Sokkot kapott a látványtól a buszmegállóban

Kicsi Fecske írta:

Szia Cdurmol!
Nekem erről az a történet jut az eszembe, hogy van egy idős nagyapa, és reszket a keze, így eltöri a tányért, poharat. Azt találták ki a szülők, hogy fából készíttettek neki evőeszközöket, hogy ne törhesse el. Egyik nap az apuka megállt a kisfia mellett, aki a kemence patkán faragott bőszen valamit. Megkérdezte a csemetéjét, hogy mit csinál. Tudod apu, ha majd ti is megöregszetek mint a nagyapa , és eltöritek a tányérotokat, faragok nektek is egyet, hogy legyen majd miből ennetek.
Ha majd ez a fiúcska emlékszik, hogy miként sétáltatta az ő anyukája az utcán mindenki szeme láttára, lehet, hogy ő is így fogja majd a botladozó, totyogó idős anyukáját sétáltatni majd.
Számomra hajmeresztő az egész. Nekem is voltak hajdanán három gyerekem is, és kézenfogva sétáltam velük, és sokat beszélgettünk, kavicsot, gesztenyét, fenyőtobozt gyűjtöttünk. De úgy látszik ez anyuka inkább traccsol a barátnőkkel, mint hogy a fiával játszva közlekedne. Pedig ez vissza nem térő alkalom, a kicsi ember felnő, és így elmulasztja....
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

Kattints a kibontásához...

bgdssusu írta:

Mibol derul ki, hogy az anyuka traccsol? Problaj meg harom gyerekkel kezenfogva beszallni egy malaj LRT-be. (De mondhatom akar a magar metrot is a Deakon) Probalj meg harom gyerekkel vegigmenni egy hat emeletes shopping mallban, ahol mindenki rohan. Probalj meg ugy vegigmenni kezenfogva az utcan, hogy a motorosok szembemennek a haromsavos ut forgalmaval, vagy ha ott nem fernek el, akkor a jardan. Probalj meg kezenfogva atkelni egy keresztezodesen, ahol a zebra csak disznek van. (azon is autok, motorok allnak) Van ket felnott gyerekem, sokat setaltam veluk. De azok setak voltak Zugloban. Nem kozlekedes a belvarosban. Az mindig stresszes volt. Most itt Malajziaban a ket eves gyerekemmel, sokkal nagyobb forgalomban sem stresszes.

Kattints a kibontásához...

Kicsi Fecske írta:

Kedves Bgdssusu
Ha elolvastad a beírásom, akkor látnád, hogy nekem is 3 gyerekem van. Tudom, hogy mit jelent három gyerekkel utazni buszon, HÉV-en, vagy akár gyalog is. Én soha semmilyen kötőféket nem használtam. Az egyik gyerek kezét az egyik kezemmel fogtam, a másikét a másikkal. Ha szatyor volt éppen a kezeimben, akkor a szatyrok fülét fogták. A legnagyobb pedig előttem ment, hogy lássam minden rendben van. Tudod nálunk is vannak zebrák, és simán átkeltem velük, mivel meg kell nyomni a piros gombot, és a közlekedési lámpa átvált zöldre. Még az én időmben is így működött, nem csak manapság.
Én is sokat jártam bevásárolni a gyerekeimmel, és imádták. Közben beszélgettünk, szójátékot játszottunk, fenyőtobozt szedtünk, vagy virágot. Imádták az ibolyaszedést, és a vadvirág szedést, mivel parkon keresztül jártunk a város középpontjában lévő áruházakban. Mit gondolsz rajtad kívül mindenki tanyán él?.....
Ahhoz, hogy egy anya kötőfék nélkül menjen bevásárolni a csemetéjével, nyugalomra, és nagymértékű anyai szeretetre van szüksége....
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

Kattints a kibontásához...

KatherineYork írta:

Nem mindenki tudja a gyereke kezét megfogni. Van, akinek kényelmesebb a póráz, mégha mindjárt a hátizsákjára erősítve is.

Az se biztos, hogy valóban egy anyáról és a gyermekéről van szó. Lehetett akár trükkös felvétel is.

Ha viszont mégis egy anya és a pórázon tartott gyermeke van a képen, úgy csak remélem, hogy mire a kisfiú felnő és az anyja megöregszik, már gondolkodásra sem lesz képes, nem fogja hasonló módon vezetgetni, több jóérzés lesz benne, mint hajdan az anyjában volt.

Kattints a kibontásához...