somogyi anzix

Horváth Sándor · 2010 Április 25

a vírus

Az Elme háborúja<O

</O

világ a színfalak mögött<O</O
<O

</O

Háború folyik az értelem ellen<O

</O

Elég volt! - elérkezett az idő<O

</O

Hogy megdicsőüljön az ember!<O

</O

A magunk erejéből<O

</O

Visszavesszük a szavakat -<O

</O

Visszük az Istent fel a hegyre<O

</O

Nem valljuk igaznak <O

</O

A felkínált hazugságot -<O

</O

Nem fizetünk a farizeusoknak<O

</O

Többé hamis vámot -<O

</O

<O

</O

Akaszt a (KASZT) források titkos őre<O

</O

De mi a valóság erejéből <O

</O

Megyünk fel a hegytetőre<O

</O

Ledönteni a bálványokat.<O

</O

A hazugság hamis gondolat<O

</O

Tömegpusztító fegyver<O

</O

Nem nézheti tétlenül az ember<O

</O

Mint folyik háború az értelem ellen...<O

</O

Állj ellen, döntened kell!<O

</O

Züllött vörös-fehér-sárga <O

</O

Biznisz-neon csillag alatt<O

</O

Pislákol a lélek lángja <O

</O

Te védj meg Józan akarat<O

</O

Ragyogjon bárkánk felett a Nap<O

</O

<O

</O

A puszta létért folyik a küzdelem...<O

</O

Emberi méltóság és igazság kell<O

</O

A mindenórás holokauszt tengeren...<O

</O

Horváth Sándor · 2010 Május 11

Glória Hungarica

<O</O

<O

</O

Nektek adom a napok glória rendjét - <O

</O

Álomi vágyak visszatérő seregét.<O

</O

Szegényen, feketén, mint régi kopjafák<O

</O

Nyitják hajnalonta az új nap kapuját....<O

</O

Béke legyen a sorstalannal – Íme,<O

</O

Az ég, mozdította szerencse kerekét,<O

</O

Valami jó születik a holnapokban:<O

</O

A földre hajolt nép, már emeli fejét...

<O

</O

<O

</O

<O

</O

A hit tornyai<O</O

<O

</O

Tágas térre néz a keresztes óriás,<O

</O

Távol a hun-pogány, pusztai templom,<O

</O

Szegény rokon – kapaszkodik a romokon, -<O

</O

És mégis nagy lélek lakozik benne, -<O

</O

<O

</O

Íme, elválaszt a lélektelen elme, <O

</O

Hamis papok, hiábavaló alázat<O

</O

Árnyai közt, farizeusok tanyáznak –<O

</O

Körülnyal a luciferáj ősi nyelve.
<O

</O

<O

</O

Szép ölelések régi emlékképein,<O

</O

Sugaras ragyogások szerelmesednek,<O

</O

Szkíta- és huntestvérek szívükbe zárnak –<O

</O

Fájnak a csókok, mint féltékeny varázslat:
<O

</O

<O

</O

Káint és Ábelt új útra taszították,<O

</O

Micsodás Atyák és menórás próféták,<O

</O

Az ikrek, így lettek fiai a rossznak,<O

</O

Konok elátkozottak – sorstalan hottak –
<O

</O

<O

</O

A jóság dombjain vár reánk az Isten,<O

</O

Megbocsátó hittel, testvér szeretettel,<O

</O

S mégis - vérbűnöktől felzaklatott szívvel,<O

</O

Félelmes Káinra vár az örök Bábel.
</O

Horváth Sándor · 2010 Június 9

Trianon

Fekete évfordulón<O</O

<O

</O

Bánat ballag velem a napsütésen át<O

</O

Nyár szagu rét terül barna lábam elé<O

</O

Egy óvatos macska lépdel nyugtalan<O

</O

Szívem a Múlté...
<O

</O

<O

</O

Halk neszek matatnak a csendben<O

</O

Madárfütty rikolt s igér valami szebbet<O

</O

Az ember nélküli világnak – az élet<O

</O

Sója a végzet...
<O

</O

<O

</O

Csak jöttem némán ballagó ligeteken<O

</O

Szomorú szívvel és megtörve szeliden<O

</O

Búgó galambok közt tiszta szemü vándor<O

</O

Érte kiáltok...
<O

</O

<O

</O

Csak jöttem láthatatlan kopár réteken<O

</O

Fekete Fejfák és temetők sírattak<O

</O

Utánad hajoltak a szentek gyermekem:<O

</O

Hívtak a holtak...<O

</O

<O

</O

Horváth Sándor · 2010 Augusztus 1

<O

</O

KEGYELEMRE VÁRVA

Lásd, én a fájdalmak erdeiből jöttem,<O

</O

Ahol a tarlott fák ágai közt, sohasem<O

</O

Festi lilára a Nap, égő sugarát, <O

</O

S még nem láttam a teremtés érckapuját -<O

</O

<O

</O

Mint egy idegen nézek szét, közöm sincs már,<O

</O

A káoszba rohanó, mammoni vágyhoz, lásd,<O

</O

Úgy megyek el, ahogy jöttem, reménytelen,<O

</O

Kitaszított és árva, Jézusi gyermek.<O

</O

<O

</O

Udvaromban, tobozokat morzsol a szél,<O

</O

Kolduló bánat ül jajongó szívemen,<O

</O

Soha el nem múló, harmadnapos gyászt ül,<O

</O

A hiábavaló, keserű értelem.<O

</O

<O

</O

Kora hajnali könnyek hullnak a ködben,<O

</O

Teremtőre várva, aki majd megvigasztal -<O

</O

Reszketeg a Hold is, hamuszín riadtan,<O

</O

Ájulat némán ülök, kerékbe törten. <O

</O

<O

</O

A Hold hamujában keresek szavakat,<O

</O

Könnyes folyókon is szeretetre vártam,<O

</O

Hiába minden, ha egyedül maradtam -<O

</O

Darabokra törten, lelkemben halállal.<O

</O

<O

</O

Horváth Sándor · 2010 Augusztus 4

Kosztolányi

MÉG TART A NYÁR

Mégsem ötlik és nem történik,
nem moccan a vágy iga alatt,
hiába a sok kis hazugság,
nem szegi útját az áldozat.
Jaj, csak ne gondolj semmi rosszat,
mert szétszakad az alig esély,
ne fogja kezed talált álom,
e pillanat csak lila szeszély.
Mintha valami Kosztolányi
percegne léha, könnyű strófát,
hová fut velünk a vad szabadság,
ha gúzsba kötünk minden órát?
A könnyűség, bizony, Barátném
lélek járom, roppant semmiség -
őrzöm titkom, amig csak álmom
nem töri darabra végzetét.
Erátó Múzsám, nem kegyelmez,
csak int nevetve, hisz' rámtalált
élet-halál, örök szerelme
és miénk marad, míg tart a nyár.

Horváth Sándor · 2010 Augusztus 6

múzsa

A MÚZSA CSÓKJA <O</O
<O

</O

Szeretnélek mosollyal átölelni, <O

</O

Szememben még az álombéli semmi, <O

</O

Mikor drága arcod fénye felragyog, <O

</O

S ránk nevetnek fent a páros csillagok.<O

</O

Sokáig vártam, amig megtanultam,<O

</O

Ne várjak semmit a holnapokban,<O

</O

Elindultam és már visznek lábaim,<O

</O

Ki tudja meddig űznek vágyaim?<O

</O

<O

</O

Mint egy álló csillag az égi mappán,<O

</O

Bolyongtam némán – <O

</O

És elkezdődött életem regénye -<O

</O

első szerelme, (vajh mi lesz a vége?)<O

</O

Te jöttél nevetve –<O

</O

S rám köszönt bohón a hű szerencse.<O

</O

<O

</O

Eltünt a gond –<O

</O

Helyén valami édes nyugtalanság<O

</O

Ütött tanyát -<O

</O

Hogy ki volt a rendező, ma sem tudom,<O

</O

Mi volt a vágy, a bolond izgalom?<O

</O

Mosoly várt fákon, szűzi alkonyon<O

</O

és ott ült a csók a szótlan ajkakon.<O

</O

<O

</O

Az volt a pillanat, mikor a végzet,<O

</O

Reád várva csendben megigézett–<O

</O

S e perc örökre már szivembe égett:<O

</O

Eljöttél – itt vagyok: örök igéret –<O

</O

<O

</O

Nem számított a szó, a talmi semmi,<O

</O

Rég szeretnélek forrón átölelni –<O

</O

Mikor drága szemed éje felragyog,<O

</O

S kacagnak ránk a páros csillagok,<O

</O

Akkor kell feledni, csókkal ölelni,<O

</O

Múzsánkkal szerelmes útra kelni..<O

</O

<O

</O

Horváth Sándor · 2010 Augusztus 6

Identitás<O</O

<O

</O

Hazaszeretet:<O</O
Ahol nincs ott ne keress<O</O
magyar gyökeret -
<O</O

<O

</O

Szfinx<O</O

<O

</O

Avariszi szent<O</O
Sírok Hun öröksége - <O</O
Piramist ihlett<O

</O

Horváth Sándor · 2010 Augusztus 6

RÜHESSÉ RÜCSKÖL A RÉGI GOND<O</O

<O</O

Míg nem öntözik hajnalonta,<O

</O

Nem adja szívét a gyöngyvirág,<O

</O

Hiába minden farkas vakság,<O

</O

Nem oldja övét a görbe vágy.<O

</O

<O

</O

Jaj, csak ne gondolj, semmi rosszat,<O

</O

Mert szétszakad az alig esély,<O

</O

Nem vezet hozzád mese, álom,<O

</O

E pillanat csak lila szeszély.<O

</O

<O

</O

Mintha valami Kosztolányi<O

</O

Percegne néha, könnyű strófát,<O

</O

Hová fut velünk a vad szabadság,<O

</O

Ha gúzsba kötünk minden órát.<O

</O

<O

</O

A könnyűség, bizony, Barátném,<O

</O

Lélek járom, lille semmiség,<O

</O

Őrzi fátum, amíg csak álmom<O

</O

nem töri darbra végzetét.<O

</O

<O

></O

>

Erátó múzsám int nevetve,<O

</O

És nem kegyelmez, ha rámtalál<O

</O

Élet-halál, örök szerelme,<O

</O

És velem is hál, míg tart a nyár.<O

</O

<O

</O

Horváth Sándor · 2010 Augusztus 10

Andák

LÉLEKTÁRSAK

Motto:
Csak életünk öregszik, lelkünk halhatatlan –<O</O
A fátyol szétszakad, már nics tovább titok,<O</O
Itt van, ki lélektársként hozzánk tartozott.

Ne feledjétek el, hogy visszatérek,<O

</O

Mikor egy percre elcsitul az élet,<O

</O

A nagyobb csöndből visszaérve, érzem,<O

</O

Már másik nő szövi élet-regényem.

Andánk kézfogása ver hidat közénk –<O

</O

A szív megérzi, társát megtalálta,<O

</O

Ezért küldettünk mind az anyag világra,<O

</O

Végtelenből szőtték lelkünk köpenyét.

<O

</O

A századok sarából jött a Jóbarát?<O

</O

És most csillog szeme, mint ezer karát?<O

</O

Fénye itt van, hogy újra átöleljen,<O

</O

Hű lélektárs az örök szerelemben.

Életünk folyama egykor megszakadt,<O

</O

De örök az élet – idő áradat.<O

</O

Élet, szerelem és lelki sérülésnek<O

</O

Formát adnak az ősi küldetésnek.

Annyi idő telt el és mégis itt vagyok,<O

</O

Csillag szememben könny és vád, ezernyi<O

</O

Átok, kín, titok és ködös vágy ragyog,<O

</O

S amott, egy ajtó csak most kezd kinyilni.<O

</O

Horváth Sándor · 2010 Augusztus 24

Mek

Feltöltöttem a MEK-re Az üveghegyen túl c. verseskötetemet, itt olvasható a teljes versanyag : http://mek.oszk.hu/08500/08579/

Horváth Sándor · 2010 Augusztus 28

A MI iroink

A napokban feltettek a MEK-re, s itt is gratulaaltak, KOSZONOM!

Köszönöm Naskának a lehetőséget. Csak jelezni szeretném, hogy várhatóan több kötetem is felkerül a MEK-re.

Van azonban egy lényeges probléma, a MEK-en és a Googli-ban NTK Horváth Sándor előnévvel szerepelek, a canadaHun somogyi anzix -a azonban Horváth Sándor néven fut a G-n, annak ellenére, hogy a versek alatt a teljes nevem szerepel. Fel kellene oldani ezt az ellentmondást, mert zavart okoz. Kérem, hogy a szükséges kiigazitást sziveskedjenek elvégezni. Előre is köszönve, tisztelettel, alex

Horváth Sándor · 2010 Augusztus 31

verseskönyvek

Kedves Olvasóim,
két könyvemet feltették a MEK-re:
Az üveghegyen túl:
http://mek.oszk.hu/08500/08579/
és A Rontás Virágai:
a fenti kötetnél megtalálni az utat...

üdv, alex (NTK Horváth Sándor)

<O

</O

Horváth Sándor · 2010 Szeptember 6

haiku

Parakléta

fényben született
versek szövetén jött el
a nyári reggel -
*
Maradjon csoda,
a művészetek: a nyár
szépség ostroma...

Horváth Sándor · 2010 Október 14

Horváth Sándor írta:
Parakléta

fényben született
versek szövetén jött el
a nyári reggel -
*
Maradjon csoda,
a művészetek: a nyár
szépség ostroma...

maradjon csoda
a művészetek örök
szépség otthona...

Horváth Sándor · 2010 Október 14

Kompendium

Hozd el ősi hazám, ama víg létét!
Űzd el a nyűgöt, kínt, mit kalpák súlya feszít rám!
Fényi valónknak minden alakját tedd ragyogóvá!
Mint amidőn, vala egykor, nagy zuhanása előtt.

Horváth Sándor · 2010 Október 14

közlemény

Minden kedves Olvasómnak jelzem, hogy a MEK-en már olvasható A Nomogenézis c. kötetem is...
Google kereső NTK Horváth Sándor alatt
üdvözlettel, alex

Horváth Sándor · 2010 November 9

Orwell

HALÁL KÖZELI FÉNY...<O

</O

Örök Ádám-Éva kori történet.<O

</O

<O

</O

A szenvedélyt keresni <O

</O

Rosszkor, rosszhelyen nem érdemes<O

</O

Az élet elkerülhetetlen<O

</O

Kelj fel óh szerencsés idegen<O

</O

Soron kívül Elérted célodat -<O

</O

Hol vagyok? Az oltár csúcsán –<O

</O

Egy gondolat - a barlang<O

</O

Ott tátong az éj mögött<O

</O

És ha majd megnyílik a felhők szakadéka is -<O

</O

Sápadt ábel-álca-arcod előtt –<O

</O

Ki tudja , mi történik az utolsó napon?<O

</O

Az éjfél átmelegít és üveges reggel születik<O

</O

Ama hajnalon<O

</O

Minden a hárságyon dől el –a pamlagon<O

</O

NEM TUDHATUNK SEMMIT<O

</O

A Mester műve ez –<O

</O

Se fegyver se papír se bankkártya -<O

</O

Nincs utiszámla a másvilágra<O

</O

Csak a képesség számít <O

</O

Vagy a hiánya - a szellemi fáklya<O

</O

Mi utat mutat az éjszakába<O

</O

Ha élve hagyják elmebetegnek vallja magát -<O

</O

Ez az utolsó bástya<O

</O

Bármi jó hogy elkerülje a halált -<O

</O

A lét nem káröröm -<O

</O

<O

</O

Orwell!<O

</O

<O

</O

Azért köszönöm...<O

</O

Horváth Sándor · 2010 November 9

iszap

Mementó
2o1o. október 5 .

<O

</O

1.
<O

</O

Csakis a versért irhatok ma verset
az ember-gondolat csak utálat
vörös iszapja jel: halál mementó
lelkünket égeti új gyalázat!

Rőt Nap gördül az iszap alkonyatra
króm felhők igérnek vörös telet
Kolontár és Devecser most már tudja
ki tett garatra <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com

minden </ST1

</st1:City>életet...

Utak mentén vörös fák fuldokolnak
eljött az igazság pillanata
rőt latrok szelleme vert közénk tanyát
s mindent elborít vödös iszapja...

2.
Óh szörnyű járni ma a láp felett
vörös ködök lepik el éppen
ha párák szellemhada hömpölyög
bőrünkbe mar a lug keményen...

Most lépteink nyomán halál szökell
az iszap sziszegve énekel
óh szörnyű járni ma a láp felett
böfög az iszap a réteken...

3.<O

</O

Fut az iszapár elől egy kisfiú
megnyilt a föld és vörös az út
jaj! tovább-tovább csak futni még!
iszap buggyan amerre lép...
<O

</O

Csillagtalan ma a Hold s az éj
vörös mezőkön a halál lopva jár
folyós földön lappag vörös iszapja
békanyálat böfög a halotti táj...<O

</O

Horváth Sándor · 2010 November 10

alex

Mementó
2o1o. október 5
<O

</O

1 .<O

</O

Csakis a versért irhatok ma verset
a gondolat csak vörös utálat
gyilkos iszapja jel: halál mementó:
lelkünk égeti az új gyalázat! <O

</O

Rőt Nap gördül az iszap alkonyatra
króm felhők igérnek vörös telet
Kolontár és Devecser most már tudja
ki tett garatra <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com

minden </ST1

</st1:City>életet... <O

</O

Utak mentén korall fák haldokolnak
eljött az igazság pillanata
rőt latrok szelleme vert közénk tanyát
s mindent elborít vödös iszapja...<O

</O

2.<O

</O

Óh szörnyű járni ma a láp felett
gyilkos ködök árnyéka képpen
ha párák szellemada hömpölyög
bőrünkbe mar a lúg keményen…
Most lépteink nyomán halál szökell
az iszap sziszegve énekel
óh szörnyű járni ma a láp felett
böfög az iszap a réteken... <O

</O

3.<O

</O

Fut az iszapár elől egy kisfiú
megnyilt a föld és eltűnt az út
jaj! tovább-tovább csak futni még
iszap bugyog amerre lép... <O

</O

Csillagtalan ma a Hold s az éj
korall mezőkön a halál lopva jár
folyós földön bugyog vörös iszapja
békanyálat böfög a halotti táj...<O

</O

Maró lúgot nyel Devecser…Kolontár...<O

</O

Horváth Sándor · 2010 November 11

fuin

Születés októberben
<O</O
<O

</O

Még a nap-felhőknek sincs szoknyájuk ma reggel. <O

</O

S a mentőkocsiban ülőknek<O

</O

Szíve pirosa bámulatosan átüt a fehér köpenyen –
<O

</O

<O

</O

Aggódó hagyomány, <O

</O

Kéretlen, váratlan halál,<O

</O

Újjászületett Egeké a szerelem…

<O

</O

Sápadtan lángra<O

</O

Lobbantják sziveinket; <O

</O

Keménykalapok elől menekülve megáldva kérdik: <O

</O

Ó, Isten, ki vagyok én, hogy a világ fülébe kiáltok? <O

</O

Hogy igaz szavakat rajzolok az égre? <O

</O

Mikor tudnom kell, hogy minden hiába… <O

</O

Hogy itt ily kései szájak nyíljanak ordításra kétségbeesésre, <O

</O

Hogy a Fagy erdején, búzavirágokat szedjek pirkadatban...
.....................
<O

</O

Óh Isten, ki vagyok én?<O

</O

Hogy Mirdadként,<O

</O

úgy cselekedjek, mint akit vár az isten…<O

</O

legyek kéretlen váratlan egeké…reggel<O

</O

amikor a szív pirosa átüt a mellemen…
<O

</O

Tudom, álomi távollétem nem kelt gyanút<O

</O

Hogy nincs visszamenni út…<O

</O

Tar dombokon rikácsolnak a hajléktalanok,<O

</O

Elvettétek az utolsó betlehemi odút -<O

</O

Jézus hozománya, a szeretet porba hullt…<O

</O

<O

</O

A koponyák hegyén új év feni élét. <O

</O

Arctalan, pilisi sápadt porcelán homlokán:<O

</O

A kerek ég megy a dolgára, tovább. <O

</O

Távolléte nem kelt gyanút;<O

</O

Senki se tudja, az igaz hiányzik.<O

</O

<O

</O

Sirályok fűzik fel a hazugságot füveshátig,<O

</O

sáros folyómedret gilisztáznak. Ott rikácsolnak, <O

</O

Kavargó-leszálló papírfoszlányok közt: <O

</O

rokkant koldus kezek kéregetnek. Az ónszín nap <O

</O

Fénye fémszilánkokkal veri az eget ... <O

</O

…………..<O

</O

Óh Isten, ki vagyok én?<O

</O

Hogy a szemem ég s könnybe lábad -<O

</O

Tőletek; cukorként olvad meg a város <O

</O

a bűnre, létre, télre <O

</O

Kislányokra éhezők sorfala kanyarog, <O

</O

Meg-megáll, kék egyenruhás krokodil-csapkodás, acsarog, <O

</O

Szétnyílik, lenyel. Kő vagyok, sün…gumibot,<O

</O

útmenti bádogkereszt Ki érti ezt?<O

</O

Nem várok holnapot, nem kérditek miért zúg, <O

</O

hová megy, kié ez a szeretetéhes tömeg?<O

</O

<O

</O

Egyikük elejt egy rózsakeresztes szalagot, <O

</O

Nem veszik észre, így látszik. Éles kis <O

</O

Kavics-hadarásuk távolodik. Most <O

</O

Csendre csend tárul fel. A szél<O

</O

Kötése elállítaná leheletem, -
Könnyes Köd Páráit hajtja ma<O

</O

Délnek, keleti temetők fölött, hamuszín <O

</O

Szülinapi emlék pólyál tetőt, fát.<O

</O

Lehet felhőtorlasz, lehet hómező.<O

</O

Jég Tőrök közt Őrzött emlék aratás…<O

</O

Azt hiszem, nincs értelme ma gondolnom rád. <O

</O

Enged már szorításod.
<O

</O

<O

</O

A sírhant dele élben is őrzi a sötét árnyat: <O

</O

Tudhatod, változóbb vagyok,
Mint a Levél-madár kísértete. Száraz<O

</O

Fák körül pörgök - vergődő levendula illatokkal, <O

</O

Hűséges, fekete ciprus-posztumusz<O

</O

<O

</O

Veszteség hamuja borítja <O

</O

Sírod, csöndje, mint az imamalom, elhal. <O

</O

Vaktában mégy, elvesztlek pitypang, szem elől. <O

</O

Hangafű csillog, s a kanyargó csorgó patak <O

</O

Kinyúl, elfut szétterülne. Elmém velük szakad,<O

</O

A nappal kiönti képeit, <O

</O

Nyirok-nyomokba gyűlik, szédült, kavicsos gondolat <O

</O

Kerül. s kiürül,<O

</O

Mint egy csésze, mint egy szoba. A holdkampó horga <O

</O

Fehérül, vékonyul, mint bőrön a heg.<O

</O

Most, a gyerekszobafali kép <O

</O

szalonkék köve tiltott övezet...<O

</O

<O

</O

A kéklő éji növényzet, a kis halványkék domb felett, <O

</O

A születésnapi képen felizzik. <O

</O

Fénylenek a pomponok,<O

</O

papiruszok…virágok. Az üveg<O

</O

Mögül a nyuszifülű csalit<O

</O

Árasztja indigó fényeit:<O

</O

Cellofáraó léggömbjein. A régi bajok,<O

</O

készülnek halni velem. <O

</O

Huzatos homályban sirályok virrasztanak <O

</O

keservesen….mereven...könnytelen <O

</O

Belépek a fényes házba…óh Istenem<O

</O

miért vetted el gyermekem?<O

</O

<O

</O

<O

</O

somogyi anzix

megjelenésre érett?

érdekes

közömbös

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák