somogyi anzix

Horváth Sándor · 2011 Január 13

Új irány

TISZTELT OVASÓIM,<O</O

<O

</O

Az Újév, a SOMOGYI ANZIX számára elhozta a 2o ezredik látogatót. Szeretném üdvözölni mindegyik Olvasómat, és megköszönni érdeklődését, amellyel megtisztelt az évek során.<O

</O

Ez a csendes Jubileum indított el egy gondolatot, mely cselekvésre ösztökélt, hogy most már saját verseim mellett, szólaljanak meg, alkotó társak által, más munkák is, és alkalmakként, meghívott vendégeknek is biztositsak megjelenést.<O

</O

Remélem, hogy ezzel színesedik a somogyi anzix rovata. Mindazonáltal, nem kivánunk politikai plattformmá válni. Az “Igaz és a Szép” eszméjét, esztétikával és klasszikus etikával szeretnénk szolgálni.<O

</O

Garanciát ad erre, az itt publikáló alkotók életműve, - akik, soha nem voltak párttagok, akik szilárdan kitartottak életük során, az emberi tisztesség iratlan értékei mellett, akiket Trianon hazátlanná tett, és a történelem súlyos megpróbáltatásait kellett elszenvedniük, ám sem a siker vágya, sem az érdek, de a szenvedés, sem tette őket, a hatalom eszközévé, hűek maradtak önmagukhoz. <O

</O

E helyütt, szeretném bemutatni atyai jóbarátaimat, alkotótársaimat, Dr Szirmay Endre Költő műfordítót és Rózsás János Író, történész urakat.
<O</O
Munkásságukat és életútjukat külön szeretném részletesen bemutatni, de az olvasói érdeklődést segítve, megjegyzem, hogy a google keresőben, a MEK-en gazdag adatbázisok adnak tájékoztatást személyükről, írói alkotásaikról, társadalmi elismerésükről.

<O

</O

<O

</O

Megkondultak a harangok<O</O
Fény és gondolat született,<O</O
Megváltó újszülött gyermek…

<O</O
<O

</O

ÚTRAVALÓ, ALKALMI IDÉZETEK verses parafrázisa:

<O

</O

<O

</O

“Mert a szép csak az Igaz, s az Igaz a Szép,<O</O
Elválaszthatatlan pár: férj és feleség…”<O</O
E. Schönweise<O</O
<O</O

Ne csak a Halász légy Fiam,<O</O
Légy a Kovács…<O</O
Aki leveri a fogolyról a láncot,<O</O
Hogy most már együtt szökjenek tovább…<O</O
<O

</O

<O

</O

Kiáltsatok értem,<O</O
Vagy temessetek el…<O</O
Sóhaj száll. Hallgassatok meg! Mind, mind,<O</O
Éles füllel szívem fölé hajolván:<O</O
Hallgassatok meg és kristályosan, tisztán<O</O
Száll értetek a néma dobbanás,<O</O
A levegőtlen égen át…<O</O
A. Szolzsenyicin<O</O</O

Horváth Sándor · 2011 Január 15

Tél: 2o11

Valami készül<O</O

<O

</O

Az Idő lavinái mit tornyoznak<O

</O

A Kárpátok gyászkoszorúi felett?<O

</O

Ünnepelni kellene, de nem lehet:<O

</O

Fogva tartanak az élők és holtak.<O

</O

<O

</O

Lesz-e gyümölcse a vajúdó kornak,<O

</O

Amit kárvallottan is elviseltek,<O

</O

A préda vágynak, mit úgy megszenvedtek? <O

</O

Vagy nem várt kataklizma gyújtópontja<O

</O

<O

</O

Lesz majd újra, a feszültség és harag,<O

</O

Amit a lelkek mélyén felhalmoztak?<O

</O

S ha a csalódás szikrája fellobban?<O

</O

<O</O

A trianoni ármányos szavak<O

</O

Sírokat ásnak a forradalomnak,<O

</O

S megtörténik a megbocsáthatatlan.

....

<O

</O

Horváth Sándor · 2011 Január 16

Tél

Tél: 1956<O</O

<O

</O

Fagyott: „A Hold, mint téli kobold"

Ragyogott a fekete égen,<O

</O

Mutatta, hogy az agyhalottak <O

</O

Közül, nem menekülök én sem.</O

Bolyongok, és ha majd’ megfagyok
A roppant Tél jég-vitrinében,
Tüzet gyújtok és jelet adok,
Itt halt meg minden reménységem. <O

</O

Buda és Pest, „Te bűnös város”,
Lyukas zászlókkal meggyalázott,
Rőt egedre írom fényjelem, - <O

</O

Elátkozva és reménytelen,
Felírom október egére:
Meghalt a szabadság reménye.
<O

</O

<O

------ </O

<O

</O

Töréspont<O</O
</O

Tolvaj járt az éji kertben,<O

Letört virágok halnak némán.<O

</O

Örvénylő csend és sápadt reggel<O

</O

Koldul a Télben - felsír a magány.<O

</O

<O

</O

A Hold ezüstje rezzenetlen,<O

</O

Az ezredvégi csillagórán,<O

</O

Már gyűlöletben megkövülten,<O

</O

Ős-átok ül az ember fián.<O

</O

<O

</O

Káin és Ábel: kés a kézben,<O

</O

És hány féltékeny törzsi Isten<O

</O

Őrködik itt a csillag-éjben?<O

</O

<O

</O

Mert csábít az éj - árnyék és vér -<O

</O

A Káin ősök öröksége:<O

</O

Fellázad, gyilkol szívünk mélyén.

---

<O

</O

Horváth Sándor · 2011 Január 16

Rózsás János a "magyar Szolzsenyicin"

KEDVES OLVASÓ!

Távolról sem törekedve teljességre, bemutatom Alkotótársamat, RÓZSÁS JÁNOS Író, történészt, aki ma is jóegészségnek örvend és dolgozik emlékiratain, résztvesz a közéletben, és az Írószövetség tagjaként, az irodalmi életben, - Aki itt és most, rendelkezésre bocsátja kevéssé ismert, vagy eddig még nem publikált munkáit, hogy az érdeklődő Olvasó megismerje tevékenységét. Ezen munkákat, részleteiben, szerkesztői, vagy saját kommentekkel mutatjuk be a rovat lapjain.

Rózsás János (Budapest, 1926. augusztus 6.) nyugalmazott könyvelő, német-orosz műszaki tolmács, író, „a magyar Szolzsenyicin”.<O</O
1940-től segédtisztviselő, jegyzőségi írnok, majd főmérnöki titkár. 1944 decemberében a Vörös Hadsereg letartóztatta. Az volt a vád ellene, hogy önként harcolt a Szovjetunió ellen, mint magyar levente.<SUP id=cite_ref-Szolzsenyicin_0-0>[1]</SUP> 1944-1953 között kilenc évig a szovjet Gulagkényszermunkatáboraiban raboskodott. Rabsága idején egy kazah lágerben találkozott Alekszandr Szolzsenyicinnel, akivel három évet töltött ott együtt.<SUP id=cite_ref-Szolzsenyicin_0-1>[1]</SUP> 1962-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága rehabilitálta. 2001 augusztusában megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. 2003-ban a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmével, valamint Zala Megye díszpolgára címmel tüntették ki.<SUP id=cite_ref-1>[2]</SUP>
<SUP></SUP><O

</O

Művei [szerkesztés]<O</O

Keserű ifjúság (München, 1986)<O</O
Éltető reménység (München, 1987)<O</O
Duszja nővér (Nagykanizsa, 1995)<O</O
GULAG-lexikon (Budapest, 2000; Nagykanizsa,)<O</O
Leventesors (Nagykanizsa, 2005)
Válogatott Írások (Nagykanizsa 2ooo)<O</O

Kitüntetések és díjai [szerkesztés]<O</O

Hazáért Érdemkereszt<O</O
II. világháborús Emlékérem<O</O
Emléklap az 1956-os helytállásért (1991)<O</O
Emléklap a Szabad Magyarországért<O</O
Nagykanizsa város díszpolgára (1993)<O</O
Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat) (2001)<O</O
Magyar Művészeti Akadémia aranyérme (2003)<O</O
Zala Megye Díszpolgára (2003)

Szolzsenyicin emlékei Rózsás Jánosról<O</O

</TD></TR><TR style="HEIGHT: 39.75pt; mso-yfti-irow: 1"><TD style="BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-BOTTOM: 7.5pt; BACKGROUND-COLOR: transparent; PADDING-LEFT: 7.5pt; WIDTH: 100%; PADDING-RIGHT: 7.5pt; HEIGHT: 39.75pt; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-TOP: 7.5pt" width="100%">

A rab álma / 1997/<O</O

</TD></TR><TR style="HEIGHT: 40.5pt; mso-yfti-irow: 2"><TD style="BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-BOTTOM: 7.5pt; BACKGROUND-COLOR: transparent; PADDING-LEFT: 7.5pt; WIDTH: 100%; PADDING-RIGHT: 7.5pt; HEIGHT: 40.5pt; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-TOP: 7.5pt" width="100%">

Rehabilitáció /Cibulák,Kaposvár,1997.4.-5.szám/<O</O

</TD></TR><TR style="HEIGHT: 40.5pt; mso-yfti-irow: 3"><TD style="BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-BOTTOM: 7.5pt; BACKGROUND-COLOR: transparent; PADDING-LEFT: 7.5pt; WIDTH: 100%; PADDING-RIGHT: 7.5pt; HEIGHT: 40.5pt; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-TOP: 7.5pt" width="100%">

Emlékek /Cibulák,Kaposvár,1997/3 /<O</O

</TD></TR><TR style="HEIGHT: 40.5pt; mso-yfti-irow: 4"><TD style="BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-BOTTOM: 7.5pt; BACKGROUND-COLOR: transparent; PADDING-LEFT: 7.5pt; WIDTH: 100%; PADDING-RIGHT: 7.5pt; HEIGHT: 40.5pt; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-TOP: 7.5pt" width="100%">

Ködbevesző múlt /1998.február/<O</O

</TD></TR><TR style="HEIGHT: 40.5pt; mso-yfti-irow: 5"><TD style="BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-BOTTOM: 7.5pt; BACKGROUND-COLOR: transparent; PADDING-LEFT: 7.5pt; WIDTH: 100%; PADDING-RIGHT: 7.5pt; HEIGHT: 40.5pt; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-TOP: 7.5pt" width="100%">

Mirszaid/ Somogy, 1998. 2. szám /<O</O

</TD></TR><TR style="HEIGHT: 40.5pt; mso-yfti-irow: 6"><TD style="BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-BOTTOM: 7.5pt; BACKGROUND-COLOR: transparent; PADDING-LEFT: 7.5pt; WIDTH: 100%; PADDING-RIGHT: 7.5pt; HEIGHT: 40.5pt; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-TOP: 7.5pt" width="100%">

Emlékezés a vörös pokolra / 1998 /<O</O

</TD></TR><TR style="HEIGHT: 40.5pt; mso-yfti-irow: 7"><TD style="BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-BOTTOM: 7.5pt; BACKGROUND-COLOR: transparent; PADDING-LEFT: 7.5pt; WIDTH: 100%; PADDING-RIGHT: 7.5pt; HEIGHT: 40.5pt; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-TOP: 7.5pt" width="100%">

Beszélgetés /Demokrata 1998. november 12./<O</O

</TD></TR><TR style="HEIGHT: 40.5pt; mso-yfti-irow: 8"><TD style="BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-BOTTOM: 7.5pt; BACKGROUND-COLOR: transparent; PADDING-LEFT: 7.5pt; WIDTH: 100%; PADDING-RIGHT: 7.5pt; HEIGHT: 40.5pt; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-TOP: 7.5pt" width="100%">

Ünnepi beszéd a budapesti Honvéd-téren 1999.október 16-án.<O</O

</TD></TR><TR style="HEIGHT: 40.5pt; mso-yfti-irow: 9"><TD style="BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-BOTTOM: 7.5pt; BACKGROUND-COLOR: transparent; PADDING-LEFT: 7.5pt; WIDTH: 100%; PADDING-RIGHT: 7.5pt; HEIGHT: 40.5pt; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-TOP: 7.5pt" width="100%">

Interjú a 'Gulag Lexikon' megjelenése előtt 1999. november 4<O</O

</TD></TR><TR style="HEIGHT: 40.5pt; mso-yfti-irow: 10"><TD style="BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-BOTTOM: 7.5pt; BACKGROUND-COLOR: transparent; PADDING-LEFT: 7.5pt; WIDTH: 100%; PADDING-RIGHT: 7.5pt; HEIGHT: 40.5pt; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-TOP: 7.5pt" width="100%">

A volt GULAG rabok sorsa hazatérésük után 1999. december 3<O</O

</TD></TR><TR style="HEIGHT: 40.5pt; mso-yfti-irow: 11"><TD style="BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-BOTTOM: 7.5pt; BACKGROUND-COLOR: transparent; PADDING-LEFT: 7.5pt; WIDTH: 100%; PADDING-RIGHT: 7.5pt; HEIGHT: 40.5pt; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-TOP: 7.5pt" width="100%">

Gulag-naplók kálváriája Új HORIZONT 2001., 4. szám<O</O

</TD></TR><TR style="HEIGHT: 24.75pt; mso-yfti-irow: 12"><TD style="BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-BOTTOM: 7.5pt; BACKGROUND-COLOR: transparent; PADDING-LEFT: 7.5pt; WIDTH: 100%; PADDING-RIGHT: 7.5pt; HEIGHT: 24.75pt; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-TOP: 7.5pt" width="100%">

Ünnepi beszéd, melyet a város díszpolgáraként 2001. október 21-én mondott el Nagykanizsán, az 1956-os forradalom és szabadségharc emléke elôtt tisztelgô rendezvényen.<O</O

</TD></TR><TR style="HEIGHT: 30pt; mso-yfti-irow: 13"><TD style="BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-BOTTOM: 7.5pt; BACKGROUND-COLOR: transparent; PADDING-LEFT: 7.5pt; WIDTH: 100%; PADDING-RIGHT: 7.5pt; HEIGHT: 30pt; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-TOP: 7.5pt" width="100%">

Kereszt<O</O

</TD></TR><TR style="HEIGHT: 30pt; mso-yfti-irow: 14"><TD style="BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-BOTTOM: 7.5pt; BACKGROUND-COLOR: transparent; PADDING-LEFT: 7.5pt; WIDTH: 100%; PADDING-RIGHT: 7.5pt; HEIGHT: 30pt; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-TOP: 7.5pt" width="100%">

Történelemóra<O</O

</TD></TR><TR style="HEIGHT: 30pt; mso-yfti-irow: 15"><TD style="BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-BOTTOM: 7.5pt; BACKGROUND-COLOR: transparent; PADDING-LEFT: 7.5pt; WIDTH: 100%; PADDING-RIGHT: 7.5pt; HEIGHT: 30pt; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-TOP: 7.5pt" width="100%">

Feláldozott nemzedék - történelmi riport a leventemozgalomról<O</O

</TD></TR><TR style="HEIGHT: 30pt; mso-yfti-irow: 16; mso-yfti-lastrow: yes"><TD style="BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-BOTTOM: 7.5pt; BACKGROUND-COLOR: transparent; PADDING-LEFT: 7.5pt; WIDTH: 100%; PADDING-RIGHT: 7.5pt; HEIGHT: 30pt; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-TOP: 7.5pt" width="100%">

Nézetek különbsége: Rózsás János - Karsai László (2002)<O</O

</TD></TR></TBODY></TABLE><O

</O

Horváth Sándor · 2011 Január 17

Katonanóták

TISZTELT OLVASÓ!

RÓZSÁS JÁNOS: Katonanóták gyűjteménye először jelenik meg a nzilvánosság előtt. Az anyag oly gazdag, hogy csak folytatásokban lehet közölni a rovat lapjain. Mindazonáltal, a teljes gyűjteményt bemutatjuk. (szerk.)

A HUSZADIK SZÁZAD EMLÉKEINEK
a felidézése dalok, katonanóták hangulatával, valamint
a fiatal magyar leventék második világháborús sorsa,
többnyelvű dalok visszatükröződésében
=====================================================

Nemzedékemnek, kortársaimnak nevezem azokat a valamikori magyar fiatalokat, akik az ezerkilencszázhúszas években születtek, vagyis az első világháború után, a trianoni békediktátum fájdalmas sorscsapásait követő években. Eszmélésük idején a felnőttek beszélgetéseiből, dalaiból, nótáiból merítették az első életélményeiket, és úgy tudatosult bennük az, hogy ide, a Kárpátok koszorúzta országba, - magyarnak születtek!
Amikor gyerekfejjel hallgattuk az idősebbek időben frissnek tűnő visszaemlékezéseit, alig múlt el másfél évtizede annak, hogy az első világháború véget ért, és elhallgattak a fegyverek. Tátott szájjal füleltünk, amikor a fronton elszenvedett gyötrelmekről, a hosszú menetelésekről, a sáros lövészárkokban való görnyedezésről beszéltek. Megpróbáltuk elképzelni, mit jelentett, amikor az ellenséges orosz tüzérség pokoli pergőtűzzel árasztotta el a sebtében kiásott magyar lövészárkokat, és vijjogva röpködtek a srapnel szilánkok, miközben szedték vérbeborult áldozataikat. Hogyan készültek rohamra a Ferenc Jóska által csukaszürkébe öltöztetett magyar bakák, kézitusára készen, halált megvető bátorsággal. Apai nagyapám is elmesélte, hogyan itták a pocsolya vizét, ha lakatlan, eső áztatta rónaságon keresztül lopakodtak előre, fedezéket keresve abban az idegen országban, lövésre tartott puskával harca készen, az újonnan elfoglalandó állások felé közelítve.
Emlegették a háborús veteránok, hogy 1914. nyarán, a háború kitörésekor, azzal a bíztatással indították a menetoszlopokat a frontra, hogy mire ősszel a levelek lehullnak a fákról, katonáink győztesen hazatérnek a muszkaföldről. A szeretteiktől elszakadó, búcsúzó, háborúba mozgósított fiatalok érzéseit örökítették meg a később is énekelt dalok:

Csendes kis legénylakásban Pislogó tábori tűznél
Az óra búcsúra int. Az ezred pihenni tér.
Kívül már zajlik az utca, Mindenki nyugodtan alszik,
Hallik az éljen-szó kint. A hadnagy ceruzát kér.

Hallod, hogy fújják a kürtöt, Úgy érzi, valaki várja,
Hallod-e a zeneszót. Úgy érzi, valaki sír.
Azt mondák: előre, rajta! Fejét a kezére hajtja,
Fújják már a riadót. Az után csendesen ír.

Szoríts a szívedre édes, Vége van az ütközetnek,
Holnap már én is megyek. Gyorsan száll le a nap.
Estére indul az ezred, Hordágynál a hadnagy mellett
A frontra én is megyek. Imádkozik már a pap.

Este, ha leszáll az alkony, Biztatja csendesen, halkan,
Masíroz az ezredünk. A hadnagy nem hallja már.
Ölelj meg még egyszer, édes, A szíve lázasat dobban,
Ki tudja, hová megyünk? A lelke mennyekbe száll.

Nagyanyámtól tanultam a világra eszmélésen idején a következő katonanótát, ami még abban a zsenge gyermekkorban is érzékeltette a háborús veszedelmet, amibe belesodródott alig másfél évtizeddel azelőtt a fiatal legények, ifjú házasok színe-virága:

Esik az eső, ázik a heveder,
Gyenge lábamat szorítja a kengyel,
Bársony leköti, szorítja lovamat,
Nehéz karabély nyomja a vállamat.

Megjötte a levél fekete pecséttel,
Megjött a muszka százezer emberrel,
Négyszáz ágyúval álla harc mezején,
Így hát, jó anyám, elmasírozok én.

Sírhat, jajgathat az az édesanya,
Kinek a fiát viszik háborúba,
Kezét vagy lábát golyóval ellövik,
Meg sem halt, szegény, máris eltemetik.

Azután a muszka frontot felváltotta az olasz hadszíntér, ahol ugyancsak hatalmas vérveszteséggel küzdöttek a sziklás hegyek oldalaiba, barlangjaiba vájt lövészárkokba vezényelt magyar bakák, szinte a túlélés minden reménye nélkül. Erről szólnak a következő, élettől búcsúzó dalok:

Kimegyek a doberdói harctérre,
Föltekintek a csillagos nagy égre.
Csillagos ég, merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesanyám?

Jaj Istenem, hol fogok én meghalni,
Hol fog az én piros vérem kifolyni?
Olaszország közepében lesz a sírom,
Édesanyám, arra kérem, ne sírjon!

Fölteszem a levelemet postára,
Rátalál az édesanyám házára.
Olvasd, anyám, vérrel írott levelemet,
Doberdónál hagyom az életemet.

A nagyapám és kortársai, akiket az orosz frontról az olasz hegyekbe vezényeltek, ugyancsak sokat meséltek a Doberdó és Monte Grappa meredek hegyeiről, a megáradt Piave folyó környékén folyó elkeseredett harcokról. A honvágy és szerelem, a reménytelen jövő, a megadással várt hősi halál hangja üzen a kései nemzedékeknek, akik még esetleg éneklik a rájuk hagyott dallamokat:

Nem látlak én téged többé, többé soha sem,
Ne lássad te sem, hogy érted könnyes a szemem.
Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom,
Harcok mezején, valahol tetőled távol,
Ott, ahol senki sem gyászol, ott halok meg én.

Szeretném, hogy ha még egyszer itt lennél velem,
Öledben ringatnád lágyan őszülő fejem.
Szeretnék ajkadon égni, könnyezve boldogan élni,
Csak egy éjszakát, aztán akármi érhet,
Boldogan halok meg érted – kedvesem s hazám.

Nem lesz egy tenyérnyi jel sem a puszta síromon,
Elesett bajtársak teste lesz a vánkosom.
Ahová le fognak tenni, a síromra nem borul senki,
Senki, aki él, a tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólam a földet messze majd a szél.

A hatalmas küzdelem, az elkeseredett ütközetek nagy veszteségeiről szól a lemondó katonadal, a front halálos veszedelmei között, a hazáért az életét is áldozni kész, az élettől nap mint nap búcsúzó, névtelen harcos ajkáról:

Utász század csinálja már a keresztek fáját,
De sok szőke, barna kislány várja a babáját.
De csak minden tizediknek jön vissza a párja,
Monte Grappán közös sírban hullott a kő rája!

A világháborút követő dalkincs egyik emléke a forradalmi lázban égő Oroszországból nagy sokára hazatért hadifoglyoknak egy orosz ballada dallamára költött szöveggel énekelt, ugyancsak balladai ihletésű dala:

Valahol a Volga mentén Egy legény ül csónakjában,
Ezeréves erdő zúg, Ajkáról bús nóta kél.
Ezer lombnak suttogása Dala sír az éjszakában,
Vad habokkal összezúg. Vele sír az őszi szél.

Ott találtunk mi egymásra, A kedvese tőle távol
Mikor haldoklott a tél, Messze él, és messze jár.
Mosolyogva üdvözöltél, Három éve múlt az ősszel,
Mintha régen ismernél. Hogy behívta őt a cár.

Rügyfakasztó kikeletkor Jött a hír a szellők szárnyán,
Szőttünk édes álmokat, Más a világ, más a lány.
Benne csak madárdal, És azóta nincs gazdája
Két szív és egy gondolat Egy ladiknak a Volgán...

Végén már kopár az erdő,
Hó lepte megint a tájt,
Jég zenéje száll a Volgán,
Boldogságunk messze száll.

Gyakran énekeltem mély átérzéssel ennek az édes-bús dalnak, a szomorúan szerelmes balladának mind a tizenhárom versszakát, valamikor még az 1930-as években. Mintha a titokzatos keleti birodalomhoz, a sejtelmesen távoli Oroszországhoz kötődő, a későbbiekben beteljesedett végzetem előérzete valahogy bennem égett volna már gyermekkoromban. Nem láttam bele a jövendőbe, mely vészt jóslóan közeledett felénk, de minden orosz vonatkozású hír vagy írás megdobogtatta a szívemet.

Az első világháború utolsó kicsengése egy nagyon szomorú, balladának is beillő, a valóság kegyetlen árnyoldalát megörökítő dalocska volt:

Aranyvégű cigaretta, te hű s igaz barát,
Cigarettafüst az élet, s mint a szellő tovaszáll.

Volt egyszer egy hadnagyocska, fiatal volt és bohó,
Büszke volt a szíve-lelke, minden szépre bámuló.
Szavát adta egy kislánynak, hogy a szíve az övé,
S mikor kiment a harctérre, sírt minden estefelé.
Hát egy véres éjszakában bolond gránát csapta meg,
Nem sokára majd felépült, de hiányzott jobb keze.
Jött egy illatos levélke: „Bocsássa meg, de lássa be,
Nyomorék mellett egy nőnek csak szenvedés az élete.”

Arany végű cigaretta, te hű s igaz barát, -
Cigarettafüst az élet, s mint a szellő tovaszáll!

Külvárosi füstös korcsma, borszagtól nehéz a lég,
Minden este betámolyog egy félkarú nyomorék.
Azt mondják, hogy hadnagy volt ő, barna kislányt szeretett,
S most elüldögél a sarokban egy deci pálinka mellett.
Felszedi a szivarvéget, amit más már eldobott,
Melléje egy édes kis dalt halkan dudorászgatott:

Aranyvégű cigaretta, te utolsó jó barát, -
Füstje elszáll, mint a sóhaj, de a bánat megmarad.

Aztán beszéltek még a felnőttek a kommünről, a háború végén kitört forradalomról, és emlegették a földosztó Károlyi grófot, majd Kun Bélát, a véreskezű Szamuellyt a páncélozott vonattal, majd Cserni Józsefet és bandáját. Szóba került még az orosz Lenin neve is, aki állítólag véres forradalomba taszította Oroszországot. Emlegették még a kommunistákat, mint nagyon rossz, kegyetlen rablókat, akik a fővárosban és vidéken is fosztogattak, raboltak, gyilkoltak és akasztottak, de valamiért mindezt csak halkan, sejtelmes célzásokban tették szóvá. Ha felcsigázott kíváncsisággal tovább kérdezgettünk, az öregek leintettek bennünket, hogy ne beszéljünk erről!
Akkoriban a trianoni veszteség, Nagy-Magyarország szétdarabolása volt a nyomorúságba döntött országban a beszélgetések legfőbb témája. Apai ágon az én felmenőim is elmenekültek a szerbek által megszállt Muraközből, és megemlegették a hátrahagyott értékeiket, szóltak a rokonokkal, barátokkal megszakadt kapcsolataikról, de a hétköznapi gondok, a nyomorúságos életkörülmények háttérbe szorították a személyes fájdalmakat.
Míg folytak a háború utáni béketárgyalások, az új országhatárok kijelöléséről szóló alkudozások, és jött a híre, hogy Magyarországot súlyosan meg akarják csonkítani, azt dalolták idehaza:

Szőke Tisza haragjában megáradt,
Szilaj habja átszakítja a gátat.
Haragszik, mert azt végezték felőle,
Hogy a magyar az oláhnak,
Csehnek, rácnak adjon jussot belőle!

Tisza vizét magyar könnycsepp táplálja,
Nem is volt, és nem is lesz más gazdája.
Beszélhetnek Párizsban, mit akarnak,
De a Tisza minden cseppje,
Mindörökre csak megmarad magyarnak!

Aztán bekövetkezett a szörnyű csapás: a Versailles melletti Trianon palotában 1920. június 4-én pontban 16,30 –kor alá kellett írni a békediktátumot. Akármi, akárhogy is történt, jól emlékszem rá, a felnőttek nem akarták elhinni, hogy az ország nagy részének a rácok, tótok, oláhok által történt megszállása, az osztrákok kapzsi terület foglalása végleges lehet. Azt tartották, minden csak átmeneti következménye az elvesztett háborúnak és a förtelmes kommün által védtelenné lett ország ideiglenes kiszolgáltatottságának. Majd kitisztulnak az agyak, és igazságot szolgáltatnak valahol a magyaroknak. Hol sirattuk az elvesztett országrészeket, hol fogadkoztunk, hogy visszaszerezzük az igazságtalanul elrabolt ősi magyar földet, és a Kárpátok hegyvonulata újra hazánk természetes határa lesz.
Az iskolában úgy köszöntünk, hogy „Szebb jövőt!”, és a tanítóink is hittek benne. Az isteni örök igazság győzedelmének hitére tanítottak, abban erősítettek minket. „Maradhat ez így, - nem, nem, soha!” – hangzott a meggyőző és reményteljes jelszó. És erről szólt a dal:

Nem kell nekünk a más folyója,
Nem kell nekünk a mások bérce,
Csak magyar hegy, magyar róna,
Ahogy az Isten rég kimérte!
Nem kell nekünk idegen égbolt,
Egy porszeme sem a világnak.
Csak az kell, ami a miénk volt,
Igazságot, igazságot Magyarországnak!

A templomi Hitvallás mellett megtanultuk, szavaltuk és énekeltük a magyar Hiszekegyet, és az iskolában az első tanóra előtt mindig elmondtuk:

Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!

Mivel a polgári iskolában német volt a tanult idegen nyelv, ha az első órát azzal kezdtük, németül imádkoztuk a Hiszekegyet:

Ich glaube in einem Gott, ich glaube in einem Vaterland,
Ich glaube in einer ewigen, göttlichen Gerechtigkeit,
Ich glaube im Auferstehen Ungarns!

A templomban könyörögve énekeltük a Szentmise végén:

Bús magyarok imádkoznak, Égi Anyánk hozzád:
Fordítsd felénk, magyarokra, jóságos szent orcád.
Sírva kérünk, fohászkodunk, hozzád száll a lelkünk.
Ennyi tenger sok fájdalmat meg nem érdemeltünk.

Bús magyarok imádkoznak, hallod Atyánk, hallod:
Se testünkkel, se lelkünkkel nem kívántunk harcot.
Megbocsátunk mindazoknak, akik reánk törtek,
Csak még egyszer add vissza a drága magyar földet!

...folytatjuk...

Horváth Sándor · 2011 Január 18

Tél

[FONT=Arial Narrow, sans-serif]Téli vázlat[/FONT]

A fákon glóriás fagyöngy fibulák,
Áttetsző jégszemek csüngenek,
Pszeudo cukormáz – téli varázs:
A lyukas ég zúzmarát permetez.
Visszautasítja a hamis könnyeket,
De én látom a hegyek sörénye felett
Az áttetsző sereget:
Kétszázezren menetelnek –
Szél terít gubát a legelőre,
Vigyáz a rendre a csend őre,
A folyó partján a jég,
Mint szűz karján a gyöngy,

Pattog, csörög, még fel-fel

Csillan a megfagyott göröngy,
A föld felett köd füstölög,
Ropognak a fák, a gyökerek – a folyó,
Mint óriás-kígyó új medret keres.
Búg, Szeret, Don, Herszon,
Végállomás az a fogolytábor.
Megsemmisítő tudás –
Nem fakó fellángolás ad
Örökérvényű feleletet –
A gyűlölet televénye felett
Egy halott sirály kereng –
Mit keres? Kit keres?
Elfeledett, ismeretlen neveket?
A foglyok tömegsírja felett,
A hóbuckák között, síró porhó zizeg:
A halottak énekelnek – már ötven éve,
Szent Gellért viszi a keresztet.
Fagyott mocsarak alján -
Míg a III. évezredben végre,
Halottak napján az Úr kegyelme,
Elbocsátja a fantom sereget.

Horváth Sándor · 2011 Január 19

Katonanóták

RÓZSÁS JÁNOS: Katonanóták II.rész

Múltak az évek, de sehogy sem rendeződött az elcsatolt országrészek sorsa. Hallatlan nyomorban tengődött a mindenétől megfosztott Csonka-Magyarország, a hazánkat is katasztrofálisan érintő gazdasági világválság által súlyosbítva. Közben riasztó hírek érkeztek arról, hogy a kisebbségbe szorult magyarokkal milyen méltánytalanul bánnak a megszállók, a magyar föld bitorlói, a nagyhatalmak közönyétől felbátorítva. A felnőttek énekelték a szülőföldjükről száműzöttek, az otthonukban maradtak bús és fájdalmas dalait, és mi is, gyerekek, éreztük, hogy szenved a magyarság a Kárpát-medencében, különösen pedig Erdélyországban. Elszorult a szívünk, amikor édesanyánk a szakadozott ruhánk foltozása közben énekelte:

Székely asszony az én anyám, sír a szíve, lelke,
Hogy a székelyt a jó Isten ennyire megverte.
Földönfutó gyermekei a világot járják,
Verje meg a nagy Úristen a bocskoros oláhját!

Székely asszony ablakára rászállott a bánat,
Amióta udvarában oláh csordák járnak.
Kicsi házán oláh rongyot fújdogál a szellő,
Hogy nézheti, hogy tűrheti ezt el a Teremtő?

Ne sírj, ne sírj édesanyám, elmúlik a bánat,
Amikor majd udvarodban magyar fiúk járnak.
Piros-fehér rózsa nyílik, harmatozó zölddel,
Hazamegyünk, édesanyám, leszerelünk ősszel!

Az elcsatolt országrészekről, de főként a kegyetlenkedő oláhok elől, Erdélyből rengetegen bemenekültek a megcsonkított országba, és mindenüket elvesztve próbáltak valamiképpen új életet kezdeni az általános nyomorúság közepette. Hallottunk vagonlakókról, ínség konyhákról, a koldusbotra jutott, meglett emberek egyre járták a házakat, némi élelemért vagy munkalehetőségért esedezve. És közben szólt a kesergő dal:

Erdélyországban oláh csorda jár,
Ellenség kezén kincses Kolozsvár.
Sorsunk fájdalom, könnyes, néma gyász,
Ahol most oláh rablócsorda jár.
Szegény székely nép, akármerre mész,
Akármerre jársz,- az italod könny, a kenyered sár!

Erdélyországban van az én hazám,
Ott temettem el az édesanyám,
Magyar dalt dalol ott minden madár,
Ahol most oláh rablócsorda jár.
Szegény székely nép, akármerre mész,
Akármerre jársz, - az italod könny, a kenyered sár!

Gond a vánkosunk, kő a nyoszolyánk,
Bánatot takar az éjszaka ránk.
Idegen nekünk, akárhol vagyunk,
Erdélyországért minden sóhajunk.
Szegény székely nép, akármerre mész,
Akármerre jársz, - az italod könny, a kenyered sár!

Egyre halványult a reménység, hogy megszűnik a számkivetettség az erdélyi székelység számára, változnak, megenyhülnek a körülmények, és hazatérhetnek otthonukba a bujdosók, a világban szétszórtan bolyongó hontalanok, de mégis felhangzott a dalba öntött honvágy:

Írom ezt a levelemet haza, Csíkországba,
Az én drága szülőföldem rózsás falujába.
Hazavár az édesanyám, megírom hát néki:
Nem bujdosom én ki!
Nem nyugszom meg addig soha,
Visszamegyek én még oda,
Ahhoz a kis házhoz, az édesanyámhoz!

A nemzet ettől függetlenül nem csüggedhetett el, nem süllyedhetett a végső kétségbeesés kilátástalanságába. Tartani kellett a lelket a honfitársainkban, és mi, szegényesen öltözött gyerekek is lelkesen énekeltük, a nélkülözéssel, lemondásokkal teli hétköznapok ellenére, az iskolai kirándulás alkalmával, amikor a nagyobbak vitték előttünk a háromszínű nemzeti zászlót:

Leng a lobogó, megperdül a dob,
Kis honvéd pajtások jól vigyázzatok.
Indulóra hangzik már a szó,
Félre, aki nem közénk való.

Honvédek vagyunk, honvéd katonák,
Ismeri nevünket széles e világ.
Majd honvéd lesz újra a nevünk,
Megmutatjuk, hogy ha felnövünk!

Már tudtuk, hogy kik voltak azok a hős, piros sapkás honvédek annakidején, a magyar szabadságharcban. Újpesten, ahol az első elemi iskolát kijártam, március tizenötödikén kimentünk a tanító nénivel a régi temetőbe. Ott volt egy honvéd sír, és a tanító néni lelkesítő beszédet tartott, példaképül állítva elénk az elmúlt század feledhetetlen hőseit.
Az 1930-as évek második felében aztán valahogy kezdett enyhülni a mérhetetlenül nagy szegénység, mindenki több-kevesebb sikerrel megtalálta helyét a társadalomban. Nem szűntek meg, de mégsem voltak annyira nyomasztóak a napi, krajcáros gondok, és mi fiatalok, - továbbra is a szebb jövő reménységétől, a Nagy-Magyarország újra egyesülésének hitétől éltetve, - énekeltük az iskolai és cserkész dalokat:

Bérces Kárpát ormán őrt áll
Sok ezer magyar vitéz, sok vitéz.
Állig fegyverben, mint kőszál,
Vésszel bátran szembenéz, szembenéz!
Tűzpirosra gyúlt az égbolt.
Szerteszét halott, sok vérfolt.
Tenger ellen ront hazánkra,
Szent hitünkre törni akar.
Fél világgal szembe-szembe szállva,
Harcol a hős magyar!

Hazánk a trianoni békediktátum katonapolitikai vonatkozású rendelkezéseinek következtében nem tarthatott ütőképes hadsereget, és éppen ezért a levente és a cserkész mozgalom az iskolai neveléssel összhangban, hangsúlyosan hazafias irányzattal igyekezett az ifjúságban a nemzeti öntudatot erősíteni, a történelmi hőseink példáját elénk állítva. Nagy-Magyarország feltámadásának reménységét még mindig ébren tartani, a munka szeretetére, az önzetlen áldozat vállalására, az erkölcsös és férfias életre felkészíteni. Ezért hittel és meggyőződéssel szólt az ének:

Ha hazaszeretet él szívünkben, élni fog e hon,
Ha hazaszeretet él szívünkben, élni fog e hon!
Míg magyar kebel lehel, benne szív dobog,
Élni fogsz, szép hazám, míg a föld forog!
Rajta ifjú nemzedék, itt az alkalom,
Munka és erő után a siker, hatalom.
Jóban, rosszban védlek, úgy szeretlek, úgy imádlak téged.
Drága hazám örömest neked adom utolsó csepp vérem!

A sok hazafias, szebb jövő reménységében bízó dalok közül felidézek még egyet:

Még a zászlónk, mint szelíd galamb száll,
Játékfegyvert forgat még két karunk.
Ámde tudjuk, vár reánk a Kárpát,
Bármikor hív, készek vagyunk.
Fel tiszta szívvel, férfikarral,
Éles szemmel készülünk.
Bátran nézve jövőnk elébe,
Bármikor hív, elmegyünk!
Előre cserkész, bátran nyújt kezet,
Mert hív a Kárpát, s kéri szívedet,
Mert vár a Kárpát, s győzelem vár,
Köröskörül az ősi szent határ!

A következő cserkész nóta ugyancsak a jövő reménységéről beszél, amikor egészséges életvitelt sugallva, a természetjárás szépsége és a vidám ifjúság életérzésének kihangsúlyozása mellett, mint szinte minden dalnak, - a honvédelemre való felkészülés a végső kicsengése:

Daltól hangos erdő, mező, berek,
Ahol járunk mi, cserkészek.
Dalol a szív, muzsikál a lélek,
Vele dalol a természet.
Aki dalol, sosem fárad el,
Hogy ha felnő, sosem csügged el.
Mert a dalt ajkunkra a jó Isten adja,
Ő ad erőt a nagy harcra.

Dobog a föld lépéseink alatt,
Visszhangoznak a kőfalak.
Öreg házak közt ifjú legények,
Keményen dacosan lépnek.
Nyisd ki anyám, ablakaidat,
Csókold meg a cserkész fiadat!
Nagy-Magyarországnak
Lesz ő katonája,
Büszke szemmel nézhetsz rája!

A nemzetközi politika fejleményei, Európa térképének apró lépésekben történő átrendeződése, az országok hatalmi viszonyainak fokozatos átalakulása, az államok újabb érdekszövetségekbe tömörülése, Magyarországnak a Trianon bénultságából való éledezése lehetővé tette a végzetes békediktátumnak a reményt keltő, részleges revízióját. Európa nemzetközi politikai életében hangsúlyos Berlin-Róma tengelyhatalmak, a saját érdekeik szem előtt tartásával, hajlandóak voltak bizonyos határkiigazításokra, mindegyik érintett államnak a tőlük való függőség elvén.
1938-ban a Felvidék magyarlakta határvidékét, 1939 tavaszán a Kárpátalját ítélték Magyarországnak. 1940. augusztus 30-i döntéssel pedig Erdélyt kettévágva, az északi részt a székelyek által lakott Háromszékkel együtt visszaadták hazánknak. Abban reménykedve, hogy a továbbra is még idegen járom alatt senyvedő honfitársaink előbb-utóbb visszatérhetnek az anyaországhoz, nagy örömmel vette a magyar nemzet a részleges igazságtételt. Az erdélyi induló így hangzott, áradt végig az országon:

Elhangzott a szó, zeng az induló,
Győztesek megint régi zászlaink.
Nézd a gúnyhatárt, széttiporva már,
Várnak újra mind ősi bérceink!
Édes Erdély itt vagyunk,
Érted élünk és halunk.
Győz a szittya fergeteg,
A rohanó sereg!

Lépteink nyomán fent a Hargitán,
Völgyeinkben lent tornyok hangja zeng.
Már semerre sincs átkozott bilincs,
Énekeljetek völgyek és hegyek.
Édes Erdély itt vagyunk,
Érted élünk és halunk.
Győz a szittya fergeteg,
A rohanó sereg!

Az 1939-ben kitört második világháború 1941. júniusában drámai fordulatot vett, és a Szovjetuniót ért nagy erejű német támadással a főcsapás keletre tevődött át. Mind földrajzi helyzetünknél, mind pedig a német oldalra történt elkötelezettségünknél fogva nem maradhattunk ki a két ideológiai irányzat számunkra idegen élet-halál harcából. Mások hatalmi küzdelmeibe belekeveredve, nekünk is vérrel kellett fizetni hovatartozásunkért, a központi szövetségesek mellett, a keleti fronton. A nyugati frontokon addig elért német győzelmek, a villámháború sikerei láttán abban bíztunk, hogy a győztesnek látszó oldalhoz igazodva, még nagyobb területi igényeket támaszthatunk a háború befejeződése után.
Jelen visszaemlékezésem témája valójában az akkori hangulat visszaadása dalok formájában, így nem bocsátkozom mélyebb elemzésekbe, olyan dolgok taglalásába, melyek sokkal később derültek ki, és az akkori kor embere, se öreg, se fiatal, sem a kor főszereplői nem láthattak tisztán és világosan.
A katonadalok már a háborús küzdelem hangulatát visszhangozták, miként azt az első világháborús dalokban is tapasztalhattuk. A katonanótának harciasoknak, bizakodóknak, a győzelem reményét sugárzóknak kell lenniük. Így idézek fel egyet:

Sej, hogy ha elmegyünk a nagy csatába mink,
Reng majd a föld alattunk, dajkálva ring.
Bombáknak robbanása minket nem riaszt,
Mert mi bátran álljuk azt.
Lám a jó anyánkért könnyes minden harcos arca,
Mégis bátran intünk búcsút, hogy ha újra hív a harc!

Tizenhetes magyar fiúk fel a fejekkel,
Nézzünk az ellenségre zord tekintettel.
Elrabolták szép hazánkat, minden kincsünket,
S nem kíméltek semminket!
Lám a jó anyánkért könnyes minden harcos arca,
Mégis bátran intünk búcsút, hogy ha újra hív a harc!

Az természetes, hogy az idegen földre vezényelt katonában feltámad a honvágy, a szerettei utáni vágyódás, a hazai tájak iránti vonzalom, miközben a hon védelme érdekében farkasszemet néz az ellenséggel. És a gyász is sebeket tép fel:

Hadnagy uram, hadnagy uram, csak az a kérésem,
Háromnapi szabadságot írasson fel nékem.
Levelem jött, anyám írta, az van beleírva,
Meg se látlak, édes fiam, letesznek a sötét sírba.

A hadnagy úr szeme könnyes, arcán ül a bánat,
Három napja temették el az édesanyámat.
Nem voltam ott temetésén, könnyem se hullt rája,
Szüksége volt a hazának minden jó anya fiára.

A szerelmes üzenetek, a tábori levelezőlapokon kifejezett érzelmek ugyancsak tükröződnek a messzi távolból:

Jóska lelkem, elküldöm tenéked
Hű szívemmel írott levelem.
Érzed, ugye, hogy szeretlek téged,
Míg a földön csak virág terem
A kopertában itt egy szál szegfű virít,
Szerelmem küldöm véle el.
És elküldöm véle szívem vágyó dalát,
Hogy vár rád a sírig hűséges Pannikád!
Jóska lelkem, édes kis vitézem,
Küldje egy pár sort nékem majd haza.
Írd meg azt is tábori levélben,
Csillagos-e ott az éjszaka?
Mert minden estelen, hűen, szerelmesen
Csak bámulok egy csillagot,
És megkérem arra, hogy sugározza rád,
Hogy vár rád a sírig hűséges Pannikád!

A még élő kortársaim emlékeinek felidézésére, a jelen soraimat esetleg elolvasó későbbi nemzedékek számára közvetítem a háborús dalok hangulatát:

Üzenet jött messze-messze földről,
Halványzöld szín tábori levél,
Aki írta, a szívével írta,
Minden sora őszintén beszél:
Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben gondolok rád százszor,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban.

Muszkaföldre lassan jár a posta,
S alig várják már a válaszom.
Megkérem a rádiótól szépen,
Közvetítsék kívánság dalom:
Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben gondolok rád százszor,
Valahol Magyarországon,
Valahol Magyarországon.

A harcmezőn életét kockáztató, sok szenvedést elviselő hadfiak féltékeny szerelme is visszatükröződik a szeretett asszonnyal szemben. Míg őt elszakította a háború vihara a családtól, a hőn szeretett lénytől, várja a hűség megnyilvánulását a hazulról érkező sorokban:

Tintaceruzával írott tábori levél,
Szívem asszonyának, néked küldöm én.
Benne van a szívem, édes asszonyom,
Édes kicsi asszony vigyázz rá nagyon,
Vigyázz rá nagyon!

Nagy Oroszországban csak az Isten van velem,
Meg ez a kis fénykép, ez a mindenem.
Megcsókolom százszor, megremeg a szám,
Ugye, kicsi asszony, hű leszel hozzám,
Hű leszel hozzám!

Sajnos az elsőhöz hasonlóan, az ugyancsak hosszra nyúlt második világháborúban nagyon sok muskátlis ablakú falusi házacska kiskapuján bezörgetett, de városi emeletes házak folyosóját is végig járta a postás. Gondterhelt arccal nyújtotta át a hivatalos levelet a családoknak, melynek tartalma felbontatlanul is tudható volt: hősi halált halt vagy eltűnt nyomtalanul, akit úgy vártak volna haza egyszer majd, ha elhallgatnak a fegyverek. A következő szomorú dalt nem lehet könny nélkül olvasni még ma sem:

Somogy megye kellős közepében
Fekszik egy kis fatornyos falu.
Fehér házak egymás mellett szépen,
Minden házon van egy kis zsalu.
Mind a férfi elment onnan régen
Az asszonyok csendben sírnak ott,
Hogyha este fönn a magas égen
Kigyúllnak a fényes csillagok.

Özvegy asszony a kicsi fiával,
Kiül este a pitvar elé.
Áhitatos, ábrándos orcával,
Néznek ketten föl az ég felé.
Édesanyám, mondja meg azt nékem,
Hogy odafönn vajon mi ragyog?
Mit jelentenek ott fenn az égen,
Azok a sok fényes csillagok?

Két szemébe sűrű könnyek jönnek,
A megszólal a somogyi anya:
Az ottan egy szakaszvezető,
Meg amottan egy káplár csillaga.
Gallérjukra volt az rája téve,
Ámde most már szegény mind halott.
Az angyalok felvitték az égbe,
S ott ragyognak most a csillagok.

Több német katonadal ismertté vált a magyar katonák, az otthon lévők előtt. Az országunkon átmasírozó német katonai egységek dalolták, közvetítették felénk. A leggyakrabban magyarul is énekelt dal volt a következő, az eredeti szövegnek szinte a tükörfordításában. (Állítólag az angolok is énekelték, a saját nyelvükre fordított szöveggel, de hiszen a katona egyformán érez a lövészárkokban, a front mind a két oldalán!)

Kaszárnyánk előtt, a rácsos kapunál
Állt a régi lámpa, még most is ottan áll.
Egymást, ha újra láthatnánk,
A lámpánál ott várhatnánk,
Mint rég, Lili-Marlen, mint rég Lili-Marlen!

Hív már az őrség, szól a trombita,
Három napot kapnék,
Ha nem mennék haza.
Hát Isten áldjon, édesem,
Elmennék véled szívesen,
Veled, Lili-Marlen, veled Lili-Marlen.

Minden este ott jársz randevunk helyén,
Most is ég a lámpa, de messze járok én.
S ha visszajönnöm nem lehet,
Ki áll a lámpánál veled?
Veled Lili-Marlen, Veled Lili-Marlen.

Kicsiny kis lakomban, lent a föld alatt,
Álmodozva látom vágyódó ajkadat,
És ha az esti köd leszáll,
A lámpa újra ott talál,
Mint rég Lili-Marlen, mint rég Lili-Marlen.

A következő dal is eredetileg német katonadal, melynek német szövegét nem ismerem, illetve csak a refrént tudnám idézni:

A legelső vonalban kint, egy őrszem az éjbe tekint,
Puskáján támaszkodik, és Annájáról álmodik.
Száz felhő száll hazafelé, mindet úgy irigyelné,
Noha tudja jól, amint lehet, nemsokára velük megy.
Minden elmúlik egyszer, minden a végéhez ér,
Minden december új májust ígér.
Minden elmúlik egyszer, minden a végéhez ér,
De két szív szerelme – mindörökké él!

**********************************************

Horváth Sándor · 2011 Január 19

Katonanóták

RÓZSÁS JÁNOS: Katonanóták
III. befejező rész

És akkor mi fiatalok, a katonakort még el nem ért legénykék is belesodródtunk a véget érni nem akaró világháborúba. Amikor 1944. őszén, a vesztésre álló háborúban már az utolsó tartalékokat is bevetették, a süvölvény kamaszok bevonultatására is sor került. Mint leventék, fiatal fiúk a két világháború között katonai előképzésben részesültünk, és így 1944. őszén az általános mozgósítást a 16-20 év közötti korosztályokra is kiterjesztette a Wehrmachtot kiszolgáló, szélsőjobboldali hadvezetőség, vagyis az 1924-1928-as évjáratokra, de volt, ahol az 1929-ben született fiatalokat is kiszakították a családokból.
Mivel a mozgósított leventék tízezreit a hadvezetés különböző frontokon való bevetésre készítette fel, a különböző helyzetekbe sodródott levente alakulatoknak más és más lett a sorsa. Egyes egységeket nyugati frontra irányítottak, ottani kiképzésre és a szükség szerinti bevetésre. Más alakulatok még kiképzés és formálódás állapotában Dunántúl különböző vidékein állomásoztak, a sorsukra várva. Volt olyan csapat, melyet rövid kiképzés után bevetettek a Balaton környéki fronton.
Így értelemszerűen a továbbiakban a katonadalok közé ékelt kötőszövegem azokkal a leventékkel foglalkozik, akik a sors kegyetlen forgandóságából előbb-utóbb szovjet kézre kerültek, mint hadifoglyok, sőt nagy részüket háborús bűnösként, hazug vádiratok alapján kényszermunkatáborra ítélték. Ez utóbbiak közé tartoztam én is, amint az alábbiakban a sötét jövőnk kibontakozik sorsunk alakulásában.
Mi voltunk azok, akik megéltük a magyar hadsereg vezényszavainak való engedelmeskedést, majd a német kommandót is meg kellett értenünk, és végül az orosz parancsszavak pattogása is engedelmességre kötelezett minket. Így találkoztunk három nyelven a fegyelmezéssel, és mily különös, - a katonanóták ismerete is három nyelven jutott el hozzánk.
Tudom, hogy a nyugatra sodródott leventebajtársaknak a különböző államok területén és fennhatósága alatt töltött fogolyidejükben, - többnyire ugyancsak keserves körülmények között, - viszont az angol, francia, belga, dán vezényszavak, nyelvi érintkezési körülmények között kellett eligazodniuk a mindennapokban.
A sebtében történt kiképzés heteiben már mi is énekeltük azokat a magyar katona dalokat, mint frontra induló, a szinte elkerülhetetlen végzetükkel szembenéző harcosok:

Szél viszi messze a fellegeket, köröttem lángol az ég.
Nyújtsd ide édes a kis kezedet, ki tudja látlak-e még?
Ki tudja, ölel-e a két karom, ki tudja, csókol-e szám?
Ki tudja mely napon, mely hajnalon indul a század tovább?

Bármerre járok, csak rád gondolok, mindig csak te nézel rám.
Járhatok völgyben, vagy magas hegytetőn, süvíthet száz zivatar,
Szívemben te vagy az örök remény, tehozzád száll ez a dal!

Igaz, hogy még nagyon fiatalok voltunk, de a nyiladozó szerelem, az otthon hagyott kislány emléke elkísért bennünket, vagy legalább is elképzeltük, hogy édesanyánkon kívül még valaki más is számon tartja mindegyikünket. Bizonyára várja valaki a lefüggönyözött ablakok mögül, hogy egyszer csak megjelenünk a jól ismert utca árnyas fái alatt. Kedvesen rámosolygunk a viszontlátás örömében, a háborús csatazaj, a bombázások utáni boldog béke napjaiban. Vágyakozóan daloltuk:

Ma este indulunk a frontra, búcsúzni jöttem, kis Kató.
Ne félj, vigyázunk mi magunkra, velünk az Isten, kis Kató.
Elkísér a csókjaid emléke, az élet szép, szeretni jó,
Patyolat fehér ágyacskádon gondolj majd néha rám, Kató!

Ha vége lesz a hosszú télnek, s újra elolvad a hó,
Meglátod, visszajövök hozzád, nagyon szeretlek, kis Kató.
De ha mégis elszólítna tőled egy mennyországi behívó,Akkor se sírj, felejts el engem, légy mással boldog, kis Kató!

Mivel akkoriban már Magyarországon folytak a harcok, és a megszálló szovjet hadsereg maga alá gyűrte már hazánk kétharmadát, a németek pedig elkeseredett, reménytelen harcot folytattak, miközben az ő csizmáik sarka alatt is pusztult, veszett minden, - lehetetlen hittel próbáltunk erőt venni csüggetegségünkön:

Bajtárs ma még tán csak öt perc az élet,
Öt perc és nincsen tovább!
Bajtárs, ha érzed, hogy fáj még a szíved,
Otthon majd gondolnak rád.
Bajtárs előre, ma olcsó az élet,
Jöjjön a legszebb halál.
Bajtárs, bajtárs, csak öt perc az élet,
Mindegy, de győzni muszáj!

***

Ettől kezdve még személyesebbre váltom a szót, hiszen a saját sorsom tükröződik majd a felidézett dalokban. Sok levente társammal osztoztam az elkövetkező végzetes eseményekben, de érthető, hogy mindegyikünk más-más körülmények alakulása során jutott olyan tapasztalatokhoz, melyek egyéniségünknek, vérmérsékletünknek megfelelően a gondolatvilágunkat, egy életre szólóan, véglegesen új mederbe terelték, múltunktól teljesen elszakadva.
A közel százfős levente alakulatommal bevetésre kerültem 1944. decemberében a Somogy megyei Marcali község határában kialakult frontszakaszon. Feladatunk volt német parancsnokok irányításával, áthatolni a német-szovjet frontszakaszon, és az ellenség hátországában szovjet páncélosok megsemmisítésére törekedni. A Wehrmacht tisztjei gorombák voltak hozzánk, míg a fronton bolyongtak velünk, a megfelelő átkelőhely felderítésére. Az élelmezésünkkel nem törődtek, az útba ejtett falvakban házról-házra járva kéregettünk valami ennivalót. Aztán eljött az éjszaka, amikor átkúsztunk, lopakodtunk a két frontvonal között, a szovjetek hátába. Kimerültek, fáradtak voltunk mi, fiatal fiúk. Emlékszem rá, amikor az egyik, majd a másik oldalon fellőtték a világító rakétákat, és hasra kellett vetődtünk, teljes felszereléssel, az egyik előbb említett katonadal egyetlen sora zsongott, járt az eszemben:

Patyolatfehér ágyacskádban
gondolja majd néha rám, Kató!...

Mit nem adtam volna azért, ha a deres füvön elterülve, elalhattam volna, de jött vezényszó: előre!
Őrült és kalandor feladat volt, - eredménye: szovjet fogság, majd letartóztatás, és fasiszta háborús bűnösként történt elítélés szovjet katonai törvényszék által. Engem tízévi, munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre és örökös száműzetésre ítélt a 3. Ukrán Front haditörvényszéke. Dalokban történő emlékképek felvillantása érdekében a ránk szakadt körülményeket csak pár szükséges szóban említem.

*

1945. január elején a németek megnyomták a Duna mentén kialakult frontot, és a szovjet hadsereg átmenetileg hátrébb vonult, a Duna baloldalára. A vizsgálati fogságban lévő vádlottakat is menekíteni kellett. A paksi bíróság épületéből késő este zavarták ki a letartóztatottakat. Az utcán sorakozó nyílt tehergépkocsik platójára zsúfolták fel. Ahogy ott az éjszaka bizonytalan sötétségében fagyoskodva vártunk az indulásra, akkor hallottam először orosz nyelvű dalfoszlányt, melynek dallama rögzült emlékezetemben, kezdőszavai pedig később váltak ismertté számomra:

Sötét az éjszaka,
Csak a golyók süvítenek a sztyeppén át,
Csak a szél zúg a vezetékek mentén,
Homályosan vibrálnak a csillagok...

Még Magyarországon, ugyancsak egy következő fejvesztett menekítés közben, akkor már vagonban utazva közelítettünk újabb célállomás felé, amikor az egyik kényszermegállóban rostokolt a szerelvény gyötrődő utasaival. Vagonunk elhúzott ajtajába beállt egy láthatóan kedvetlen, a háborús évekbe belefáradt orosz kapitány, és kifelé bámulva a behavazott mezőkre, gondolataiba mélyedve dudorászni kezdett:

A frontra induló harcostól
Búcsúzott a leány,
Sötét éjszaka váltak el
A lépcsőfeljáratnál.
Amíg a ködfelhőn át
Láthatta még a legény,
A kislány ablakából
Világított a lámpafény...

Természetesen egyetlen szavát sem értetem a dalnak, de éreztem, hogy nem harci induló, hanem a vágyakozás csendül ki a halkan áradó dallamokból.
A következő dal szövege és dallama az odesszai börtön nagyméretű, de mégis túlzsúfolt cellájában ragadt meg az emlékezetemben 1945. márciusában, és már halványan derengve értettem, miről is dalolnak orosz rabtársaim:

Vasárnap az édesanya
Odaállt a börtönkapuba,
Szeretett fiának szánva,
Kis csomagot hozott.

Adják át neki az élelmet,
Hiszen azt mondják,
Hogy a börtönökben
A rabokat éhséggel kínozzák.

Nem tudom a dalocska további versszakait, de tudom, azzal végződik, hogy elküldik az anyát, a csomagot nem veszik át, tudtára adják: a fiát előző nap kivégezték.
Itt kell megemlítenem, hogy amikor már magyarként magányosan kallódtam a börtön celláiban, a soknemzetiségű rab között, és amikor a köztörvényes zsiványok közé keverve, a politikai elítéltek ki voltak szolgáltatva a rablók, gyilkosok önkényének, - úgy éreztem a pokol legmélyebb bugyrába kerültem. És mégis voltak feledhetetlen élmények, melyek közelebb hoztak rabtársaimhoz, a nélkülözés és megaláztatás gyötrelmei közepette is. Amikor beesteledett, a kivilágítatlan sötét cellában a rablók elnyugodtak, csak itt-ott parázslott egy-egy cigaretta, következett az alvás előtti meghitt beszélgetés, halk bús énekek hangja. Volt közöttünk egy ukrán tanár, aki minden este valami érdekes történetet mesélt el, bizonyára korábbi olvasmányaiból elevenített fel részleteket. Nem értettem semmit, de olyan érzékletesen hangsúlyozva mesélt, hogy kellemes volt hallgatni, és megfeledkezni elalvás előtt minden nyomorúságomról. Aztán egy ukrán dal emlékét idézem fel. Akkor nem tudhattam, hogy Tarasz Sevcsenko ukrán költő dala volt ez, szinte nemzeti himnusza az ukránoknak:

Harsogva nyög a széles vízü Dnyepr,
Haragos széltől felkavarva,
A magas fűzfákat földig hajlítva,
Hegynyi hullámokat torlasztva.

Mind eközben a halovány hold
Ki-kitetszik a nagy szürkületből,
A kék tengervízben hánykódva,
A csónak kibukkan, majd elmerül.

Még nem szólt a kakas harmadszorra,
Sehol egy hang se hallatszik,
A baglyok huhognak a ligetben,
Meg-megcsikordul a kőrisfa ága.

Elkerülhetetlen, hogy még egy különös élményeimről beszámoljak onnan, a földi pokol mélyéből, a körülmények minden ellentmondásossága ellenére. Volt közöttünk egy Cibulko nevű, szentpétervári operaénekes. Idős öregúr volt már, aki minden kívülről jövő támogatást nélkülözve, szemmel láthatóan ugyancsak éhesen kornyadozott a csupasz cementpadlón görnyedezve. A cellában basáskodó rablóvezérek felszólították az öreget, hogy énekeljen nekik, és akkor kap egy darab kenyeret, meg egy pár gerezd foghagymát. A jutalom reményében felállt az öreg a leterített vattás kabátjára, mint valami színpadra, és csodálatosan zengő hangon elénekelte a Volga-dalt, az eredeti orosz szöveggel, melynek dallamát magyar szövegváltozatban már gyermekkorom óta ismertem:

A szigetek mögül középre,
A folyam habjaira
Díszes csónakok úsznak ki,
Széles barázdát húzva.

Az első ül Sztyenka Rázin,
Fiatal hercegnővel,
Átölelve, karjaiban
Tartja mámoros fővel.

Kozákjai zúgolódnak,
Féltékenyen morognak:
Egy éjszakát töltött véle,
Minket most magunkra hagy.

Ezt morgást, gúnyolódást
Hallja a bősz atamán,
Hatalmas nagy kezeivel
Átölelte a perzsa lányt.

„Volga, Volga, szülőanyánk,
Oroszok szent folyama,
Kozákok adtak-e néked
Ajándékot valaha!”

Egy hirtelen mozdulattal
A hercegnőt felkapta,
A hajókorláton áthajítva,
A tarajos hullámokba.

„Miért szeppent meg mindegyik,
Hej te Filka, járj víg táncot,
Csendüljön fel bátor dalunk,
Lelke üdvére most igyatok!

Szolid tapssal jutalmazták a cella lakói az öreg operaénekest, ő pedig alázatosan a rablók elé járult, hogy megígért fizetségét átvegye. Ha nagyobb zaj volt a cellában, a börtönőr megverte a vasajtót, de az öreg csengő énekét valószínű kívülről is szívesen hallgatták, mert nem hangzott el goromba figyelmeztetés onnan.
Aztán kiszólítottak a börtöncellából, amikor népes rabszállítmánnyal egy nem távoli, ukrajnai munkatáborba szállítottak. Nyikolajev városába kerültünk, a Bug folyó Fekete tengerbe ömlő széles torkolatához. Megkezdődött a keserves kényszermunka napkeltétől napnyugtáig, romeltakarítás egy lerombolt hajógyár területén. Életkörülményeink iszonyatosak voltak, a börtönökben legyengült emberek között ijesztő volt a halandóság. Voltak köztünk helybeliek és környékről származók, akik némi támogatást kaptak hazulról. Amikor a lágerparancsnokság szorgalmazta, hogy kéthetenként vasárnap valami kultúrműsort rendezzenek a rabok egymás között, ez utóbbiak voltak képesek a kívülről behozatott hangszerekkel úgynevezett „koncerteket” rendezni sorstársaik számára. Különös volt a számomra, hogy a főként volt frontkatonákból rabokká vált társaink szívesen énekelték a háborús, a hazáért harcra lelkesítő katonadalokat.
Már odahaza hallottam a frontot járt ismerősöktől, hogy az oroszoknak van egy kedvenc dala, a „Katyúsa”, ami a lövészárkaikból is áthallatszott a mieinkhez. Nos, most aztán közvetlenül módomban volt hallani, sőt meg is tanulni tőlük:

Virágba borultak az alma és körtefák,
A folyó felett hömpölyög a ködfelhő.
Kiment Katyusa a folyó partjára,
A magas, meredek folyópartra.

Kiment, és dalra fakadt ottan,
A szteppén átsuhanó rétisasról,
Arról, akiért a szíve megdobban,
Arról, kinek a leveleit őrzi híven.

Szállj dal, szállj a leány hangján,
Kövesd a fényes napot az útján,
És a távolban őrt álló katonának
Add át Katyusa forró üdvözletét.

Emlékezzen arra a kislányra,
Emlékezzen csengő szép dalára:
Védd meg a drága szülőhazát,
A szerelmet majd védi Katyusád!

A szovjet rabság kilenc esztendeje alatt sok orosz és ukrán dalt megtanultam sorstársaimtól, csak a legemlékezetesebbekről szólok, melyek egy-egy határkövet jelentettek sorsom alakulásában.
Sok döbbenetes tapasztalat mellett megismerkedtem az otthon és szülő nélkül növekedett, a bűnöző alvilág karmai közé került fiatalokkal. A család felnőtt tagjait kivégezték, deportálták, a kis gyermekeket pedig kitették az utcára, sorsukra hagyva őket. Sokan gyötrelmesen elpusztultak, de a túlélők többnyire egészen fiatalon a gyermekkolóniák, büntetőtáborok lakói lettek. Egy ilyen fiatal fiú egyszer munkahelyi pihenő közben dalra fakadt, melynek szövege magáért beszél:

A völgyben, a fák között
Hangosan dalolt a csalogány,
Én pedig, idegenben kóborolva,
Elvesztettem minden barátomat.

Elfelejtettem és elhagytam
Egészen kis koromban,
Árvaságra jutva mostan
Se szerencsém, se jó sorom.

Gyakran, gyakran előfordult,
Hogy szabad ég alatt aludtam,
Könnyek között majszoltam
A száraz kenyeret, és vizet ittam.

Meghalok, úgy érzem meghalok,
Idő előtt sötét sírba jutok.
Senki soha meg nem tudja,
Hol van az én sírhalmom.

És senki nem jön el hozzám,
Senki meg nem látogat,
Csak koratavaszon talán
Csalogány felettem dalolgat.

Dalolgat és fütyörészik,
Azután pedig tovaszáll,
Csak az én magányos
Sírom domborul ott tovább.

És aztán egymást követték a reménytelennek és végtelennek tűnő évek a sivár munkatáborok világában. Ukrajnából 1946. őszén az Észak-Urálba kerültem, ahol a szörnyű körülmények között elhalt a dal, és némán, fogcsikorgatva tűrte gyötrelmes sorsát a soknemzetiségű rabok tömege, miközben a halandóság széles rendet vágott sorainkban. 1949-ben egy nagy létszámú rabszállítmánnyal Kazahsztánba vetett a sors. Ezen év szeptemberétől már Ekibasztuz városának speciális politikai börtönlágerében töltöttem a büntetésem idejét. A kősivatagban sínylődtünk, ahol nem volt se fa, se virág, se madárdal, csak kő és homok, ameddig a szem ellátott.
Közben a tízéves büntetésemnek lassan a vége felé közeledtem. Tudtam azt, hogy a sztálini törvények értelmében politikai elítélt nem térhet soha vissza otthonába, hanem Távol-Keleten jelölnek ki a számára kényszerlakhelyet, melyet halálig el nem hagyhat. Foglalkoztatott gondolataimban az a távoli vidék, mi vár ott rám, hiszen sok jóra nem számíthattam abban a birodalomban, ahol az úgynevezett „szabadok” sem éltek sokkal jobb körülmények között, mint mi jogfosztott rabok. Azt mesélték az oroszok, hogy a cári világban meg lehetett még onnan szökni, de a bolsevisták olyan zárrendszert létesítettek még a madár se látta, elvadult vidékeken is, hogy onnan embernek kitörni nem lehet.
1952. nyarán tanultam meg idősebb orosz rabtárstól egy dalt, mely a cári világból öröklődött tovább a nép ajkán, és a Bajkál tó túlsó oldaláról szökött rab sorsát örökíti meg, amire már a mi korunkban, - a szovjet világban nem lett volna lehetőség:

A Bajkálon túli vad sztyeppéken,
Ahol aranyért ásnak a hegyekben,
A sorsát átkozta a vándor,
Míg zsákját cipelte a vállain.

Sötét éjjelen szökött meg börtönéből,
A börtönben igazáért szenvedett.
Tovább gyalogolni elfogyott ereje,
Előtte kitárult a Bajkál tó víztükre.

A vándor a Bajkál partjához ért,
Ahol eloldott egy halászcsónakot,
Bánatos dalba kezdett a vízen,
Valamit a szülőföldjéről énekelt.

A vándor elért a túlsó partra,
Ahol szembejött vele az anyja.
Ó, üdvözöllek, drága jó anyám,
Egészséges-e apám és bátyám?

Apád már régóta a sírban,
Földhányás alatt nyugszik.
A bátyád régen már Szibériában
Csörgeti súlyos láncait!

A sivatag közepén lévő lágerben éltem meg 1952. januárjában egy elkeseredett rablázadás napjait, melyet az állambiztonsági szervek keményen megtoroltak. Mivel rájöttek rabtartóink, hogy nem lehetett a fegyelmezést a végtelenségig fokozni, némi könnyítéseket vezettek be a mindenapjainkban. Például módunkban volt nekünk, a barakkváros különböző épületeiben élő magyaroknak vasárnaponként délután összejönni valamelyik barakk árnyékában, a kegyetlenül tűző nap elől elrejtőzve. A honfitársaink többnyire 15-20 éves büntetést törlesztettek, kevesen voltunk „csak” tízévesek, akik viszont száműzetésbe készültünk, tehát a szabadulásnak, szeretett hazánkba való visszatérésnek még a halovány reménysége is csak alig pislákolt mindnyájunkban, - és mégis énekeltük, daloltuk a honvágytól izzó dalainkat. Nem önként hagytuk el otthonunkat, mégis többször elénekeltük Petőfi Sándor dalát, különösen az utolsó versszakok nagyon találó és élő üzenetét átélve:

Kis lak áll a nagy Duna mentében,
Óh, mi drága e lakocska nékem.
Könnyben úszik két szemem pillája.
Valahányszor emlékszem reája.

Szép hazámba ismerősök mennek,
Jó anyámnak tőlök mit izenjek?
Szóljatok be, földiek, ha lészen
Utazástok háza közelében.

Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,
Mert fiának kedvez a szerencse.
Ah, ha tudná, mily nyomorban élek,
Megrepedne szíve a szegénynek!

Egyik dal követte a másikat, mindegyik csak fájdította a szívünket. Mint említettem, a szülőföldünkre, a szép Magyarországra való hazatérés reménysége csupán csalfa délibábnak tűnt előttünk, mégis mély átéléssel énekeltük:

Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán,
Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám.
Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér,
Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.
Hogy jön, szívünk várva várja,
Hogy felzeng a trombitája:
„Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország,

Gyönyörűbb, mint a nagyvilág.
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó szép orcád.
Táltos paripákon tovaszállunk,
Haza hív fű, fa, lomb s virág.
Úgy hív a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország!”

Az Észak-kazahsztáni Ekibasztuz városa, a sokat mondó Éhség-sztyeppe vidékén feküdt, mint már említettem, sivár, sivatagos tájon. A csodálatos Kárpát-medence ölében elterülő, gyönyörű természeti környezetben, gazdag termőföldekkel váltakozó, dús növényzettel borított tájon élő honfitársaink el sem tudják képzelni, hogy micsoda ajándék a Teremtőtől, ami körülveszi őket életterükben! Nem tudják: mit jelent pusztaságban élni, ahol nincs növényzet, nincs állatvilág, nincs madárdal, nincs más szín, csak a vörhenyes kősivatag, valamint a fehérre meszelt barakkok naptól izzó színe. A természet néma és halott? A szüntelenül tűző nap felhevíti a köves talajt, és a kapkodva belélegzett levegő nem üdít, hanem kiszárítja a torkot, az ivóvíz langyos és kevés. Az éhezés és minden nyomorúság mellett fájóan tudnak hiányozni az illatozó, virágzó rétek, lombsusogás, madarak csicsergése, a csörgedező patakok vízének csobogása, a színek, színárnyalatok, illatok gazdag váltakozása környezetünkben.
Hát persze, hogy mélyen átéltük a hazai táj képzeletbeli látványát:

Virít már a szarkaláb odahaza régen,
Ezer tücsök muzsikál most is kint a réten.
Oda járt ki a babám, mosolygott a szeme rám.
Istenem, de szép volt! Istenem, de jó volt!
Álmodó Tisza part, szívem-lelkem odahajt.
Legelésző nyáj, délibábos táj,
Árva szívem csak utánad fáj, fáj, fáj, fáj!
Nádfedél, faluvég, eljutok-e haza még?
Vár otthon reám az édesanyám,
Visszavár a szép magyar hazám!

És aztán várva-váratlanul megtörtént a nagy csoda: meghalt a zsarnok Sztálin 1953. márciusában. Bár eleinte alig merészeltünk hinni benne, nyár elején megnyíltak a börtönök kapui az első szabaduló másfél ezer magyar előtt. Hazajöttünk, itthon voltunk, ami szinte álomnak tetszett számunkra. Persze nagyot fordult a világ, és távollétünkben a moszkoviták szovjet mintára igyekeztek átformálni a társadalmat, leginkább a félelem és a gyanú légkörében. De mégis itthon voltunk, és nem tartottak kibiztosított géppisztolyt a hátunk mögött. A család segítségével igyekeztünk új életet kezdeni.
A kommunista rendszer fojtogató légkörében fokozódott a népi elégedetlenség, és a szovjetrendszer 1956-os ideiglenes megingása után hazánkban egyre hangosabb volt a követelés politikai és gazdasági reformok bevezetésére. Október 23-án kitört a forradalom és szabadságharc. Kegyetlen leverése után százezrek menekültek el az országból, inkább a hontalanságot választva a terroruralom helyett.
Nem tudtam rászánni magamat hazám elhagyására. Túl sok volt az a kilenc év, amit idegenben töltöttem. Igaz, nyugaton nem rabság várt volta rám, de ugyancsak számkivetettség, gyökértelenség, és új élet kezdéséhez már nem éreztem erőt magamban.
Együtt érzően hallgattam a nyugati rádiókon át hazaküldött üzeneteket, és a jól ismert honvágy visszatükröződését a felcsendülő dalokban, az aggódó üzeneteket követően:

Oly távol, messze van hazám,
Csak még egyszer láthatnám!
Az égbolt, felhő, vén hold, szellő,
Mind róla mond mesét csupán.
„Holdfényes májusok, muskátlis ablakok,
Hozzátok száll minden álmom,
Ott, ahol él anyám, ott van az én hazám,
Ott lennék boldog csupán”!

A sorsom jó vagy rossz nekem,
Itt minden, minden idegen.
Más táj, más ég, másföld, más nép,
Csak bár otthon lehetnék!
„Holdfényes májusok, muskátlis ablakok,
Hozzátok száll minden álmom.
Ott, ahol él anyám, ott van az én hazám,
Ott lennék boldog csupán!”

***

Évtizedek múltán minden, minden esemény emléke elhalványul, minden bánat megenyhül, a felkavaró emlék foszlányok elcsitulnak a lelkünkben. Öregségünkben más világ vesz körül bennünket, melytől egyre jobban eltávolodunk. Más nemzedék éli tevékeny életét, és mások lettek a szokások, a dalok is. Számunkra, idős emberek számára nagyon idegen és taszító az a nyugatot majmoló dallamvilág, mondhatnám hangzavar, mely jó vagy rossz angol kiejtéssel kísért dallal andalítja, vagy hozza lázba a mai fiatalokat. Nem azt mondom, hogy bezzeg a mi időnkben, mert a dal és nótakincs koronként változó, mindenféle hatásnak, divatnak kitéve, de az a fájó, hogy nem a magyar lélek érzelmeinek felelnek meg ezek hangorkánná erősödő, idegesen zakatoló dobpergések, és nem ritkán kábítószerrel fokozott révületben idegbeteg világpolgárokká idomítják az ifjabb nemzedéket.
Különös belegondolni, hogy nagyapáink is észlelték a dalkincs változását, a korfordulókat. Merengve emlékeztek vissza a ködbeveszett múltra. Azonban úgy gondolom, hogy azért a nemzedékem által kedvelt dalok nem voltak olyan mérhetetlen nagy távolságra a régmúlttól, mint a mai, gépzenére hangolt, a globalizált világ selejtjeként hozzánk eljutott és sajnos a mai ifjúság igényei szerint meghonosodott hangzavar.
Íme, a körünkből régen eltávozott elődeink, tisztelettel övezett öregjeink, annakidején ugyancsak a múltba révedező sóvárgása dalban kifejezve:

Régi nóta, híres nóta cseng fülembe,
Régi cigány, híres cigány hegedülte.
Ahány legény, ahány leány mind dalolta,
De szép is volt, de jó is volt az a nóta!

Régi nóta, híres nóta elfeledve,
Régi cigány, híres cigány eltemetve.
Nincs ki húzza, nincs ki járja, más a nóta,
A világ is más az óta, más az óta!

A jelen írásomban hangulati betétként idézett dalokat, dalrészleteket a kézzel írott nótáskönyvemből válogattam, melyben közel ötszáz magyar (közte néhány német) nyelven lejegyzett dal követi egymást. Az orosz és ukrán nyelven legépelt, dossziéba lefűzött gyűjteményben legalább ötven dal őrzi a rabságban töltött éveim dallamokkal idézett személyes emlékeit.
Bizonyára kortársaim hasonló dalkinccsel rendelkeznek, mint jómagam, azonban hazánk különböző tájain előfordulnak olyan dalok, melyeket nem ismerek, nem jutottak el hozzám. Talán azokat is lejegyezte valaki, és nemzeti emlékezés hagyományai gyanánt átöröklődnek a következő nemzedékek számára, akik bizonyára egyszer majd felfedezik a magyar lélek dalokban visszatükröződő, sajnálatosan elhallgatott, kallódó értékeit.

Lejegyeztem Nagykanizsán, 2008. május 14-én.

Rózsás János

Megjelent a felsőzsolcai ÖRÖKSÉG
folyóirat 2008. novemberi számában

Horváth Sándor · 2011 Január 20

OKARINA - v. PÁNSIP

Néhány gondolat RÓZSÁS JÁNOS költészetéről

Nem lenne teljes életművének megismerése, ha az Olvasó, nem tapasztalhatná meg az Alkotó tehetségének, szellemiségének, leglíraibb ágát, fiatalkori, Gulág verseit, amelyek a szibériai fogság időkérge alól törtek fel.
E verseket, jóbarátja, Gulyás Lázár, avatott kézzel, méltó körülmények között mutatja be a "GULÁG VILÁG" lapjain:

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><COLGROUP><COL width=256><TBODY><TR><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><COLGROUP><COL width=256><TBODY><TR><TD style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; PADDING-BOTTOM: 0cm; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none; PADDING-TOP: 0cm" width="100%">http://gulyaslazar.freebog.hu
http://gulyaslazar.freebog.hu6archives/2011/01/07/ A GULAG VILAG/

</TD></TR></TBODY></TABLE>

</TD></TR></TBODY></TABLE>
Ezzel a bemutatkozással, mint a pánsíp, legszélső, lírai hangjaival léphetünk be R.J. varázslatos világába, amely időben és térben kitáruló, roppant történések helyszine.
Elhivatott vezetőnk, Rózsás János életregénye, a már említett pánsíp, mind a hét hangján képes megszólalni és megérinteni az Olvasót: pontosan, tisztán, az emberi sors ábrázolásának teljességével.

Horváth Sándor · 2011 Január 20

Dr SZIRMAY ENDRE

90éves Szirmay Endre költő

Dr SZIRMAY ENDRE
Költő, műfordító.
Az Írószövetség tagja, a Bölcsészettudományok doktora, Pro Urbe díjas, Berzsenyi hűség jubileumi kitüntetett.
　
1920. október 2.-án született Hernádzsadányban. Általános iskoláit, a Kassa melletti, Bárca községben végezte, középiskoláit Kassán. Érettségi után a kassai rádió munkatársaként dolgozott 39-40-ben, - ezidőben írta "Lakodalmi népszokások" és a "Bolgár költők antológiája" c. munkáit. Barátjával, Kasza Gyulával két színdarab készült, amely a háború alatt elveszett. 1941-ben, Budapesten, egyetemi tanulmányokat folytatott, amit megszakított a katonai behívó. 1944. decemberében Németországba vezényelték, ahol angol katonai fogságba került, de sikerült megszöknie, és 45’ decemberében hazatért.
Tanulmányait folytatta, és 1947-ben, mint magyar-olasz szakos tanári oklevelet szerzett. 1948-ban summa cum laude doktorált Magyar nyelvészetből, irodalomból és psichológiából.
Budapesti munkahelyek után Dombóvárra kerültigazgatói munkakörbe. 1948-ban megnősült, felesége: Bayer Erzsébet tanár és festő. 1959-től Kaposváron dolgozik, tanárként a Tanítóképző Intézetben, 1983. évi nyugdijazásáig.

KITŰNTETÉSEK:
1953. Kiváló tanár
1974. az Oktatásügy Kiváló Dolgozója
1977. a TIT kíváló dolgozója
1982. S.m. Tanács Pedagógia díja
1983. a "Munka érdemrend" ezüst fokozata
1997. a kaposvári Tanítóképző Főiskola díja

ÖNÁLLÓ VERSEKÖTETEK:

Arány és mérték/válogatott versek, 1971

Maroknyi sors/versek, versfordítások, 1977
Párbeszéd/versek, versforítások, 1982
Kettős portré/versek és Szirmayné képei
Csöndes fohász /versek, versford.,1987
Szószóló /új versek és költemények, prózában, 1993
Hűség /versek és költmények prózában, 1997
Válogatott versek/1944-1999, 2ooo
A mindenség felé, /versek, versfordítások, 2oo5
Kassától, Kaposvárig, /naplóregény, 2oo7
Megváltó remények, /versek,2oo7
A fekete ladik, /versek, 2ooo
Nem volt hiába, /versek, versfordítások,2oo9

VERSFORDÍTÁSOK:
Rodopei üzenet, 1982 -
Kalinyini üzenet, 1984 -
Ciechanowi üzenet 1986 , antológiákban

PUBLIKÁCIÓK

Széljegyzetek mai költészetünk margójára: Somogyi Írás. 196o.1o.sz

A jó és rossz irodalomról: somogyi Írás.1962.7.sz.
ÁPRILIS, (antológia). Összeállította Bellyei László és Szirmay Endre
Tüskés Tibor: Magyarország, (recenzió). Somogy. 1971.3.sz.
Arány és mérték. Válogatott versek. L.S.Műv.Közp. Kaposvár. 1971.44..p.
Szóképek és alakzatok Petőfi verseiben. Somogy.1973
Csupor Tibor: Csillag és ősi szó(recenzió).
Maroknyi sors: versek.Kiad: S.M.Tanács.1977.
Bertók László: Így élt Vörösmarty (recenzió) Somogy 1978.
Puszta Sándor: Személyreszólóan (recenzió) Somogy 1978. 2.sz

　
　
SZIRMAY ENDRE • VÁLOGATOTT VERSEK 1944–1999
„In diebus tribulationis"
(a szorongattatás éveiben)

　
VÁNDORÚTON

Amióta anyám kezén vezetve megtanultam a lépést
és ordas sziklákon csodák világa felé ûzött a vágyam,
járom az utat külsõ és belsõ törvény parancsa szerint;
porban poroszkált, iszapot kavart, köveken vérzett a lábam,
de visszafordulni a ködön át sehonnan, sohase vágytam,
sorsot terelõ járatlan utakra lobogó vér tüze vitt.
Ám az élet egyre többször vágott arcomba sárviharával,
társaim lettek a csönd, a döccenõ gödrök, az örvénylõ gond,
az engesztelés vízesése fehérre fürdette a csontom;
a gyermekkor fényeitõl háborúk halálmenet ûzött,
hajsza, menekülés, vad rohanás derékba törte a ritmust,
hörgõ üvöltés rémemlékeit most is torkomra fojtom.
Végigtiportam az évek semmibe veszõ útjait rendre,
elvergõdtem a vak tilalmak lélekvesztõ zegzugain át
a szabad homlokú emberiség sugárút rengetegébe;
mert innen mérik mindenki szívéhez a friss életütemet,
innen terelik a tegnap és holnap acélívei alatt
minden álmunkat, ami ezután szemünk sarkába se fér be.
Útitársaim lettek immár csalhatatlanul valahányan:
a tejízû reggel, a sós nappalok, a frissen szántott este,
a fésûs szél, a doromboló vizek, a bölcsen konok hegyek;
és úttalan utakon is mindig feszesen lépem a ritmust,
elébe vágok a morc halálnak, hogy végigjárhassam a sort,
és tévelygés nélkül, dudorászva elõre megyek, csak megyek.

…

EMBER A PARTON

Vár az ember a nyüzsgõ élet partján,
az idõ – a víz – meg hömpölyög, folyik,
omlasztja, tölti, rontja a partokat,
de az ember csak vár – és álmodozik.
Nincs soha apály, nincs soha dagály,
a víz szüntelen és egyformán folyik,
a part omlik, fogy, itt-ott beszakad,
de az ember csak vár – és álmodozik.
Arról álmodik talán – hogy egyszer
megáll az örök, sorsterelõ folyam,
Megáll. És ez a mozdulatlanság
talán megindítja majd a partokat.

…

KI TUDJA, MIÉRT?
Indulnom kéne, de – nem merek,
marasztalnak, mégsem maradok,
állok a küszöbön; az emberek
adnak néha egy-egy falatot,
de leginkább száraz kenyeret,
mert azt hiszik, hogy koldus vagyok;
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
pedig már nincs szemem – nincs kezem se,
alamizsna vagyok – és száraz kenyér,
a szemem kiapadt – a kezem elfonnyadt
és a szívemben megalvadt a vér...

…

ELKÜLD, DE VISSZAVÁR

Az õszi ködben csak ketten vagyunk,
akik az õsszel el nem hervadunk:
te – a tiszta fény és én – a sugár...
a némaságban egy lett a szavunk,
a bánatokban egy a bánatunk:
mert te vagy a víz és én a pohár.
Megsárgulhat a fákon a levél,
a tisztaságunk patyolatfehér;
elboríthat mindent az õszi sár,
a mi lábunk napsugárban jár...
mert te vagy a fény – és én a sugár,
akit a csillag elküld – s visszavár.

SZÉCHENYI ÖRÖKSÉGE
1.
EGYMÁSRA UTALVA
A történelem bizonyságot tett már
arról, hogy minden nép másképp éli át
belsõ harcait – vagy a harmóniát
mikor megújító változásra vár.
A múltat megtagadni – mellet verve –
vagy nem akarni a születõ jövõt
egyaránt balgaság – a késlekedõt
nem várja senki – társakat keresve.
Adj bizonyságot – hogy az emberiség
testvérközösség! Legtöbbet így ígér
jövendõ sorsunk – legjobbat akarva...
Tiszteld a másikat! Tõle csak így várhatsz
viszont-becsülést – s emelt fõvel járhatsz.
Tudnod kell: egymásra vagyunk utalva!

2.
ALKOTÓ ELMÉK
Ismerni a múltat – tisztesség és erény
átélni az újat – szándékaink nagyok...
ha szemetekben cselekvésvágy ragyog
valósággá lesz a tündér-tünemény.
Tudásunk a nemzet büszke zászlaja
hirdeti: elõttünk szabad minden út
az a gyõztes, aki újítani tud
vele révbe ér a töprengõk raja.
Tudni és akarni – erõ, hatalom
hittel hirdeti fölszárnyaló dalom:
az alkotó elme lángoló varázs
vívódó népek sorsa újul vele
gazdagodik minden ember szelleme
a többet tudás – biztató alkotás.

3.
ÍVELNEK, SZÁRNYALNAK
A hitek, a vágyak magukban árvák
a part nem ível a szakadékon át
senki sem ismerné a harmóniát
ha a kulcsoló szándékot nem látnánk.
Építsünk a mélységek fölé hidat
kapcsoljuk össze a múlttal a jövõt
lánc vagy ölelés a hozzánk érkezõt
viszi magával, merre a vágy mutat.
Az emlékek egén – ha megidézlek
tüzet gyújtanak a messzeségek
s ívelnek, szárnyalnak a lengõ hidak;
megalkottad – ami kell a magyarnak
tépelõdések többé nem zaklatnak
meggyõzõdésed itt mindvégig kitart.

4.
A SZABADSÁG ZÁLOGA
Fölemelkedni – béklyónkat letépve
építeni egy új Magyarországot
gyõztes eszmékkel táguló világot
alkotásunkhoz hû népet remélve.
Megcsitul lassan a véres zivatar;
emberméltóságunk biztató tudás
közös hitünk a fölvilágosodás
idegen helyett szebben szól a magyar.
Mûveltségünk a szabadság záloga
nemzetet nevelõ gyõzelmes csoda
vele gazdagítjuk az újuló hazát;
ápoljuk õsi hagyományainkat
hirdetjük hírelõ szándékainkat
építünk iskolát – Akadémiát.

5.
BÉKE CSAK ÚGY TEREM...
Modern Magyarország – álmaid hazája
szelíd szándékkal, mûvelt emberfõkkel
szabad világot alkotó erõkkel
fölvirágzik a Kárpát-medence tája.
Népünknek tisztítótûz a forradalom,
a tobzódó önkény mindig ostoba
megmentõnknek tûnik – mégis mostoha
vívódó hazánknak halálos oltalom.
Áldozatok nélkül soha sincs gyõzelem;
a szomszéd népekkel béke csak úgy terem
míg egy a másiktól testvérpéldát nem vesz;
minden tragédiát magadra úgy vettél
hogy eszméidbõl semmit nem feledtél,
tudtad: ,,Magyarország nem volt, hanem lesz".

UTÓHANG

Te töretlenül önmagad maradtál
az idõk sodra már nem ragadhat el
hitedben, a szenvedély lázában
eszméid harca a lángoló jelen;
bárhogy alakult véráztatta sorsod
értékeidet idõn túl is hordod.
Döblingben a fölvillanó fegyver
hideg csattanását már nem is hallani
a kételkedõk sunnyogó szavára
válaszként mi mást lehetett mondani?
háborgó lelked azóta is tüzel
a lobogó láng mindnyájunknak üzen.
Lázadás, szerelem, becsület, erkölcs
kormányzott mindig – bármit cselekedtél
nemzetünk jövõje, magad tisztessége
volt a törvényed, akármit is tettél;
megtisztított a forradalmi vihar
hát ezért lettél a ,,legnagyobb magyar".

SORS-SZONETTEK

I. BALLAG A VILÁG

Ezüst csönd ragyog a múló idõ felett
a gond árkait még átköti a remény
szemed parázs tüze acélosan kemény
mint aki már a biztos révbe érkezett
a múlás lappangó fénye még parázslik
ne hidd, a nyájas szépség majd újra virul
ölel a reménység – bár lassan alkonyul
az érett ragyogás biztatón bogárzik
aztán a csönd mögött fölgyúlnak a fáklyák
– noha kételkedõk talán nem is látják
mit kormoz be a füst, mit emészt el a láng
belepik szándékom a tajtékos habok
indulataim most rabok vagy szabadok
egykedvûen ballag mellettünk a világ.

II. MINDEN HATÁRON TÚL

Mind: ami volt, ami lesz – a forgatagban
akár makacs valóság, akár csak álom
a kiteljesedést sehol sem találom
semmilyen babonás, villó pillanatban.
mind: ami hit, ami vágy – a zengõ ének
túlszáll jámbor sejtésen, hûvös szándékon
megadón leroskad puszta omladékon
és csak ködöt pipálnak a messzeségek
talán a mindenség vagy a sívó semmi
ejtett rabul – már nem tudok visszamenni
hogy összeöleljem életem-halálom
hittel hírelem, nem fordulhatok vissza
töprengek; a kín gondjaimat felissza
mert zeng az idõ túl minden vak határon.

III. VIRÁGBA ÖLTÖZÖTT

A szálló idõ törvények szabta rendjét
mindig tiszteltem – bár szívem föloldozta
s ahogy vágyam sodra a viharral hozta
szétroppantotta fenn feszülõ keresztjét
de az évek mögött elfogytak az utak
a vak magány velem már önmagába tér
elcsitul minden láz, lassan kihûl a vér
lázas kincskeresõ többé már nem kutat
az árnyékok mind a semmibe zuhannak
elnémul harsos zengése a dalnak
választhatok remény és álmok között
félreteszek minden könnyû ígéretet
és megbocsájtom mindnek bár, ha vétkezett
hisz a mindenség már virágba öltözött.

IV. UTAS-CSILLAG

Álomlátások vagy fegyelmezett tudat
összekötnek – olykor meg elválasztanak
sziklává formáznak, gyönggyé porlasztanak
hogy tudjuk a tõlünk-hozzánk vivõ utat
néha már az ismert csapásokon járunk
máskor magunk vágunk a sûrûben rendet
zenévé oldjuk föl a zsivajt, a csendet
akár ujjongunk vagy fojtogat a gyászunk
Fölnyílt elõttem minden lehetõség
összetett valóság, szerény egyszerûség
boldogan élek, mert mindig úton vagyok
nem is gondolhatok arra, hogy megálljak
s biztos, befejezõ úticélt találjak
elõttem az örök utas-csillag ragyog.

V. ÉL A HAZÁM

Ez itt a FÖLD, mely otthonom volt mindig
ez meg a FORRÁS, mely enyhítette szomjam
a biztatástok, hogy mindig bátran mondjam
hitem igazát, mely elkísér a sírig
itt éltem át, amit szerelemnek mondunk
itt tapasztalom – az érzékeny türelem
önzetlen áldozat – ha társam ölelem
közös minden vágyunk, örömünk és gondunk

erkölcstörvényeim parancsolta munkám
bensõmbõl ösztönöz – akármennyi jut rám
a szépség szerelmét élem át, mint anyám
buzdító örömök – csöndes, büszke bánat
átszõtte sorsomat – titkokat, csodákat
veletek, bennetek bizton él a HAZÁM.

VI. MENNI TOVÁBB

Fölnyíltam, reméltem, láttam, jöttem, hittem
vágyban és örömben, könnyben és mosolyban
munkában, fohászban, vigasságban, torban
áldoztam, vállaltam, öleltem és vittem
gondom, reménységem, titkom és sejtésem
fohászom és vágyam – bizonytalanságom
gyöngeségem, harcom – bátor szárnyalásom
szikla-szilárdságom, gyötretõ kétségem
együtt ez a sorsom; a meredek szélén
a semmi árnyait bizonyosnak vélvén
tépelõdöm: ennek mindig így kell lenni...
hogy önmagamhoz majd végképp elérkezzem...?
már meg sem állhatok, csak ezt lehet tennem

könyörtelen parancs: menni, tovább menni.

Horváth Sándor · 2011 Január 22

NTK Horváth Sándor: A magyar kultúra napjára

Megvilágosodás

ugye már tudod?
nem akkor voltál a legnagyobb
mikor kiáltottál

s öklöddel átkoztad a Napot

bizony ha megvallod
elkészíted a mérleget - megtudhatod:
nem több-e? mikor gyermeked rád nevet

megsimogat feléd nyúl keze

vagy épp’ csak hozzád ér?
kérdez Tőled - valamit kér?

és Te meglett ember
konok törődött férfiként
mosollyal szemedben gyermekedért
a világ gyűlöletét elfeleded

tiszta szívvel

gyermekként gyermeked becézed
mondd! van-e mi ennél többet ér?

Ihlet

Még sohasem érzett éteri béke

száll fel a szívbe

aminőt földi kívánság teljesülése

nem adhat meg.

A megértés világossága dereng fel benne
ám inkább csak érzi a lélek
mintsem látja a nagyszerű célt.

A káosz és a harc eltűnnek a tudatból

emlékezetük nem élhet meg az isteni fényben -

A Szép és az Igazság megérinti a lelket
Újra meg újra kísért ez az érzés
Vágyódik a szív a pillanat élménye után
Nem számít hogy e pillanatok csak morzsák
mik az isteni lét teraszáról hullnak alá.

Hadifogoly
RÓZSÁS JÁNOSNAK

lassan jött meg. Bibliásan
árnyak suhantak át a városon
régi emlékek vadvirága
kísérte Őt és fájdalom

jött- jött a növő alkonyatban

hátán viharzó fellegek
az utak mellett szemlesütve
álltak némán az emberek

elszántan életre-halálra
TÍZ éve s nem ért még haza
de nem hitte most sem igazán
lehet még boldogabb nyara

és mintha sírást hallana
forogni kezd az éjszaka

az ajtóhoz lép s ím egy árnyék

drága arca arcához ért -

Édesanyám! – csak ennyit mondhat
mikor anyja karjában földre roskadt.

Carpe diem

csábító nap susog
ragadd meg éld át a pillanatot!
nézz körül! hogy zendül az élet
az elmúláson diadalt ül a szép természet

csontvázak ketrecében giliszták csigák
vak koponyák üregéből kinéz

a kíváncsiság - mi újat talál

a rég kiköltözött nyugtalan halál?

helyén - csontházából kinőtt egy tulipán -

a mohó élet tüstént felzabál
szétrág elbont elhord mindent
a volt fogolytábor helyén

a természet így teremt rendet
de megcsúfolt értelmünkre az emlékezet

örökös bilincset rakott - Herszon!

vádol valahol sok százezer halott.

Horváth Sándor · 2011 Január 25

Kaposvár diszpolgára

KAPOSVÁR: ÜNNEPI KÖZGYÜLÉS
Kaposvár, 2011. január 23.

A jó hírnév öregbítéséért járt a díj

A városnapi ünnepen „Kaposvár díszpolgára”
kitüntetést adott át Szita Károly polgármester
Dr Szirmay Endre költő, műfordító részére.

Mi is gratulálunk alkotótársunknak, a „somogyi anzix” irodalmi rovat munkatársai: Rózsás János és NTK Horváth Sándor

*

Szirmay Endre: Tudom

Vakok a sötét szobában is
maguk elé tartják kezüket,
hogy fölfogják a kemény
valóság ütközéseit.
Én is így járok a világban.
Eltartom magamtól a mosolyok
és a cselvetések késszúrásait
s ahogy szívem és arcom mellett
elzizegnek a suhanó kések
– a hőkölések és kerülők után –
sötétben is tudom
merre kell mennem.

*

HAZÁM

Kárpátok nekem a zselici dombok
és zúgó Tisza, a lomha Kapos,
sorsom sodrának megtisztuló árja
emléket és vágyat szelíden összemos;
messzeség és mélység partok közt feszül,
hogy ne maradjak soha egyedül.
Téged kerestek a nélküled volt álmok
érted vérzett elõször a szám,
odaadtam mindent, hogy benned visszakapjam
és megtaláljam végre a hazám.
A szép szó szerelme itt nyitott virágot,
a gyáva gyermek harcot itt tanult,
a kövek ereje itt adott nyugalmat,
s a fanyar füsttel messze szállt a múlt;
félszeg parasztból tiszta szemû embert30
itt kovácsolt az edzett értelem,
a tétovaság itt tanult fegyelmet,
a biztatásra nyílt mosoly felelt.
Ez a táj fésült viharból engedelmet,
s ha összesúgtak csonka ágú fák,
a sápadt örömök villogó vásznait
elém teregették a csöndes tanyák.
Ha szíven ütött a fekete irigység,
s néha bekormozta arcomat a bánat,
a sugaras holnap szépülõ reménye
engesztelõ kézzel küldött el utánad.
A föld, az emberek, gyermek, feleség,
a nyárfák közt bujkáló messzeség
így ért hozzám egészen testközel,
minden hitem most már csak téged biztat,
minden szerelmem már csak téged ringat
és el nem csukló karral átölel.
Hazám voltál, mikor nem láttalak még,
s hazám leszel, ha én már nem leszek rég,
törvény ez bennem megbonthatatlanul,
sorsom lettél, ritmus a dalomban,
összhang és szépség ezüst nyugalomban,
nem félek, ha a vad szél szembefúj.

*

[FONT=Arial Narrow, sans-serif]Kaposi kaleidoszkóp[/FONT]
[FONT=Arial Narrow, sans-serif]város[/FONT][FONT=Arial Narrow, sans-serif]ünnepi[/FONT][FONT=Arial Narrow, sans-serif] emlékezet[/FONT]

Már rég nem jár a Kapos nyúlgáton át,

Jégár se szaggatja a mezőt, riadt
Utcákon, már nem jár a víz, de
Régi idő-jelek őt idézik.

Zord tél után, a hirtelen olvadás,
Dermedt mezők fagyott seregeit, sár-
Tenger ölelte negyvennégyben –
És a folyó vize lett a végzet.

Elöntve Váralját, Szokolát – jeges
Ár éje örvénylett lapos partjain,
Reggelre tobzódott a jég is,
Széthasogatva a híd palánkját.

Baljós időt hoztak szomorú telek,
Jajdult a föld és már alig volt remény:
Meghaltak itthon s harcmezőkön,
Félelemtől vacogott az élet.

Már rég nem sétál a folyó réten át,
Hullám se dönti térdre a fát, riadt
Földutakon már nem jár a víz,
Bár a tavasz a Kapost idézi.

Békés futását a cseri réteken,
A Tüskevár, hosszú kanyarulatát –
Megannyi emlékkép a nyárban,
Így örökíti meg – ámde elmúlt!

Még ott ül átellenben a vén Kecel,
A város szélén nézi a kerteket,
Mindenfelől füst száll az égre,
Szépül a város kopár szegélye.

Új város nőtt a régi helyén, ma már
Nem csattog patkó hangja se flaszterén’ –
Elmentek! Új kor jött el: fényes
Házak között autók suhannak.

EPILÓGUS:

Hajlékot épít. Szellemi otthonát
Szépíti, művét, százados múlt-tudás
Megőrzi…városát diszpolgára,
Így gyarapítja a Köz javára!

(NTK Horváth Sándor)

Horváth Sándor · 2011 Január 29

Hadifogság

Szirmay Endre és Rózsás János sorsa a II. Világháború alatt és utána is hasonló, mindketten fogságba estek, noha egyetlen puskalövést nem végeztek. Egy ponton azonban lényeges, mondhatni alapvető az eltérés, egyikük a nyugati fronton került hadifogolytáborba, másikukat Magyarországról szállitották ki orosz hagifogságba.
A következő oldalakon erről olvashatunk, hiteles forrásoknak köszönhetően.

A rab álma (R.J.)

A huszadik században a kommunista uralom alá került államokban ezreket és milliókat börtönöztek be ártatlanul, a rendszer terrorisztikus módszereinek alkalmazásával. Aztán a rendszer magyarországi bukása után, a rendszerváltozás első éveiben a kárpótlási törvényekben, a jóvátételi intézkedésekben megjelentek a következő kifejezések: „személyi szabadságuktól politikai okból megfosztottak" vagy „a politikai megtorlás áldozatai".
Vajon, aki mint kívülálló, ezt hallja vagy olvassa - hogyan érti, hogyan érzi át, vagy elgondolkodik-e rajta, - mit jelent, ha egy ártatlan embert (aki azt sem tudja, miért) megfosztanak egyik óráról a másikra a személyi szabadságától és rabságban tartanak, embertelen körülmények között?
Talán valamit meg lehet sejteni arról, mit jelent a rabság, a bezártság, a családtól, a társadalomtól való elszigeteltség, ha valaki azt hallja: egyesek milyen életveszedelmek, kockázatok árán próbáltak menekülni, szökni a rácsos ablakok és a szögesdrótkerítések által határolt börtönökből, a szabadság olthatatlan vágyától űzve, hajtva?
Akit, - Istennek hála! - ez soha meg nem érintett, teljes mélységében fel sem foghatja, milyen állapot az, amikor valakit minden emberi mozgásában, megnyilvánulásában fokozottan korlátoznak, önérzetében mélyen megaláznak. Szerettei közül kiszakítva, aztán róluk semmit sem tudva tengődik idegen ajkú, sorsüldözött, megkeseredett emberek közösségébe kényszerítve, távoli zord tájakon, mindenben ínséget szenvedve.
És a rab a gyötrelmes napok közötti rövid éjszakákon álmodik. Álmodja a kiszabadulást, azt a szabad életet, ami mások számára olyan természetes, mint a levegő, - de a rabszolga vágyaiban a mennyei boldogság reménye és ígérete.
Jómagam is sokat álmodtam a kilenc évig tartó rabság ideje alatt. Kevés kivétellel minden éjszaka idehaza voltam, a szülői házban, ahonnan kiszakítottak. Élveztem az otthon meghittségét és biztonságát. Terített asztalnál ültem, és élveztem a diófa ágain átsütő napsugarat. Utána borzasztó volt verésre ébredni. Rádöbbenni a rideg valóságra, hogy még mindig az észak-kazahsztáni sivatagban vagyok, tömegszállás priccsén ébredek fel, rabtársaimmal körülvéve.

A végtelennek tűnő lágeri hányattatásaim korszakából szeretném három, különös és mind a mai napig felejthetetlen álmomat felidézni, elmondani.Valamikor 1951 tavaszán azt álmodtam, hogy kimentem a budai otthonunk balkonjára (ahol kisgyermekkoromban éltünk), és ott láttam magam előtt a Duna túlsó oldalán a hajnali ködben úszó Pest panorámáját.

A brigádunkban volt egy moldvai ukrán, Makovicsuknak hívták, és éles álomfejtő volt. Abrigádvezetőnk minden reggel elmesélte neki az álmát, ő pedig részletesen értelmezte. Nos, az ébresztő után én is hozzá fordultam magyarázatért. Komolyan rám nézett, és határozottan kijelentette:

- Iván, te hamarosan hazamész Magyarországra!
Nagyon bambán bámulhattam rá rabságom hetedik esztendejében, mert őszes-borostás arca felderült, amikor hangsúlyozottan megismételte:
- Bizony, te hazamész!

Ez azért is hihetetlen volt, mert a tízévi kényszermunkára szóló szabadságvesztés mellett a szovjet hadbíróság 1945 februárjában még örökös száműzetésre is ítélt, szabadulásom utánra. Így néhány év múlva majd a kijelölt kényszerlakóhelyemre deportálnak, valahová a Távol-Keletre, még további több ezer kilométerrel távolabbra Európától.
Semmi esélyem nem volt a szülőföldemre való visszatérésre, de azért megjegyeztem az álmomat és a jövendölést. A reménység szikrája még a leglehetetlenebb körülmények között is pislákolt az emberben.

A másik, mély benyomást keltő álmot már 1953 elején láttam, még Sztálin életében.

Valahol kint bolyongtam a kazahsztáni köves sivatagban, teljesen egyedül. Körös-körül semmiféle emberi település nem látszott, és azt is tudtam, hogy messzire eltávolodtam a pusztaság közepén lévő lágerünktől. A fölém borult levegőég, a holdbélinek tűnő síkság napsugártalan, bronzszínű homályban vibrált körülöttem. Mintha homokvihar lett volna készülőben. Szabad voltam, de mégis olyan nyomasztó volt a kietlen táj és a hangtalan magány.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy a magasból egy hatalmas sas madár tart felém. Éreztem, hogy lecsapni készül rám. A sasnak is bronzszínű volt a tollazata, és olajosan csillogott. Mikor leereszkedett mellém, akkor láttam, hogy habár egész testét toll fedi, hatalmas szárnyai vannak, mégis emberi formája, arca van, és emberi szemekkel mered rám. Nekem támadt és el akart ragadni, hatalmas karmokban végződő ujjaival. Dulakodtunk, majd kitépve magamat a karmai közül, köveket kaptam fel és dobálni kezdtem feléje, hogy elriasszam. Erre összecsapta magán a szárnyait, és emberi lábakon futott el tőlem. Láttam, ahogy rendkívüli sebességgel rohanva távolodik el, az alakja egyre kisebbedett a horizont peremén, és végleg eltűnt.

Szívdobogva ébredtem fel, és ezúttal örültem, hogy a barakkszobában vagyok, biztonságos fedél alatt, emberek között.
Ezt az álmot már nem volt kinek elmesélni, mert időközben más brigádba kerültem, az álomfejtő pedig, a nagy kiterjedésű láger távoli részében lakott. Én magam sem próbáltam megfejteni a különös látomást. Nem igyekeztem messzemenő reményeket ébreszteni magamban, hiszen a lágeri hétköznapok változatlannak és megváltoztathatatlannak tűnő körülményei vettek körül.
A harmadik, jelentőségteljes álmom eseményei viszont utólag már logikusan kikövetkeztethetőek - a külvilág körülöttem zajló akkori eseményeiből, még ha ez az álom is sok valószerűtlennek tűnő elemet tartalmazott.
1953 májusában, két hónappal Sztálin halála után arról értesültünk a lágerben, hogy a köztörvényesek előtt megnyíltak a munkatáborok kapui. Magunk között állandó beszédtéma volt: vajon Sztálin utódai gyakorolnak-e amnesztiát a sok millió politikai elítélttel szemben is?
Másrészről pedig attól rettegtünk, hogy a zsarnok halála után az örökösök összemarakodnak a hatalmon, és a birodalom európai részén kitör a polgárháború. Talán az is megtörténhet, hogy halomra lőnek minket kint a lakatlan pusztaságban. Vagy az államszervezet, a közrend, a közellátás összeomlása miatt meglépnek őrzőink, mi pedig elpusztulunk a végeláthatatlan Éhség-sztyeppén, ahogy azt a földrajzi egységet nevezik. Ha akadálytalanul ki is tódulhatnánk a láger kapuin át a sivatagba, mire a sok ezer ember vizet és élelmet találna, egymást is emésztve, elvadultan morzsolódnánk fel.

A kétség és reménység közt vergődve, a következő álmot láttam:

A lágeri számoktól több helyen elcsúfított rabruhámban bolyongtam Moszkvában, ott is, a Kreml általam elképzelt, hatalmas palotájának oszlopsoros, néptelen folyosóin. Betévedtem egy oldalterembe. Márvány szarkofágok sorakoztak egymás mellett. A korábban meghalt szovjet vezéregyéniségek életnagyságú bronzszobrai feküdtek a fedőlapokon. Ott láttam (a fényképeltről ismert) Frunzét, Szverdlovot, Kalinyint és másokat. Ahogy ott nézelődtem, egyszer csak a bronz Szverdlov feltápászkodott, lelépett a szarkofágról és kisietett a teremből a tágas előtérbe, a hatalmas lépcsőházba. Kiosontam utána, de már sehol sem láttam. Azonban fentről, a széles lépcsőkön lefelé tartott Sztálin, a kiséretével. Sorra megismertem a minisztereket, marsallokat, tábornokokat.(A PRAVDA címlapján minden május 2-án és november 8-án megjelent a nagyságok csoportképe, ahogy ott álltak a Lenin-Mauzóleum mellvédjén, A lágerben számunkra mindig érdekes rejtvény volt ezt a fényképet nézegetni az ünnepek után. Ugyanis arról lehetett látni, ki milyen közel áll a középen álló Sztálinhoz, milyen erős a pozíciója a politbüróban? Ki, hogyan rukkolt közelebb a vezérhez, és ki szorult ki a szélére, vagy netán el is tűnt a mellvédről?
Nos, a népes csoportban rémülten vettem észre Svernyiket, az akkori belügyminisztert, a „főnökünket". Igyekeztem észrevétlenül elbújni az oszlopok mögött, hogy senki meg ne lásson. Ekkor pillantottam meg a lépcsők alján lévő oldalkijáratnál, a téglabástya tövében egy keskeny, zöldre festett vasajtót. Egy pillanatig sem gondolkozva azon, vajon hová vezethet, - benyitottam rajta, hiszen ez volt a menekülés egyetlen útja.

Virulóan szép kertbe léptem. Gyümölcsfák, virágzó bokrok, gyönyörű zöld pázsit terült el a szemeim előtt.

(Persze itt is emlékeztetnem kell arra, hogy már négy éve éltem Kazahsztán terméketlen sivatagában, - ez a látvány álmomban a földi paradicsomba való belépést jelentette, nem csupán a menedéket jelentő, félreeső gyümölcsös kertet.)
Ahogy ott a puha füvön nesztelenül lopakodtam a bokrok és fák között, egy almafa alá értem. Gyönyörű piros almák kandikáltak ki a zöld lombok alól. Akkor láttam, hogy alacsony létrán állva egy magyarosan öltözött, pirospozsgás arcú parasztmenyecske szedte az almát a karján lévő kosárba. Észrevett és kedvesen megszólított.

- Kit keres, fiatalember?
Magyarul szólt hozzám, és én a megdöbbenéstől alig tudtam hangot adni. Aztán a kérdésre kérdéssel válaszoltam: - Hogy került maga ide?

Hát, én itt dolgozom, - válaszolta mosolyogva. - Ezek az oroszok nem tudnak bánni a gyümölcsfákkal, én gondozom ezt a kertet. Innen látom el a Kreml urait friss gyümölccsel.
Mielőtt tovább kérdezősködhettem volna, vagy leszakíthattam volna csak egyet is a kívánatos gyümölcsből, aminek a színét sem láttam hosszú évek óta, - felébredtem.
A hajnali derengésben, az álom hatására óvakodva néztem körül, de kiébredve csak a takaróba burkolózott társaimat láttam a közelemben, az emeletes priccseken. Megint csak álmodtam. De legalább megmenekültem Sztálin és környezete közeléből!
Te jó Isten! Ez az álom - csak nem azt akarja jelenteni? És nem merészeltem tovább gondolni azt, amire gondoltam, de ébresztőig már nem jött álom a szememre.
Bizony sok minden megtörtént még ezután. Hosszú hónapok teltek el kétségek és bizonytalanságok közepette, amire valóban, - nem csak álmomban, - igazán szabad ember lehettem. És mégis - mintha csak álmomban történt volna: leszállhattam a Budapestről érkező személyvonatról a nagykanizsai pályaudvaron.

Beszélgetések során azóta többször megkérdezték tőlem: nem álmodom-e néha arról, hogy ismét szovjet lágerben vagyok? Nem kísért-e a múlt, nyomasztó és lidérces álmokban?
Mivel emlékeimet kibeszéltem, kiírtam magamból, nagyon ritkán álmodom azt, hogy elítéltként idegenben, drótkerítés mögött vagyok, őrtornyok árnyékában. Azonban, ez az álom egyáltalán nem nyomaszt engem. Első gondolatom: akármennyire ítéltek, - mivel öreg vagyok már, - ezt nem fogom túlélni. Minden pánik nélkül veszem tudomásul, hogy megint rab vagyok. Az életem javát, az első rabság után már szabad emberként a szülőhazámban éltem le. Mit vehetnek el már tőlem? Jöjjön, aminek jönnie kell! Nekem már nem kell a lágeri körülményekhez hozzászoknom. Elég tapasztalt vagyok ahhoz, hogy otthonosan mozogjak a sorstársaim tömegében. A nyelvet, a szokásokat, a túlélési lehetőségeket jól ismerem, nem vagyok elveszett ember.
Minden éjjel álmodok valamit, néha még több álmot is látok, de nem foglalkoztat, és nem emlékszem, hogy valami rémeset láttam vohla. Kinyitom a szememet, és már el is felejtettem az álomképeket. Számomra minden nap ajándék, az ébredés pedig örömmel tölt el:

- Hála a jó Istennek ezt a napot is megértem!

*

Horváth Sándor · 2011 Január 31

A gulágon

A GULÁGON
Apám emlékére
<O</O
(L.38.l.418.)<O

</O

Szigorúan bizalmas!<O</O
(19.11.g.1945.<O</O
…Govrat Jozef fogoly (sergenant 10pd<O</O
pekarnaja rota ) ma hajnalban meghalt<O</O
jeltelen sírba’ eltemették<O</O
mellékelem az orvos jelentését…<O</O
p.k.
<O

</O

Az éjszaka végén<O

</O

a lüktetés véredényén<O

</O

megpirkadt a bíbor hajnal<O

</O

szivárványok selyme csendje<O

</O

szívárnyak szivárogtak<O

</O

bolyhos tereken ereken át<O

</O

vallatták: mindhiába szívatták –<O

</O

és akkor – egy tűszúrás:<O

</O

szívattak roham<O

</O

vércsepp-gyöngy testvére rohan<O

</O

izzó néma robbanás<O

</O

az éj fekete szeletekre hull<O

</O

de börtönéből<O

</O

nem szabadul soha már –
<O

</O

minden</ST1

mozdulatlan a Ljubljankán<O

</O

jön-megy a futár<O

</O

fogoly foglár feszülten vár<O

</O

valaki zörög a zárkák ajtaján<O

</O

jön-megy a futár<O

</O

nem menekül senki soha már<O

</O

mert fényre szivárog a mártír vére<O

</O

könnyezve legördül<O

</O

és lehull a Föld üszkös sebére<O

</O

és soha meg nem alvad<O</O
még csak el sem feketül<O</O
nem csendesül a hír soha már!
Emléke itt végzet harag<O

</O

míg e tájon ember marad<O

</O

sápadtan kel és nyugszik a nap<O

</O

nem szárad ingén Nessus vére<O

</O

szálljon hát átok gyilkosa fejére!<O

</O

Míg égre kiált gyalázata<O

</O

az ős hazugság gamin atyja<O

</O

szitkot szór a vád-panaszra –
nem lel többé nyugalomra
el nem sápad...nem feketül<O</O
vére piros nem csendesül<O</O
nemléte itt végzet harag<O</O
míg e tájon ember marad<O</O
bár nem látta Hold sem a Nap<O</O
mind tudják ki volt a gyilkos –<O</O
ismerik ki az áldozat!
<O</O
Hiába jön-megy a futár<O

</O

az egész világ tudja már<O

</O

mi az igazság –<O

</O

titkolni vagy eltagadni kár –<O

</O

a terror börtöne falán<O

</O

egy töretlen bátor ember<O

</O

múlhatatlan emléke sugárzik át –<O

</O

megőrzik örökre emlékét<O

</O

a szívek...a kövek...a fák…

Horváth Sándor · 2011 Január 31

Mégis tavasz lett

SCHLESWIG</ST1
<ST1</ST1<O</O
Terpeszkedõ, nyirkos rétek és mezõk,<O</O
csengõ csönd; sok fázós, kuporgó halom,<O</O
elszórt tanyák, pohos, pléhtetejû pajták,<O</O
<ST1</ST1tanya szélén ormótlan szélmalom.<O</O
Az ég felhõs, kedvetlen; tarajos, borús,<O</O
a zord tenger felõl mindig fúj a szél,<O</O
az emberek szõkék, magasak, mogorvák,<O</O
szeretetrõl soha, senki sem beszél.<O</O
Eseménytelenül múlik el az élet;<O</O
hogyha születik vagy meghal valaki,<O</O
hírlõ harangszót sohase hallani...<O</O
nem tartanak semmit semmivel se többre,<O</O
mint mikor a ködös, esti réteken<O</O
egy tehén búsan belebõg a ködbe.
<O</O
1945. augusztuS<O</O
<O

</O

<O

</O

A SZABADSÁG HÍVÓ SZAVÁRA
<O</O
Menekülõ csizmák huppogása,<O</O
ugató lövegek feleselése,<O</O
sárban és vérben fürdõ napsugár<O</O
s a csontozó szél metszõ sziszegése<O</O
készítette a szabadulást.<O</O
Mert megjár a földnek, ami a földé,<O</O
szabad gondolat az embereknek –<O</O
Rozsdás remények fagyott rögei közt<O</O
vágyak és véres hullák hemperegnek<O</O
a történelem árkaiban.<O</O
Mégis tavasz lett. És mi levetettünk<O</O
halált, félelmet, mozdulatlanságot;<O</O
megtöröltük szánkat; sáros homlokunk<O</O
árnyékából szemünk is felsugárzott<O</O
a szabadság hívó szavára.

(Szirmay endre)

Horváth Sándor · 2011 Február 7

Rózsás János és Szolzsenyicin

[FONT=Times New Roman, serif]Szibériában Szolzsenyicinnel[/FONT]

A második világháború végén, amikor már a szovjet-német front a magyarországi szakaszon váltakozó sikerrel küzdött egymással, és a németek egyre nyugatabbra hátráltak, az 1944. októberében szélső jobboldali puccsal hatalomba került Szálasi Ferenc kormánya által elrendelt általános mozgósítás a 16-18 éves korosztályt is elérte, az én egyéni sorsom is végzetes fordulatot vett, a többi magyar ifjakéval együtt.
1944. szeptemberében, 18 évesen katonai sorozáson estem át, majd novemberben kortársaimmal együtt, mint katonai előképzésben részesült leventét, katonai szolgálatra mozgósítottak. Alig kiképezve, saját ruhánkban, silány katonai felszereléssel ellátva, levente alaku-latommal együtt harcba vetettek a somogyi fronton, ahol december 22-én szovjet fogságba estem fiatal társaimmal együtt. A katonai elhárítás, a félelmetes hírű SZMERS mindannyiunkat letartóztatott. A 3. Ukrán Front Haditörvényszéke 1945. február 6-án háborús bűnösként 10 évi, javító kényszermunkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélt. Az ukrajnai Odessza börtöne után a közeli Nyikolajev, majd Herszon lágerébe kerültem. 1946 szeptemberében az Észak-Uráli Szolikamszk környéki fakitermelő lágerekbe deportáltak egy népes rabszállítmánnyal. Onnan 1949. márciusában az Uralon túlra, az Észak-Kazahsztáni lágerekbe vetett a sors. Ott Karabas gyűjtőtábora és Szpasszk munkatábora után Ekibasztuz lágerében kötöttem ki, majdnem négy évre, egészen a szabadulásomig. Ott ismerkedtem meg Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin matematika-fizika tanárra, akit a világ aztán évtizedekkel később, mint Nobel-díjas írót ismert meg.
1950. augusztus első napjaiban körülbelül százfős rabszállítmány érkezett a pavlodari börtönből a több mint négyezer elítéltet számláló lágerünkbe, a terjedelmes, többszörös szögesdrótkerítéssel, őrtornyokkal körülvett barakktáborba. Az újonnan közénk került elítéltek többnyire intelligens, tanult emberek voltalt, főként moszkvaiak és leningrádiak. Ezzel a csoporttal érkezett lágeréletének újabb állomására Alekszandr Szolzsenyicin is, aki egy volta sok újonc között. Az utánpótlásként érkezettek meglehetősen bizalmatlanul, távolságtartóan viselkedtek a speciális politikai börtönláger régebbi lakóival, a számukra zord és barátságtalan körülmények között. Jó ideig kiríttak a régtől büntetőtáborokban hányódó, testileg-lelkileg megtört rabok szürke tömegéből.

Csak 1951 júliusában ismerkedtem meg Szolzsenyicinnel. A vegyes feladatokat ellátó építőipari brigádomat a fémipari műhelyek telepére irányították, a munkahelyi szögesdrótkerítés bővítésre. Újabb műhelyek építését tervezték. A már működő vasöntődében dolgozott egy budapesti sorstársam, Benkő Tibor. Megörültem, hogy most legalább a munkahelyen találkozhatunk, ahol szabadabb volt a mozgás, szót válthattunk akár napközben is vagy az esti sorakozónál. A börtönlágerben egyik lakóbarakkból a másikba átmenni tilos volt, így a honfitársainkat bizony ritkán láthattuk, csak ha véletlenül összehozott a sors vagy sikerült kijátszani a börtönőrök éberségét. Ahogy ott beszélgettünk a vasöntöde bejáratánál, jött az iparos brigád vezetője, aki nem volt más, mint Szolzsenyicin.

Szása! - állította meg Tibor. - Gyere ide, ő az én földim.

Felénk fordult, és barátságos mosolyra derült a markáns, csontos arca. Kezet nyújtott és enyhe fejbiccentéssel bemutatkozott. Szeretem a magyarokat, - kezdte. - Ahánnyal csak találkoztam a moszkvai börtönben vagy a lágerekben, mind életrevaló, becsületes ember volt.

Sokat olvas, - intett felém Tibor. - Ő az, akiről már beszéltem.
És milyen könyveket szeret olvasni? - kezdett érdeklődni Szolzsenyicin.
A költők közül leginkább kedvelem Lermontovot, az írók közül Tolsztoj fogott meg legjobban. Különben én mindent elolvasok, csak betű legyen. A láger könyvtára nem valami gazdag, - vontam meg a vállamat.
No, majd még beszélgetünk. Remélem, ezen túl gyakrabban találkozunk! - nyújtott kezet, és folytatta útját a műhely belsejébe.
Rendes ember, - mondta Tibor. - Nagy tudású, rengeteget olvas, irogat. Mindig komoly dolgokról beszél a szobában. Te biztosan élveznéd a társaságát. Soha sem veszekszik senkivel, mindenkihez udvarias, de tartózkodó. Itt a munkahelyen is csak a hivatalos dolgokat intézi, különben észre sem vesszük, hogy van brigádvezetőnk. Nem szól bele a dolgainkba.

Lassan összebarátkoztunk Szolzsenyinnel. A vasöntöde melletti ócskavas rakáson üldögélve vagy az öntőcsarnok kellemes melegében gyakran elbeszélgettünk. Figyelmes hallgatója voltam, bármiről fejtette ki a véleményét. Sok közös témánk akadt, engem főleg olvasmányaim felől faggatott, de érdekelte az orosz emberekről alkotott véleményem is. A szláv nyelvek sajátosságairól szeretett beszélni. Az 1921-es reform előtti orosz helyesírás szabályrendszere is foglalkoztatta. Szívesen magyarázta az ószláv és az egyházi szláv nyelv történetét, kialakulását, az írásbeliség keletkezését. Szívesen hallgattam, amikor az orosz klasszikusokról beszélt. Rendkívüli nagy bizalom megnyilvánulása volt abban a szigorú börtönlágerben, hogy ismereteim bővítésére beszélt olyan orosz írókról, költőkről, akiknek a műveit betiltották, akiket kivégeztek, vagy valahol Szibériában tűntek el a munkatáborok kegyetlen világában. A költők közül a legnagyobb elragadtatással Szergej Jeszenyinről beszélt. Több versét leírta a számomra emlékezetből, és el is szavalta őket. Az 1925-ben öngyilkosságba menekült Jeszenyinen kívül Alekszandr Blok volt, akiről nagy elismeréssel szólt, az ő verseit is emlékezetből tudta. Vlagyimir Majakovszkij élete, munkássága, de különösen tragikus halála is a hivatalostól eltérő, újszerű megvilágításban tárult fel előttem, hisz ő sem természetes halállal hagyta maga mögött a szovjet valóságot. Beszélt még Borisz Paszternákról, népszerű szavalóestjeiről, melyeket aztán betiltottak és a költőt háttérbe szorították.

Mindig megkérdezte, mit olvasok éppen? Mi ragadta meg belőle a figyelmemet? Tanácsokat adott, hogy a szegényes választékból mégis miként tanulmányozzam módszeresen az orosz és ukrán írók műveit. Magyarán: megtanított a sorok között olvasni, mit hogyan értsek a ködös célzásokból. Miként minden értelmiségi orosz beszélgető partneremet, Szolzsenyicint is rendkívül érdekelte az 1848/1849-es magyar szabadságharc története. Kíváncsi volt, hogyan él a magyar nemzet emlékezetében Paszkjevics hadseregének magyarországi hadjárata, a magyar szabadságharc orosz katonák által történt letörése.

Ahogy most visszaemlékezem, Szolzsenyicin soha nem beszélt magáról, a gyermek- és ifjúkoráról, sőt a korábbi börtön és lágeri élményeit sem emlegette, e tekintetben különösen zárkózott volt. A lágerben különben sem volt szokás és illendő a másikat a múlt és főleg az elitélésének körülményei felől faggatni, ha azt önmagától nem mesélte el. Így amit életrajzáról tudok, azt többnyire a nyomtatásban megjelent műveiből ismerem, fóleg a GULAG SZIGETVILÁG című történészi dokumentumgyűjteményéből.

(Néhány szóban vázolom az életéből azt az okot, amiért a több magas katonai kitüntetés birtokosa, Szolzsenyicin tüzérkapitány alámerült a lágerek világába. 1945 januárjában, a hatalmas emberáldozattal járó poroszországi harcok idején azt írta egyik levelében az ugyanazon a fronton, csak más szakaszon harcoló barátjának, volt egyetemi tanulótársának Nyelvolaj Vitkevicsnek, hogy ,,ennek a tuskónak nem drága az orosz vér". A szovjet hadsereg katonai elhárító szervei ezt a célzást Sztálin generalisszimusz személyére értették, és február 6-án letartóztatták, mind Szolzsenyicint, mind Vitlyevicset, szovjetellenes propaganda vádjával. Szolzsenyicin 8 évet kapott, míg Vitkevics tízet. Vitkevics bűnét az is súlyosbította, hogy a feljelentési kötelezettségét elmulasztotta a magáról megfeledkezett barátját illetően.

Ami jellemét és viselkedését illeti, a könyveiből elém lépő író és az általam megismert Szolzsenyicin között nincs semmi ellentmondás. Ám a rendkívül udvarias, segítőkész és mosolygós emberről nem gondoltam volna soha, hogy akkora elszántság, prófétai elhivatottság él benne, ami a későbbi évek során kiderült róla. Egyszer, egyetlen egyszer vettem észre, hogy milyen tűz, milyen szenvedély lakozik benne: elszavalta nekem Alekszandr Blok egyik versét. Az arca kipirult, a szeme villámokat szórt, a sovány, törékeny ember az öklét rázta. Máskor elszavalta nekem Lermontov Borogyino című versét is, annak illusztrálására, hogyan kell szavalni. Rendkívül szuggesztív és magával ragadó előadó volt.

Szolzsenyicintől hallottam először Novgorodnak, a régi orosz városnak az oroszok történelmében játszott nagy és tragikus szerepéről. A IV „Rettegett" Iván cár 1547-1584 közötti - meglehetősen ellentmondásosan megítéltetett - uralkodásáról, és megismerkedtem „Goszpogyin Velikij Novgorod" fogalmával, Szása lebilincselő előadásában. Érdekes megközelítés: a pöffeszkedő és általa provinciális pletykafészeknek tartott Moszkvát nem szerette, mint bolsevik óvárost még kevésbé. Szentpétervár (a mi időnkben Leningrád) is idegen volt tőle, melyet az 1682-1725 között uralkodott, - ugyancsak ellentmondásosan megítélt - Nagy Péter cár az orosz muzsikok csontjaira épített fel az északi mocsárban, a svéd veszedelemmel szemben létesített végvárként, majd azt a birodalom fővárosává tette. Ott a Romanov cárok idején csak franciául volt illedelmes beszélni. Szolzsenyicin számára a régi, Szent Novgorod volt az igazi orosz óváros!
Lágeri életünkben sorsdöntő nagy esemény volt az 1952. január 22-i láger lázadás, majd az azt követő négy napos éhségsztrájk, és az ellenállást végleg letörő, kíméletlen megtorlások lélekdermesztő hetei.
Ekkoriban mindennapos vendég voltam a Szolzsenyicin brigád lakótermében, a nagy kiterjedésű láger ellentétes sarkában lévő barakkjukban. Habár - mint már említettem - szigorúan tilos és kockázatos volt a láger területén magányosan mászkálni, idegen barakkba bemenni, komoly fogdabüntetés járt érte, mégis vállaltam a lebukás veszélyét, hogy az ott összejövő baráti társaság esti beszélgetéseiben, amikor csak lehetséges, én is részt vegyek.
Ezen a vészterhes estén kettesben ültünk az asztalnál a szomszéd brigádtól átjött Jurij Vasziljevics Karbe mérnökkel. Időtöltésképpen a Kazahsztáni Pravda cikkeit böngésztük, futó megjegyzéseket tettünk a tudósításokkal kapcsolatban. Így múlattuk az időt, míg a brigád visszajön az ebédlőből, és összeül a kupaktanács. Rendszertelen lövöldözés hangjára lettünk figyelmesek. Géppisztolysorozatok és egyes lövések pattogtak. Aztán golyószóró kelepelése vegyült a koncertbe. „Az őrkatonáinkat gyakorlatoztatják a sivatagi pusztaságban", - jegyeztük meg közömbösen.

A barakkba lélekszakadva berohanó emberek elfúló hangon adták hírül, hogy a láger népe megrohamozta a kőbörtönt, töri-zúzza a magas kerítést az épület körül. Riadóztatták a katonaságot, azok a kivágódott kapuszárnyakon keresztül beözönlöttek a láger területére. Figyelmeztető géppisztolysorozatokat adtak le a tömeg feje felett, néhány lövés persze embert is ért. A golyószóró lövedékek áttörték a lakóbarakkok deszkafalát, ott is szedve az áldozatokat.

E felforrósodott pillanatokban mindenek előtt vissza akartam jutni a saját barakkomban, a láger túlsó felére. Lesz, ami lesz, legyek a helyemen! Tibor szaladt velem szemben. Nem engedett belefutni a zűrzavarba, visszahúzott a barakkjukba, miközben a bejárati ajtó mellett géppisztolysorozat porzott a falban.

A lázadás moraja kezdett elcsitulni, de izgalmas órák következtek: hátra volt még az azonnali, kegyetlen rendcsinálás. A fegyőrök vaspálcákkal felszerelve terelték a rabokat a barakkokba, csonttörő ütéseket mérve a jajveszékelő, bukdácsoló emberekre. Aki nem vetkőzött azonnal fehérneműre és nem feküdt le a fekhelyére, számon kérés fenyegette, mint lázadót. Szerencsémre Tiborék szobájában, Szolzsenyicin felett volt a priccsen egy üres hely. Sietve levetkőztem és kölcsön kapott vattás nagykabátokkal betakaróztam, hogy a rohangászó börtönőrök belém ne kössenek. A szobába berontott börtönőr vészt jósló hangon kérdezte: - Ki a brigádvezető?

Szolzsenyicin vigyázban állva jelentkezett: - Én vagyok!

- Minden brigádtag itthon van? Nincs idegen a szobában? - jött a kérdés. A szívem a torkomban dobogott, de Szolzsenyicin meggyőző hangon jelentette:

Itthon van mindenki, idegen személy nincs a szobában!

Elviharzott a börtönőr, és a mély csendben szótlanul nagyon hálás voltam Szásának, mert nem keveset kockáztatott miattam. Amint megnyugodtam, kértem tőle, nincs-e valami könyv kéznél, mert nem jön álom a szememre. Csehov elbeszélés kötetét nyújtotta fel nekem, és én megpróbáltam odafigyelni az olvasmányra. Amikor barakk körül ólálkodó, kémlelődő börtönőrök lépéseit hallottam a kavicsos udvaron, ráhajtottam a fejemet könyv lapjaira, és egyszer csak így elaludtam.Alig múltak el a lázadás izgalmai, hamarosan megkezdődött a megtorlás, a leszámolás időszaka. Éppen ezekben a hetekben Szolzsenyicin súlyosan megbetegedett. Egy idő óta már nem volt jól, állandóan a gyomrát fájdította és nagyon lesoványodott. Átvitték a túlsó lágerbe, a kórházba. Nem tudtuk, viszontlátjuk-e még valaha?

Február-március hónapokban lágerünkből ólom- és rézbányákba deportálták százszámra azokat, akiket a lázadásban való tényleges részvétellel gyanúsítottak, vagy valami okból veszedelmes elemeknek tartottak. Egyszer csak végigfutott a lágeren a hír: „Viszik az írástudókat!" - vagyis a kultúrotthon szorgalmas látogatóit, az újságolvasókat, mint a lázadás esetleges eszmei előfutárait, érzelmi előkészítőit. Nekem is mondta az egyik hazatérő brigádtársam:

No, János, kapaszkodj, most aztán számíthatsz arra, hogy érted is eljönnek!Csodálatos módon kimaradtam a körülbelül nyolcvanfős szállítmányból. Vagy lágeri becenevem mentett meg, hogy nem tudtak beazonosítani, vagy talán nem hitték el a besúgónak, hogy egy magyar is tartozhat az írástudók közé. Szolzsenyícint valóban elvitték volna, ha nincs éppen műtét után. De ennek a történetéről majd később teszek említést. Szolzsenyicin valamikor április hónapban jött ki a kórházból, tért vissza lágerünkbe. Nagyon gyenge volt, és egy ideig nem járt ki dolgozni. A brigád vezetését nem vette vissza. Éppen ebben a hónapban új gazdálkodási rendszert vezettek be a lágerben. Ez azt jelentette, hogy a lágerparancsnokság által eddig száz százalékosan bezsebelt keresetünkből ezen túl öt százalék minket illetett, amit fizetés gyanánt havonta javunkra könyveltek el. Időnkint némi zsebpénzt vehettünk fel belőle, a többi a szabadulásunitig gyűlt a folyószámlánlton.

A mihelyt Szása dolgozni tudott, a vasöntődében állt munkába, segédmunkásként. A szabadulásáig nem egészen egy éve volt hátra. A szabadulás esetében nem volt hátrány egy kis megtakaritott pénz.

A munkahelyek közül viszonylag a vasöntődében lehetett a legjobb keresetet elérni. Így inkább megfogta a munka boldogabbik végét, semhogy a brigád átlag teljesítményének megfelelő, szerényebb fizetést kapjon. Nehezen szokott bele a nehéz fizikai munkába, - velem együtt nem is volt valami ügyes e téren, - de szerencsére a munkatársai teleintettel voltak rá, és megkímélték a túlzott erőfeszítéstől.
1953. február 6-án letelt Alekszandr Szolzsenyicin 8 éves büntetése, és 7-én már ki is szólították közülünk. Megkapta a megőrzőből a volt katonai egyenruháját, amiben letartóztatták, váll-lapok nélkül, a letépett kitüntetések rozsdás foltjaival. Most láttam először számok és rabruha nélkül. Anyolc év alatt persze nem hízta ki a fiatalkori ruhadarabokat, sőt nem is álltak rajta valami feszesen. 27 évesen cserélte rabruhára, és 35 évesen vehette ismét magára, hogy elinduljon száműzetésének kijelölt helyére, valahová a végtelen ázsiai erdőkbe vagy sivatagba. Búcsúzóul, barátságunk emlékére nekem ajándékozta a négy kötetes „könyvtárának" egyik darabját, Gribojedov „Az ész bajjal jár" (Gore ot uma) című drámájának kötetét. Arról szó sem lehetett, hogy dedikálj a vagy búcsúszavakat írjon bele. Kölcsönösen bajba keveredhettünk volna miatta. Az állambiztonsági hatóság nem ismerte el a barátságot, az emberi kapcsolatokat. A rendszerellenes szervezkedés, egymás kémnek történő beszervezésének rémképét látta volna benne, ha netán felfedezik nálam a kis könyvecskét, szöveges bejegyzéssel.
Szolzsenyicin azzal búcsúzott, hogy továbbra is tartsam meg érdelelődésemet a szellemi dolgok iránt. Maradjak az orosz nép, az orosz irodalom, kultúra barátja továbbra is. Hogy valaha az életben találkozhatnánk, hallhatnánk egymásról, nem volt annak semmi reménye. Még a száműzetésben is szétszórták a szabadulókat, nem számíthattam arra, hogy ott majd újra egymásra akadunk. Lakóhely megváltoztatásának jogától megfosztva, kis területre korlátozva élhettünk volna életünk végéig, kit hová sorolt az adminisztrációs önkény.
Jurij Vasziljevics Karbe mérnök segítségével Szása még el tudta intézni a munkaügyi irodán, hogy az ő helyére kerüljek a vasöntődébe, segédmunkásnak. Hiszen baráti társaságunkból a legközelebbi szabaduló én lettem volna. Nem volt sok hátra a tíz évemből, hadd keressek én is valamennyit, mielőtt az új életemet megkezdem, valahol Távol-Keleten, örökös száműzetésben.
Szolzsenyicin szabadulása után egy hónappal hatalmas fordulat állt be a birodalom életében: meghalt március 5-én Sztálin, a diktátor. Ez lassú, de kedvező változások nyitánya volt sok millió ember számára, szerte a hatalmas szovjet birodalomban. Amikor a zsarnok temetése napján, a helyi idő szerint 15,00 órakor felhördültek a gyári szirénák abban a sivatagi városban, valami lázas borzongás futott át rajtam. Éreztem, hogy az alig pislákoló, józan ésszel fel nem fogható reménység szikrája felizzott bennem: - Hátha megnyílnak a lágerkapuk?...
A titkos ábrándok, minduntalan szertefoszló álmok valósággá váltalc: 1953. decembere elsején átléphettem a majd tíz éve elhagyott szülői ház küszöbét. Itthon voltam.
Az OGONYOK című szovjet képes hetilap 1962 december elejei számában lapozgatva felfigyeltem egy címre: «Így volt, így nem lesz». Nyikolaj Kruzskov írt méltatást Alekszandr Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregényéről, mely a Novij Mir 1962. novemberi számában jelent meg.
Le és fel sétálgattam a lakásban, alig tudtam megnyugodni Kruzskov cikke után. Helységnév ugyan nem szerepelt a cikkben, de a kisregény idézett eseményei csakis Ekibasztuzban játszódhatnak, és az írója csak Szása lehet!
Majd másfél hónapig tűnődtem: írjak-e a barátomnak? Emlékszilt-e még rám? Tíz év nagy idő, és hogy egyből híres író lett, válaszol-e egyáltalán? Aztán gondoltam egy nagyot, kértem a Novij Mir szerkesztőségétől az író címét, amit haladéktalanul közöltek velem. És 1963. január 12-én megírtam a levelemet: Kedves Szása!
A messzi Magyarországról küldöm üdvözletemet... Nem tudom, mikor lesz módomban elolvasni az «Ivan Gyenyiszovics egy napja» kisregényt, a levéllel viszont nincs türelmem várni. Csak gratulálni tudok az elbeszélés megjelenése alkalmából, anélkül, hogy ismerném a tartalmát... A múltat ... nem lehet az emlékezetünkből kitörölni. Most már ami történt, megtörtént, és őszintén állítom, hogy nem cserélném el a múltamat. Szigorú, de nagyon értékes iskola volt, mely sok mindenre megtanított, ami mások számára elérhetetlen maradt. Megismertem az embereket a fonákjukról is, abnormális körülmények között. Megtanultam megbecsülni azokat az embereket, akik még ott is méltók maradtak arra, hogy embernek nevezzék őket. Azt is megtanultam, hogy a bőrszín, a nyelv, az eltérő meggyőződés nem lehet akadálya a barátságnak, és a kölcsönös megértésnek. Amikor szabadultam, megígértem az ott maradt társaimnak, hogy az orosz népet... soha elfelejteni nem fogom, és nem az eltűrt szenvedések, hanem a jó szívük okán. Adott szavamat meg is tartottam...
Szolzsenyicin válasza nem késett sokáig. Elküldte levele mellékleteként, az Ivan Gyenyiszovics egy napja» című kisregényének regényújságban megjelent példányát, a következő dedikációval: Kedves Rózsás Jánosnak, barátságunk és az orosz irodalom iránti mély szeretete emlékére, - 63. 02. 04. - Szolzsenyicin. A levél néhány sora pedig így hangzott: Kedves János! Leveled mélyen meghatott. Természetesen kitűnően emlékszem rád, s arra is, hogy mennyire szeretted az irodalmat, és ezen belül az orosz irodalmat... Nagyon tetszik nekem, ahogy te az átélt viszontagságokat felfogod, az a képességed, hogy még kedvezőtlen körülmények között is meglátod az idegen emberekben a jót és a szépet...
A további leveleimben beszámoltam magamról, családomról, az életkörülményeimről. Szása 1964. április 30-i válasza:
Kedves Jánosom!
Csodálatosan jóságos és szívélyes leveleid vannak, - én pedig rendszertelenül és röviden válaszolok néked. Bocsáss meg! úgy tudsz írni, hogy szinte magam előtt látlak. Én téged mindig nagyon kedveltelek, tudod jól, és most is szeretlek, és remélem, hogy valaha még egyszer viszontlátjuk egymást. Természetesen, valamikor majd nagyon szívesen meglátogatnám országotokat, városotokat, de ez a körülményektől függ. Erről egyelőre csak ábrándozni lehet...
Nem akarok sokat idézni, csupán a Szovjetunióból küldött utolsó, 1967. június 29-én kelt, saját kezűleg írt levelét olvasom fel, teljes szöveggel: Kedves Jánosom!

Jóleső érzéssel olvastam baráti leveledet (az áprilisit). Biztos vagyok abban, hogy mi még találkozunk veled valaha, és szabadon kibeszélgetjük magunkat. Körülöttem zajlanak az események, az írókongresszushoz írott levelemben részletesen írtam mindenről, s nagyon sajnálnám, ha te erről nem tudnál. Baráti szeretettel ölellek! - Az egész családnak szívből jövő jólávánságainkat küldjük Natasával együtt – Szása.

Az ezután hozzá írott leveleimre minden alkalommal a felesége, Natalija Alekszejeva Resetovszkaj a válaszolt, Szása helyett és nevében.

(Szolzsenyicin a szovjet írókongresszushoz írott 1967. májusi nyílt levele után, melyben a sajtószabadság érdekében lépett fel és tiltakozott, ezáltal mint ellenzéki értelmiségi, a politikai csatározások porondjára lépett. 1969-ben kizárták az Szovjet írószövetségből, 1970-ben nem volt módjában átvenni a neki ítélt Nobel-díjat, így szinte önkéntes száműzetésbe vonult vidékre. Az akkori történések részletezése nem képezi jelen visszaemlékezésem tárgyát.

Az időrendi sorrend viszonylagos betartása érdekében most hadd szóljak műveiről, az azokban közölt - időnként regényesített - önéletrajzi részletekről.

Az első műve, mely számára egyből meghozta a hírnevet, az «Ivan Gyenyiszovics egy napja» volt, miként már említettem. A megjelenés előzményeiről, a körülötte támadt bonyodalmakról nem beszélek, csak arról, ami számomra érdekes, mondhatnám velem kapcsolatos.
Ivan Gyenyiszovics Suhov, a kisregény főhőse, akinek szemüvegén keresztül az író láttatja az eltibasztuzi láger egy szinte eseménytelen napját, kitalált személy. A leírt események viszont rendkívül élethűek. Például azt a hatalmas műhelycsarnokot, amit a főhős brigádja épít, azt a következő nyáron az én kőműves brigádom vakolta be, ott vettem először vakolókanalat a kezembe. A kisregénynek szinte mindegyik szereplőjét személyesen ismertem. Idéz az író olyan beszélgetést, melynél én is jelen voltam. Mondanom sem kell, milyen döbbenetes hatást fejtett ki rám a kisregény elolvasása. Világhírű lett az a láger, melyben én majdnem négy évet töltöttem 1949 és 1953 között!
Szolzsenyicin az 1966. november 24-i levelében tájékoztatott arról, hogy a Novij Mir visszautasította a «Rákkórház» című kéziratának a közlését. Az írás első részét a folyóirat 1967 januári számában jelentették volna meg, azonban abban az évben a Novij Mir-ben egyetlen sora sem fog megjelenni. Felette akkoriban már sűrűsödtek a viharfelhők, de az okokról és a valós tényelvről természetesen csak a későbbi években értesültem. Mivel jelen írásomban a kettőnk kapcsolatáról, találkozási pontjainkról van szó, maradok a «Rákkórház» című könyvnél.
Szóltam arról, hogy velem együtt Szolzsenyicin is kimaradt 1952 februárjában az írástudók szállítmányából, a büntetőtáborba történt deportálásuk alkalmával. Személyére vonatkozóan az eseményeket a «Rákkórház»-ban írja meg.
A lágerünk főorvosnője, aki `mellesleg' a táborparancsnok felesége volt, a hasüregi daganattal frissen operált Szolzsenyicint (vagyis a regényben Kosztoglotovot) be akarta sorolni az etápba. Ez ellen tiltakozott a műtő orvos, a német Karl Fjodorovics, és el is érte, hogy a szállíthatatlan, súlyos beteget békén hagyják Azonban az orvost viszont bevágták a szállítmányba, és ő egy alkalmas pillanatban a kórház ablakán keresztül bekiabálta a betegnek, hogy a zárójelentését, leleteit hová továbbította. Éppen ezért, amikor a főhős (maga az író) a taskenti rákkórházba került, a kezelőorvosának meg tudta mondani, hogy honnan kérheti a kórelőzmény iratait. Ebben az esetben nekem az érdekes és fontos, hogy a műtő orvos, aki a lágerben a sikeres és életmentő műtétet elvégezte, bácskai magyar sváb volt, akit a lágerünkben Várkonyi (Leber) Ferencnek ismertünk. Szolzsenyicin valószínű a regényesség és annak kihangsúlyozása érdekében, hogy egy német rabtárs mentette meg az életét a lágerben, amikor korábban a fronton viszont egymás ellen harcoltak, elhallgatta orvosának igazi nemzetiségét. Ferenc barátunk keresztneve ezáltal a « Fjodorovics» apanévben jelenik meg.
Számomra nincs találkozási pont Szolzsenyicin következő nagyobb művében, melynek címét a fordítók írják «A polcol tornácán», «Az első körben», « A pokol első körében» megjelöléssel. Nem akarok e mű mellett szó nélkül elmenni, mert rendkívül érdekes a tudóslágerek, az úgynevezett `saraslcák' története. (Azonkívül Szolzsenyicin első felesége -Natalija Resetovszkaja- 1974-ben, Nagykanizsán a családomnál tett egy hónapos látogatása alkalmával megvilágította az ugyancsak regényesített történet valós, hiteles hátterét.
Sztálin és környezete rájött arra, hogy a kutató tudósok, akadémikusok nem mindig használják ki optimálisan a munkára fordítható idejüket az általuk végzett kutatás területén. Mindenféle privát dolgokkal foglalkoznak, mint a család, nyaralás, gyerekeik kiházasítása, színielőadások látogatása, ne adj Isten - nőügyek, és más haszontalanságok. És az okos ország vezetők megtalálták ennek a legkézenfekvőbb ellenszerét.
A kiszemelt személyt, hogy egyet nevesítsek - Tupoljev repülő konstruktőrt - és sokakat másokat az állambiztonság letartóztatott, mint angol, amerikai és egyéb kémet. A moszkvai Butirka börtönbe vitték a soros áldozatokat, bedobták őket a rablók közé a cellába, akik tüstént kiverték az arany fogaikat, és a priccs alá kergették. Aztán elítélték mindegyiket 25-25 évre. És ekkor válaszút elé állították a meggyötört áldozatot. Tudósok számára létesített lágerbe, úgynevezett saraskába kerül, ahol éheznie, fáznia nem kell, de a kutatási területén napi tizennégy órát dolgozni. Ha a kapott, a számára kijelölt feladatot sikeresen elvégzi, akkor azonnal, soron kívül kiszabadul, amnesztiában, rehabilitációban részesül és Sztálin-díjat kap a tevékenységéért. És a név szerint említett Tupoljev megszerkesztette a megálmodott vadászrepülőgépet, kiszabadult, megfelelő állami elismerésben részesült, és bizonyára kapott annyi pénzt is, hogy a fogsorát pótolja.
Szolzsenyicin az 1945 nyarán történt elitélése után majd egy évig Moszkva újjáépítésén dolgozott, míg egyszer csak a Moszkva melletti valamikori Marfino-kolostorban létesített saraskába került. Ő ugyan nem volt tudós, de fizika-matematika tanár, aki a tudósok, mérnökök mellett a mellékszámításokat végezte, akkor még nem lévén kézi számítógép, kalkulátor. Erről a tudóslágerről szól fenti műve, Dante Isteni színjátékától kölcsönözve a saraska megítélését. A tudósok a GULAG munkatáborainak első körébe kerültek, kivételes körülmények közé, ami az ellátást, környezetet illeti. (Hiszen Dante poklának első köre is kibírható az ókor nagy lelkei számára, akik ugyan a paradicsomba nem mehetnek be, nem lévén megkeresztelve, de ínséget nem szenvednek.)
Az író majdnem három évet töltött ebben a tudóslágerben. Mint később az első feleségének személyes elbeszéléséből megtudtam, - némi regényesítés ellenére nagyon hűen és életszerűen írta le a saraska hétköznapjait, eseményeit. A könyvben az író mint Gleb Nyerzsin szerepel, a Szologdin név alatt Dimitrij Panyint ismerhettem meg később Elvibastuzban. Rubin megszemélyesítője a germanista Lev Kopelev volt, aki később a göttingeni egyetem tanára lett, - vele nem hozott össze a sors.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy a saraska parancsnoksága nem volt megelégedve Szolzsenyicin teljesítményével, mert a logarléc használata és a számtani műveletek helyett inkább verseket irogatott, frontélményeit írta le prózában. Ezért aztán 1950 elején kiutasították a pokol első köréből, és a kujbisevi gyűjtőtáborba került, ahonnan 1950 augusztusában egy rabszállítmánnyal hozzánk, a pokol alsóbb bugyraiba deportálták.)
Szolzsenyicin további művei közül ki kell emelnem, - személyes érintettség címén, - a nagy vihart kavart, komoly következményekkel járó három kötetes munkáját, a GULAG SZIGETCSOPORT című dokumentumösszeállítását, mely a bolsevista bíróságok működését, a szovjet lágerelv történetét, de egyúttal a szovjet birodalom hiteles történetét írja le 1918 és1956 között, több, a keze alá dolgozó történész kutatómunkájának összegzéseképpen.
Az első kötet 1973. december 28-án jelent meg a párizsi Ymca Press Kiadónál. Mivel jelen előadásomban a kettőnk kapcsolatáról írok, nem akarom hosszasan fejtegetni a kényszerű és hirtelen megjelenés körülményeit. 1974. tavaszán tudtam meg, hogy a kötet I. részének A gépházban című, 7-ik fejezetében néhány soros, rólam szóló bekezdés található, mely így hangzik:
... Rózsás János, egy magyar előtt a tízéves ítéletét a folyosón olvasták fel, orosz nyelven, és nem fordították le. Aláírta, de nem értette, hogy ez az ítélet volt. Sokáig várt még a bírósági eljárásra, és csak később, a lágerben emlékezett vissza homályosan erre az esetre, és akkor jött rá, hogy mi történt.
Szolzsenyicin tévesen emlékezett vissza elítélésem körülményeire, és nem pontosan idézte az eseményeket. A hat hetes vizsgálati fogságom idején, 1944 decembere és 1945 februárja között tudtam, hogy ítélet vár reám. A bírósági ítélet hirdetés szabályosan zajlott le, csak mivel se oroszul, se magyarul nem tudó „tolmács", egy öreg ruszin asszony volt jelen, valóban csak később tudtam meg, hogy tíz évet kaptam, és valóban mind a mai napig nem tudom, hogy mi volt a vádiratban, hogyan hangzott az ítélet. De ez csak egy közbevetett megjegyzés a velem kapcsolatban megjelent sorok helyesbítésére.
A GULAG SZIGETCSOPORT című, történészi dokumentum kötetnek botrányos következményei lettek. Szolzsenyicint 1974. februárjában kiutasították a Szovjetunióból, és Frankfurtba történt megérkezése után hamarosan a svájci Zürichben telepedett le, az utána kiutazott családjával együtt.
Az első felesége, Resetovszkaja, az 1973-ban történt válásuk után továbbra is a férjéről korábban megkezdett életrajzon dolgozott. E munkájával kapcsolatban engedélyt kapott arra, hogy engem meglátogasson, és Szásának az ekibasztuzi lágerben töltött éveiről hiteles információkat szerezzen. 1974 májusában, az itt töltött idő alatt keresett fel a moszkvai APN Kiadó két munkatársa, hogy a kilenc éves rabságom történetét dolgozzam fel a számukra orosz nyelven. Erre az adott feltételek között nem voltam hajlandó, és mást írtam, mint amit vártak tőlem.

1975. február 19-én a Szabad Európa Rádió beolvasta Szolzsenyicin nyilatkozatát, melyet 1974 decemberében, Stockholmban tett, a Nobeldíj átvételét követő sajtókonferencián, és a POSZEV című emigráns orosz folyóirat közölte le a szövegét. Akkor az író engem is szóba hozott, a következőképpen: ,,... Én a Gulag Szigetcsoport ősszel megjelenő harmadik kötetében többek között megemlítem Rózsás Jánost, kizárólag csak azért, hogy közismertté tegyem ezt a nevet. Mert egy nagyon jó szándékú és tisztességes magyar fiatalember, aki velem szenvedett egy táborban, s ma egy ismeretlen kis magyar helységben él. Él, s akit két éve nyaggatnak, nyomorgatnak, hogy rólam szóló nyilatkozatot adjon közzé. Ám ez a magyar fiatalember mind a mai napig hallgat. Nem nyilatkozik. Képzeljük magunk elé egy ilyen vagy hasonló egyedülálló ember az állapotát jobbá és könnyebbé tehetné azzal, hogy a KGB kívánságainak megfelelően nyilatkozik S ő, a magyar, a tisztességes szándékú és jóakaratú magyar nem nyilatkozik tisztességtelenül..."

Valóban a GULAG SZIGETCSOPORT 1975 őszén megjelent III. kötetének 5-ik, „Költészet kőlapok, igazság kőtömbök alatt" című fejezetében négy oldalon keresztül írt rólam Szolzsenyicin. Kissé hosszú volna akár csak idézni is belőle, csak annyit jegyzek meg, hogy elismerően méltatta lágeri magatartásomat.

Aztán ezt követően nagyon nehéz esztendők következtek a számomra, de túléltem, itt vagyok szerencsémre a későbbiekben mind a szovjet, mind a magyar állambiztonsági szervek rájöttek arra, hogy semmi szükség egy újabb irodalmi botrányra, és különben is enyhült a nyomás a nyolcvanas évek vége felé. Benne voltunk már a gorbacsovi enyhülés korszakában, ahol a két kulcsszó: glasznoszty, peresztrojka - a felvilágosodás és a strukturális átépítés vált némiképpen meghatározóvá. Közölték is velem az illetékesek: ,Vegye tudomásul, magából nem csinálunk mártírt, nem csinálunk magyar Szolzsenyicint!"

Mivel rövidre szabott keretek között sok mindenről nem eshet szó, néhány mondattal lezárom ismeretségünk, barátságunk történetét. 1989 után, az általános enyhülés időszakában, az akkor az Egyesült Államok északi részében élő íróval még váltottunk néhány levelet, majd az 1994-ben történt hazaköltözését követően már nem leveleztünk többé. Természetesen a moszkvai orosz barátaimon keresztül értesülök jelenlegi tevékenységéről, egyre romló egészségi állapotáról, hiszen már a nyolcvanötödik évében jár. Ezen az úton ő is értesül rólam, és üdvözletét küldi...

Barátaim, ismerőseim ösztönöznek arra, hogy írjam meg részletesebb visszaemlékezésemet „Szolzsenyicin magyar szemmel" címen. Elegendő dokumentációs anyag gyűlt össze, de bizonytalan, hogy a sorstól kapok-e még időt arra, hogy papírra vessem, megörökítsem? Több téma vár feldolgozásra, az évek pedig kérlelhetetlenül múlnak egymás után.

Nagykanizsa, 2003. április 30-án.

Horváth Sándor · 2011 Február 11

Az igazság nyomában

A történelmet a győztesek írják, ez történt a II. Világháború esetében is. Az igazság azonban kiderül, még akkor is, ha világbirodalmak igyekeznek a tényeket eltitkolni. Ilyen tetemrehívás történt a szovjet birodalom össze-omlása után, a II. Világháború kitörésének valós körülményeiről. Egy emberöltő kellett, hogy megismerje a világ a valóságot, de ez az igazság lassan éri el az emberek érdeklődésének ingerküszöbét, mert mélyen belesúlykolták a hamis teóriát az emberek fejébe, már az iskolák padjaiban, és hazudtak nekik, reggel, délben, este - a nap 24órájában, évtizedeken keresztül.
Köszönet illeti a bátor szerzőket, akik vállalták a támadásokat, hogy elmondják az elhallgatott igazságot!
(megj. az eredeti orosz neveket, fonetikusan jegyzem, a cirill betükészlet hiánya miatt: a szerk.)

A második világháború kitörésének valós története.

<O

</O

Viktor Szuvorov orosz hadtörténész levéltári kutatásai nyomán,a magyar vonatkozású tények, Rózsás János újabb megvilágításával.
<O</O

Több mint hatvan évvel eltávolodtunk már a második világháború véres eseményeitől. A szovjet-rendszerre épült, féktelen terrorral egyben tartott bolsevista nagyhatalom egysége 1991-ben megrendült, nemzeti köztársasságok váltak le, és a szovjet orosz birodalom maradéka külsőségeiben ugyan, de oroszországi államszövetséggé lényegült át. A bolsevista beidegződés ellenére a sztálini diplomácia titkainak jelentős része átmenetileg felszínre jutott a jelcini időkben, az 1990-es évek második felében. Különös, újszerű megvilágításba kerültek egyes, korábban dogmává merevedett, alapvető történelmi tényeknek elfogadott, az utókor számára legendává lényegült, meghamisított összefüggések.<O

</O

<O

</O

Viktor Szuvorov (valódi nevén Viktor Rezun), a szovjet állambiztonsági LEDOKOJI - DENY "M" (magyarul JÉGTÖRŐ - "M" - NAP) című, két részes, 1994-es moszkvai kiadású könyvében <M&RAQUO; köny~<SUP kiadású moszkvai 1994-es részes, két című, NAP) - „M? JÉGTÖRŐ magyarul (></SUP>- melyet irodalmár orosz barátaim már 1995-ben megküldtek a számomra, - az orosz katonai levéltárak adatai szerint feldolgozta az Európa ellen irányuló szovjet agresszió 1939-1941 közötti előkészületeinek részletes tervét. Sztálin és az egész szovjet hadvezetés stratégiai elképzeléseit részletesen feltárta a történész. E közben harci egységekre lebontva közli az egész Európa lerohanására tervezett főbb csapásirányok sikerének érdekében végrehajtott csapatmozdulatokat, a katonai felszerelésnek célzottan történt felhalmozását a birodalom nyugati régióiban.<O

</O

<O

</O

A fent hivatkozott könyv borítóján nagy betűkkel olvasható két dátum:<O

</O

1941. június 22 - 1941. július 11

Ez nem jelent mást, minthogy Hitler a hadüzenet nélkül kelet felé megindított támadásával (Barbarossa) két héttel megelőzte Sztálint a nyugat ellen tervezett hadműveletek megkezdésében. Ezzel keresztülhúzta a szovjet diktátor régtől dédelgetett tervét, hogy a világforradalom megvalósításának első szakaszaként nagy lendülettel, katonai erőfölénnyel megcélozza - Európán átgázolva - a La Manche csatorna partjait.<O

</O

<O

</O

Ugye beszédes szembeállítása a két ellenséges hadvezetés háborús szándékának, - csak a másik fél megelőző támadásának a napja döntötte el, ki lett agresszor és ki lett úgynevezett „honvédő" a két diktatúra álnok és szerződésszegő egymásnak feszülése során. A Szovjetunió ellen 1941. június 22-én, vasárnap hajnalban megindított, hadüzenet nélküli német támadás első megközelítésben mintha tényleg, minden vitán felül álló teljesen egyértelmű, egyoldalú agresszió lett volna az állítólag védtelen, felkészületlen bolsevista diktatúrával szemben.<O

</O

A szovjet történész számos ténnyel, dokumentummal alátámasztott bizonyítékai alapján Sztálin terve az volt, hogy a nyugati államok között egyre kiszélesedő, több fronton vívott öldöklő háború fejleményeit kihasználva lerohanja, hatalmába kerítse egész Európát. Voltaképpen Szuvorov könyvének első része azért viseli a JÉGTÖRŐ címet, mert Sztálin Hitlert nevezte annak, aki a több frontos háborújával meggyengítette a Nyugatot, megtörte a jeget a szovjet diktátor előtt, ahogy ő elképzelte.<O

</O

<O

</O

Kétségkívül megosztotta katonai erejét a német hadviselő fél, és ez által alkalmas terepet készített elő a Vörös Hadsereg kétségtelenül nagy erőfölénnyel rendelkező előretöréséhez. Az 1927 óta dédelgetett proletár világforradalom idejének eljöttét vizionálta a harmincas évek végén a ravasz grúz cselszövő, a Lenin által már a huszadik század elejétől felvázolt elképzelések megvalósítására.<O

</O

<O

</O

A szovjet hadvezetés haditerve az volt, hogy az 1941. július 6-i, tehát a két héttel később meginduló lavinaszerit rohammal háromm oldalról indítja meg a nyugati támadást. Az első ék a balti államok felől tör előre, a második Románián keresztül indul el, a romániai, ploiesti olajkutakat, mint a németek legfontosabb energia utánpótlásának elfoglalásával, a harmadik ék pedig Krakkón keresztül egészen Berlinig hatol. (Volt egy olyan terv, hogy Budapest-Bécs irányába indul el a középső támadás, de a Kárpátok hegygerince késleltette volna a meglepetésszerű lerohanást.)<O

</O

<O

</O

Itt most emlékeztetnem kell a kortársakat, hogy gondolkozzanak el a szovjet elleni háború kezdeti időszakára, az első hónapokban fergetegesen előrenyomuló német hadsereg roppant területi sikereire hivatkozva. Hogyan tudott a német hadsereg a szovjet fronton, az első félévben, történetesen november elejére minden ellenállás nélkül eljutni Moszkváig, szinte légmentesen bekeríteni az ostrom alá vett Leningrádot? Mind e közben végig szovjet munícióval lőve az egyre hátráló szovjet katonai egységeket, akik között többnyire a kézifegyverek kiosztására sem kerülhetett sor, máris százezrek estek hadifogságba a német egységek által bekerítve. A birodalom távoli tájairól késedelmesen útnak indított, későbbi érkezésre időzített hadseregtestek kivagonírozása, harci felfejlődésre való képtelensége miatt mind emberéletben, mind védekezni képtelen hadifoglyokban milliós veszteségeket okozott a szovjet hadviselő fél számára.<O

</O

<O

</O

Mindezek a tények a szovjet történész oknyomozó kutatásait igazolják. A háború első heteiben világosan kiderült, hogy a bolsevista birodalom a nyugati határain semmiféle mélységi védvonalrendszert nem épített ki. Ez tette lehetővé a szinte akadálytalan német területfoglalást. Sztálin és vezérkara a kapitalista nyugat országainak lerohanására összpontosította minden harcászati, stratégiai terveit, és katonai előkészületeit. A támadó jellegű hadfelszerelését {jól kifigyelhető módon) folyamatosan szállította Nyugat-Ukrajnába.<O

</O

<O

</O

Felvetődik a visszatérő kérdés, hogyan történhetett az, hogy a németek a támadás hajnalán rapittyára verték a földön védtelenül, álcázatlanul bevetésre várakozó repülőgépek ezreit? Hogyan jutottak el németek 1942-ben a Don folyóig, hogyan nyomulhattak előre egészen a Kaukázus lábaihoz? Válasz: minden kezdeti fejlemény arra utal, hogy a Szovjetunió egész Európa ellen irányuló katonai agresszióra készült fel. ami véglegesen meghiúsult azon a felforrósodott nyáron.Egyáltalán nem kisebbítve a hatalomra, területszerzése törő német hadvezetés bűneit, de az egyenlő elbírálás érdekében tegyünk fel egy kérdést: Sztálint, a véres kezű szovjet diktátort így utólag megilleti-e a sokat hangoztatott erkölcsi fölény, a jogos önvédelem dicsfényének a glóriája? Annyi történt, hogy az ugyancsak álnok szövetségese túljárt az eszén, és megelőző csapással, a két héttel előbb történt behatolással idegen állam területére, kétség kívül kimerítette az agresszió fogalmát.<O

</O

<O

</O

A JÉGTÖRŐ című első rész, nagy késéssel, néhány évvel ezelőtt megjelent magyarul is, méghozzá a budapesti Kairosz Kiadónál. Ezt a sok részletkérdésre kitérő munkát nem lehet néhány perc alatt kiértékelni, legfeljebb megemlíteni. Feltétlenül el kell olvasni, mint fontos kordokumentumot. Viktor Szuvorov könyvének második része, az „M-NAP", - ez a cím, a tervezett szovjet támadásnak az 1941. július 6-ára kitűzött napjára utal, ugyancsak megjelent már magyarul.<O

</O

Folytatásként hadd idézzek néhány tényt, csak úgy, döbbenetes érdekességképpen a második kötet utolsó fejezetéből, melynek címe: „Megbízott-e Sztálin Hitlerben?" Nem! Játszott vele, mint macska az egérrel. Gondoljunk az 1939. augusztusi Molotov-Ribbentrop paktumra. Annak szellemében a német támadás, az álnok rajtaütés 1939. szeptember elsején kezdődött meg a védtelen Lengyelországgal szemben. Ez lett hivatalosan a második világháború kitörésének a kezdőnapja, kétségtelenül német agresszióval. Lengyelország előre egyeztetett megszállási tervezetét késleltetetten végrehajtva, Sztálin 17 nappal később hatolt be Lengyelország keleti, a paktumban megjelölt, térképen behatárolt területeire, mondván, hogy előbb nem tudott felkészülni a hadmozdulatokra. Ezzel a háttérből, első benyomásra érzékeltette a felháborodott világ előtt, beégette a manipulálható köztudatba, hogy ki is az agresszor, aki kirobbantott a háborút? Hiszen ez a tény magával vonta az angol és franciaa hadüzenet gesztusát Németországgal szemben, habár tényleges hadicselekményekre a lengyelek érdekében egyáltalán nem került sor, csak szemforgató felháborodásra, - viszont a Szovjetunió, az előállt helyzetben, a kész tényekről elterelve a figyelmet, elkerülte a hadba lépést a későbbi szövetségeseivel szemben.<O

</O

<O

</O

Az 1939. augusztusi paktumot követően Németország komoly nyersanyag utánpótlást kapott a Szovjetuniótól, harcászati képességeinek fejlesztésére. A szovjetek hátsó gondolata az volt: ha nem segíti Sztálin Hitlert egy bizonyos szinten, előbb kifulladtak volna a németek a többfrontos háborúban. Nem játszotta volna el a német diktátor a jégtörőhajó szerepét, az európai államok meggyengítését, megosztását illetően, - Sztálin elképzeléseinek megfelelően.<O

</O

<O

</O

Szuvorov titkos levéltárakban folytatott kutatásai során rábukkant a szovjet háborús készülődés programjára. Meglepő, hogy a katonai mozgósítás első lépcsője éppen az 1939. augusztus 23-i német-orosz paktum aláírása előtt négy nappal, augusztus 19-én lépett hatályba, valamint egyúttal beindult a beütemezett fegyverkezési felkészülés felsőbb fokra emelt irama. Az idézett könyv hadtörténész írója kiemelten hangsúlyozza végkövetkeztetésként: ez volt az a nap, amikor Sztálin elindította a második világháborút!<O</O
<O

</O

Az 1939. augusztus huszonharmadikával keltezett Molotov-Ribbentrop paktum aláírása volt az első sikeres szovjet sakkhúzás, kezdeti taktikai győzelem a versenyfutásban, az életrehalálra menő párharcban. Hitlert nem izgatták hozzá eljuttatott, bizalmas híradások a fokozott szovjet fegyverkezésről. Téves fogalmai voltak a szovjet birodalom erőtartalékait, hazafias érzelmekkel mozgósítható emberállományát illetően. Fogalma sem volt az orosz ember lelki beállítottságával, hiszékenységével, hallatlan tűrőképességével kapcsolatban. A szovjet felkészülés befejező szakaszát legalább egy évvel későbbre képzelte el, 1942 nyarára. Mint kiderült, nem okult Napóleon dicstelen oroszországi hadjáratának következményeiből, nem számolt a Tél Tábornok dermesztő erejével, az irdatlan nagy hátországi távolságokkal, az úttalan utakkal. Villámháborúra készült, teljes győzelemre, még az első tél beállta előtt.Sztálin másik álnok húzása az volt (nem az első, és nem utolsó): 1941 .tavaszán sürgetően követelte, hogy minél több üres teherszerelvényt küldjön Hitler, és azokat fokozott ütemben indította útjára gabonával, ércrakományokkal, és egyéb nyersanyagokkal megrakottan, hogy a német vasútvonalak beduguljanak a számára kedvezőnek ítélt támadás időpontjára.<O

</O

Német baklövés volt továbbá, hogy a szerződéses barátság örvén Sztálin szakemberei a helyszínen tanulmányozhatták a német haditechnika fejlesztéseit, hiszen a szükségesnek megfelelő nyersanyaggal hozzájárultak azok megvalósításához. Viszont a szovjet felkészülés lényeges ütőereje a németek előtt ismeretlen maradt, a meghívások halogatott elmaradásával, a felkészületlenség hazug indoklásával. Hitler alul értékelte, Sztálin által a koncepciós perekben, 1938-1939-ben erősen megrostált szovjet tábornoki kar képességeit, a hatalmas birodalom emberi és hadászati tartalékait, lehetőségeit.<O

</O

<O

</O

Későn kapott észbe Hitler, és a két héttel előbb történt, rajtaütésszerű megelőzés a hadüzenet nélküli támadással (amit ő még halogatni akart, de tábornokai sürgetésére tovább nem várt), - csak az első hónapok hadieseményeinél jelentett fergeteges katonai eredményeket, de a világháború végkifejletének alakulását csak késleltethette, de nem roppantotta össze a vörös birodalmat az átmenetileg egyenlőtlen küzdelemben. Akárhogy is váltakozott az első időkben a hadiszerencse, a szovjet birodalom végül jelentős amerikai segítséggel felülkerekedett, és négy év múltán győztesnek érezhette magát, saját népének hallatlan áldozata, végtelenségig fokozott nyomorúsága árán. Hitler 1941. június 22-i orvtámadása révén viszont Európa boldogabbik fele megmenekült a mindent lehengerlő szovjet invázió gyilkos fenyegetésétől, a bolsevista valóság szörnyűséges megtapasztalásától.<O

</O

<O

</O

Csak úgy, összehasonlításképpen emlékezzünk arra, hogy 1941. július elején, a Sztálin számára váratlan és hitszegő, hadüzenet nélküli, a birodalmat megrendítő német invázió előretörésétől megrettenve, milyen pálfordulás következett be a bolsevista ideológiai rendszerre épült államban. Az ateista kommunista vezérek álságos szemforgatással, hirtelen propagandisztikus fordulattal, a határtalanul nagy országban nagy honvédő háborút hirdettek, jól számítva arra, hogy az orosz nép addig elfojtott, üldözött nemzeti érzelmeinek hamvaiból való felébresztésével, a hazafias önfeláldozás erkölcsi kötelességének hirdetésével lehet igazán mozgósítani a harcba küldötteket, a szülőföld védelmére és visszaszerzésére. A háború kitörése előtt 1917-től évtizedeken át az internacionalizmus eszméjét verték az orosz nép fejébe, a hithű hazafiakat kivégzőosztagok elé állították. Amikor beütött a baj, - akkor aztán egy csapásra újra szent lett az orosz föld anyácska. Átmenetileg megnyitották a még működőképessé tehető templomokat, hogy a hívők buzgón vethessék magukra a keresztet a sebtében ácsolt oltárokra visszahelyezett, addig rejtegetett ikonok előtt, mintha helyreállt volt az emberi élet értékrendje, feledve az internacionalizmust, a világ proletárjainak egyesülésének jelszavát! (Nem hiába mondta Lenin elvtárs, hogy a cél szentesíti az eszközt!)Viktor Szuvorov könyvének lényegét dióhéjban összefoglalva, a második világháború kitöréséhez vezető események felvázolása után, a nagyhatalmak álnok sakkjátszmája előttünk feltárult kulisszatitkainak napvilágra kerülésével, most szeretnék a magyar hadseregnek a német oldalon történt második világháborús részvételéről szólni, némi bevezetővel.<O

</O

<O

</O

Az 1944 őszétől 1945 tavaszáig súlyos harcok, szörnyű kegyetlenkedések közepette véghez vitt szovjet megszállást követően a szovjet történészek a magyarságot „bűnös néppé", „utolsó csatlóssá" minősítették a világ szeme előtt, sőt még az „agresszor" bélyegét is ránk sütötték. A bolsevizmussal vegyes pánszláv gyűlölet és bosszú érvényesült a szláv tengerben vergődő magyarsággal szemben. A Szovjetunió, győzelmi mámorában tobzódva jóvátétel címén zsarolta a magyar népgazdaságot, sőt jóvátételi kényszermunka" címén sok százezreket deportáltak Szibéria kietlen tájaira.., fájdalmas nagy számban a biztos kínhalálba kergetve. A magyar nép fizikai és lelki sanyargatásában a nemzet nyakára ültetett moszkovita vazallusok mindenben Sztálin hű kiszolgálói lettek. Megszólalásra késztetett egy kíméletlen véleménynyilvánítás, amikor rádöbbentem arra, hogy miként sugallták a köztudatba az össznépi bűntudatot. Egy alkalommal televíziós riportban feltett kérdésre válaszolva nyilatkoztam a második világháború utáni, - a többi hadviselő felekhez viszonyítva, - a magyarságot ért minden mértéket felülmúló bolsevista megtorlásról, a könyörtelen rabszolgaszedésről hazánkban. A műsorvezető helyreigazítási szándékkal, teljes meggyőződéssel félbeszakított, - és határozottan kijelentette:<O

</O

<O

</O

,A második világháborúba történt belépésünkkel, idegen földre lépve, mi agresszorok lettünk, - a szülőföldjén nagy honvédő háborút folytató Szovjetunió népeivel szemben. Szovjet részről igenis érthető és indokolt volt a háború végkifejletében, különösen a magyarokkal szemben kegyetlenül végrehajtott, fokozott és kiemelkedően nagyszámú fogolyszedés!"<O</O
<O

</O

Nagyon megdöbbentett ez a sommás, ellentmondást nem tűrő kijelentés. Élő műsor lévén, kötött megszólalási lehetőséggel, nem szállhattam vitába az elhangzottakkal.<O

</O

Ha visszaidézzük emlékezetünkben, 1941. júniusának napjait, kétségtelen tény, hogy a magyar kormány és a hadvezetés valóban néhány napon belül csatlakozott hadászati szempontból is a tengelyhatalmakhoz, hadat üzent a Szovjetuniónak. A gyengén felszerelt magyar katonai egységek valóban felzárkóztak a Kárpátokon túli területeken folyó harci cselekményekhez, a hátráló szovjet hadseregtestek nyomában. Feladatuk volt főként a német hadsereg által már elfoglalt területek megszállása, a hadtáp és a hátországi nyugalom biztosítása.<O

</O

<O

</O

A mából a múltba tekintve próbáljunk abba belegondolni, hogy milyen körülmények játszottak közre az elkerülhetetlen döntés, a hadüzenet meghozatalánál. Vajon a magyar kormány készségesen, minden kényszer nélkül, lelkesen csatlakozott a háborús felek, a világuralomra törő az ősellenségek küzdelmébe, a németek oldalán?<O

</O

<O

</O

A trianoni békediktátum megfosztotta hazánkat ütőképes hadsereg fenntartásának a lehetőségétől mind fegyverzet, mind létszám tekintetében. Az 1921-es első véderőtörvény végrehajtása következtében korszerű haditechnika fejlesztése szóba sem jöhetett az ezer sebből vérző, szinte védhetetlen Csonka-Magyarországon. Amikor 1939-ben a második véderőtörvényünk önkényesen áthágta a tarthatatlanná vált trianoni fegyverkezési tilalmat, - a háború már kitörőben volt. Vajon mennyi lehetőségünk, időnk és képességünk volt a felkészülésre, a honvédelem kiépítésére? A földrajzi helyzetünkből kifolyólag az egyre erősödő német nyomás következtében belesodródtunk a népek háborújába, kinyilvánított hadüzenettel. Vajon az utóvédként bevetett kerékpáros hegyivadászoly, vagy az utánpótlást szállító, védtelen lovas szekerek adták nekünk az agresszori magabiztosságot, a motorizált páncélosok, az ismétlő fegyverek háborújában? Adott esetben a terepjáróinkra sebtében felerősítet vékony acéllemezek, - adott esetben, - milyen biztonságot adtak volna a szovjet T34-es páncélosokkal szemben?<O

</O

Hogyan kerülhetett volna az első világháború, az 1919-es kommün, Trianon, majd a gazdaságii világválság után alig eszméletre tért, a katonailag védtelen, ellenségekkel körülvett Magyarország a világhatalomra törő birodalmak árnyékában a számba vehető agresszorok szerepébe?<O

</O

<O

</O

Viktor Szuvorovnak a „nagyok" diplomáciáját leleplező könyve után, amely a két diktátor ádáz vetélkedéséről dokumentáltan részletezve szól, majd az Amerikai Egyesült Államok sok mindent eldöntő beavatkozását is a maga helyén ecseteli. - ki állíthatja, hogy fajsúlyos agresszori szerep jutott nekünk magyaroknak, a második világháború vérzivatarának égzengésében?<O

</O

<O

</O

Egy másik fájó kérdés, mely ugyancsak több szálon futó gondolkodásra serkent. Miért lettünk Hitler csatlósa, méghozzá az utolsókig? Sajnos nem nehéz a valósághű válasz. Két pogány közé ékelődtünk be, és nem volt választásunk sem földrajzi helyzetünknél fogva, sem pedig nemzeti létünk, viszonylagos függetlenségünk időleges megóvása érdekében. Hiszen már 1941-ben komolyan szóba került, és aztán 1944-ben már végképpen eldöntött német megszállás állandó fenyegetettségének árnyékában éltünk.<O

</O

<O

</O

Kiszolgáltatott helyzetünkre jellemző: - állítólag mind Hitler, mind Sztálin a maga idejében kijelentette: a magyarság jövendő sorsa, a Kárpát-medencéből való deportálása az Urál altáji vidékeire - csak vagonkérdés!<O

</O

<O

</O

A felsőbbrendűség büszke öntudatában, a tiszta ártja vér bódulatában élő német birodalom fente a fogát erre az áldott területre. A pánszlávoknak is évszázadok óta útjában vagyunk, tüske a köröm alatt. Ma is vannak, akik terveket szőnek nemzeti megmaradásunk ellen, de ez úttal maradjunk a múlt század eseményeinél.<O

</O

<O

</O

Egy másik, sokat hánytorgatott kérdés: mit kerestünk a háború alatt a Don partjainál? Erre rövid a válasz: Trianon. Bővebben kifejtve: mivel Hitler tisztában volt azzal, hogy az általa nem kedvelt magyarok Nagy-Magyarország álmában és vágyában élnek, kellően mérlegelve az erőviszonyokat, reményekre jogosított fel bennünket egyes elrabolt területek látványos visszacsatolásával, de úgy, hogy azért a szomszédjaink se nagyon berzenkedjenek, sőt titkon a visszarendeződésben reménykedjenek. És mi, - amíg a doni vereség és a német hadvezetés gyalázatos viselkedése a magyar katonákkal szemben, végképpen ki nem ábrándított bennünket, - azt hittük, hogy mind az 1919-ben borzalommal megismert bolsevizmussal való leszámolás, mind a történelmi Magyarország ország talpra állása, az áhított szebb jövendőnk, a szövetséges német hadsereg melletti katonai helytállásunktól függ.<O

</O

<O

</O

Nem folytatom a múltba révedező gondolatsort, inkább kérdéssel zárom mondanivalómat: mikor fogják a magyar történészek szeretett hazánk tragédiájának huszadik századi sorozatát méltóképpen, behatóan kutatni hiteles források alapján, nem pedig a marxista alapokra építkező hazug történelemhamisítás jól kitaposott mezsgyéjén ismételgetni a ránk aggatott címkéket: „bűnös nép", „az utolsó csatlós", - és ehhez hasonló jelzőkkel rombolni nemzeti öntudatunkat?<O

</O

Itt az ideje, hogy felébredjünk hősi múltunkban gyökerező, szebb jövőnk érdekében! Az itt következő lágeri visszaemlékezéseimmel egy kis színes háttér tájékoztatást szeretnék nyújtani olvasóimnak. Talán érdekes lesz, miként csapódtak le a moszkvai felső körökben történtekről szóló értesülések egy politikai börtönlágerben? Megjegyzem, közöttünk sokan voltak, akik magas beosztásból vagy éppenséggel a Kremlből zuhantak le a lágerek világába, és innen a hiteles, első kézből származó értesülések sorozata, persze megbízható kis körben, bizalmasan továbbadva.<O

</O

<O

</O

Sztálint 1941. június 22-én rendkívül fejbe kólintotta paktumos szövetségesének, Hitlernek a hitszegő, hadüzenet nélküli támadása, ez által a küszöbön álló, nagy ívű terveinek összeomlása. A háború kitörésének első napjától folyamatosan úgy leitta magát (vodkával-e vagy erős grúz vörösborral, arról nem szólt a fáma), hogy azt a bizonyos harcra buzdító, nemzeteihez intézett szózatát, melyet úgy kezdett, hogy „Kedves nővéreim, kedves fivéreim" - csak július 3-án tudta elmondani. Akkor hirdette meg a nagy honvédő háborút. (Nekem megvan ez a beszéd hanglemezen, Sztálin eredeti hangjával, a jó erős grúz akcentusával. A hetvenes években kaptam az orosz barátaimtól.)<O

</O

<O

</O

Következő adalék a jogosan postarablónak nevezett (mert az volt!), tele tetovált Sztálinról. Egy azerbajdzsán rabtársam, aki parlamenti (duma) képviselő volt hajdanán, mesélte nekem. 1939-ben látta Sztálint utoljára a háború kitörése előtt, majd legközelebb csak 1946-ban. Az előre nem látott, kockázatokkal járó háború úgy megviselte Joszif Visszarionovicsot, hogy teljesen ősz lett, barázdált arcú, megroggyant öregember. A jelek. szerint még rosszabb indulatú, még gyanakvóbb lett állandó üldözési mániájában, mint volt korábban. Mindenkiben ellenséget tátott, a börtönök csak úgy nyelték az ellene szövött összeesküvések vádlottjait, a felsőbb és alsóbb körökből egyaránt.<O

</O

<O

</O

Őszintén szólva, ha a bárgyú és befolyásolható Roosewelt amerikai elnök nem áll határozottan Sztálin mellé 1942. nyarán, nem támogatja minden eszközzel, szállítóeszközökkel, élelemmel és minden más szükségletekkel, - a németek elhibázott nemzetiségi politikája ellenére, akik alsóbbrendűként kezelték az elfoglalt területek lakosságát, - feltétlenül rajta vesztett volna a nagy tételben játszó kalandorok párharcában. A szovjet nép rájött, hogy ebet gubára cserélne, ha Hitler győz, és fellángolt a partizánháború a németek egyre növekvő utánpótlási hátországában, - akkor inkább jöjjön vissza a régi, de saját rossz diktátor! De mint már mondtam, a két pogány közt vergődő magyar nép mindenhogyan vesztesen került volna ki a végső leszámolásnál, hiszen a trianoni határok visszaállitása a háború előtti állapotok szerint, - sajnos mindenhogyan ezt bizonyítja. És ki tudja, az 1944-es megszállás további megszilárdításával nem tagozódtunk volna-e be a német birodalomba, mint alsóbbrendű kisebbség? Tudom, a történelemben nincsen az, hogy mi történt volna, ha... De a diktatúrák természetrajzából kikövetkeztethető alternatíva.<O

</O

<O

</O

Nekünk, eredetileg külföldi állampolgárságú raboknak, akik a világháború után elhurcolt, több százezres deportáltakból hírmondának túléltük a rabság közel. egy évtizedes, gyötrelemmel teli esztendeit, nagy szerencsénk volt, hogy az esze vesztett diktátort annyira megviselték idegileg az általa egy életen át gerjesztett bel- és külföldi intrikák, a második világháború kezdeti hatalmas veszteségei, a merénylettől való pánikszerű rettegés. Egészségileg időnap előtt, teljesen felőrlődött - és hetvenhárom évesen elvitte az ördög. Csodával határos, nem remélt módon kinyílt előttünk a szabad életbe, a szülőhazánkba vezető út, a kényszermunkatáborok szögesdrót kapuját magunk mögött hagyva!<O

</O

<O

</O

Ehhez a „nem remélt szerencsés fordulathoz", váratlan szabadulásunkhoz egy kis háttér információval szeretnék szolgálni, ugyancsak lágeri szóbeszéddel.<O

</O

1945. tavaszán, amikor érezhetően a végéhez közeledett a háború, szovjet sorstársaink vigasztaltak minket: a háború végén, a győzelmi mámorban, Sztálin kegyelemben részesít titeket, külföldieket minden ítélet ellenére, milyen címen tartana titeket vissza? Véget ért a háború, a köztörvényesek egy szálig amnesztiában részesültek, de a politikai elítéltekről szó sem esett. Akkor mondta nekem a nyikolajevi lágerben, 1945, májusában egy ukrán fiatalasszony: - János, ne várj amnesztiára, mert amíg Sztálin él, a politikaiaknak nincs kegyelem! Igaza volt, minden szava beigazolódott. Aztán a későbbiekben más rabtársaink is lelohasztották vérmes reményeinket, csalóka ábrándjainkat. Ne várjátok Sztálin halálát, a szabadulás reménységében! A grúzok általában igen hosszú életűek, különösen a hegyi grúzok, akik kefiren élnek. Sztálin hegyi grúz volt, mert a családi neve -svili-re végződött: Dzsugasvili. (A városi grúzok név végződése általában. -dze, -idze volt, mint például: Sevardnadze.)<O

</O

<O

</O

Így érthető, hogy a szabadulás reménye nagyon távoli, ködös jövőbe távolodott tőlünk, csak az élni akarás tartotta bennünk a lelket, a pislákoló, kiolthatatlan reménységet!<O

</O

<O

</O

A külföldiek szabadulásának megvalósulásában jelentősen közrejátszott Konrád Adenauer német kancellár felszólítása, melyet a hatalom örököseihez intézett: számoljanak el a még élő honfitársaival, mert igen csak hiányos a hazatértek száma! Ekkor kezdték felülvizsgálni a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságánál, a Legfelsőbb Ügyészségnél a külföldi állampolgárok periratait. Ezt követően, amnesztiának nyilvánított indoklással kezdődött meg a részletekben történő hazaszállítás azon külföldiek számára, akik még elítéltként életben voltak a börtönlágerekben. A büntetésüket letöltöttek, időközben száműzetésbe deportáltak egyelőre nem jöttek számításba. Mivel jómagam elég korán kikerültem a Szovjetunióba, már az első szállítmánnyal hazatérhettem 1953. decemberében.<O

</O

<O

</O

Bízom abban, hogy jelen írásommal elindítok egy gondolkodási folyamatot, és az olvasóim felidézik a napjainkig elhúzódóan, hatvanöt esztendőn át meghamisított történelmi elemzéseket, az iskolai tankönyvek észbontó hazudozásait, azt a tudati rombolást, amit a bolsevista eszme magával hozott hazánkba, és még ma sem butultak ki a fogalmak a múlt történéseit illetően.
<O

</O

<O

</O

Reméljük, hogy a közeljövőben megtörik a varázs, és kinyílnak a szemek a magyar múlt és a jelen valóságaira. Az oktatásügy felelősei megíratják a hiteles magyar irodalom és történelem tankönyveket. Igazat szóló könyvek, tanulmányok jelennek meg. Annak következtében felnő egy öntudatos, nemzeti önazonosságát és a magyarság több évezredes, viharokban bővelkedő, de mégis dicső múltját büszkén vállaló nemzedék, aki az életidegen neoliberális eszméktől elfordulva építi fel az új Magyarországot, - példamutató nemzeti hőseink, ország építő politikusaink igaz példáját követve!

<O

</O

Nagykanizsa, 2010. november 24-én.

<O

</O

Rózsás János<O</O

Horváth Sándor · 2011 Február 23

Felszabadulás

„Felszabadulás"
Mementó az áldozatokért<O</O

Valaki sír az éjszakában,
Vad szél sodor ma könnyeket,
De 45-ben a panasz,
Nem mentett szűzi életet –

Hiába Metró-aluljáró,
Csak egy fénycsík ama ajtó,
Mégsem mehet oda senki,
Melegedni – szenet venni.

Dámák, gyönyörök városa:
Párizs, Budapest, Moszkva,
És lám, így büntet az orosz,
Háború-sújtotta szajha –<O

</O

Jégvirágos hajnalonta
Budapest kapui alatt
Lapult s fagyott meg éhesen –
Hajléktalan fiad kicsukva.

Mint a fagymart, kivert kutya –
Nem várt gyermek, család,
Feleség és meleg szoba,
Csak a nomád, gulág-komád,<O

</O

Akit betakar az orosz tél –
Ó, te szegény, ha újra születnél?
Akkor is csak nagypénteki,
Számkivetett lehetnél?<O

</O

1956’ telén,
Így éltek-haltak a felszabadultak,
Bitófák, kampós, árnyai alatt,
S hiába féltek, nem reméltek –
Mert ha eljött hajnalonta
Áldozatáért a fagy,
Néhányan már nem mozdultak –
Lelkük messze járt,
Talán, ahol örökös nyár
Felnevelte álmaikat –
De itt az utcán, 56-ban,
Minden élőt megmart a fagy:
A holtak némán vicsorogtak,
Mert ugye, egy fagyott arc
Nem mosolyoghat, ha minden árulót –
Holtukban is megátkoztak!

<O

</O

(NTK Horváth Sándor)

....

A katedrális pusztulása

(Luisa Minaud csecsemő halálára)<O

</O

<O

</O

Közelget a világ vége

Törvényt szeg a törvény őre <O

</O

Hiába alkot Júdás népe
Tehetségnek szövőszéket
Katedrálist hét szentségnek –
Rablók dúlják a templomot –<O

</O

Meghalt az Úr! Az ember vétke:
Hogy eltörött az Isten széke –<O

</O

(Ne ródd fel árvák szégyenére!)<O

</O

<O

</O

*

1794. II. 28. Jegyezzük fel a dátumot
Vendée örök emlékére: <O

</O

DUCS-SUR-BOLOGNE – régi mécse<O

</O

Világít a Föld sebére. <O

</O

<O

</O

Izzott a Nap – szinte lángolt:
Gyikos kéz sújtott lihegve –
Még tizenöt napos sem volt
Luise Minoud – és halott. <O

</O

<O

</O

És csak hull a bárány pirosló vére
A bibliás Bűn fekete sebére –
Minden vérvád Káin kezéhez tapad:
Íme az örök Ábeli áldozat!
<O

</O

a

Igen, bűnbak és véráldozat vörös fonala vezet az embertelen élet, baljós bugyraiba – a szenvedés sötét előszobája hazúgsággal, vérváddal van kikövezve – jakobinus cégér a hazugság homlokzaton: L. E. F.<O

</O

NTK HORVÁTH SÁNDOR

---

Hotel szenthymentál 1919-1989
Háború a nemzet ellen<O</O

Szublimált jelen –<O

</O

és mindenütt a sors kiégett roncsai hevernek

lassú létbizonyosság lebben a szerencse árnya felett
emlékeid velünk vannak – nem felednek –
málik ami alul volt – nem történhet meg kétszerezve
töredezett gondolatok szenesednek –
és hullanak a megrepedezett jelenbe !
nem tölti be a múltat a valóság –
valaki mindig sír a zivatarban (sós az eső csöppje)
kitapintható a várakozás mint a tüske
puskacsövek taposó aknák lőporok füstje – mustárgáz
és valami bágyadt virágillat figyelmeztet
a jelenvaló súlya alatt megroppant a Múlt –
a Dolgok mögötti időnek nincs reménye – megfakult
szomorú teremtménye a lét-öröm kihúnyt örökre –
szótalan órák kérgesednek és úsznak át<O

</O

a súlytalan jelenbe – az Apokalypsis lovasai közelednek
szívünk felett egyre vadabb pszichopaták

dobolnak anapeszt ütemet: Ti-ti-tá, ti-ti-tá!
Vér fröccsen a rögre
korán kivérzett létérzés üt a billentyűkre
üres szemű öregek – az Érzés tegnapi vesztesei
surrannak át a ködön – halkan kotorásznak
trianoni (tegnapi elrabolt) sírhelyükön –
a küszöbön telivérek nyerítése szaggatja a csöndet -
amott méhek mézodújába ragadt seregélyek vergődnek –
ma újra kettémetszi széltépte egét a nap:
lassan hasad –
őspatkány televénye rothad a kertek alatt –<O

</O

a fasor vén fái az útra ledőlnek –

folyondár zizeg – a fagyöngy új fogást keres
szublimált jelen üzen a jövőnek – hiába üzen
vértelen haldoklik minden értelem –
mióta elköltözött Isten
(körülmetélt századunk egén nincsen kegyelem)

kusza csillag-pályák alatt <O

</O

podvás csigolyák között zörög a szél

elorozta életünket a pseudo halál
félig mesélt mesék gördülnek alá

szíven talált férfiak tágra nyitott szemmel<O

</O

hullnak nesztelen – a Mennyben<O

</O

reményvesztett sóhajok gyülekeznek<O

</O

szívünket döbbenet szomorítja –<O

</O

minden megtörténhet! Minden! Minden <O

</O

emberöltő letarolja a sarjú mezőket!

Vess számot azzal: Júdásaink a kretének
minden korban visszaéltek a hatalommal!
Léha a szabadkömüves Truman ima
megtörtént Hirosima – és megtörténhet ma újra
a Heródesi téboly – Júda
katlana Irakban és Gázában tombol:
nincs kivétel – nincs segítség?
mint rég újra Rém és Gnóm telepedik mellénk?

A betlehemi kisded gondolatai közt

renyhe árnyként átsuhan egy arc:
Jeanne d’Arc – micsoda örökség!
Akkor hát zárja be kapuját az ég?
(a jézusi próba mégis a miénk!)
Gondoljátok meg! Hiába a sokaság csődület
a csillogó hamis karátos érdek őrület –
csak szeretet ébreszt szeretetet –
a gyertyaláng ismeri a szellemi alázat fuvallatát
s majd hazavezeti az éj eltévedt vándorát –
nincs kiút más –
csak a feltárt és kimondott teljes igazság
töri fel a trianoni polip igát –
Nem kellenek galád csaták
csak tiszta emberi szeretet kell
mely kétezer éve született
a heródesi örök Betlehemben –

.....

Toborzó

<O

</O

Horgad, csattog, száll a régi nóta,
Férfiak indulnak háborúba –
Már nem hívlak szelíden, kedvesen,
Koporsó szegek véreznek bennem – <O

</O

Izzik a harag, izzik lelkesen,
És partszakadtan nő a bosszúvágy!
Minő hatalom, szelleme jajong, <O

</O

S akarja a vérgőzös orgiát? <O

</O

<O

</O

Hold árnyéka hullat könnyet értem,
Dúlt kövek közt, templomok tövében,
Páncélos dörög, halált lövellve,<O

</O

Szentek hívnak sírva Betlehembe. <O

</O

Íme, a téboly, már takaratlan,
Asszonyok, gyermekek omló vére,
Izzik égve, foszforos salakkal,<O

</O

Hollók járta városok terére. <O

</O

<O

</O

Egyetlen Isten ne hagyj magunkra!
Újra horgad a gyűlölet szomja,
Mindig és megint, a régi nóta:
Férfiak indulnak háborúba! <O

</O

És vár a harc, az iszonyat próba, <O

</O

Szűz, halálmenetben lép az útra:
Trallalla, trallalla szól a nóta,
S jajong az özvegyek koszorúja –<O

</O

<O

</O

Zárszót mondani, a halál jön el,<O

</O

Bánattal, gyásszal, stigma jelekkel,
Ne ölj! Int az első parancsolat,<O

</O

S most ifjak hevernek fűzfák alatt.<O

</O

Háború és halál mementója:
Pirosló vér, dicsőség adója,
Árvák és özvegyek légiója -

Uram-Isten! Kiért sír a nóta?<O

</O

(NTK HS: A rontás virágai)

<O

</O

Horváth Sándor · 2011 Március 1

Tavasz

Március, a tavaszt igéri. Március 15, kiemelkedő ünnep népünk történelmi kalendáriumában. A költők érzékeny verseiben, gyakran felzendül a szabadság és a változás reménye. (szerk.)

MÁRCIUS

Kopasz ágakat ostoroz a szél;
kéreg, rög és moccanatlanság
a föld fagycserzett arca,
csak a láthatatlan mélyben
mozdul valami kimondhatatlan
feszítõ lehetõség;
habot ver a patak sietõs vize,
szélkiáltó rikolt a tó fölött,
fiú és leány szeme összevillan,
térdre bukik elõttünk a zsenge sugár;
megmérhetetlen messzeségekbõl
medveálmú horkanásokkal
egyszerre elõviharzik

a megújulás.
<O

</O

FORRADALOM<O</O
<O

</O

Fények nyugtalan surrogása,<O</O
aszaló gond, szótlan szánalom;<O</O
a szegénység zöldellõ penésze<O</O
virágzott, hogy sorsuk eleméssze;<O</O
így kezdõdött a forradalom.<O</O
<O

</O

A messzeségre rátérdelt a csönd,<O</O
a fájdalomra kristálynyugalom;<O</O
szerelmes hitünket szívünk dédelgette,<O</O
néma ajkunk jogos panaszunk perelte;<O</O
így készülõdött a forradalom.<O</O
<O

</O

A tárnák földobták szívüket,<O</O
elámult a gyáva tilalom;<O</O
lüktetõ gyökerek ropogtak,<O</O
vágtázó ménesek dobogtak;<O</O
és közeledett a forradalom.<O</O
<O

</O

Csókkal, öleléssel engesztelõdött<O</O
a sebek mélyén búvó borzalom;<O</O
vigaszból és bizalomból szõtte,<O</O
hívta, sürgette, hittel elõzte<O</O
eszmélõ jövõnket – a forradalom.<O</O
<O

</O

Álmokkal vívódó emberiség,<O</O
csodaszülõ, gyõztes hatalom;<O</O
dübögj, robogj rakétazúgás,<O</O
világölelõ szabadulás<O</O
szülõanyánk: forradalom.<O</O
<O

</O

<O</O
<O

</O

BONTAKOZÁS<O</O
<O

</O

Emléke sincs a zsibbadásnak,<O</O
nyoma sincs már a régi sebnek,<O</O
a gödrökben virágok nyílnak<O</O
és az örömrõl énekelnek.<O</O
Töri a szél a görbe fákat,<O</O
gyöngyseprõvel sepri a vizet,<O</O
a szõke csöndet csörtetõ zaj,<O</O
a nyugalmat mozgás szüli meg.<O</O
Mosolyt ringat a kék messzeség,<O</O
csengõ dal csókolja a szádat,<O</O
a nevetés fehér vitorlája<O</O
békét röptet a fényben utánad.<O</O
<O

</O

<O

</O

SZABADSÁGKÖSZÖNTŐ

<O

</O

Szerelmes Szabadság!<O</O
Te vagy éltetõ hitem szívemig zengõ ragyogása,<O</O
Te vagy a bizonyosság holnapjaim dübörgõ rengetegében,<O</O
Te vagy a fény a szikkadt reménység fakó felhõi mögött,<O</O
Te vagy az ígéret az alvó földnek, a bizakodó magnak,<O</O
és Te vagy az engesztelõ ölelés<O</O
minden</ST1lace megálmodott és elvesztett szépségekért.<O</O
Mert íme, beérett az idõ;<O</O
s az ember csalhatatlanul magára ismert.<O</O
Döng az erõ a hegyek vihar dobolta gerincein,<O</O
szabad áramlással iramlik az élet gyermektiszta vágya,<O</O
zengõ szóval árad az igazság a biztos gondolat útjain erre,<O</O
s a béke teremtõ tüzeit tiszta lobogással<O</O
bizton élteti a gyõztes szerelem.<O</O
Mert az emberiség<O</O
egy boldog élet harmóniáját zengeti sorsa<O</O
orkeszterében,<O</O
amely csak egyetlen karmester intésének<O</O
engedelmeskedik,<O</O
s az ezüst pálca többé ki nem eshet<O</O
a szabadság erõs kezébõl.<O</O
Messze zengenek életünk szépségének tiszta harmóniái,<O</O
s mire a hajnal elsõ madara szárnyat bont a friss ragyogásban,<O</O
mindenki tudja, hol szálltak le a csillagok a csönd tengerében<O</O
és mennyi még elõtte az út.

(Szirmay Endre: Válogatott versek)

Horváth Sándor · 2011 Március 7

Vádirat és ítélet

Vádirat és ítélet
Rózsás János tudósítása.

A szovjet katonai törvényszékek működése a megszállt és porig alázott Magyarországon,
a második világháborút követő leszámolás és rabszolgatoborzások során.

A következő emlékezéseimben visszamegyek abba a távoli ködös múltba, ahol ifjúságom nagy kalandja, a szovjet rabság elkezdődött. Talán érdekes lesz ezt a sajátságos, - áttételesen minden sorstársamat, minden háborús bűnösként ártatlanul elítélt magyar honfitársamat feltétlenül érintő, - tudósításomat elolvasni.
2007. július 20-án váratlan meglepetést ért: levelet kézbesített számomra a postás, melyet Moszkvából küldtek a címemre. A borítékban egy nagyon jelentős irat érkezett hozzám az orosz (óvárosból, - és a tartalmából kiderült: életem alkonyán - részlegesen ugyan- de feltárult előttem egy nagy titok, melyet ez idáig, több mint hat évtized elmúltával, még mindig rejtélyes homály fedett.
Az Oroszországi Föderációs Biztonsági Szolgálattól (A szovjet KGB utódszervezetétől) megkaptam a 3. Ukrán Hadsereg Katonai törvényszéke által 1945. február 6-án két levente társamra és rám kimondott ítélet szövegének a fénymásolatát. A hadbíróság azokban a napokban a Kiskőrös közelében fekvő Páhi községben őrzött vádlottak felett törvénykezett. Az ítélet szövegéből a se oroszul, se magyarul nem tudó ruszin öregasszony töredékes fordításán, szófoszlányain keresztül akkor csak annyi jutott el az értelmünkig, hogy nem lőnek minket agyon.
Most aztán elolvashattam a kézzel, sok helyesírási hibával írott, gyatrán megfogalmazott szűkszavú, valószerűtlen és feltételezéseken alapuló tényközlést. A szabályoknak megfelelően kitörölték az iratból a „tettestársaim" személyi adatait, akikkel, - az addigi gyötrelmek és fenyegetések után, - halálos ítéletre várva ültem a vádlottak padkán. A leventetársaimmal együtt nagy megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy csak tíz évet kaptunk. Szibéria vészt jósló emlegetése még nem jutott el az értelmemig. Azt megértettem, hogy életben hagynak minket, de a reánk váró homályos és sötét jövő látomása a lázasan kavargó gondolataimat még nem foglalkoztatta.

A fontos irat megérkezésének előtörténete: egy moszkvai irodalmár barátom, Ljov Szemjonovics Matvejev, a fejébe vette, hogy addig talpalaz érdekemben, az én nevemben, amíg meg nem küldik nekem az ítélet másolatát. Szorgalmazása következtében még félévvel ezelőtt kitérő választ küldtek nekem a FBSz-től, de most mégis eleget tettek a folyamodványnak. A kísérő levélben azt írták, hogy a 2007. május 31-i beadványomra intézkedtek. (Fogalmam sem volt, hogy a barátom továbbra sem tágított addig, amíg ügyködését siker nem koronázta. Hálából elküldtem neki egy fénymásolatot az iratról: hadd lássa, mit harcolt ki a számomra!)

De nem csak azon lepődtem meg, hogy végre megtudhattam: „milyen népellenes, fasiszta háborús bűnöket követtem el" 18 évesen azért, hogy aztán a szovjet mércével mért enyhe ítéletnek számító tíz évet méltán és jogosan kiérdemeljem, hanem azon is, hogy az ítélet szövegében a tényállás taglalása, a vád indoklása nagyon leegyszerűsített és szűkszavú volt. Semmi vértől csöpögő gaztettek nem kerültek szóba, csak annyival vádoltak, hogy robbantani akartunk, mint diverzánsok, kárt tenni a Vörös Hadseregnek, a német kiképzőtisztek oktatása, parancsai nyomán.
Az emlékirataimban már régen megírtam, hogy az ítélőbíró egy sápadt, sovány (amint most kiderült, egy Govejscsuk nevű, valószínű ukrán származású) alezredes, nagyon fáradtnak és egykedvűnek látszott az ítélet hirdetés során. Az eredeti szöveget olvasva, még így utólag is érződik, hogy futószalagon ment minden, hogy minél több rabszolgát lehessen útnak indítani a birodalom belseje felé.
A legkülönösebb felfedezés az ítélet indoklásában, hogy a társaimmal a szovjet Btk. 58. §. (9) pontja, a diverzió vádja mellett megkaptuk a (2) pont vádemelését: „fegyveres felkelés a rendszer ellen", - mintha a szovjet hazát árultuk volna el. Most már tudom, hogy azért minősülhettünk hazaárulóknak, mert tudtunkon kívül (mely tényállást csak későbbi oknyomozó kutatásaim során ismertem meg) a letartóztatásunkkor automatikusan szovjet állampolgárokká lettünk nyilvánítva, hogy a szovjet bűntető törvénykönyv teljes súlyával vonatkozhasson ránk, minden egyes vádpontja alkalmazható legyen velünk szemben, a peres eljárás során.
Aztán különös érzés fogott el: amit akkor nem értettem, most szóról-szóra elolvashattam. Megtudtam, hogy milyen tájékozatlan, alul képzett vizsgálóbírák foglalkoztak velünk a kihallgatásaink során. Avizsgálati fogság hat hete alatt összeírtak egy tizenhat oldalas jegyzőkönyvet, a vérszegény vádirat összeállításához, és az eredmény semmiben nem hasonlított a valósághoz. Nem csoda, hogy nem tudtuk nekik a rossz tolmácsokon keresztül elmagyarázni, hogy mi is volt a levente mozgalom, hogyan keveredtünk a frontra, amikor a nyilván elvesztett háború végén odadobtak bennünket, fiatal és tapasztalatlan gyerekeket koncnak ( a vádirat szerint önként felajánlva diverzáns és hazaáruló szolgálatainkat a Wehrmachtnak!).
Még szerencse, hogy a hruscsovi enyhülés éveiben, a Szovjetunió Kommunista Pártjának az 1961. októberi XXII-es kongresszusán, a Központi Bizottság által hozott határozat alapján, - amikor a pártonlávüli elítéltekkel kapcsolatban kinyilvánították, hogy ők is politikai megtorlás áldozatai voltak, - ügyeink egyéni kérelemre történt felülvizsgálata során a moszkvai katonai főügyészség végre elismerte, hogy a szovjet katonai törvényszékek annakidején tarthatatlan vádakat soroltak fel a háborús pszichózis, a rabszolgaszedés szorgalmazása közben a háború szeszélyeinek kiszolgáltatott magyar honfitársaink fejére. Így került sor a hivatalos és jogerős rehabilitációs eljárás lefolytatására velünk szemben - a hatvanas évek elején még mindig fennálló kettős állampolgárságunk figyelembe vételével, - szovjet illetőségű állampolgárokkal azonos ügymenetben! Sajátságos tény: a magyar belügyminisztérium csak akkor törölt minket, a szovjetek által elítélteket, a hazai bűnügyi nyilvántartásból, amikor erre Moszkva egy szűkszavú rehabilitációs igazolással jelt adott!
Az a tény, hogy mindenek ellenére idehaza egyesek még manapság is lefasisztáznak bennünket, ártatlanul szenvedett volt rab magyarokat, annak a következménye, hogy a liberálisokká vedlett volt kommunista elvtársak még ma sem hajlandók szembenézni a77al a nemzetárulással,arnikor elődeik a Pártban, a második világháború után a moszkoviták kezére játszották a magyarok százezreit, mint „jóvátételi kényszermunkásokat" - a hadifoglyokat, a malenki robotra hurcolt svábokat, és az ártatlanul elítélteket.

Nagykanizsa, 2007. augusztus 6-án.

somogyi anzix

megjelenésre érett?

érdekes

közömbös

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák