somogyi anzix

Korunk előadásán elpuffannak
Hígult elméjű éjféli dumák
Ívlámpák közt szép-lányok rostokolnak -
Stricik oldalognak lassan tovább.
Ám ha jő a reggel, mondd! mi változik?
A ringyó idő mint ócska bazár
Meggyőz a semmiről és manipulál.
A nincstelen sok pénzről álmodik
De kordon szemétben vajh’ mit talál?
A szív kódját kopogja tanult kezem
Már nem őrzöm féltékeny titkomat -
A Jó, s a Teremtés cinkosa lettem,
Ki harcra hív élőt és holtakat.
Földünk cirkuszporondján puffogtatnak
Értelme nincs Csipolla-szavakat -
Őrület ver tanyát, táncol a ripacs -
És mindent megront - a nagy nyüves semmi,
De a bukást nem látja meg senki.
Eláraszt a tengernyi rosszakarat
És terror nyomul a lámpák alatt,
A szívek kódját tördeli a nincsen –
De él a remény, míg velünk az Isten.

március idusán

Megsebzett nemzet
(Októbertől Márciusig)

A nyershús és a zúzott, véres csontok,
október roppant boszorkánykonyháján
sírva szétszórattak hazánk udvarán -
soha nem feledheti, aki ott volt,
amikor a meggyalázott, szétdúlt karám
árpádsávos népe lobogót bontott.
Oh, hogy szeretem, amikor megszólal
a diadalmas szellem Pesten – látván,
kordonok között a hamis bálvány
bordélynál undokabb, nyüves szavakkal
köpködi a megszentelt szemöldökfát -
A metélt hazán, véres, ősi kolonc
kecskefeje trónol – még él a moloch,
ám a gonosz gáncs, már nem nyer több csatát.

Megsebzett nemzet
Októbertől Márciusig

A nyershús és a zúzott, véres csontok,
október roppant boszorkánykonyháján
sírva szétszórattak hazánk udvarán -
soha nem feledheti, aki ott volt,
amikor a meggyalázott, szétdúlt karám
árpádsávos népe lobogót bontott.
Oh, hogy szeretem, amikor megszólal
a diadalmas szellem Pesten – látván,
kordonok között a hamis bálvány
bordélynál undokabb, nyüves szavakkal
köpködi a megszentelt szemöldökfát -
A metélt hazán, véres, ősi kolonc
kecskefeje trónol – még él a moloch,
ám a gonosz gáncs, már nem nyer több csatát.

legenda



Kezdetekben volt a rózsaujjú hajnal
Ártatlansága szőtt reményeket
A szív virága felfakadt a dalban
Káin s Ábel még békén élhetett -

A kezdetekben nem volt hangos sírás
A jaj vetése még csak kivirult
S bár égett szemében a pogány-világ
Az oltár előtt mégis leborult -

Ám hamar vége lett a kezdeteknek
A Templom ősi népe elbukott
De rabja maradt élete a könnynek
Mit Káinként szemében hordozott.

Lelkében dúlt a babiloni selma
A kéj-sóváros lárva arc felett
Hatalmas volt a csábító legenda
Bűn és Félelem rajzolt reá jegyet -

Azóta is a rontás útját járja
Pénzt harácsol, s hazátlan bolyong
Űzi-hajtja lényét Mammon világa
Mit hasonmása rég lelkébe font.

A klón gonosz kiáltása most a rassz…
Mi hozzá tapad, megmérgez mindent
Szétrágja életed e sisera had
Aki rémálmában legyőzi Istent
És sátáni dúvadként megugat…

Ki az ki poklok mélyére zuhant?
Amikor testvérét likvidálta?
És nem talált a homályból kiutat?
Hiába rejti emberi álca…

Ugye ismered őt? – fenyeget, sugall
Követel, szövi hálóját, éket ver
És a történelem zavarosában
Így él hasznát lesve mindig éberen -

Bölcsesség, belátás, értelem – ugyan?
Bár jól tudja, mit mond a Biblia:
Cselekedetek szerint ítél Isten…
De szívében menyország-álom nincsen

Örök harcban áll a Föld népeivel…

legenda

!

legenda

!

<DIR><DIR><DIR>Reggeli üdvözlet

Kitárult tündöklőn a reggel -
beszéltem ezüst levelekkel,
varázslat hullott rám a csendben
és egyszer csak átkarolt Isten -

Ünneppel várt rám – kegyelemmel,
én mégis könnybe lábadt szemmel
láttam, mint tükröződik bennem
jó és sok rossz - élet-terhem.

Uram, Isten, - kérdem, leverten,
hol vagyok én, e tündöklésben?
“A hitet nem kell megfejtened,
csak add a szíved, majd ő vezet -

Mind megtalál, ki engem keres,
az út: türelem és szeretet.”



</DIR></DIR></DIR>

húsvét



Jöttem általdöfve – s csak harmadnapon
Nyit ajtót az éjféli telihold –
Csodára vágyva gyermekek születnek
Nem kérdve a Reményt, hol kóborolt?

És jöttem általdöfve – rút szavakkal –
Ajtót mutatva: “Ki vagy Te Bolond?”
És mert megölték lelkét a világnak
A Júdás most is Jézust káromol.

Jöttem, árulást, bűnöket feledve,
Mert a Megtöretett feloldozott –
Veletek együtt – megtisztult lélekkel
Áldva az Urat és a Templomot –

Jöttem új életért – Jézusra várva -
Jöttem a húsvéti feltámadásra –

Boldog Húsvétot

Minden Kedves Látogatónak Boldog Húsvéti Ünnepet kivánok,
szeretettel, A.

Szépnek találom a verseid. Különösen a Téli reggel tetszik. Van valami Arany János és Nagy László sugallatából benne. Különösek a szóképek és alakzatok is.
Üdv. Zsozefin

levél

Kedves Zsozefin,
köszönöm megtisztelő szavait,
igaza van, számomra komoly dolog a versírás, s így a kritikai vélemény éltető lendületet ad -
húsvéti kézcsókkal, alex

<DIR><DIR><DIR><DIR>Már rég kihajoltak


<DIR><DIR><DIR>Nem tudjátok,
hogy Isten temploma vagytok,
és szent lelke lakozik bennetek?
Pál 1. levele a kor.


</DIR></DIR></DIR>
Ki mondja meg, milyen utakról
Közelít feléd, s mutatja meg magát,
A csapongó
Képzelet hordozta igazság?

Szavaknak, ugye Te nem hiszel?
Hisz’ a hangok, mindig elámítanak,
S az értelem
Sánta kutyái megugatnak.

Káprázat bűvöli el szemed:
Kontakt-, állhatatos, lárva-mosolyok,
A jéghideg
Önzések résein, kivillog.

Alpári lóvásár folyik itt,
Hát ne szórj közéjük drágagyöngyöket!
A gaz virít,
A pimasz meglopja életed.

Kufárok sürögnek, forognak,
S a szeretet kútjai elapadnak:
Elárvulnak
A Jók, szívünk magára marad

Lármás lócsiszárok ágállnak,
Hamis-kutyák csaholnak, de Te ne félj!
Szíved igaz,
Majd elvezet hozzánk, és megért.

Sokan vagytok már, jövőtöket
Másra ne bízzátok, csak zörgessetek!
S a szívetek,
Egymáshoz közel, majd megpihen.

Őrizzétek tisztán szemetek,
S lássátok meg végre, milyen a világ!
Hol az ember
Bambán ballag balsorsa után.

Már rég kihajoltak elétek
A rózsák, és a szelíd szép mosolyok,
A tiétek,
Vegyétek el, mit Jézus néktek adott!


</DIR></DIR></DIR></DIR>

<DIR><DIR><DIR><DIR>Régi adóság

Tartalom és forma mit sem ér,
Ha nem zenél a vers szeszéllyel–
Kopog sántán a vak okosság,
Álnok szentség huhog belőle.

Tál lencsén lopják el életünk,
Bankharács és uzsora kamat,
Bezár posta, kórház, iskola,
S a népnek nincs egy hangos szava.

Játszik velünk a vírus csillag,
Che-guewarával életre kelt,
Kripto-komcsik koldusa leszünk,
De ez már senkit nem érdekel…

Nyakunkra ülnek új tatárok,
Béklyóba verik, aki hallgat,
Olcsón adják a szolgaságot -
Segítsetek, Ti elnyomottak!

Jaj! Nem lehet már tovább várni,
Öl a Mammon diktatúra,
Szipoly és harács készen állnak
A nemzetvesztő háborúra.

Segítsetek, Ti elhagyottak!
Sorsos szegények, örök árvák,
Vegyük vissza mit elraboltak
A gengszter váltó metélt sáskák.

Mutassunk példát a világnak,
Szellemmel párosul a jóság,
Esélyt adunk az igazaknak,

</DIR></DIR><DIR><DIR>
És erőre kap Magyarország…












</DIR></DIR></DIR></DIR>

Őrizd meg!


Őrizd meg magadnak kristály fényű csöndem!
Karold át meztelen, menekülő testem!
Csillag szólít immár, értem jönnek hamar,
Elmegyek, mielőtt az új hó betakar.

Álmodom sarjadó, sok-hangú-kék csendben,
Hűségem mély folyó, szeretni visz engem.
Akkor hát csak rajta! Nincs mi visszatartson –
Holnap már késő lesz, túl a másik parton.

Elhagyom, tűnjön el a világ porondja,
Nem leszek sajduló sejtések bolondja.
Őrizz örök Szépség! Szerelmek koldusa –
Rakjon fejfát fölém álmaim asszonya!

Időm betelt – tudom a kimondhatatlant -
Utam égi fénye, a verssel elillant…

<DIR><DIR><DIR>Új kor

Érték és pénz helyet cseréltek,
Elűzték templomából a Jót.
Új papja akkor lesz a fénynek,
Ha megtisztul majd bennünk a szó.
Ne engedd hát, hogy megrontsanak:
Drog-fesztivál és meleg-terep,
Thalk shaw-szerep – és mi lesz holnap?
Pénz urak majd eljátszák neked.
Film, csillogás és foncsor beszéd
Elhírdeti minden a tiéd!
Csapdát állít ma szemed, s füled -
De ne veszítsd el józan eszed!
<DIR>A szív királya légy, ki szeret,
Így hírdesd a Jót, s az Életet!
</DIR></DIR></DIR></DIR>

HIDRA

szétesett a meseország
nincs már többé hazafutás -
mesemalom...
zsibbadtan zakatol a vágy-
ököl-debil valóság dobog a karzaton
elmaradt a népkegyelmű forradalom
és amott a színpadon egy agyrém
III/II-es Lucifer agitál...

elviselhetetlen a valóság hangneme
gólyalábakon sétál a gonosz tandeme
émelyítő a tikkadt nyár fekete levese
vörös gyalu, bisqu-vérzett, körül metélt cibere,
harmadnapon kelt káposzta rongy-ritkós levele
úszik a Dunán - erjed a bab,
perzsel a pokoli nap, bűzlik a mocsár
Meghalt Kádár, az utolsó
budai helytartó, moszkovita barbár!

...itt van május elseje
énekszó és tánc köszöntse...!
meghasadt a kripta -
a szabadkőműves stigma,
a trükkös tökös sörös hidra
és a szajha szabadság veres gyermeke -
szellemét, ötágú lencsén vajh ki nevelte?

ohó?!
sarjad a bűn magja
bűzlik a hazugság tengere...
haldoklik az igazság napja...
elnyel a hab;
no és? böfög a zsidány...
no lám, az új irány...
ez is egy demokrácia-stigma...
minden bokor mögött
ott lapul egy pálfordult, kommenista -
.
ha...ha, ha
jó' van-na..
.
mindenki tudja, mit ér
egy baba-budáni barackpárti bazsa-dinka...
cucilista

A bánat napján...

Napjaink múlnak...

<O😛</O😛1.<O😛</O😛
A tűz házában, világok gyúlnak,<O😛</O😛
a bánat napján nem beszél az ember,<O😛</O😛
halhatatlan, elveszített lelkeinkkel.<O😛</O😛
<O😛</O😛

Szüntelen őrölnek a malomkövek,<O😛</O😛
porszemet, időt, megcsúfolt életet,<O😛</O😛
minden, ami nem lázad, ősz lesz és öreg.<O😛</O😛
<O😛</O😛

Hallgatok, amíg megértem,<O😛</O😛
mi végre mindez itt a földön,<O😛</O😛
mert a tűz-házában megéghet az ember -<O😛</O😛
<O😛</O😛

Nincs menekülés, törik szakad –<O😛</O😛
tanú nem maradhat – lesújt a fegyver,<O😛</O😛
és a bánat napján meghalhat az ember.<O😛</O😛
<O😛</O😛

2.
Felépült a halálos hekatomba,
Már minden puska csőre töltve, <O😛</O😛
Rajtunk a kerge-láz félelem nyakörve.

Már minden hazugság bomba kioldva,<O😛</O😛
Holokauszt lángokon - nyelvet öltve,
Izzik a gyűlölet gyújtó-zsinórja.<O😛</O😛
<O😛</O😛

A szűz házában vár az Isten,<O😛</O😛
Megváltatlan pokolraszánt lelkeinkkel,<O😛</O😛
Az egyetlent keresi, aki őt ismeri.<O😛</O😛

Egy napért is…<O😛</O😛
(Bura Adriana)
<O😛</O😛
<O😛</O😛
Egy napért is érdemes élni,<O😛</O😛
Nagy léptekkel jár bennem a fény,<O😛</O😛
Tán jól érzi magát idebenn,<O😛</O😛
Azért suttogja, ünnep a lét,<O😛</O😛
Ha bennem a bánat elpihen –<O😛</O😛
<O😛</O😛

Mécset gyújtottam kora reggel,<O😛</O😛
Szél motozott a sziklák között,<O😛</O😛
Lassan éber magamra leltem,<O😛</O😛
Bár könnyeztem s káprázat gyötört,<O😛</O😛
Megértettem, mit súg a lelkem –<O😛</O😛
Mondd el, mi roppant kincs az élet -<O😛</O😛
Oly rég keresem határait,<O😛</O😛
Latra teszem a mindenséget,<O😛</O😛
S látom, amit lát az angyal is, <O😛</O😛
Mikor a fények, égig érnek...<O😛</O😛
<O😛</O😛

Nincs fontosabb, el kell mondani,<O😛</O😛
Minden nap kezdet, s nem tudhatod,<O😛</O😛
A sorsos élet hová vezet -<O😛</O😛
Egy napért is érdemes élni,<O😛</O😛
Valaki rád vár, téged keres,<O😛</O😛
Nyiss ajtót, s meglátod Kedvesed,<O😛</O😛
Köszöntsd Őt, szivét hozta el neked!<O😛</O😛
<O😛</O😛

Értesítés

Kedves T. Látogatók,

érdekes kezdeményezésről olvashatni az alábbi címen:

http://www.elsokotetmuhely.hu

Az EKM felhívása Guba József tolmácsolásában:
Egy virtuális város építésébe kezdtünk, amelybe tehetséges embereket várunk lakónak. Egy tehetséges ember a perifériáján van ennek a társadalomnak. Még tíz vagy száz is. De százezer? Vagy millió? Ha elég sok lakó lesz, akkor a Városnak a tehetség alapján fog működni. Olyan Várost szeretnénk, amiben otthon érzik magukat tehetséges emberek.
Nézz körül és költözz be!
A Városnak szüksége van rád, építsük fel együtt!

Üdv.alex

Karácsony

Advent

szóbuborék száll
hazugság felhők között -
szép egyetlenem -

hív az újjászületés -
csillag leszel, s szerelem

üdvözlettel: alex