Szuhanics Albert versei

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 November 17

• #681

Ezüst híd​

Szőke Tisza csöndes vizén ring a csónakom
lassan húzom az evezőm, édes angyalom
Lemenő nap tükröződik szép szemedben már
az én szívem mégis egyre hevesebben jár.​

Csillagos a Tisza vize, biztat engemet,
amíg neked szerelmemről vallomást teszek.
Ahány csillag megcsillan a hullám tetején,
mindannyiszor megvallom azt, hogy szeretlek én.​

Pecsételem csókjaimmal, mert elszáll a szó,
csak te vagy ki e világon én hozzám való.
Az én lelkem olyan árva, mint egy rab madár,
majd meghasad kicsi szívem, kalitkában jár.​

Ám amikor közeledik karcsú alakod
kinyit már a vágy sóhaja minden lakatot.
Szabadon az égre röppen, köröz odafenn,
csodás szárnyon röpíti a forró szerelem.​

Itt a Tiszán ring csónakom, lágyan remegve,
elrebegem szívem vágyát csókra epedve.
Kezem reszket, oly jó veled, ez a szerelem,
azt akarom, mindörökre maradjál velem!​

Csillagok a Tisza vizén lágyan ringanak
átölelem ezüst fényben karcsú derekad.
A Hold fénye felhők között kacsintgat felénk,
hidat vetít a túlpartig ragyogva elénk.​

Debrecen, 2009. 11. 16. ​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 November 19

• #682

Katalin napi köszöntő​

Katalinnak viszünk ma virágot,
jellemző rá tisztaság, erény.
Születéskor ki e nevet kapja,
vezérli azt mindig új remény.​

Ő igaz nő, tudja is a világ,
mily hűséges, boldog, Katalin,
Odaadó jelleme van neki,
segítene mindig valakin.​

Mert Katácska sohasem butácska,
okos ő és szemre való ám.
Kati huncut, de lényéből árad,
hogy Katóka jóra való lány.​

Katust nagyon szereti is apus,
dorombol ő, mint egy kiscica.
Szerelméhez hozzá bújik féltőn,
ugye fiúk, ilyen Katica?​

Ma köszöntjük Katalinok napján,
Katerinát, Ketrint, Katikát,
Családtagunk, rokonunk ő nekünk,
nélkülük nem teljes a világ!​

Szomszédunk is Katus néni olykor,
nagy énekes, Cárnő is lehet.
Köszöntöm ma mindegyik Katinkát,
szívemből, ki visel ily nevet!​

Debrecen, 2009. 11. 17.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 November 21

• #683

​

A veréb​

A verébnek nincs sapkája,
Ilyen madár a veréb.
Nem köt neki anyukája,
hogy megvédje kis fejét.​

Piros sál sincs a nyakában,
rátekerve, csibészen.
Hogy egy veréb tüszkölt volna,
ilyenre nem emlékszem.​

A verébnek nincs csizmája,
így kapcát sem használhat.
Még sem fázik meg mezítláb,
nagy hóban is ugrálhat.​

Ha nem hiszed, nézd meg nyomát,
arra járt a kis veréb.
Csizma nélkül pucér lábbal,
néhány órával elébb.​

A verébnek nincs kottája,
ő nem énekes madár.
De csipogni azért még tud,
reggelente hallom ám!​

Szürke öltönye van neki,
mégis nagyon szeretem.
Erkélyünkön magot is kap
az én kedvenc verebem.​

Debrecen, 2009. 10. 20.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 November 22

• #684

Tótágas​

Tótágast állt a világ,
lenn a Nap és fenn a Föld.
Örök törvény fejre állt,
mely időktől örökölt.​

Dudvává vált az igaz,
joggal írtja a gonosz.
Tán nemes lett most a gaz,
mikor mindent eloroz?​

Dicsőség a hazugság,
máglyán ég a becsület.
Kik kerülik a munkát,
eloroznák lelkünket.​

Csapjál csalni, lopni fel,
s döngetheted melledet.
Mert ezeknek birka kell,
ember-szavad nem lehet!​

Húzd meg nadrág szíjadat,
megszorítás vár reád.
Bégesd csak el jól magadat,
míg éhen vész a család!​

Talpalatnyi föld sem jut,
ha pokolra jut lelked.
Mert e világ urai
téged oda terelnek...!​

Gyilkos, tolvaj mennybe megy,
szolgálnak ott angyalok.
Tótágas lesz meglehet,
mi rájuk fog várni ott!​

Debrecen, 2008. 11. 22.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 November 22

• #685

​

Halálos szerelem​

Amikor te reám néztél,
szép szemeddel megigéztél,
Akkor voltam én nagy bajban,
minden szó elhagyta ajkam.​

Én úgy szerettelek téged,
éreztem meghalok érted.
Tűzbe mentem s vízbe menten,
e lángoló szerelemben.​

Felforrt a víz, párává vált,
habfellegként az égbe szállt.
Lágyan szitált reád onnan,
míg én sírtam elhagyottan.​

Mikor meghallottam hangod,
tavaszi szél simogatott.
Kivirágzott az én lelkem,
egy csodás szerelem-kertben.​

Lennék a boldogság papja,
kinek most kelt fel a napja.
Hogyha szíved enyém lenne,
s fejem kebleden pihenne.​

Ámde egy bús őszi éjen
elbúcsúztál tőlem szépen.
Nem szerettél, messze mentél
jaj, én velem mit is tettél!​

Beteg vagyok mindörökre,
nem vágyom már, csak rögökre
Amik engem eltakarnak
hol bús szelek port kavarnak.​

Csöndesen hull rám az avar,
ami engem majd betakar.
Bolond szívem ott feldobog,
álmot küldnek rám angyalok.​

Azt álmodom sírhant alatt,
hogy örökkön velem maradsz.
Csak a földi élet véges,
a halálban minden szép lesz!​

Boldogságunknak nincs vége
szerelem vár ott és béke.
Azt írjátok keresztemre,
belehalt a szerelembe!​

Debrecen, 2009. 11. 21.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 November 27

• #686

​

Mikulás nap​

Volt egyszer egy házikó,
ott lakott a Télapó.
Volt neki egy nagy fia,
az lett az ő krampusza.​

Rénszarvasát szerette,
őt Rudolfnak nevezte.
Ha kivitte a hóra,
világított az orra.​

Várt sok napot, sok órát,
telerakta szánkóját.
Ajándékkal, ti nektek,
mindenkinek vihetnek.​

Puttonyába mit rakott?
sok mikulás-csomagot.
Hogy jut ide, már tudom,
Rudolf húzza a havon.​

Mellette ül krampusza,
ő a legnagyobb fia.
Aki rossz volt, tőle kap,
virgácsot a mai nap.​

Rakjátok ki a cipőt,
mindjárt, ma éjfél előtt.
Arra jár a Télapó,
és ő így szól, jaj de jó!​

Énekli, hogy itt vagyok,
hoztam neked csomagot!
Mindent, amit te szeretsz,
boldogabb nem is lehetsz.​

Debrecen, 2009. 11. 26.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 November 29

• #687

​

Istennek álma vagy​

Egy vagy a sok közül,
így sugallják neked.
Ám ezt te el ne hidd,
te soha meg ne tedd!​

Mindenki egy személy,
egyén és új csoda.
"Tömegbe olvadok" -,
ki hiszi ostoba!​

Benned van a varázs,
életnek szépsége.
Istennek álma vagy,
az ég tükörképe.​

Szemedben tűz ragyog,
lelkednek fénye ég.
"Egyetlen én vagyok,
személyemé e kép"!​

Szerelmes nem lehet
párod csak te beléd.
Nem pótol senki sem,
nem cserél senkiért!​

Milliárd is lehet,
egynek sincs jelleme.
Amilyen a tiéd,
ki neki kellene.​

Egy vagy a sok közül?
te, egy külön világ...!
Jó téged szeretni,
számítani terád!​

Debrecen, 2009. 11. 27.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 November 30

• #688

​

H1N1​

Míg a kocsim motorja zúg,
hazafelé elfogy az út.
Gondolkodom, míg vezetek,
járvány ügyben mit tehetek?​

Lám az idő közben szalad,
beoltassam e magamat?
Fenyeget az influenza,
régi törzsek új magzatja.​

Vagy új törzsnek modulánsa,
fertőzések variánsa?
Volt már spanyol-nátha régen,
nem állt meg az Ibér' végen!​

Nagy pusztítást hajtott végre,
rászolgált e hírhedt névre.
Hongkongi volt a másik rém,
nem költözött akkor belém.​

Pedig ez a beste vírus
tudta mi a vészes stílus.
Hej de sokan nyögték jöttét,
tarolt is köztünk fölöttébb.​

Isfluenza "A"-változat,
elkaptam a "B"-t is sokat!
Nem oltottak ám be soha,
talán én voltam ostoba?​

Majd jött az új, madár-fajta,
veszítettek sokan rajta.
Halálosan fenyegetett,
viccelődni nem lehetett!​

A legújabb disznó-járvány,
H1N1 köztünk jár ám!
Beoltassam magam, vagy nem?
Ne legyen már ez a vesztem!​

Bizony hallom, hogy szükséges,
s ezzel a védettség véges!
Ám de hallok oly híreket,
ez veszélyes, te ezt ne tedd!​

Mitt tegyek én, szegény fejem,
hát megtegyem, vagy ne tegyem?
Ezt a kérdést megoldottam,
mert szakadékba hajtottam...​

Debrecen, 2009. 11. 28.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 December 3

• #689

​

Harminc év fölött​

Szomorkás a hangulatom,
húszas éveim gyászolom.
Most múlt el az ifjúságom,
már ikszeim száma három!​

Kettes évtizedem véges,
már nem leszek huszonéves.
Holnaptól a harmincasok
táborához számláltatok.​

Ugye fiúk, ugye lányok,
számíthatok itt is rátok?
Talán köztünk több a házas,
s néha gyermekünk is lázas...​

Kis családunk a mindenünk,
azért néha összejövünk.
Oly jó ez a nosztalgia,
letünt korunk nagy bulija...​

Ifjúságunk ekkor fikszebb,
gyorsan elhagyunk egy ikszet.
Nem kell hozzá, csak kis ital
s minden harminc éves kihal.​

Húsz évessé vedlünk mi át,
míg megiszunk pár korty piát.
Buli alatt kort tévedünk,
homályában elrévedünk!​

Ámde másnap vállunk nyomja
harminc évünk horizontja.
Mint kiket jól összevertek,
bizony jönnek a gyötrelmek!​

Félre most már minden viccel,
ez a legszebb korunk, hidd el!
Ifjak vagyunk, de már bölcsek,
mint hajlékony, erős tölgyek...​

Árnyékunkban boldog gyermek,
ránk várnak a nagy-nagy tervek.
A párunkkal kéz a kézben,
harminc évvel, révbe érten...!​

Debrecen, 2009. 12. 03.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 December 6

• #690

Télapó​

Lágy, puha hó,
csillagos ég,
fut Télapó
szánja feléd.​

Szakálla leng,
Rudolf szalad,
száncsengő cseng
merre halad.​

Arca rózsás,
szemén pára,
sok millió,
gyerek várja.​

Puttonyában
ajándékok,
könyvek, babák
és játékok.​

Hozzád is megy,
rakd ki cipőd,
lehetőleg
éjfél előtt!​

Debrecen, 2009. 12. 06.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 December 7

• #691

Strucc inflagranti​

Megcsalta egy strucc a nejét,
így homokba dugta fejét.
Úgy bukott le aktus alatt,
nem tudta, hogy haza szaladt
testes neje,
s kedves veje.
Anyja, apja, s minden gyerek,
időközben megérkezett.
Szegény feje, rögvest tudta
hogy vétkezett.​

Csak nem néztek közben széjel,
fel nem fogható strucc ésszel...
Hová tették ők a fejük?
Strucc létükre tyúk az eszük!
Barátnője csábította,
míg ő begyét áhította
érinteni,
s maga alá téríteni
e strucctyúkot,
aki oly sokszor bebúgott
neki.​

El is jött az aktus napja,
mikor elment anyja, apja,
veje, neje, fia, lánya
a struccok futónapjára.
Ám elmaradt a futás,
lefújta a strucc-tanács.
Mert a madár-influenza,
veszélyt hozott a struccnapra.​

Ezt nem tudta a struccférj,
sem szerelme, s a trucckéj
így fulladt a szégyenteljes
tettbe.
Barátnője képe égett,
altatót is vett be
négyet,
hogy eltávozzon e világból.
Ámde struccunk nem oly bátor,
fejét a homokba dugta,
mi történik, nem is tudta.​

Talán most is ott a feje,
hogyha ki nem húzná neje.
Majd csőrével fejbe veri,
megérdemli, úgy kell neki!
Rettenetes inflagranti!
Így történt e tragédia,
nézd meg filmen, itt a dia!​

​

Debrecen, 2009. 12. 06.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 December 10

• #692

​

Mindenkinek van álma​

Mindenkinek van álma,
álmaihoz van szárnya,
szárnyaihoz fényes ég,
vágyainak menedék.​

Mindenkiben van szépség,
e szépség a reménység,
reményleni szebb jövőt,
szebb jövőt, minél előtt!​

Mindenkiben van zene,
a zenének kelleme,
kellemének dallama,
mit visszhangként hallana.​

Mindenkiben van ének,
énekek, mik oly szépek,
szépek, mint a csillagok,
mind a szemükben ragyog.​

Mindenkinek van lelke,
lelkének van szerelme,
hol szerelmes szív dobog,
ott laknak a boldogok!​

Mindenkiben van erény,
ez az erény hit, remény,
remény és a szeretet,
látod, mindez jár neked!​

Debrecen, 2009. 12. 09.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 December 13

• #693

​

Szalmakalapos lány​

Szalma kalapos lány.
várlak a hatosnál.
Jön a villamos,
tudod a hatos,
ott rád szerelem vár.​

Szalma kalapos lány,
miénk most ez a nyár.
Kék a te szemed,
fogom a kezed,
csókod szomjazom már!​

Szőke hajad lebben,
elájulok menten.
Jobb ha megtudod,
szívem úgy dobog,
egyre hevesebben!​

Szalma kalapos lány,
bámul a napsugár.
Ahogy halad ott,
sudár alakod,
velem a hatosnál.​

Szálljunk villamosra,
menjünk csalitosba!
Dobban a szíved,
vár ránk a liget,
ugye akarod ma?​

Szalma kalapos lány,
vágyam alapos már.
Szívem a tiéd,
miénk ez a hét,
s vár ránk az egész nyár!​

Debrecen, 2009. 12. 12.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 December 14

• #694

​

Árpád​

Nagy ünnep van emberek,
zengje hegy, bérc, orom,
ősi várak, kőszálak
fenn a Kárpátokon!​

Árpád napja ma vagyon,
ő ki hazát szerzett,
alapítván államot
a magyar embernek!​

Széles vállán hordozá
nemzetünknek terhét,
Pusztaszerre álmodván
magyar hazánk tervét.​

A pozsonyi csatában
megtartván országunk,
személyében gyökerez
hősi Árpád-házunk.​

Királyokat, szenteket
utódlánk mi tőle,
gondoskodása által
kaptunk új erőre.​

Ezt a gyönyörű hazát
szerezte ő nékünk,
őseinknek karjain
sok csatát nyert vélünk.​

S hogy még ma is lakhatjuk
szép magyar hazánkat,
igaz szívből köszöntjük
hős Árpád apánkat!​

Debrecen, 2009. 12. 13.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 December 14

• #695

​

Madáretető​

Itt van a tél már újra,
rövidek a napok,
északi szél fagy-ujja
ablakodon kopog.​

Jégcsap díszít vén ereszt,
vagy ékesít ágat,
viharos szél nem ereszt,
rángatja ruhánkat.​

A kis veréb csipeget
magot kapott tőlünk,
kapkodja a szemeket,
nem röppen előlünk.​

Talán érzi reszketeg,
szeretjük mi őtet,
rakjunk hát ki gyerekek,
madáretetőket!​

Kis cinkéknek szalonnát
kössünk a zsinegre,
akkor aztán ügyet sem
vetnek a hidegre!​

Pustol kinn a hófüggöny,
de én nyugodt vagyok,
sok kismadár nem éhes,
túléli a fagyot!​

Debrecen, 2009. 12. 13.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 December 16

• #696

​

Nekem minden, neked semmi​

Nekem minden, neked semmi,
hidd el, ennek így kell lenni!
Ne berzenkedj, nyugodj bele,
amid még van, ide vele!​

Jókor voltam én jó helyen,
nyertem is butikon, telken.
Jól informált körben voltam,
mihez fogtam, ott taroltam!​

Kapcsolatok holdudvarban,
többet hoznak, mint gondoltam.
Minden kapu nyílik nekem,
s joghézaggal megfejelem...!​

Mindenedből kiforgattak,
állásodból is kidobtak.
Kölcsönt kértél, nem keveset,
hogy kifizesd hiteledet.​

Mármost jött a világválság,
megfejelték rezsi-számlád.
Kamatod a csillagos ég,
ki sem fizeted a felét!​

Jelzálog van a házadon,
lyukas cipő a lábadon.
Tányérodon száraz kenyér,
ha nem telik, ne is egyél!​

Miből fűtenéd lakásod?
Hisz a végrehajtót várod!
Munkahelyet ha nem találsz,
kit éredekel, hogy mit csinálsz...?​

Nekem is van nehézségem,
hová utazzak el télen?
A napfényes szigetekre,
vagy egy pompás síterepre?​

Kétfelé csak nem szakadok,
hát inkább itthon maradok!
Nézd, wellness-ben kényeztetnek,
ott mindent kedvemre tesznek...!​

Nekem minden, neked semmi,
hidd el, ennek így kell lenni!
Mert én hab vagyok a tortán,
s te csak morzsa, ilyenformán!​

Debrecen, 2009. 12. 14.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 December 18

• #697

<!-- message -->

Hó

Hahó, esik a hó,
hohó, nem kell nagy hűhó,
mert most nem hull a műhó.
Ohó, ne dobálj engem,
e hó rám tapad menten.
Hahó, gyere a hóba,
csodás e havas óra.
Frissülsz, nem leszel avas,
hahó, kabátod havas.
Szálljunk a lovas szánra,
havon fut a ló lába.
Gyí te! Húzzad a szánunk,
hohó, röpülünk, szállunk.
Hóha, szóljunk a lónak,
állj meg, itt a hó jó nagy!
Hahó, ott van a házunk,
hóha! Itt most leszállunk!
Hóba süllyed a lábunk,
nézz le, hogy merre jártunk.
Nyomunk a hóban vezet,
hohó, a hó nagy élvezet!

Debrecen, 2009. 12. 16.​

<!-- / message --><!-- sig -->

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 December 19

• #698

​

Meghalnék egy alkonyon​

Idő-eke mélyen szánt,
homlokomon barázda,
nyomta a vén földműves,
amikor azt csinálta!​

Hat ökörrel szántotta
megélezte az ekét,
úgy nyomta bús arcomba,
le sem vette nagy kezét.​

Vasald, vasald menyecske!
vidám ének ajkadon,
csilingelő kacajod
kisimítja homlokom.​

Boronáld el mielébb,
bús orcámnak ráncait,
meg ne vesse ez ekés,
rajta sáros lábait!​

Durva gazda vetne ott,
bánatos, kemény magot,
mert a régi kedvesem
búcsú nélkül itthagyott.​

Sötét felhő árnyalná
mélyen szántott homlokom.
Ha te nem lennél velem,
meghalnék egy alkonyon...​

Debrecen, 2009. 12. 18.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 December 20

• #699

​

Te váltod meg a világot!​

Valahol ragyog egy csillag,
fényéből királyok isznak.
Nézd, hová vezeti őket,
a hosszan úton levőket!​

Menyhért és Gáspár a nevük,
Boldizsár is eljött velük.
Királyi ajándék náluk,
ajkukon forró imájuk...​

Jászolban fekvő kis gyermek,
betölt egy isteni tervet.
Mária fölébe hajol,
lágy zene hangzik valahol...​

Éjfélkor pásztorok jönnek,
szemükben csillogó könnycsepp.
Angyalok őrizik álmát,
ő bírja Isten hatalmát.​

Öleli az ég a földet,
mit várnak te kisded tőled?
Ki fölött csillag világlott,
te váltod meg a világot!​

Debrecen, 2009. 12. 18.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 December 20

• #700

Te neked hinned kell!​

Te neked hinned kell,
királylány kezében,
égig érő fában,
két bors-ökröcskében!​

A szegény embernek
legkisebb fiában,
hinni a meséknek
örök igazában!​

Hinned kell te neked -,
erős Hüvelyk Matyi!
Még aki apró is,
nem senki! Valaki!​

Lebegjen előtted
Lúdas Matyi-példa,
becsületes ember
nem Döbrögi-préda!​

Te neked hinned kell
a tündér varázsban,
míg nálad roys roys-ok
nem állnak garázsban!​

Bármily hihetetlen,
sorsod lehet csoda,
ha hiszed az élet
hozzád nem mostoha!​

Te neked hinned kell,
Mátyás igazában,
úgy lesz boldog jövőd
a magyar hazában!​

Debrecen, 2009. 12. 19.​