Egy kis ízelítő/kedvcsináló.
A
szanszkrit nyelv (
/saṃskṛtā vāk/ संस्कृता वाक्), másnéven
óind, az
indoeurópai nyelvcsalád indo-iráni csoportjába tartozik. Az egyik legősibb indoeurópai nyelv, az egyik köznyelvi változatából származnak a mai észak-indiai
indoárja nyelvek. Az ókori
India és a hindu vallás máig használt liturgikus nyelve. Hasonló szerepet tölt be az indiai kultúrában, mint a
latin és az
ógörög az európaiban, központi szerepe van a
hindu, a
dzsainista és a
buddhista hagyományokban. A nevében található kri igető azonos eredetű a latin creare (teremteni) igével. Legközelebbi rokona az óiráni
avesztai nyelv volt. A szanszkrit és az
óperzsa nyelv még igen közel álltak egymáshoz, mára azonban a belőlük kialakult modern nyelvek révén (→
perzsa nyelv és
ind nyelvek) már eltávolodtak egymástól.
1. Hangrendszer, ragozás
Hangrendszerében fellelhetők (a többi indoeurópai nyelvtől eltérően) a hehezetes zöngés mássalhangzók /gh,dh, bh/ és megkülönbözteti a rövid és hosszú magánhangzókat /i,í stb/. Ez lehetővé teszi az ógöröghöz, latinhoz hasonló időmértékes verselést. A névszók három nemet különböztetnek meg (hímnem, nőnem, semlegesnem). Az egyes és többes szám mellett létezik a kettős szám is, (dualis →
ógörög,
ószláv)
2. Források, írás
A legkorábbi ismert szanszkrit nyelvű szöveg a
Rigvéda (
/ṛgveda/ ऋग्वेद), amely része a korai hinduista kánonnak (
Védák). (Valójában a védák nyelve nem szanszkrit, hanem a szanszkrithoz nagyon közel álló, és vele közös őstől származó védikus óind. A tényleges szanszkrit nyelv az i. e. 4. században kristályosodott ki.) A legtöbb szanszkrit szöveget az ókori és középkori Indiában írták. Mivel a szanszkrit nyelvet igen hosszú időn át hatalmas területen használták, szanszkrit írás nem létezik; különböző korokban és területekben más-más ábécét használtak a leírására. A mellékelt ábrán a Dél-Indiában,
tamil nyelvterületen szanszkrithoz használt
grantha írás látható; manapság leggyakoribb az észak-indiai
dévanágarí (devanāgarī देवनागरी) ("istenvárosi") nevű betűírás, amely feltételezések szerint az i. e. IX. sz.-i föníciai ábécére vezethető vissza. Az írás balról jobbra irányú. A szankszrit nyelvben leggyakoribb "a" hangot nem jelöli, ha csak egyéb jelölés nincs.
3. Nyelvi példák
A
Bhagavad-gíta első versszaka: | धृतराष्ट्र उवाच धर्मक्षेत्रे कुरुक्षेत्रे समवेता युयुत्सवः
मामकाः पाण्डवाश चैव किम अकुर्वत संजय ||
dhṛtarāṣṭra uvāca dharmakṣetre kurukṣetre samavetā yuyutsavaḥ
māmakāḥ pāṇḍavāś caiva kim akurvata saṃjaya ||
Dhritarástra így szólt: Óh, Szanydzsaja, mit tettek fiaim és Pándu fiai, miután harcra vágyva összegyűltek a kuruksetrai zarándokhelyen? |-
Példamondat az
Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából (
kiejtés egy anyanyelvi beszélőtől):
Sarvē mānavāḥ svatantratāḥ samutpannāḥ vartantē api cha, gauravadrśā adhikāradrśā ca samānāḥ ēva vartantē. Ētē sarvē cētanā-tarka-śaktibhyāṁ susampannāḥ santi. Api ca, sarvē’pi bandhutva-bhāvanayā parasparaṁ vyavaharantu.
(forrás: wikipedia)
