Persze, hogy nem tudunk Lilithről, mert nem tudhatunk a tárgyi ügyben. Ugyanis nincs úgy a Bibliában leírva a kapcsolatos történet, mintahogy kinek úr elővezeti, vagyis máshonnan szíveskedett ezt a történetet felmutatni. Sehogyan sincs leírva...ebben az állítólag szent micsodában tehát Lillith,bármilyen sértő is a számára. . A sumérok pedig végképp nem foglalkoztak Lillith elvtárssal. A suméroknak egészen érdekes "vallása" volt, ha ez annak nevezhető.. Ráadásul -hogy egyszerű legyen- a sumér lugallok és pateszik egyistenhitűek voltak, LIllith nélkűl. De a népet békében hagyták, higyjenek, amit akarnak. A sumérok népe sokistenhitű, annyi istenük volt, hogy ez követhetetlen. Egyébként a nevük is furcsa, a baszkorok (baszkok) adták ezt nekik..Lillith nélkűl. De ez megint nagy történet.
A Bibliában bizony mondom almáról van szó, nem csak úgy a blablisztikus Samu...féle meghatározatlan gyümölcsről. Az ókor egyetlen termesztett gyümölcse szinte az alma volt. A sumér templomkertek pedig almafásak voltak, meg paradicsomosak stb... Míg a sumérokat tönkre nem tették mindenféle vándor és sáskanépek, akik az Atlantisz felől érkeztek, a Földközin, jó éhesen.
kinek uram az általad citált zsidó monda nincs a Bibliában, az azonban természetes, hogy tiszteled és odavagy érte.
Az legősibb hit, Tóremhit is vacakol a gonosszal, ha nem is Lillithnek nevezi a nagyasszonyt. A gonoszok(Ármány és a többi) a második égben laknak e szerint a hit szerint. A jólelkek pedig a harmadikban.
Minden ilyen vallási írás átvételekből áll, események, leírások tupírozását jelenti ez, óriási időbeli eltérésekkel.. Ezért a gyökeréig érdemes lemenni ezeknek. Például az özönvíz is egészen másként zajlott, mint a bibliai leírása. Először is sok volt, másodszor egy fizikai jelenség -jégkor utáni olvadás találkozása nagy esőkkel- következménye az özönvíz. Az utolsó valószínűleg Gilgames idejében keletkezett (ie. 3500 körűl). De néha az özönvíz egy vulkánossággal is találkozott, ez azután végleg a hit valamelyik karjába dobta a szédült, reszkető embereket..Ilyenkor Lillit is lapított, mint Lucifer a kénköves pocsolyában.
Ilyen"vulkanikus özönvíz" volt pl az, amely Úr város kegyhelyének elkészültekor tombolt (ie. 5020 körűl). Messziről hatalmasan tomboló vulkán fénye látszott és dörgése, hangja hallatszott. De Lillith ekkor sem muutatkozott az éji homályban.
Akkor segítek egy kicsit lebontani a rossz beidegződéseket:
Lilit (sumer LIL.DU/LIL.LU, akkád Līlīṯu, héber: לילית) a magyar irodalomban sokszor Lilith.
Egy régi sumer istenség, a nagy magasságok szelének istennője, akinek a világ teremtésében játszott szerepe homályos, és akit végül "gonoszsága" miatt száműztek Inanna édenkertjéből (ellenszegült Istennek, nem hódolt be Ádámnak és ráadásul elhagyta, miután Istentől szárnyakat kért és kapott).
Arról nem tehetek, hogy a Bibliába nem úgy került be, hiszen az Ószövetség a Zsidóság szent könyveiből (irataiból) egy mazsolázgatás.
A hagyományos Midrás szerint Isten Ádámot és Lilitet egyazon agyagból formázta, hogy Ádámnak társa legyen.
Midrás (héb. szó, a „deras” gyökből, a. m. „tanulmányozás”, „nyomozás”), a, zsidó bibliaexegetika eredeti, ókori formája s az ezt felölelő rendkívül kiterjedt Midrás-irodalom elnevezése. A midrás kifejezés legrégebben a II. Krón. 13. 22. és 24. 27-ben fordul elő. A midrás már az igen régi korban is, ellentétben a szó szerinti interpretációt jelölő pesattal, a betű szerinti értelmen túl a Szentírás szellemébe behatoló exegézist jelölte, azt, amely a szöveget minden oldalról megvilágítani kívánta.
Én elfogadom a Bibliát, mind az Ószövetséget, mind az Újszövetséget, hiszen ami benne van, az úgy van és én is építkezek belőle. De ami nincs benne az nem is létezik, vagy nem is létezhet?
Mi van azokkal a részekkel, amiket utólag kihagytak belőle? Jól tudjuk, hogy ilyen dolgok is történtek korábban...
Visszatérve, Lilith csak Ádámnak nem engedelmeskedett, Istent elfogadta urának. Az ördögnek nincs hatalma felette, tehát kár összemosni vele, ahogyan megpróbáltad az irományod végén...
Lilith egy okos, intelligens, jóravaló rossz gyerek (leányzó) inkább, akit talán még szeretni is lehet... és ez nem a gonosz imádatáról szól, hanem inkább a kettősség, a mindent uraló mozgatóerő megnyilvánulása és csak nézőpont kérdése, hogy ki melyik oldalon áll.
Én Isten mellett állok, valamint Jézus, a megváltó az én uram.