Sziasztok!
Köszönjük a válaszokat! Azt hiszem, félreértitek a helyzetet, mert én semmit nem kérek Kanadán számon, csupán azt szerettem volna tudni, hogy az úgynevezett biztonságos országból érkező menekültekkel mindenütt ilyen gátlástalan módon bánnak-e, mint velünk. Tehát, hogy világos legyen, bármelyik irodába megyünk, ott helyben nem fogadnak el pénzt, viszont átküldenek egy másik irodába, ahová csak úgy mehetünk, ha lefordított, kitöltött nyomtatványokat viszünk, különböző hivatkozásokat írunk, mindent lefordíttatunk, és mindezt kifizetjük valamelyik kanadai tolmácsnak, közjegyzőnek, vagy bárkinek. A körbe-körbe küldözgetés tökéletesen fedi a valóságot, hogy a gyerek nem járhat iskolába, sajnos ez is. Senki ellen nem gondoltam jogorvoslatra, csupán segítségre, amelyet Kanadában most már biztosan soha nem fogunk megkapni, mert Magyarország olyannyira biztonságos ország, hogy éppen 3 merényleten vagyunk túl, és a rendőrség nem tett semmit. Lehet, hogy akkor lennénk a legnagyobb biztonságban, ha bevonulnánk egy TV stúdióba és 60 percben elmesélném, 600 oldal bizonyítékkal alátámasztva, hogy mi is történik jelenleg a biztonságos Magyarországon. Ha bárki tud olyan helyet ezen a bolygón, ahol békében élhet egy 3 tagú család, az könyörgöm, írjon, mert semmi mást nem szeretnék, mint hazaérve a munkából átölelni a szeretteimet, és nem azon aggódni, hogy életben leszünk-e még holnap. Amit itt leírtam, nagyon komolyan gondolom. Azért választottam Kanadát, mert ez valóban egy biztonságos ország és tudomásunk szerint itt büntetendő cselekmény egy 3 és fél éves gyerek megkínzása, itt büntetendő cselekmény, ha le akarnak lőni valakit, itt büntetendő cselekmény, ha felakarnak robbantani egy családot, és tudtommal a merénylőt nem engedik ki a rendőrségről 3 óra múlva a sértett lakcímével, telefonszámával és minden elérhetőségével. Magyarországon mindenkihez fordultunk, akihez lehetett, miután a rendőrség nem volt hajlandó cselekedni. 20 év alatt majdnem 30 helyre költöztem, de mindenütt megtaláltak. Sajnos olyan emberekről tudok elég sokat, akik az évek folyamán egyre magasabb pozícióba tornázták fel magukat, és szakadt kis autóikat páncélozott járművekre cserélték. Senkinek soha nem beszéltem ezekről az emberekről, mégis folyamatos üldözésnek vagyok kitéve a családommal 1996 óta. Kanadába nem azért jöttünk, hogy bárkin bármit számon kérjünk, csupán azért, hogy életben maradjunk. Mi nem a megélhetési gondok vagy faji megkülönböztetés miatt érkeztünk ide, csupán egyetlen ok vezérelt minket, mégpedig hogy életben maradjunk.
Tehát ha valaki tud biztonságosabb országot Kanadánál, kérem hogy írja meg nekem, mert ahogy itt velünk bántak a hivatalokban, azok után önként elhagyjuk az országot.
Melitta, azt mondod, a buszjegyek nem bizonyítanak semmit, mégis a Legal Guidance erre hivatkozva nem adott nekünk ügyvédet, de már ez előtt is kettő hónappal az érkezésünk napjától megtagadtak minden nemű segítséget. Nem kértünk pénzt, nem kértünk élelmet, nem kértünk segélyt, csupán segítséget a nyomtatványok kitöltéséhez. Annak ellenére, hogy van az irodájukban magyarul beszélő dolgozó, nem engedték neki, hogy segítsen a legalapvetőbb jogi kifejezések fordításában.
Tehát senkin semmit nem akarok számon kérni, sem senkit nem vádolok semmivel, csak békében szeretném felnevelni a kislányomat.
Köszönünk szépen minden jó szót, mert abból kapunk a legkevesebbet!
Kanada lakói színre, korra és vallásra való tekintet nélkül egységesen aranyosak, kedvesek, emberségesek, csak azt sajnáljuk, hogy ezek az emberek nem a hivatalokban vannak.
Itt és most meg szeretném köszönni az összes kanadainak, hogy kedvesen segítettek minket többször útbaigazítani, és kedves beszédjükkel, biztatásukkal lelket öntöttek belénk.
Bocsánatot kérünk, hogy a teljes nevünket és az elérhetőségünket nem írjuk le, de már annyi rossz történt velünk, hogy félünk.