Utáljuk egymást külföldön is - mert az a szokás!

Tudom, már vége a szeretet ünnepének, de tudjátok mit kérnék a magyar diaszpórától a legszívesebben?

Leginkább azt, hogy legyen végre.

Kezdjük a legégetőbb kérdéssel: mit tudunk tenni az elvándorlás ellen? Mit tudunk tenni azért, hogy ne London legyen a második legnagyobb magyar város?

Az igazság az: semmit.

A magyar gazdaság még hosszú évtizedekig nem lesz versenytársa a „fejlett nyugatnak”, aminek nem csak közgazdasági, hanem gondolkodásbeli okai is vannak. Egy szó, mint száz, mindig lesz olyan ország, ahova megéri kimenni Magyarországról „pár évet dolgozni”, de aztán a kivándorlók többsége soha nem fog hazajönni.

Mit tehetünk tehát ellene?

Mint írtam, semmit.



Külföldön sincs kolbászból a kerítés, de aki beszéli az adott nyelvet és akar dolgozni, annak sokkal jobb kint, mint itt. Lehet ezen vitázni – de felesleges. A kivándorlás mindig is létező jelenség volt, lesz – de nem is ez a baj.

Az a baj, hogy nincs igazán magyar diaszpóra.

Utáljuk egymást, ha itthon vagyunk, ha külföldön, magyar a magyaron át gázol. Ha szétnézel az internetes beszámolók közt, lassan mindegyik úgy kezdődik: kerüld a magyarokat, haverkodj inkább bárkivel, de velük ne. Lehúznak, keresztbe tesznek stb. – de vajon miért?

Miért van, hogy a régen híres cleavlandi magyar közösség – még mindig több, mint százezer, magyar származású él ebben az Ohio-állambeli nagyvárosban – mára szétesett, sőt, egy 2005-ös felmérés szerint már csak 8130 fő(!) beszél magyarul közülük?



A magyarok egyszerűen nem jönnek ki egymással, folyton veszekszenek, megharagszanak egymásra, és így nem lehet összetartó közösséget kovácsolni.

Az ukránok, lengyelek, szlovákok közösségei egyre erősebbek és összetartóbbak. Tudom, hogy mi el fogunk tűnni. Én évtizedek óta próbálom itt életben tartani a magyar kultúrát, de nem hiszem, hogy sokáig megmarad már.


Rose Marie Gerzsenyi (85) - Pittsburgh


A nemzeti identitás generációs kérdés, akinek a szülei büszke magyarok, az akkor is megtanul magyarul, ha a világ túloldalán él. Persze most lehet azt mondani, hogy a magyarság nem a nyelven múlik, hanem a szíven stb. – de azért na, erős fokmérő az anyanyelv ismerete.

De a kivándorolt magyar nem büszke magyar.

A kivándorolt magyar sértődött magyar.

A kivándorolt magyar utálja a többi magyart – ugyan úgy, mint ahogy itthon is tette, tesszük, ez az ország sosem volt igazán egységes soha sem, lássuk be. Van ilyen. De mi történik a diaszpórákban? Az, hogy ők a XX. század problémáit élik meg itt, a XXI. században. Vannak családok, akik Szálasi elől menekültek ki s vannak, akik Kádár elől. S ők még mindig viselik ezeket a sebeket, mert ezt örökölték.

S az ő többségüket a kettős állampolgárság intézménye sem hatja meg. Az anyaországot ugyan úgy magasról letojják, mint a magyar utcaszomszédukat. A kisebbség kitart, hagyományt őriz, de az ő számuk vészesen fogy, sőt, van ahol már konkrétan nulla.

ba_magyar_ter_0.png
"Magyar tér" - Buenos Aires


Ugyan ez az én generációm: manapság többen mennek ki a kilátástalanság és a politikai csalódás miatt, mint a remélt gazdagságért – s ezek az ifjak soha nem fognak egy asztalhoz ülni azokkal, akiket a kommunisták üldöztek el jóval korábban, s lettek e miatt („jogosan”) vérfideszesek például. Ez amúgy a félelemre alapozott kormányzás miatt is van, erről egy remek cikk olvasható Pongrácz Alex adjunktustól itt.

Ez itthon, belföldön sajnos alap dolog. A csoport utálja B-t, C-t és főleg D-t.



De más népeknél ez csak belföldre korlátozódik, amint külföldre kerülnek, összefognak. Muszáj, különben ha baj van, reszelnek nekik, mert csak a saját vérükre számíthatnak az anyaországtól x száz, ezer kilométerre. S ezt ők felfogják. De mi nem.

Az ukránok is utálják egymást otthon – de az angliai, amerikai ukránok politikai nézettől, családi történelemtől függetlenül úgy élnek együtt, mintha soha semmi nézetkülönbség nem lett volna. A szlovákok, románok és még sorolhatnám, szintén.

Komolyan.

De mi nem vagyunk rá képesek.

Megoldás?

Nincs. Ezt ki kell nőni, ehhez egy teljes agybeli változás kell, ami nagyon sok idő. Generációk. És ha ma nem kezdjük el, soha nem sikerül.


Viszont addig is egy dolgot, mondjuk úgy, nulladik lépésként megtehetne a Kormány a hétvégi iskolák, magyar nyelvű misék és persze az oda is eljutó propaganda fake news mellett, vagy inkább helyett: pénzügyi kötődést létrehozni az anyaországgal.

Ha már nem jön haza a kivándorló, legalább üzletileg, pénzügyileg kötődjön ide!

Ő kötődne az országhoz, bízna benne, talán egy idő után hinne is neki és nem lenne kérdés, hogy ha kint is él, a gyermekeit is magyarként, magyarnak nevelné.

Az ország pedig erősödne, hisz ha a külföldi diaszpóra csak a 10%-a itthon fektetné be a spórolt pénzének csak a 10%-át(!) akkor hozzávetőlegesen és arányaiban kb. 1%-ot ugrana az ország GDP-je!

diaszpora_terkep.jpg
A már külföldön született magyar-származásúak becsült száma 2011-ben az MTA szerint.
Kép: korosiprogram.hu


Olyan keretrendszert kell teremteni, amiben egy angliai magyarnak megéri a tartalék pénzét magyar állampapírban vagy magyar befektetésben tartani. Olyan keretrendszert kell teremteni, amiben a németországi magyar úgy érzi, megéri spórolni, hogy 5-10 évvel később egy magyar vállalkozásba fektesse azt. Még ha ő maga nem is jön haza – bár siker esetén talán meg is tenné – de legalább segíti az anyaország startup cégeit, kis-és középvállalkozásait vagy barátai ötleteit.

Olyan keretrendszert kell teremteni, hogy egy amerikai magyarnak megérje itthon újépítésű ingatlant vásárolni, hogy aztán azt biztonsággal bérbe adhassa, ezzel is pörgetve a magyar gazdaságot (mert lássuk be, bár páran csinálják, igazából annyira nem éri meg nekik, mintha ezt abban az országban művelnék, ahol élnek).

Nem a hazautalt családi segítségekről beszélek, hanem a gazdaságba tett pénzről. Amire szükségünk van nekünk is; nekik is, de ma mégsincs.

De ehhez nagyon nagy változás és teljesen új keret kell, hisz ma, aki kimegy, annak esze ágában sincs segíteni az országán, aki cserben hagyta, kilátástalanságba taszította, menekvésre késztette.

Ma még csak sértődöttség, gyűlölet van.

Holnap viszont már lehet, késő lesz bármit tenni.

Kovács M. Klaudia
 
"De a kivándorolt magyar nem büszke magyar" én nem vándoroltam ki, de én se vagyok büszke hogy magyarországon születtem. nincs miért annak lennem (sajnos).
 
Én szeretem a konyhanyelvet. El tudnád küldeni a torta receptjét?

Mázlink van. Megtaláltam magyarul a receptet. Mivel nem tudok és nem is
akarok megtanulni tortát csinálni, nagy kínlódás lett volna számomra a receptet magyarra fordítani.:D

http://www.tortak.net/unnepi-tortak/svajci-cseresznyetorta

Ami nélkül nem “Zuger Kirschtorte” egy Zugi cseresznyetorta, az a keresztülkasul csíkozás a
tetején. Ez nem vicc. Ez az ismertető jele.

FEB06819-168E-418F-9225-1BD63ED73592.jpeg
 
Utoljára módosítva:
http://www.tortak.net/unnepi-tortak/svajci-cseresznyetorta

Ami nélkül nem “Zuger Kirschtorte” egy Zugi cseresznyetorta, az a keresztülkasul csíkozás a
tetején. Ez nem vicc. Ez az ismertető jele.

Csatolás megtekintése 1641101

Megnéztem a receptet. Így kezdődik:
Hozzávalók:
– 1 ek liszt
– ...
– 1,25 dl cseresznyepálinka
és a krémbe is kell pár evőkanálnyi cseresznyepálinka.

Ami az ismertetőjelet illeti: ott nem csak a csíkozás megy keresztül-kasul :)
 
-
Külföldön egy gyereket magyarul megtanitani nem egyszerű dolog.
Látom unokaöcsém két kintszületett lányánál. Folyékonyan magyarul beszélő német lányok. Beszélni tudnak, de írni és olvasni már nem. A népmesékre oda se figyeltek. Egymással németül beszélnek.
Ha az anya nem magyar, szinte lehetetlen. Nem véletlenül nevezik anyanyelvnek.
ezért kell nagyon meggondolni, mert a kivándorlás nem visszacsinálható, ami előny volt az elejeén az hátrány lesz 2 generáció múlva, és az unokáddal már nem tudsz beszélni az anyanyelveden soha többé
 
Ennyire azértnem lehet az ember önző.
A multkorában elmeséltem unókaöcsém lányainak, hogy a rendszer váltás után, ők akkor még kicsik voltak, szüleik haza akartak költözni.
Több ordítozós veszekedés után sikerült lebeszélnem őket róla.
A két nő egyszerre ugrott a nyakamba. Ezer puszit kaptam. Nem tudták abbahagyni a hálállodást.
sajnos nem mind arany ami fénylik, a történelem gyorsan változik te nem tudhatod mi lesz évek múltán . Ami egykor előny volt lehet még rossz döntés utólag .
 
Megszoktam hogy csak lehúzni tudjátok ama magyarokat kikben van önbecsülés, és maradnak ott ahová leszülettek. Miért vesztettétek el az önbecsüléseteket a pénz oltárában? Talán ha az egyszerű nép munkájából nem tudtatok volna TANULNI iskolákban, és maradtatok volna liba, tehén, disznó pásztorok és mi egyebek, Lenne tán önbecsülésetek is, nem iskolázottság kérdése az önbecsülés, de mérföldköve volna, kinek is kell ott nyugaton liba, tehén, disznó pásztorok és mi egyebek munkára...
 
Megszoktam hogy csak lehúzni tudjátok ama magyarokat kikben van önbecsülés, és maradnak ott ahová leszülettek. Miért vesztettétek el az önbecsüléseteket a pénz oltárában? Talán ha az egyszerű nép munkájából nem tudtatok volna TANULNI iskolákban, és maradtatok volna liba, tehén, disznó pásztorok és mi egyebek, Lenne tán önbecsülésetek is, nem iskolázottság kérdése az önbecsülés, de mérföldköve volna, kinek is kell ott nyugaton liba, tehén, disznó pásztorok és mi egyebek munkára...
Az otthoni helyzetet kritizálják és egyes emberek nézeteit, de senkit sem szapultak mert otthon maradt.
Önbecsülés nincs helyhez kötve.
 
*
Óh, óh, óh! Micsoda kortesbeszéd hallomásában volt részem?! Még nem döntöttem el, hogy sírjak-e, avagy kérdőre vonjam Böjte Csabát? Ha annyira, zsigerileg ellenzi, hogy a magyarok szétfutottak, szerte e világba, s a görbe tükröt próbálja kiegyenesíteni, innen súgom Magyarországból, ez nem sikerül neki, bármennyire is letette voksát jelenlegi kormányunk lábai elé. Ha annyira pocsék az élet ott, ahová kivándoroltak az itt születettek, akkor miért járkálja Böjte Csaba be az egész nyugatot alamizsnáért, ami nem is olyan kicsinek bizonyul. Jókora puttonnyal érkezik haza, minden útjáról. Azt is furcsának találom, hogy olyan színben tetszeleg, mintha Erdélyben olyan szülők volnának, akik eldobják a gyerekeiket. S, ő, mint "megmentő" lelkére öleli mindet. Ha olyan jó az élet Erdélyben, akkor onnét miért a fity fenéért mennek, sőt rohannak a nyugati országokba a fiatalok nemcsak mosogatni, de műszaki, orvosi, pénzügyi pályákra? Miért nem maradnak otthon?! No erre varrjál gombot Böjte Csaba tezsvér, már ugye aki tezsvérének tartja.
Keresztben-hosszában az országokat össze kalapozza, ahová innét, Magyarországról nagyon sokan, Erdélyből is szép számmal szó szerint kimenekültek és teszik ezt folyamatosan a fiatalok, a nyomor elől, a biztos és kiszámítható megélhetésbe.
Igen, igen, Böjte Csaba nagyon is erős szószólója, sőt bizonyítottan "bástyája" a jelenlegi magyar kormánynak, miszerint azt hirdeti, hogy "dolgozz, imádkozz, s akkor abban a --másik világban-- ami ugye a csillagok fölött van, ott majd BOLDOG leszel".
Ez nem így van.
Az emberi sötétséget, mely sajnos egyre több fejben lakozik, ezzel a mesével még sötétebbé teszik. Jómagam a fényt szeretem, nem, nem a csillogást, a fényt. Ami alatt a tudást és nem az elnyomást, az igazságot és nem a hazugságot választom.
S, kik azok, akik a jelenlegi sötétséget, még sötétebbé festik. Az egyház teszi ezt. Azok az egyházak, akik tartják a markukat azért a sok pénzért, amit templom- és gyülekezetek építésére kapnak, a jelenlegi magyar kormánytól.
Pedig többen, sőt sokan vagyunk úgy, hogy MOST és ITT akarunk boldogok, megelégedettek lenni. BIZTONSÁGBAN élni és nem abba a másik világban amit az egyházfik hirdetnek. S, főleg Böjte Csaba. Miért is? Mert abból a másik világból még nem érkezett vissza hiteles üzenet, sőt személy sem. Onnét még nem jöttek vissza...
No első neki futásra csak ennyit...
De hogy tudjátok rendesen megugrott a vérnyomásom...
Nem, nem egyház- és nem vallás ellenes vagyok. Bárkinek szüksége van arra, hogy oda meneküljön, tegye. A tömegek hülyítését viszont ellenzem.
Ezzel egyetértek. Inkább világosság kell a fejekbe, valódi tudást, értelmet. Ha a fejben fény van, a szem élesedik. Nem kell vetíteni, anélkül is látni fog.
 
Ezért:

Gyimóthy Gábor, Firenze 1984. X. 12.

Nyelvlecke


Egyik olaszóra sodrán,

Ím a kérdés felmerült:

Hogy milyen nyelv ez a magyar,

Európába hogy került?



Elmeséltem, ahogy tudtam,

Mire képes a magyar.

Elmondtam, hogy sok, sok rag van,

S hogy némelyik mit takar,



És a szókincsben mi rejlik,

A rengeteg árnyalat,

Példaként vegyük csak itt:

Ember, állat hogy halad?



Elmondtam, hogy mikor járunk,

Mikor mondom, hogy megyek.

Részeg, hogy dülöngél nálunk,

S milyen, ha csak lépdelek.



Miért mondom, hogy botorkál

Gyalogol, vagy kódorog,

S a sétáló szerelmes pár,

Miért éppen andalog?



A vaddisznó, hogy ha rohan,

Nem üget, de csörtet – és

Bár alakra majdnem olyan

Miért más a törtetés?



Mondtam volna még azt is hát,

Aki fut, miért nem lohol?

Miért nem vág, ki mezőn átvág,

De tán vágtat valahol.



Aki tipeg, miért nem libeg,

S ez épp úgy nem lebegés, --

Minthogy nem csak sánta biceg,

S hebegés nem rebegés!



Mit tesz a ló, ha poroszkál,

Vagy pedig, ha vágtázik?

És a kuvasz, ha somfordál,

Avagy akár bóklászik.



Lábát szedi, a ki kitér,

A riadt őz elszökell.

Nem ront be az, aki betér . . .

Más nyelven, hogy mondjam el?



Jó lett volna szemléltetni,

Botladozó, mint halad,

Avagy milyen őgyelegni?

Egy szó – egy kép – egy zamat!



Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”?

Száguldó hová szalad?

Ki vánszorog, miért nem kószál?

S aki kullog, hol marad?



Bandukoló miért nem baktat?

És ha motyog, mit kotyog,

Aki koslat, avagy kaptat,

Avagy császkál és totyog?



Nem csak árnyék, aki suhan,

S nem csak a jármű robog,

Nem csak az áradat rohan,

S nem csak a kocsi kocog.



Aki cselleng, nem csatangol,

Ki „beslisszol” elinal,

Nem „battyog” az, ki bitangol,

Ha mégis: a mese csal!



Hogy a kutya lopakodik,

Sompolyog, majd meglapul,

S ha ráförmedsz, elkotródik.

Hogy mondjam ezt olaszul?



Másik, erre settenkedik,

Sündörög, majd elterül.

Ráripakodsz, elódalog,

Hogy mondjam ezt németül?



Egy csavargó itt kóborol,

Lézeng, ődöng, csavarog,

Lődörög, majd elvándorol,

S többé már nem zavarog.



Ám egy másik itt tekereg,

-- Elárulja kósza nesz –

Itt kóvályog, itt ténfereg. . .

Franciául, hogy van ez?



S hogy a tömeg miért özönlik,

Mikor tódul, vagy vonul,

Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,

Hogy mondjam ezt angolul?



Aki surran, miért nem oson,

Vagy miért nem lépeget?

Mindezt csak magyarul tudom,

S tán csak magyarul lehet. . .!
 
Sok vidam percet okoztak mar a kinti gyerekek akik ugyan beszelik a magyart de neha igen erdekes asszociacioik vannak.
Kosarlabdazva megserult a laba a fiamnak es estere mindenkeppen faslit kellett ratenni. Ahogy kesz lettem a faslizassal, megszolal a gyerek jo lenne ha a masik labat is bekotnem nehogy megseruljon,azaz ezt akarta mondani de hat azt mondta nehogy megsertodjon a masik laba.
Osszekaptak valamin a hugaval aki bepanaszolta a batyjat o meg nem hagyta magat szobarbaj magyarul angolul, erre a lanyom ;anyu tudod hogy a fiad ugy hazudik mint a vicsap a vizfolyas helyet.
 
ezért kell nagyon meggondolni, mert a kivándorlás nem visszacsinálható, ami előny volt az elejeén az hátrány lesz 2 generáció múlva, és az unokáddal már nem tudsz beszélni az anyanyelveden soha többé

Még szerencse, hogy az iskolákban 2 idegen nyelv kötelező. :)
-
Németországban rengeteg magyar él.
Úgy hallom Magyarországon ez az állapot még rosszabb. :rolleyes:
 
Utoljára módosítva:
Még szerencse, hogy az iskolákban 2 idegen nyelv kötelező. :)
2 idegen nyelvet kötelező oktatni, de ez közel sem jelenti azt, hogy a diák meg is tanulja. Az írás-olvasás is kötelező, 8 évnek az általános iskolában azért csak elégnek kellene lennie, ennek ellenére igen sok (kb. 25%-ra tehető a számuk!!!) a funkcionális analfabéta.
 
A magyar nyelv helyzetét a Braziliában élő magyar író, orvos, műfordító, zenész Lénárd Sándor (Romai történetek, Völgy a világ végén stb.) egy mondattal elintézte.
“Magyarra mindent lelehet fordítani, fordítva semmit.”
Több mint tíz nyelvet beszélt, abbol hármat vagy négyet anyanyelvi színvonalon.
Tudta miröl beszél.
 
Sok vidam percet okoztak mar a kinti gyerekek akik ugyan beszelik a magyart de neha igen erdekes asszociacioik vannak.
Kosarlabdazva megserult a laba a fiamnak es estere mindenkeppen faslit kellett ratenni. Ahogy kesz lettem a faslizassal, megszolal a gyerek jo lenne ha a masik labat is bekotnem nehogy megseruljon,azaz ezt akarta mondani de hat azt mondta nehogy megsertodjon a masik laba.
Osszekaptak valamin a hugaval aki bepanaszolta a batyjat o meg nem hagyta magat szobarbaj magyarul angolul, erre a lanyom ;anyu tudod hogy a fiad ugy hazudik mint a vicsap a vizfolyas helyet.
Ezek tényleg vidám dogok. Egyébként folyékonyan magyarul beszélő svájci feleségem összecserélte a tetszik és az ízlik kifejezést, amit persze nem mondtam meg neki. Aszongya, “Józsi, nekem nagyon ízlik ez a cipő” :)
Pesten többször elfelejtette, hogy nem csak mi beszélünk magyarul.
Egy divatos menő vendéglőben várnunk kellett elég közel egy vacsorázó párhoz. “Te, mit eszik ez a lunya?” kérdezte. Azt hittem az elegáns nő kést ránt. :D
 
Még szerencse, hogy az iskolákban 2 idegen nyelv kötelező. :)
Nem kötelező 2 , csakis a gimnáziumokban, de ez mindegy, ha németül se tudja az unokád, hogy ki volt az a Nemecsek Ernő vagy Dobó István, nem? pl mindössze 10 éve spanyolban élő magyar gyerekek, ahol apa anya is színmagyar abszulút nem tudják, mi volt, ki volt Mohács, Csokonai , Jókai Mór vagy az Abigél. Aki lemarad az kimarad végleg. Először a kulturából aztán pedig az anyanyelvből.
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

Eramanyi wrote on kistraktoros's profile.
Szia! Horváth Péter Történelem 7. tankönyvet keresem. Légyszíves küldd el, ha neked megvan! Köszönöm!
duveen wrote on Miranda77's profile.
Szia,

Korábban kerested Dan John: Beavatkozás c. könyvét. Véletlenül nem sikerült megszerezned azóta? Én is ezt keresem.
Üdv.: D.
babajaro wrote on ani515's profile.
Hátha.....:
berczineani wrote on Ajuda67's profile.
Kedves Ajuda! Köszönöm a sok csodás fordítást neked. sok nehéz napon segítettek már át. még új vagyok az oldalon de a fordításaid már jó ismerősök. köszönöm

Statisztikák

Témák
36,620
Üzenet
4,434,871
Tagok
592,618
Legújabb tagunk
Gerry81
Oldal tetejére