Szegény cicó! Nem tudom ni van ezzel a világgal, már a macskák kilenc élete sem kilenc.
Az én férjem állatorvos volt és mindig mondta, hogy szinte csak az a cica nem gyógyul meg akár injekció nélkül is, amit már teljesen kilapít az úthenger. Ma meg már marékszám adhatod neki a gyógyszert, úgy mint az embereknek. Mi a baja szegénynek?
Ezek szerint várhatom az önjáró fünyírómat az Univerzumtól?:mrgreen: Ilyent szerintem még úgysem rendeltek tőle sosem.
Ez nagyon édes!!
Rendes gazdinak így is kell viselkedni, de a rendes nagyinak is. Ugyanis erről a történetről a kisunokám jutott eszembe, hogy én is ugyanígy viselkedtem vele amikor rosszat csinált, mint te a kutyussal.
Történt ugyanis, hogy ketten voltunk, én főztem és ő "segített" nekem egy székről, amin állt mellettem. A nagy összeöntözgetésnél leejtett egy nagyobb üvegedényt, ami ripityára tört és amíg én a romokat takarítottam, hogy nehogy belelépjen valami szilánkba és egy percre nem figyeltem rá, beleöntött az éppen elkészült húslevesbe egy pohár fekete zabkávét. :5:
Őszintén szólva felment bennem a pumpa kissé és valószínűleg csúnyán nézhettem. :mrgreen: A kisasszony mérgesen lemászott a székről és otthagyott a konyhába. Kis idővel, amikor a vérnyomásom stabilizálódott feltűnt, hogy milyen csend van a szobában.
Na, akkor utánamentem és megvigasztaltam. Megenyhült irányomban, úgyhogy úgy döntött "megbocsájt".:mrgreen: