Szia Ronin!
Most már csak azt szeretném tudni,milyen képességek növekednek meg jócskán azoknál az embereknél,akik találkoztak velük.
Azt mondtad,hogy csak egyszer láttad őket,amikor pecáztál,és gondolom ezt nem öt évesen tetted. Szóval most nem nagyon értem,amiről beszélsz.
Persze ha nem szeretnél róla beszélni,megértelek.
Szia Sirkán!
Leginkább az intuícióik és a kreativitásuk nőt meg és nyitottabbakká váltak a világgal szemben, és képesek lettek bizonyos szinteken gyógyítani másokat is. Előtte nem fogadtak el más ember csoportokat fajokat. Hogy úgy mondjam nacionalista nézeteik hirtelen eltűntek. Elmondásuk alapján látták is őket, nagyjából olyanoknak írták le őket mint ahogy a világ
más részein is, kis szürkék, vagy zöldes overál szerűségben. Ez nem ma volt hanem a 70-es években.
Ami engem illet továbbra sem írok részleteket, egyszer láttam ufót, azaz repülő tárgyat ami kétséget kizáróan az volt, de többször láttam más ufónak vélhető dolgokat.
"Mint leírtam korábban, gyermek koromban úgy 4-5 éves lehettem, de lehet hogy előbb
amikor elkezdödtek "furcsa" dolgok történni velem. Arra emlékszem hogy sokszor
felébredtem éjszaka, és mindig furcsán éreztem magam. Ezalatt azt értem hogy
olyan dolgokra gondoltam, és jutottak az eszembe, amit nem is értettem.
Pl. repülök, zsibongott a fejem, láttam furcsa világokat, technikai eszközöket
amiket nem ismertem. Volt úgy hogy tudtam hogy ébren vagyok, de nem tudtam kinyitni a szemem, és csukott szemmel érzékeltem, hogy ég a villany.Megakartam fordulni de nem tudtam. Anyámat kérdeztem másnap, hogy miért égett a villany éjjel?
Nem égett, volt a válasz, biztos csak álmodtad. Ez idáig rendben is van, meggyőzőtt,
aztán nem foglalkoztam vele sokáig. De évekkel később, megint
voltak ilyen "álmaim". És ez az évek folyamán, újra és újra megtörtént.
Annyi különbséggel, hogy akkor már tudtam hogy ez nem álom.
Meg egyszerűen nem tudtam sokszor hogy hol vagyok, és miez az egész.
Már kicsi koromban is azt éreztem, hogy minden olyan furcsa, szokatlan
idegenszerü, de ismerős. Rosszul is voltam gyakran. Anyám hurcolt
az orvoshoz állandóan, vérszegénység, mondta az orvos, felirt vastablettát
hogy szedjem. De nem múltak el a tünetek. Sokszor tele voltam minden féle
karcolásokkal, anyám átnézte az ágyat, még mágnessel is de nem talált
semmit.Minden olyan irreális, volt ilyenkor. Bámultam a csillárt és az mintha
óriási lenne, úgy éreztem mintha közelednék felé, pedig feküdtem.
Vagy tisztán tudtam hogy mikor lép be az apám az ajtón, képzeletben
"láttam" ahogy jön az utcán, most befordul a kapun, nyúl a kilincs felé,
és abban a pillanatban benyitott.Nekem ez nagyon tetszett utána is
ezzel szórakoztam sokszor.De mindent szétszedtem, hogy mi van belül,
hogy működik, és nemigen ért meglepetés mert azt találtam benne amit gondoltam.
Mentünk valahová, akkor tudtam hogy kivel fogunk találkozni.
Már mindig mondtam anyámnak, hogy menjünk más felé, mert én ezt az öreg
nénit nem szeretem.Aztán amikor látta hogy tényleg az a vén "banya" jön
szembe, hallgatott rám és másfele mentünk. De megéreztem a bajt is, pl.
betegségeket, haláleseteket, amiket még ma is megérzek. Időjárást,
megéreztem anyám öngyilkossági, kisérletét is. Amiből soha sem gyógyult fel
igazán. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy anyám beszél a plafonnak!
Fekszik az ágyon, mosolyog, és beszél valakivel. Hogy mit azt nem tudom.
Apám mondja neki, kihez beszélsz? Valamit motyogott de nem lehetett
érteni. Biztos a szellemek, modta apám, vagy a pókhálónak beszélsz.
Nem volt valami finom ember, sokat ivott. Aztán egy éjjel arra ébredek
hogy jön a mentő, és viszik anyámat. Felvágta az ereit a karján.
Tudat hasadás volt a diagnózis.De soha nem lett utána a régi, mindig irt valamit
tele írt füzeteket amit nem értettem.Meg azt mondta hogy robotok az emberek.
meg indigóval gyártották őket. Nekem azt mondta kicseréltek, és aztán már
nem is szeretett úgy mint előtte.........elnézést, nagyon eleven emlékek ezek.
Túl mélyre mentem. A sírás folytogat amikor irok.
De sokszor "látom" hogy mi van egy másik szobában, a falon át ébren is mostmár.
Na azért van olyan hogy marha nagyot tévedek. ilyenkor általában beteg vagyok
talán azért. Meg "hallottam" hogy mit gondolnak mások, le is "teszteltem"
sokszor, és igazam volt. Azt hittem hogy beszél anyám
pedig csak gondolkodott. Csodálkozott is hogy honnan tudom.
Sajnos vagy talán szerencsére, az agyvérzésem óta kicsit nehezebben mennek
ezek a dolgok. De jó most leírni mindent. Aztán amikor felnőtt lettem arra gondoltam
sokszor, hogy nem is beszélt anyám talán hülyeségeket, egyszer egyszer.
Rengeteg scifit kiolvastam, mindig ez a műfaj érdekelt a legjobban. Ma inkább
filmeket nézek. A lányom is fogékony ilyen dolgokra, nagyon érzékeny. Az utcán érzi a gonosz emberek gondolatait"
