
Ezüst híd
Szőke Tisza csöndes vizén ring a csónakom
lassan húzom az evezőm, édes angyalom
Lemenő nap tükröződik szép szemedben már
az én szívem mégis egyre hevesebben jár.
lassan húzom az evezőm, édes angyalom
Lemenő nap tükröződik szép szemedben már
az én szívem mégis egyre hevesebben jár.
Csillagos a Tisza vize, biztat engemet,
amíg neked szerelmemről vallomást teszek.
Ahány csillag megcsillan a hullám tetején,
mindannyiszor megvallom azt, hogy szeretlek én.
amíg neked szerelmemről vallomást teszek.
Ahány csillag megcsillan a hullám tetején,
mindannyiszor megvallom azt, hogy szeretlek én.
Pecsételem csókjaimmal, mert elszáll a szó,
csak te vagy ki e világon én hozzám való.
Az én lelkem olyan árva, mint egy rab madár,
majd meghasad kicsi szívem, kalitkában jár.
csak te vagy ki e világon én hozzám való.
Az én lelkem olyan árva, mint egy rab madár,
majd meghasad kicsi szívem, kalitkában jár.
Ám amikor közeledik karcsú alakod
kinyit már a vágy sóhaja minden lakatot.
Szabadon az égre röppen, köröz odafenn,
csodás szárnyon röpíti a forró szerelem.
kinyit már a vágy sóhaja minden lakatot.
Szabadon az égre röppen, köröz odafenn,
csodás szárnyon röpíti a forró szerelem.
Itt a Tiszán ring csónakom, lágyan remegve,
elrebegem szívem vágyát csókra epedve.
Kezem reszket, oly jó veled, ez a szerelem,
azt akarom, mindörökre maradjál velem!
elrebegem szívem vágyát csókra epedve.
Kezem reszket, oly jó veled, ez a szerelem,
azt akarom, mindörökre maradjál velem!
Csillagok a Tisza vizén lágyan ringanak
átölelem ezüst fényben karcsú derekad.
A Hold fénye felhők között kacsintgat felénk,
hidat vetít a túlpartig ragyogva elénk.
átölelem ezüst fényben karcsú derekad.
A Hold fénye felhők között kacsintgat felénk,
hidat vetít a túlpartig ragyogva elénk.
Debrecen, 2009. 11. 16.