Van egy-két lényegi különbség, leginkább ebben:
Vegyünk akkor tipikus amerikai sötét foltokat. Mikor olyanokat, és az általuk irányított rezsimet-juntát-bűnszervezetet próbálsz az adott történelmi helyzetben kisebbik rosszként bemutatni, mint például Battista, Noriega, Pinochet, Somoza, Marcos, Ziául-Hak, Husszein, bin Ládin... akkor átcsúszol demagógiába. Nem véletlen, hogy az USA előbb-utóbb lényegében mindig megégette magát az ilyenekkel, akiket efféle "kisebbik rosszként" beállítva tartott nyeregben vagy a "vörösök" ellen (merthogy az amerikai héják számára a "komenisták" ellen minden eszköz megengedett) vagy a többi helyi hadúr ellen vagy mindössze a saját korrupt érdekei érvényesítéséért, annak ellenére, hogy a kiválasztottai - és a mögöttük álló politikai erők - már a kiválasztáskor is jól láthatóan velejéig gonoszak voltak, semmihez képest se lehettek kisebbik rosszak, amit hatványozottan be is bizonyítottak.
Való igaz, hogy az eddigi "világcsendőre" erők közül eddig az USA volt a legkisebb rossz, és a világnak komoly szerencséje, hogy az első világháború óta az USA feladta a világpolitikai közömbösségét, de amely (közvetve sokszor komoly üzleti hasznot hozó) jótétemények mellett amilyen mocsokságokat elkövetett pusztán vélt vagy valós önérdekű mocsokságként, azt nem tudod tisztára mosni. Egy Pinochet-támogatást, egy Husszein-támogatást, egy Battista támogatást... nem tudsz tisztára mosni, és nem is szabad. Sőt. Ebben tehát nem értünk egyet. (És akkor belpolitikai sötét foltokról nem is beszéltünk.)
Ami gonosz, az gonosz. A gonoszságot gonoszságként kötelező számon tartani. Az USA is sokszor volt-van gonosz. Nem szabad szemet hunyni, így is éppen eléggé elkanászodtak.
Hát nézd, én előszöris nem vagyok benne biztos hogy minden diktátor aki szerinted USA-segítséggel került hatalomra, valóban élvezte az USA segítségét! Hiába is próbálod nekem ezt bebizonyítani, lebeszéllek a kísérletről, tudniillik akármit is idéznél bizonyítékként, az lenne a véleményem róla, hogy vagy igaz, vagy nem. Nem úgy értem ezt hogy rólad hinném hogy szándékosan hazudozol, ellenben azt nagyonis elképzelhetőnek tartom, hogy afféle minden alap nélküli összeesküvéselmélet, mint manapság, hogy az ISIL-t állítólag az USA pénzeli, sőt, hozta létre.
Nem vitatom, hogy NÉHÁNY efféle ügyhöz bizonyára köze volt az USA-nak. Kétlem azonban hogy mindben benne lett volna, amit róla terjesztenek.
Ami engem illet, például elhiszem az Allende-ügyet. Megjegyzem, fogalmam sincs a részletekről. Nem is érdekel. Annyit tudok róla, hogy ott egy szocialista szinezetű kormány került (vagy csak került volna) hatalomra, s ezt az USA nem nézte jó szemmel, s állítólag valami segítséget nyújtott ahhoz hogy az megbukjon vagy megbuktassák, aztán a végén a dolog vége a Pinochet lett. Vagy lehet hogy már eredetileg is tudta az USA hogy a Pinochet lesz ott a nyerő majd. Nem tudom, rég volt, kisgyerek voltam akkor, s azóta se néztem utána. Tökmindegy. Szóval lett volna ott egy szocialista kormány, állítólag legális választások eredményeként, s te azt mondod, ehelyett az USA amilyen rohadtmocskos-velejéiggonosz sátánikus izé, a nyakukra küldött egy kegyetlen diktátort.
ELHISZEM.
Na és akkor most mi van? Gondolj kérlek arra, nem tudhatod milyen lett volna az Allende kormány, később. Az USA se tudta. Annyit tudott, hogy szocialista. Akkoriban a szocializmus kb a SZU-val volt egyenértékű, akivel nem volt jóban. Akkoriban az USA-nak épp elég bajt jelentett Kuba. Ott a szomszédjában. Igazán nem hiányzott neki, hogy délamerikában is legyen egy szocialista állam, kezdjen ott is terjedni ez az eszme, aztán majd oda is küld mindenféle rakétákat a SZU, a „népek barátsága és testvérisége” címen, és pompás bázisa lesz neki ott.
Természetesen nem biztos, hogy ez lett volna a dolog vége. Nem tudjuk mi lett volna, nem látok a jövőbe, illetve valamiféle alternatív valóságvonalakba, amint te se. Az USA se. Azonban a felvázolt forgatókönyv nagyonis lehetségesnek tűnt. Rém kockázatos volt. Ezt az USA egyszerűen nem hagyhatta. Meg kellett akadályozza, BÁRMI ÁRON. És épp nem akadt jobb kéznél, mint a Pinochet. Szar ügy. De ha csak az akadt, azzal kellett beérni.
Hát igen, mocskos dolog volt. Én se vitatom. A politika mocskos dolog. Szerinted szép dolog az, amikor az oroszlán megtámadja azt a szegény antilopot, s elkezdi felfalni, holott az esetleg még él és liheg is? Az meg ott marcangolja a hasát-belét...
Sajnos, EZ VAN. Ilyen az élet. Néha igenis egy országnak BE KELL AVATKOZNI. Néha olyankor is, amikor nem biztos abban, hogy ha nem avatkozik be akkor baj lesz, de az esély erre nagy, s az is biztos ha bekövetkezik a nem kívánt esemény, akkor a baj óriási lesz.
Ekkor beavatkozik. Ha nem megy szépszerével, akkor aljas módszerekkel. Mert még mindig jobb, mintha ülne a seggén.
Egyáltalán nem kívánok tehát abban a pózban tetszelegni, hogy mindig lehet „gáncs nélküli nemes lovagnak” lenni. Igen, néha az USA is követett el rohadt dolgokat, biztos fog a jövőben is. MUSZÁJ. Egészen addig ez lesz, amíg egynél több ország lesz a Földön. Addig ugyanis lesznek országok közti érdekellentétek, és van úgy, hogy ezeket nem lehet holmi „tisztességes” módon megoldani. És akkor tisztességtelenül oldják meg.
Ez olyan, mint az evolúció. A rátermettebb faj marad fenn. Akkor is, ha az egy nagyon kegyetlen faj és utáljuk. Ugyanez van az országok közt is.
Ez nem gonoszság. Ez egyszerűen önérdek. A gonoszság az, ha olyankor is kárt okozunk a másiknak, amikor magunknak nem származik belőle hasznunk, vagy amikor akkora kárt okozunk a másiknak, ami teljesen nyilvánvalóan messze meghaladja azt a hasznot, amit mi nyerünk ezáltal, vagy ha a célunkat a másiknak kárt okozva érjük el annak ellenére, hogy elérhetnénk a célunkat más úton-módon is, károkozás nélkül.
A Chilei eset szerintem nem ilyen volt.
Ezzel nem állítom, hogy az USA soha nem tett semmi olyasmit, ami a fentebbi definíció szerint még az én véleményemet illetően is gonoszság lett volna, de bevallom, hirtelenjében nem tudnék ilyen esetet mondani emlékezetből. Elvileg nem zárom azonban ki, hogy tett már ilyesmit is. De mert így hirtelen nem jut eszembe efféle, az a véleményem, ha voltak is ilyen ügyei, nem sok lehetett, s ahhoz képest menyi effélét művelhetne ha igazán gonosz ország lenne a nagy hatalmával, ahhoz képest ezek tekinthetőek jelentéktelen botlásoknak, tévedéseknek.
