagy az üstökösök belső, központi részein, akkor az azokban található körülmények biztosan nagy mértékben különböznek a bolygók felszínén levőktől. Az ezekben élőknek mindig konkáv szférákon kell élniük, amelyek minden kapcsolatot lehetetlenné tesznek a látható világgal. Még azt sem tudják bizonyítani, hogy egyáltalán van-e külvilág. Emiatt nyugodt lehet egy ilyen világ élete. Akárcsak nekünk lenne, ha az összes csillaggal, üstökössel és bolygóval együtt egy ilyen üregben élnénk. Ezt pedig nem is olyan abszurd dolog feltételezni."
(William Whiston: A vallás csillagászati alapjai. XVII. sz. Kelemen János fordítása)
</dir> Halley másik követője Cotton Mather volt, aki 1721-ben A keresztény filozófus lapjain tökéletesen egyetértett vele. Kortársai nem tekintették őrültnek vagy megszállottnak. Az első, aki az üreges föld elméletének hirdetésével teljesen lejáratta magát a műveltebbek előtt, miközben a tudomány egyre határozottabb álláspontot alakított ki a Föld belső szerkezetét illetően, John Cleves Symmes amerikai katonatiszt volt. 1818 április 10-én ugyanis "Az egész világhoz" megszólítással levelet küldött különböző hírességeknek, és kijelentette, "hogy a Föld üreges és belül lakható; számos, koncentrikusan elhelyezett gömböt tartalmaz, melyek egymásba vannak helyezve, és pólusaiknál 12 vagy 16 ívfokban nyitottak. Rászántam az életemet, hogy bebizonyítsam az igazságot, és kész vagyok felderíteni a Föld belsejét, ha a Világ vállalja, hogy segíteni és támogatni fog."
Symmes nem éppen eredeti gondolattal állt elő, és csak részletekben tért el a korábbi a elképzelésektől. Szerinte a földburok vastagsága 1000-1500 mérföld, a koncentrikus gömbök nyílásai párhuzamosak egymással, de a lejáratok középpontjait összekötő egyenes 12 fokos szöget zár be a földtengellyel. A gömböknek a külső és a belső oldala egyaránt lakott; az első kutatóútnak – a lejáratok elhelyezkedésének megfelelően – Északkelet-Szibériába kellene vezetnie, hangoztatta Symmes (az orosz kormány fel is ajánlott neki egy helyet az oda induló expedícióban, de nem fogadhatta el, mert közben meghalt).
A délnyugati lejárat annyiban tér el az északkeletitől, hogy átmérője nem 2000, hanem 3000 mérföld, és Symmes úgy gondolta, hogy bizonyítani is tudja létezését, hiszen mi más is hozhatná létre a déli féltekéről látható és Magellán-felhőknek nevezett optikai tüneményt, mint az, hogy a lejáratot körülvevő jégről visszaverődik a napfény...
Symmes mindent megtett, hogy abszurd ötletét elfogadtassa. 10 évig utazgatott fel-alá Amerikában, előadásokat tartott, és 1822-ben, illetve 1823-ban még a kongresszustól is támogatást kért – ám másodszorra is csak 25 szavazatot sikerült szereznie. Nem sokan akadtak, akik komolyan vették, de a fia 1878-ban egy egész könyvet szentelt elméletének, és ebben azt fejtegette, hogy "egy üreges föld, aminek a belseje be van népesítve, nagy biztonságot nyújtana lakosai számára... Az értelem, a józan ész és minden, a természet világában fellelhető párhuzam összefog, hogy támogassa és megerősítse az elméletet", hiszen az üreges Föld, akárcsak a test üreges csontjai, csakis szilárd és jó megoldásnak tűnhet a Teremtő számára."
"Edmund Halley, a híres csillagász, akiről később a Halley-üstököst elnevezték, 1692-ben olyan elméletet tett közzé, mely szerint a Föld üreges test, kérge 500 mérföld vastag, és magába foglal két másik gömbhéjat is. Ezek mérete a Mars és a Vénusz méretének felel meg; legbelül pedig szilárd gömb található, ami éppen akkora, mint a Merkúr. Természetesen mindegyik ilyen "belső bolygó" lakott, ami pedig az örök éjszaka kérdését illeti, vagyis azt, hogy mi világít a Föld belsejében lakóknak, Halley két megoldást is el tudott képzelni. Vagy "különös, világító égitestek" ragyognak az ottaniak égboltján, vagy a gömbhéjak közötti levegő világít. Ez utóbbi lehetőséggel kapcsolatban megjegyezte, hogy mivel a Föld a pólusoknál lapult, ott a földkéreg szükségszerűen vékonyabb, és a világító gáz könnyebben kiszökik a felszínre – és létrehozza az északi fényt. Halleynek követői is akadtak – egyfelől William Whiston matematika-professzor, aki 1716-os könyvében azt állította, hogy a Föld, a Nap, a bolygók és az üstökösök belsejében is (valamint a bolygók légkörében "nem teljesen anyagtalan, de láthatatlan") élőlények találhatóak.
<dir> "Ha vannak üregek és tartályok az élő teremtmények számára, valamint az ellátásukhoz szükséges dolgok számára a Nap, a bolygók vagy az üstökösök belső, központi részein, akkor az azokban található körülmények biztosan nagy mértékben különböznek a bolygók felszínén levőktől. Az ezekben élőknek mindig konkáv szférákon kell élniük, amelyek minden kapcsolatot lehetetlenné tesznek a látható világgal. Még azt sem tudják bizonyítani, hogy egyáltalán van-e külvilág. Emiatt nyugodt lehet egy ilyen világ élete. Akárcsak nekünk lenne, ha az összes csillaggal, üstökössel és bolygóval együtt egy ilyen üregben élnénk. Ezt pedig nem is olyan abszurd dolog feltételezni."
(William Whiston: A vallás csillagászati alapjai. XVII. sz. Kelemen János fordítása)
</dir> Halley másik követője Cotton Mather volt, aki 1721-ben A keresztény filozófus lapjain tökéletesen egyetértett vele. Kortársai nem tekintették őrültnek vagy megszállottnak. Az első, aki az üreges föld elméletének hirdetésével teljesen lejáratta magát a műveltebbek előtt, miközben a tudomány egyre határozottabb álláspontot alakított ki a Föld belső szerkezetét illetően, John Cleves Symmes amerikai katonatiszt volt. 1818 április 10-én ugyanis "Az egész világhoz" megszólítással levelet küldött különböző hírességeknek, és kijelentette, "hogy a Föld üreges és belül lakható; számos, koncentrikusan elhelyezett gömböt tartalmaz, melyek egymásba vannak helyezve, és pólusaiknál 12 vagy 16 ívfokban nyitottak. Rászántam az életemet, hogy bebizonyítsam az igazságot, és kész vagyok felderíteni a Föld belsejét, ha a Világ vállalja, hogy segíteni és támogatni fog."
Symmes nem éppen eredeti gondolattal állt elő, és csak részletekben tért el a korábbi a elképzelésektől. Szerinte a földburok vastagsága 1000-1500 mérföld, a koncentrikus gömbök nyílásai párhuzamosak egymással, de a lejáratok középpontjait összekötő egyenes 12 fokos szöget zár be a földtengellyel. A gömböknek a külső és a belső oldala egyaránt lakott; az első kutatóútnak – a lejáratok elhelyezkedésének megfelelően – Északkelet-Szibériába kellene vezetnie, hangoztatta Symmes (az orosz kormány fel is ajánlott neki egy helyet az oda induló expedícióban, de nem fogadhatta el, mert közben meghalt).
A délnyugati lejárat annyiban tér el az északkeletitől, hogy átmérője nem 2000, hanem 3000 mérföld, és Symmes úgy gondolta, hogy bizonyítani is tudja létezését, hiszen mi más is hozhatná létre a déli féltekéről látható és Magellán-felhőknek nevezett optikai tüneményt, mint az, hogy a lejáratot körülvevő jégről visszaverődik a napfény...
Symmes mindent megtett, hogy abszurd ötletét elfogadtassa. 10 évig utazgatott fel-alá Amerikában, előadásokat tartott, és 1822-ben, illetve 1823-ban még a kongresszustól is támogatást kért – ám másodszorra is csak 25 szavazatot sikerült szereznie. Nem sokan akadtak, akik komolyan vették, de a fia 1878-ban egy egész könyvet szentelt elméletének, és ebben azt fejtegette, hogy "egy üreges föld, aminek a belseje be van népesítve, nagy biztonságot nyújtana lakosai számára... Az értelem, a józan ész és minden, a természet világában fellelhető párhuzam összefog, hogy támogassa és megerősítse az elméletet", hiszen az üreges Föld, akárcsak a test üreges csontjai, csakis szilárd és jó megoldásnak tűnhet a Teremtő számára."