Orbán Viktor, aki alig öt és fél évvel ezelőtt még büszkén számolt be az általa Brüsszelben kiosztott „kokikról és sallerekről”, mára – saját szavaival – „politikai zsarolás áldozata” lett. Az egykori győző ma politikai hulla, aki már mindenütt és mindenki számára kolonc, de a legnagyobb tehertétel a hazájának, amely euró milliárdokban mérhető károkat köszönhet a saját kormányfője bátor, de inkább vak politikájának.
Sokan ismerik a viccet a lóról, amelyik a teherbírási próbánál az utána kötött szekérrel a falnak megy a vásárban. A vádra, hogy a ló vak, a kupec azzal válaszol, hogy nem vak az a ló, csak bátor. Mintha így járt volna a magyar kormányfő is, aki hosszú éveken át a bátor brüsszeli faltörő kost játszotta orosz és kínai érdekek szolgálatában, és most áldozatnak állítja be magát, amiért az általa Magyarország ellenségének kikiáltott Európai Unió, az európai nagyhatalmak visszaadják a kokikat és a sallereket.
Milyen zseniális államfő az, aki nyilvánosan bevallani kényszerül, hogy zsarolják, ami azt jelenti, hogy a másik félnek olyasmi van a kezében – jelen esetben euró milliárdok –, amelyeket visszatartani képes, és ezzel kényszerhelyzetbe hozza egy ország kormányfőjét, aki – bár senki tőle nem kérte, semmi oka nem volt – homofób törvénnyel provokálta a nyugatot, bár – az igazság az – nem ezért tartja vissza az EU a Magyarországnak járó pénzeket, hanem azért, mert azok jelentős részét a magyar politikai elit, mindenekelőtt a kormányfő ellopja, nem azokhoz kerül, akiknek azt Brüsszel szánja, továbbá azért, mert a magyar kormány gyorsvonati sebességgel felszámolta az európai liberális demokratikus modellt a saját országában.
Orbán és bűnszervezete azért találta ki a gyermekvédelmi törvényt mint a nyugati, Magyarországot sújtó szankciók állítólagos okozóját, hogy elkendőzze a valódi okot, azt, hogy betelt a pohár, az unió tagországainak vezetői nem kívánják a saját adófizetőik pénzét Mészáros Lőrinc és rajta keresztül a magyar kormányfő zsebébe önteni, nem akarják az állítólagos magyar nemzeti nagytőke felhizlalását finanszírozni, főleg amikor azt látják, hogy a kedvezményezett Magyarország vezetője nem az EU és a nyugati szövetségesei mellett áll ki a nemzetközi konfliktusokban, hanem Oroszország és Kína érdekeit tartja szem előtt.
Persze Orbán igazán azért van bajban, mert nem egy oldalról zsarolják, hanem Kína és Oroszország is szorosra húzza a gyeplőt, amelynek a végén a magyar kormányfő rágja a zablát. Moszkva és Peking szolgálata sem önkéntes véradás, hanem kényszerpálya, amire a magyar kormányfő saját magát vezérelte, amikor az úgynevezett keleti nyitás politikáját beindítva és azt minden ellenszél ellenére fenntartva olyan államokhoz igyekszik kötni Magyarország szekerét gazdaságilag és politikailag, amelyek lassan nyílt katonai konfliktusba keveredni látszanak az egész nyugati világgal. Kína Tajvan ügyében és a saját kisebbsége elnyomása miatt, Oroszország az Ukrajna ellen elkövetett eddigi és előkészületben lévő agressziója, valamint az egykori Szovjetuniót idéző nagyhatalmi álmai következtében.
Orbán egy ország nevében folytatott bátornak álcázott „vak ló” politikát, amellyel falba ütközött. Az ország falnak vezetett szekérében okozott kárt a magyar lakosság fogja megfizetni. Az Emmanuel Macron francia elnök által Budapesten hétfőn megerősített nyugati válasz a magyarországi demokráciadeficitre – vagyis az újraindítási segély visszatartása – nem az ország népét kívánja sújtani, hanem csak a magyar kormányt és annak elmeháborodott, tehetségtelen politikai vezetőjét, aki néhány év alatt vakrepülésben el tudta érni, hogy az EU-tagország Magyarország Európa páriája legyen, hogy saját szövetségesei büntessék árulásáért, az európai és a nyugati demokratikus normák leépítéséért.
Orbán elkeseredett kísérletei, hogy Oroszországban és Kínában találjon szövetségest az Európai Unió elleni politikájához, vagy hogy az európai szélsőjobbhoz csapódva hozzon létre olyan európai erőteret, amely megsokszorozva saját befolyását védőernyőt nyújthatna ahhoz, hogy megvalósíthassa a már félig véghez is vitt célját, azt, hogy Magyarországot saját birtokaként kormányozhassa, a hozzá tartozó tízmillió hűbéressel együtt, eddig nem vezetett sikerre. Nem jött létre az áhított szélsőjobb európai összefogás, amelyben menedékre lelt volna azután, hogy kiderült, az európai kereszténydemokratákkal, az Európai Néppárttal egy csónakban evezve nem kormányozhatja országát kénye-kedve szerint.
Orbánt keletről és nyugatról zsarolják. Kutyaszorítóban van, de nála is rosszabb helyzetbe került Magyarország. Most, hogy világosan láthatóvá vált, hová vezet a bátor, de inkább vak magyar kormányfő ámokfutása, a magyar népen, a magyar demokratikus erőkön a sor, hogy eltakarítsák az útból Orbánt és rezsimjét, hogy visszaállítsák az országot arra a pályára, amit nem önszántából, a saját érdekeivel ellentétben hagyott el.
Ha ez a pályamódosítás elmarad, hazánk megint a rossz oldalon találhatja magát, hogy a kelet-nyugati konfrontációban a diktatórikus rezsimek szövetségeseként egy újabbal gazdagítsa eddigi, tragikus és az országot vezető mindenkori jobboldali elitek hibájából bekövetkezett történelmi léptékű, tragikus vereségeinek számát. x
Zsebesi Zsolt
Sokan ismerik a viccet a lóról, amelyik a teherbírási próbánál az utána kötött szekérrel a falnak megy a vásárban. A vádra, hogy a ló vak, a kupec azzal válaszol, hogy nem vak az a ló, csak bátor. Mintha így járt volna a magyar kormányfő is, aki hosszú éveken át a bátor brüsszeli faltörő kost játszotta orosz és kínai érdekek szolgálatában, és most áldozatnak állítja be magát, amiért az általa Magyarország ellenségének kikiáltott Európai Unió, az európai nagyhatalmak visszaadják a kokikat és a sallereket.
Milyen zseniális államfő az, aki nyilvánosan bevallani kényszerül, hogy zsarolják, ami azt jelenti, hogy a másik félnek olyasmi van a kezében – jelen esetben euró milliárdok –, amelyeket visszatartani képes, és ezzel kényszerhelyzetbe hozza egy ország kormányfőjét, aki – bár senki tőle nem kérte, semmi oka nem volt – homofób törvénnyel provokálta a nyugatot, bár – az igazság az – nem ezért tartja vissza az EU a Magyarországnak járó pénzeket, hanem azért, mert azok jelentős részét a magyar politikai elit, mindenekelőtt a kormányfő ellopja, nem azokhoz kerül, akiknek azt Brüsszel szánja, továbbá azért, mert a magyar kormány gyorsvonati sebességgel felszámolta az európai liberális demokratikus modellt a saját országában.
Orbán és bűnszervezete azért találta ki a gyermekvédelmi törvényt mint a nyugati, Magyarországot sújtó szankciók állítólagos okozóját, hogy elkendőzze a valódi okot, azt, hogy betelt a pohár, az unió tagországainak vezetői nem kívánják a saját adófizetőik pénzét Mészáros Lőrinc és rajta keresztül a magyar kormányfő zsebébe önteni, nem akarják az állítólagos magyar nemzeti nagytőke felhizlalását finanszírozni, főleg amikor azt látják, hogy a kedvezményezett Magyarország vezetője nem az EU és a nyugati szövetségesei mellett áll ki a nemzetközi konfliktusokban, hanem Oroszország és Kína érdekeit tartja szem előtt.
Persze Orbán igazán azért van bajban, mert nem egy oldalról zsarolják, hanem Kína és Oroszország is szorosra húzza a gyeplőt, amelynek a végén a magyar kormányfő rágja a zablát. Moszkva és Peking szolgálata sem önkéntes véradás, hanem kényszerpálya, amire a magyar kormányfő saját magát vezérelte, amikor az úgynevezett keleti nyitás politikáját beindítva és azt minden ellenszél ellenére fenntartva olyan államokhoz igyekszik kötni Magyarország szekerét gazdaságilag és politikailag, amelyek lassan nyílt katonai konfliktusba keveredni látszanak az egész nyugati világgal. Kína Tajvan ügyében és a saját kisebbsége elnyomása miatt, Oroszország az Ukrajna ellen elkövetett eddigi és előkészületben lévő agressziója, valamint az egykori Szovjetuniót idéző nagyhatalmi álmai következtében.
Orbán egy ország nevében folytatott bátornak álcázott „vak ló” politikát, amellyel falba ütközött. Az ország falnak vezetett szekérében okozott kárt a magyar lakosság fogja megfizetni. Az Emmanuel Macron francia elnök által Budapesten hétfőn megerősített nyugati válasz a magyarországi demokráciadeficitre – vagyis az újraindítási segély visszatartása – nem az ország népét kívánja sújtani, hanem csak a magyar kormányt és annak elmeháborodott, tehetségtelen politikai vezetőjét, aki néhány év alatt vakrepülésben el tudta érni, hogy az EU-tagország Magyarország Európa páriája legyen, hogy saját szövetségesei büntessék árulásáért, az európai és a nyugati demokratikus normák leépítéséért.
Orbán elkeseredett kísérletei, hogy Oroszországban és Kínában találjon szövetségest az Európai Unió elleni politikájához, vagy hogy az európai szélsőjobbhoz csapódva hozzon létre olyan európai erőteret, amely megsokszorozva saját befolyását védőernyőt nyújthatna ahhoz, hogy megvalósíthassa a már félig véghez is vitt célját, azt, hogy Magyarországot saját birtokaként kormányozhassa, a hozzá tartozó tízmillió hűbéressel együtt, eddig nem vezetett sikerre. Nem jött létre az áhított szélsőjobb európai összefogás, amelyben menedékre lelt volna azután, hogy kiderült, az európai kereszténydemokratákkal, az Európai Néppárttal egy csónakban evezve nem kormányozhatja országát kénye-kedve szerint.
Orbánt keletről és nyugatról zsarolják. Kutyaszorítóban van, de nála is rosszabb helyzetbe került Magyarország. Most, hogy világosan láthatóvá vált, hová vezet a bátor, de inkább vak magyar kormányfő ámokfutása, a magyar népen, a magyar demokratikus erőkön a sor, hogy eltakarítsák az útból Orbánt és rezsimjét, hogy visszaállítsák az országot arra a pályára, amit nem önszántából, a saját érdekeivel ellentétben hagyott el.
Ha ez a pályamódosítás elmarad, hazánk megint a rossz oldalon találhatja magát, hogy a kelet-nyugati konfrontációban a diktatórikus rezsimek szövetségeseként egy újabbal gazdagítsa eddigi, tragikus és az országot vezető mindenkori jobboldali elitek hibájából bekövetkezett történelmi léptékű, tragikus vereségeinek számát. x
Zsebesi Zsolt
