Rejtélyek, furcsaságok, talányok
- Téma inditó Mira*
- Kezdés dátuma
Mikor kicsi voltam, anyám mindig ott aludt mellettem, mert egyszerűen féltem. Egyik reggel felébredtem sírtam és próbáltam elmesélni anyámnak, hogy mit is álmodtam. Mivel sírtam, ezért nehézkesen tudtam elmondani és anyám közbe bele-bele kérdezgetett az álmomba, hogy ezt és ezt és ezt álmodtad, mivel én sírva mondogattam hogy igen.
Mint kiderült, pontosan ugyanazt álmodtuk mind a ketten.
Az álom az volt, hogy egy idegen bolygón sétáltam valami járda szerűségen, kétoldalt fák voltak és ilyen bagoly szerű lények, nagy fekete szemekkel néztek le rám.
Anyám is ugyanezt álmodta, csak az ő álmában, ő sétált azon a helyen.
Mint kiderült, pontosan ugyanazt álmodtuk mind a ketten.
Az álom az volt, hogy egy idegen bolygón sétáltam valami járda szerűségen, kétoldalt fák voltak és ilyen bagoly szerű lények, nagy fekete szemekkel néztek le rám.
Anyám is ugyanezt álmodta, csak az ő álmában, ő sétált azon a helyen.
Egyszer amikor anyám 16 éves volt, a vasútállomáson sétált és látta hogy az apja jön vele szembe. Ő nem tudja miért, de valamiért megállt és nem vett tudomást semmiről. Arról sem, hogy az apja hozzáért a vállához és ment tovább. Mire észbe kapott és megfordult, addigra már messze járt az apja.
Utána sétált tovább és átment az egyik gyalogos átkelőn, majd később azt vette észre, hogy ismét ugyanazon az átkelőn megy át.
Utána sétált tovább és átment az egyik gyalogos átkelőn, majd később azt vette észre, hogy ismét ugyanazon az átkelőn megy át.
Igen, az időjárást lehet befolyásolni, régebben fókuszban is láttam, hogy japánban már rendszeresen alklakmazták, amikor ott volt valami jelentős sportesemény.
Progressor: Szerinted mi történt az álmodban? A lelked elrepült egy ultramesszi lévő bolygóra, ahol az ufóbagylyok érzékelték a jelenlétedet? Kedvelem az ilyen történeteket, csak félek tőlük néha a sötétben.
De tényleg, ti nem gondoltok ebbe bele néha? Ha az ufok tényleg léteznek (ami nagyon valószínű) és olyan nagyon fejlettek, akkor 1 védtelen pillanatban simán megfigyelhetnek, vagy elgáncsolhatnak a telekinetikus erejükkel!
Brrr! Még jó, hogy még 1el sem találkoztam.
Tudjátok mi lesz jó szerintem? Ha meghaltunk, és a bejutottam a mennybe, ott már teljes biztonságban leszek, és megfigyelhetem a földről a többi ufó fajt, és végre megérthetem, hogy mire készülnek. Szerintem a mennyben a többiek is ilyesmivel foglalatoskodnak, amikor nincs jobb dolguk
Progressor: Szerinted mi történt az álmodban? A lelked elrepült egy ultramesszi lévő bolygóra, ahol az ufóbagylyok érzékelték a jelenlétedet? Kedvelem az ilyen történeteket, csak félek tőlük néha a sötétben.
De tényleg, ti nem gondoltok ebbe bele néha? Ha az ufok tényleg léteznek (ami nagyon valószínű) és olyan nagyon fejlettek, akkor 1 védtelen pillanatban simán megfigyelhetnek, vagy elgáncsolhatnak a telekinetikus erejükkel!
Brrr! Még jó, hogy még 1el sem találkoztam.
Tudjátok mi lesz jó szerintem? Ha meghaltunk, és a bejutottam a mennybe, ott már teljes biztonságban leszek, és megfigyelhetem a földről a többi ufó fajt, és végre megérthetem, hogy mire készülnek. Szerintem a mennyben a többiek is ilyesmivel foglalatoskodnak, amikor nincs jobb dolguk
Igen, az időjárást lehet befolyásolni, régebben fókuszban is láttam, hogy japánban már rendszeresen alklakmazták, amikor ott volt valami jelentős sportesemény.
Progressor: Szerinted mi történt az álmodban? A lelked elrepült egy ultramesszi lévő bolygóra, ahol az ufóbagylyok érzékelték a jelenlétedet? Kedvelem az ilyen történeteket, csak félek tőlük néha a sötétben.
De tényleg, ti nem gondoltok ebbe bele néha? Ha az ufok tényleg léteznek (ami nagyon valószínű) és olyan nagyon fejlettek, akkor 1 védtelen pillanatban simán megfigyelhetnek, vagy elgáncsolhatnak a telekinetikus erejükkel!
Brrr! Még jó, hogy még 1el sem találkoztam.
Tudjátok mi lesz jó szerintem? Ha meghaltunk, és a bejutottam a mennybe, ott már teljes biztonságban leszek, és megfigyelhetem a földről a többi ufó fajt, és végre megérthetem, hogy mire készülnek. Szerintem a mennyben a többiek is ilyesmivel foglalatoskodnak, amikor nincs jobb dolguk
Szia bugger!
Lehet hogy hülyeségnek hangzik, de nekem olyan érzésem van, hogy nem véletlenül álmodtam ezt az álmot anyámmal együtt. Mintha valamilyen fontos jelentősége lenne ennek az álomnak.
Valahogy az az érzésem, hogy ezt az álmot az Ufólények rakták belém meg anyámba, valamilyen szándékkal és szerintem direkt ilyen bagolyszerű lényként álmodtuk meg őket, hogy kevesebb legyen a félelem.
Esetleg valami előzőélet-álom is lehetett ez mindkettőtöknél, ami azt jelenti, hogy egy korábbi életeteket ugyanazon a bolygón töltöttétek el. Szerintem írd be az álmot az álomfejtős topikba is, hátha van valami különös tanulsága is az álmotoknak.
Szia kiskató!
Ez nem így van. Ahhoz hogy megismerjük önmagunkat, meg kell ismernünk a körülöttünk lévő világot. Ha megismertük önmagunkat, csak akkor kapunk választ a lét kérdésére.
Kis módosítással egyetértek, elég magunkat megismerni, azáltal az egész világot is megismerjük.
Igazad van, mert szerintem az emberiségnek nincs saját léte, embernek van saját léte. Az újabb és újabb felfedezések szolgálhatják ugyan a kényelmet, de a kényelem kétélű fegyver.Sőt lehet már nem is kettő csak egy, ha arra gondolok, amit nem használok az sorvad. Lásd űrhajósok csontrendszere, vagy egy nem használt izom vagy aki nem használja a gondolkodását, annak mi lesz a vége....? Nem nehéz a válasz.
Szia daibo!
Viszont önmagadat nem tudod megismerni azáltal, hogy el ne indulj a világban. Ki az, ha nem az élet, amitől megkapod a feltett kérdéseidre a választ? Magadnak hiába teszed fel a kérdéseket, ha nem tudsz rájuk válaszolni. Nem tudsz addig továbblépni. Az élet végcélja is az hogy megismerjük önmagunkat. Az ad viszonyítási alapot. Ha nem térképezed fel a világot, addig mindig félni fogsz az ismeretlentől.
Azt mondod, elég önmagadat megismerni. Te a világ része vagy, ugyanúgy a világ pedig a te részed. Ahhoz hogy megismerd önmagad, el kell jutnod, a tudatalattidhoz, viszont tudatalattid meg azért van, hogy befogadja a világ információit, ebben a pillanatban is. Te erre reagálsz (mozdulat).
Tehát nem tudod magadat megismerni anélkül, hogy ne a világ felé indulj el. Ellenkező esetben, befordulnál.
Szia. Igaz. Az önismeret "első" lépése lehet, ha a minden belőlem indul ki alapelvet követve figyelem a külvilág rám szabott hatásait. Én még nem vagyok képes (persze ez is csak egy hit) hermetikusan elzárva megtapasztalni magam, a valódi mivoltomat, kellenek a viszonyítási pontok (emberek, helyzetek, környezet, stb.). Harry Palmernek van egy rövidke, de velős könyvecskéje, A tudat felszabadítása a címe.
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Rendkívüli ősmaradványok: már a hógolyó Föld előtt is éltek állatok
A Princeton Egyetem kutatói fedezték fel a legidősebb ismert állati ősmaradványokat, melyek arra utalnak, hogy primitív, szivacsokhoz hasonló állatok éltek a 650 millió évvel ezelőtti sekélytengeri környezetekben. Ez a lelet módosítja az eddigi elképzeléseket arról, mikor jelentek meg az állatok bolygónkon.
Mint arról a bejelentés napján már röviden beszámoltunk, a maradványokat 635 millió éves, jégkorszaki üledékek alatt találták Dél-Ausztráliában, vagyis ettől mindenképpen idősebb élőlényekről van szó. Ezek a leletek mintegy 70 millió évvel idősebbek, mint az eddigi legkorábbi állati fosszíliák.
Ami a korábbi leleteket illeti: 550 millió éve élt szilárd vázú élőlények képviselői közül két egykori zátonylakót ismerünk. A Namacalathust 2000-ben fedezte fel John Grotzinger (Massachusetts Institute of Technology) kutatócsoportja, míg a Cluodina 1972-ben került elő először, a dél-afrikai Cape Town Egyetem kutatói révén. Ezek mellett ismerünk még vitatott eredetű lágytestű állati maradványokat, amelyek az ediacarai időszak (577-542 millió évvel ezelőtt) késői szakaszából származnak. Ezeket a fosszíliákat az 1940-es években fedezte fel Reginald Sprigg ausztrál geológus, majd később az ediacarai állati maradványokat képviselő Kimberella példányait fedezték fel a körülbelül 555 millió éves üledékes kőzetekben Ausztrália és Oroszország területén.
A Nature Geosciences augusztus 17-i számában ismertetett új ősmaradványokat Adam Maloof, a Princeton Egyetem professzora és tanítványai fedezték fel, miközben az úgynevezett cryogéni időszakot lezáró, 635 millió évvel ezelőtti nagyon kemény jégkorszak képződményeit vizsgálták.
Felfedezésük valóban szenzációt jelent a paleontológusok számára, hiszen ez az első közvetlen bizonyíték arra vonatkozóan, hogy állati élet létezett már a "hógolyó Föld" esemény előtt, és ezek valószínűleg túlélték a leghidegebb időszakokat is. A cryogéni időszak végén zajlott jégkorszak során bolygónk csaknem egész felszínét jégtakarók borították. Az eddigi elképzelések szerint az állati élet felvirágzása csak a "hógolyó Föld" esemény után kialakult melegebb periódusban következett be.
A kutatók arra figyeltek fel a terepen, hogy a vizsgált jégkorszaki üledék alatt több helyen is ugyanolyan szokatlan formák jelentkeznek. Először a kőzeten belüli iszapcsomóknak gondolták őket, de aztán rájöttek, hogy a változatos (villáscsont, gyűrű, perforált lemez vagy üllő) alakú képződményeket valamilyen élőlény hagyta hátra. Megtervezték az ősmaradványok részletes vizsgálatát, de ezt könnyebb volt elhatározni, mint végrehajtani. Ugyanis a fosszíliákat a hagyományos módszerekkel nem tudták eltávolítani a bezáró kőzetből, és a röntgensugaras letapogatást sem tudták alkalmazni. Ez utóbbi ugyanis a különböző sűrűségű anyagokat tudja elkülöníteni egymástól, itt viszont a maradványok kalcit (kalcium-karbonát) anyagúak, csak úgy, mint a körbezáró kőzet mátrixa. Emiatt a kutatóknak egy új módszert kellett kifejleszteni, illetve alkalmazni.
A paleontológusok és a Situ Stúdió munkatársainak együttműködése gyümölcsözőnek bizonyult. Az egyetlen ősmaradványról készített több száz metszet alapján a speciális képalkotó szoftver elkészítette a 650 millió éves szivacs háromdimenziós modelljét
A paleontológusok végül a brooklyni, tervezéssel és digitális kivitelezéssel foglalkozó Situ Stúdió munkatársaival együttműködve készítették el két ősmaradvány háromdimenziós modelljét. A folyamat első részeként a kutatók rendkívül időigényes munkával sorozatcsiszolatokat készítettek: 50 mikrométerenként csiszolták el a példányt, és a csiszolt felületet lefotózták a következő csiszolat elkészítése előtt. Egy példány vizsgálatához csaknem 500 ilyen kőzetszeletet fotóztak le. A projekt számára kifejlesztett speciális szoftverrel pedig a metszetekből összerakták a példány háromdimenziós modelljét. A paleontológusok mellett a stúdió munkatársai számára is izgalmas feladatot jelentett, hogy az eddig építészetben használt módszert őslénytani kutatásokhoz módosítsák és alkalmazzák.
Amikor elkezdték a digitális rekonstrukció folyamatát, némelyik kétdimenziós metszet alakja azt sugallta a paleontológusoknak, hogy esetleg a már korábban felfedezett Namacalathus példányát tartják a kezükben. Később azonban kiderült, hogy néhány centiméteres, szabálytalan alakú állatokról van szó, amelyek belső csatornahálózattal rendelkeznek. Ezek a bélyegek pedig alapvetően eltérnek a Namacalathustól. A különböző lehetőségeket számba véve, a kutatók végül megállapították, hogy leleteik leginkább a szivacsokra hasonlítanak. A ma élő, változatos alakú szivacsok a tengervízből vonják ki táplálékukat, miközben az keresztüláramlik a speciális csatornáikon.
Eddig a legkorábbi ismert fosszilis szivacs körülbelül 520 millió éves volt a kambrium időszakból. Néhány genetikai vizsgálat ("molekuláris óra") azonban azt sugallta, hogy a szivacsoknak már évmilliókkal a kambrium előtt meg kellett jelenni. Ezt támasztotta alá az a közelmúltbeli felfedezés is, amikor nagyjából az ausztráliaihoz hasonló korú ománi üledékes kőzetekben szivacsokra utaló szteroidokat találtak. Azért nagyon jelentős a most talált leletegyüttes, mert az eddigi közvetett bizonyítékok után most már ősmaradványokkal igazolhatóan egyértelműen kijelenthető, hogy a szivacsok (és általában az állatok) jóval korábban megjelentek, mint azt az eddigi maradványok mutatták.
Forrás: origo.hu
linktelenítette: elke
A Princeton Egyetem kutatói fedezték fel a legidősebb ismert állati ősmaradványokat, melyek arra utalnak, hogy primitív, szivacsokhoz hasonló állatok éltek a 650 millió évvel ezelőtti sekélytengeri környezetekben. Ez a lelet módosítja az eddigi elképzeléseket arról, mikor jelentek meg az állatok bolygónkon.
Mint arról a bejelentés napján már röviden beszámoltunk, a maradványokat 635 millió éves, jégkorszaki üledékek alatt találták Dél-Ausztráliában, vagyis ettől mindenképpen idősebb élőlényekről van szó. Ezek a leletek mintegy 70 millió évvel idősebbek, mint az eddigi legkorábbi állati fosszíliák.
Ami a korábbi leleteket illeti: 550 millió éve élt szilárd vázú élőlények képviselői közül két egykori zátonylakót ismerünk. A Namacalathust 2000-ben fedezte fel John Grotzinger (Massachusetts Institute of Technology) kutatócsoportja, míg a Cluodina 1972-ben került elő először, a dél-afrikai Cape Town Egyetem kutatói révén. Ezek mellett ismerünk még vitatott eredetű lágytestű állati maradványokat, amelyek az ediacarai időszak (577-542 millió évvel ezelőtt) késői szakaszából származnak. Ezeket a fosszíliákat az 1940-es években fedezte fel Reginald Sprigg ausztrál geológus, majd később az ediacarai állati maradványokat képviselő Kimberella példányait fedezték fel a körülbelül 555 millió éves üledékes kőzetekben Ausztrália és Oroszország területén.
A most bemutatott fosszíliákat tartalmazó kőzet metszete. A képalkotó szoftver kékkel jelöli a vizsgált ősmaradványt. A sorozatcsiszolatok révén majdnem 500 ehhez hasonló metszetet készítettek az ősmaradványról, melyek segítségével megalkották az egykori élőlény háromdimenziós modelljét
A Nature Geosciences augusztus 17-i számában ismertetett új ősmaradványokat Adam Maloof, a Princeton Egyetem professzora és tanítványai fedezték fel, miközben az úgynevezett cryogéni időszakot lezáró, 635 millió évvel ezelőtti nagyon kemény jégkorszak képződményeit vizsgálták.
Felfedezésük valóban szenzációt jelent a paleontológusok számára, hiszen ez az első közvetlen bizonyíték arra vonatkozóan, hogy állati élet létezett már a "hógolyó Föld" esemény előtt, és ezek valószínűleg túlélték a leghidegebb időszakokat is. A cryogéni időszak végén zajlott jégkorszak során bolygónk csaknem egész felszínét jégtakarók borították. Az eddigi elképzelések szerint az állati élet felvirágzása csak a "hógolyó Föld" esemény után kialakult melegebb periódusban következett be.
Sztromatolit oszlopok az ausztráliai prekambriumi mészkőben. A vizsgált szivacsok a sztromatolitok között helyezkedtek el
A kutatók arra figyeltek fel a terepen, hogy a vizsgált jégkorszaki üledék alatt több helyen is ugyanolyan szokatlan formák jelentkeznek. Először a kőzeten belüli iszapcsomóknak gondolták őket, de aztán rájöttek, hogy a változatos (villáscsont, gyűrű, perforált lemez vagy üllő) alakú képződményeket valamilyen élőlény hagyta hátra. Megtervezték az ősmaradványok részletes vizsgálatát, de ezt könnyebb volt elhatározni, mint végrehajtani. Ugyanis a fosszíliákat a hagyományos módszerekkel nem tudták eltávolítani a bezáró kőzetből, és a röntgensugaras letapogatást sem tudták alkalmazni. Ez utóbbi ugyanis a különböző sűrűségű anyagokat tudja elkülöníteni egymástól, itt viszont a maradványok kalcit (kalcium-karbonát) anyagúak, csak úgy, mint a körbezáró kőzet mátrixa. Emiatt a kutatóknak egy új módszert kellett kifejleszteni, illetve alkalmazni.
A paleontológusok és a Situ Stúdió munkatársainak együttműködése gyümölcsözőnek bizonyult. Az egyetlen ősmaradványról készített több száz metszet alapján a speciális képalkotó szoftver elkészítette a 650 millió éves szivacs háromdimenziós modelljét
A paleontológusok végül a brooklyni, tervezéssel és digitális kivitelezéssel foglalkozó Situ Stúdió munkatársaival együttműködve készítették el két ősmaradvány háromdimenziós modelljét. A folyamat első részeként a kutatók rendkívül időigényes munkával sorozatcsiszolatokat készítettek: 50 mikrométerenként csiszolták el a példányt, és a csiszolt felületet lefotózták a következő csiszolat elkészítése előtt. Egy példány vizsgálatához csaknem 500 ilyen kőzetszeletet fotóztak le. A projekt számára kifejlesztett speciális szoftverrel pedig a metszetekből összerakták a példány háromdimenziós modelljét. A paleontológusok mellett a stúdió munkatársai számára is izgalmas feladatot jelentett, hogy az eddig építészetben használt módszert őslénytani kutatásokhoz módosítsák és alkalmazzák.
Amikor elkezdték a digitális rekonstrukció folyamatát, némelyik kétdimenziós metszet alakja azt sugallta a paleontológusoknak, hogy esetleg a már korábban felfedezett Namacalathus példányát tartják a kezükben. Később azonban kiderült, hogy néhány centiméteres, szabálytalan alakú állatokról van szó, amelyek belső csatornahálózattal rendelkeznek. Ezek a bélyegek pedig alapvetően eltérnek a Namacalathustól. A különböző lehetőségeket számba véve, a kutatók végül megállapították, hogy leleteik leginkább a szivacsokra hasonlítanak. A ma élő, változatos alakú szivacsok a tengervízből vonják ki táplálékukat, miközben az keresztüláramlik a speciális csatornáikon.
A 650 millió éves ausztráliai mészkő csiszolt felülete, amely feltárja az eddig ismert legkorábbi szivacsok metszetét
Eddig a legkorábbi ismert fosszilis szivacs körülbelül 520 millió éves volt a kambrium időszakból. Néhány genetikai vizsgálat ("molekuláris óra") azonban azt sugallta, hogy a szivacsoknak már évmilliókkal a kambrium előtt meg kellett jelenni. Ezt támasztotta alá az a közelmúltbeli felfedezés is, amikor nagyjából az ausztráliaihoz hasonló korú ománi üledékes kőzetekben szivacsokra utaló szteroidokat találtak. Azért nagyon jelentős a most talált leletegyüttes, mert az eddigi közvetett bizonyítékok után most már ősmaradványokkal igazolhatóan egyértelműen kijelenthető, hogy a szivacsok (és általában az állatok) jóval korábban megjelentek, mint azt az eddigi maradványok mutatták.
Forrás: origo.hu
linktelenítette: elke