Versek, idézetek...
- Téma inditó Sz.Szonja
- Kezdés dátuma
Úgy szeresd
Szádban titok legyen a málna,
Tenyeredben a jég lobbanjon lángra,
Könnyeid csak a vén hold lássa,
Úgy szeresd, hogy sose vágyjon másra!
Játssz vele, mint egy gyerekkel,
Simogasd meg a szemeddel,
Úgy szeresd hogy sose féljen,
Veled takarózzon hideg éjben.
Úgy szeresd, hogy messze szálljon,
Új csodákra rátaláljon,
De ha szíve békére vágyik,
Te kellj neki, ne a másik.
És ha arra kér ugorj érte,
Ne gondolj a végtelen mélyre,
Csak tárd ki szépen két karod,
Úgy szeresd, mint az angyalok.
Úgy várd, mint ki megváltott,
Ki vállán hozza a Napot,
Széttört szavait életre keltve,
Úgy szeresd, mintha igaz lenne.
Ne osztozz senki szerelmén!
Úgy szeresd, ahogy én szeretném...
http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=193462
Szádban titok legyen a málna,
Tenyeredben a jég lobbanjon lángra,
Könnyeid csak a vén hold lássa,
Úgy szeresd, hogy sose vágyjon másra!
Játssz vele, mint egy gyerekkel,
Simogasd meg a szemeddel,
Úgy szeresd hogy sose féljen,
Veled takarózzon hideg éjben.
Úgy szeresd, hogy messze szálljon,
Új csodákra rátaláljon,
De ha szíve békére vágyik,
Te kellj neki, ne a másik.
És ha arra kér ugorj érte,
Ne gondolj a végtelen mélyre,
Csak tárd ki szépen két karod,
Úgy szeresd, mint az angyalok.
Úgy várd, mint ki megváltott,
Ki vállán hozza a Napot,
Széttört szavait életre keltve,
Úgy szeresd, mintha igaz lenne.
Ne osztozz senki szerelmén!
Úgy szeresd, ahogy én szeretném...
http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=193462
Nevet a szemed.
És az enyém is vele nevet.
Kacagva baktatunk a szürke városi őszben, egymás mellett, két együttvidám lélek.
De kicsit hűvösödik.
Vékony ujjaimat zsebembe takarva melegítem,
arcunkat pirosítja az ősz.
Te szárnycsapkodással kergeted a hideget,
és nézd csak:
hiszen egészen messze szaladt!
Hogy lehet?
Talán látta,
hogy nevet a szemed,
s hogy az enyém is velenevet.....
http://4.bp.blogspot.com/_zsZyLlk2Z0k/Stx11OIZ1bI/AAAAAAAABjg/B_NZShtZq7Y/S1600-R/őszi+képek+015.jpg
És az enyém is vele nevet.
Kacagva baktatunk a szürke városi őszben, egymás mellett, két együttvidám lélek.
De kicsit hűvösödik.
Vékony ujjaimat zsebembe takarva melegítem,
arcunkat pirosítja az ősz.
Te szárnycsapkodással kergeted a hideget,
és nézd csak:
hiszen egészen messze szaladt!
Hogy lehet?
Talán látta,
hogy nevet a szemed,
s hogy az enyém is velenevet.....
http://4.bp.blogspot.com/_zsZyLlk2Z0k/Stx11OIZ1bI/AAAAAAAABjg/B_NZShtZq7Y/S1600-R/őszi+képek+015.jpg
Ha már csak fény leszek,
szemhéjad alá, látni
elrejtesz-e?
- Ha tűz gyöngye leszek,
egy fűszál sóhajában
meghallasz-e?
- Ha kucorgó fény leszek,
a szájad szélén, hogy megláss,
egyetlenegyszer kimondasz-e....?!
http://static.fotoalbum.hu/picturezoom/2007/09-19/kalnailevente /DSCF6018_174832.JPG
szemhéjad alá, látni
elrejtesz-e?
- Ha tűz gyöngye leszek,
egy fűszál sóhajában
meghallasz-e?
- Ha kucorgó fény leszek,
a szájad szélén, hogy megláss,
egyetlenegyszer kimondasz-e....?!
http://static.fotoalbum.hu/picturezoom/2007/09-19/kalnailevente /DSCF6018_174832.JPG
Kulicy Gábor
Ígéret
Akár a lélegzet a testre,
úgy terülnek szét az árnyak.
Némán, ha egymásra nézünk,
fájdalmaim megtalálnak.
Még nem tudom, mi dolgom itt,
az események gyorsabbak nálunk,
mégis görcsösen kapaszkodva
egymáshoz újra eltalálunk.
Ilyenkor úgy közeledsz lassan,
a szépség ízei még jobban fájnak,
mint két koporsó egyazon sírban,
hol a testek újra összeállnak.
Mégis, hogy távol vagyok, szólsz:
''én csak a távolságot értem ,
és te másért teszed mindazt,
amit tehetnél értem.''
Legyek csupán ígéret,
mégis igaz a hangom,
s szőnyegként, mit szőni tudsz,
kezeid közt elalszom....
http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=98183
Ígéret
Akár a lélegzet a testre,
úgy terülnek szét az árnyak.
Némán, ha egymásra nézünk,
fájdalmaim megtalálnak.
Még nem tudom, mi dolgom itt,
az események gyorsabbak nálunk,
mégis görcsösen kapaszkodva
egymáshoz újra eltalálunk.
Ilyenkor úgy közeledsz lassan,
a szépség ízei még jobban fájnak,
mint két koporsó egyazon sírban,
hol a testek újra összeállnak.
Mégis, hogy távol vagyok, szólsz:
''én csak a távolságot értem ,
és te másért teszed mindazt,
amit tehetnél értem.''
Legyek csupán ígéret,
mégis igaz a hangom,
s szőnyegként, mit szőni tudsz,
kezeid közt elalszom....
http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=98183
Sárhelyi Erika:
Féltés
Látod, kedves, lassan alkonyul az év,
bíbort, lilát vesznek magukra a fák,
s a lobogó nyár mint üdezöld repkény
futja be homlokunk gyöngyfényű falát.
Csípősek már az álmatag reggelek,
ólmos hétfőket mutat csak a naptár,
most jobban kell, mint máskor, a két kezed,
s minden szó melegít, mit valaha mondtál.
Tudom, az ősz nem más, mint múlékony heg
az esztendő festetlen, tiszta arcán.
Kezem a kezedben mégis megremeg...
egyszer elvisz tőlem korán... túl korán....
http://static.panoramio.com/photos/original/15602910.jpg
*
Féltés
Látod, kedves, lassan alkonyul az év,
bíbort, lilát vesznek magukra a fák,
s a lobogó nyár mint üdezöld repkény
futja be homlokunk gyöngyfényű falát.
Csípősek már az álmatag reggelek,
ólmos hétfőket mutat csak a naptár,
most jobban kell, mint máskor, a két kezed,
s minden szó melegít, mit valaha mondtál.
Tudom, az ősz nem más, mint múlékony heg
az esztendő festetlen, tiszta arcán.
Kezem a kezedben mégis megremeg...
egyszer elvisz tőlem korán... túl korán....
http://static.panoramio.com/photos/original/15602910.jpg
*
Sárhelyi Erika
Mikor a tél lelkemhez ér
Mindenszentek után, mikor novemberi
esők jönnek konok-monoton, s a hajnal
lehelete megdermed az elfüggönyzött,
fénylő ablakon, a kertek fölé, akár
ólomszín kárpit, csökönyös, lélekölő
köd feszül. Készül a tél bennem is... Egész
legbelül. Odakint még meg-megölel a
fürge, őszi szél, de a szív ilyenkor már
semmit nem remél. A szűkre szabott, bágyadt
nappalokra korai és ólomnehéz
alkonyat szakad. Az est kitakarja a
parkban a belakott padokat, hidege
vág, akár a jól edzett penge, éles és
halálos az éjszaka csendje, s a Hold is
sápadt, vértelen és mostoha, mint járda-
szigeten a vézna koldus-vacsora.
...
Mindenszentek után, mikor elnémulnak
a bolydult temetők, s a krizantémokat
megcsípi a reggeli dér, ez az a perc,
mikor a tél először a lelkemhez ér....
http://static.panoramio.com/photos/original/15602768.jpg
*
Mikor a tél lelkemhez ér
Mindenszentek után, mikor novemberi
esők jönnek konok-monoton, s a hajnal
lehelete megdermed az elfüggönyzött,
fénylő ablakon, a kertek fölé, akár
ólomszín kárpit, csökönyös, lélekölő
köd feszül. Készül a tél bennem is... Egész
legbelül. Odakint még meg-megölel a
fürge, őszi szél, de a szív ilyenkor már
semmit nem remél. A szűkre szabott, bágyadt
nappalokra korai és ólomnehéz
alkonyat szakad. Az est kitakarja a
parkban a belakott padokat, hidege
vág, akár a jól edzett penge, éles és
halálos az éjszaka csendje, s a Hold is
sápadt, vértelen és mostoha, mint járda-
szigeten a vézna koldus-vacsora.
...
Mindenszentek után, mikor elnémulnak
a bolydult temetők, s a krizantémokat
megcsípi a reggeli dér, ez az a perc,
mikor a tél először a lelkemhez ér....
http://static.panoramio.com/photos/original/15602768.jpg
*
Sárhelyi Erika
Ritmuszavar
Ha lehetne, keresnék benned egy békés zugot,
valami csöndes, félhomályba fúlt helyen,
esetleg mindjárt ott fent, a bal bordaív alatt,
hogy a szívedhez is elég közel legyen.
Aztán csak ülnék odabent némán, moccanatlan,
hallgatnám, ahogy tompán zúgnak a vérkörök.
S ha végre összeérne bennünk a régi ritmus,
tán meg is halnék két lélegzeted között.
http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=191760
*
Ritmuszavar
Ha lehetne, keresnék benned egy békés zugot,
valami csöndes, félhomályba fúlt helyen,
esetleg mindjárt ott fent, a bal bordaív alatt,
hogy a szívedhez is elég közel legyen.
Aztán csak ülnék odabent némán, moccanatlan,
hallgatnám, ahogy tompán zúgnak a vérkörök.
S ha végre összeérne bennünk a régi ritmus,
tán meg is halnék két lélegzeted között.
http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=191760
*
Sárhelyi Erika
Makadámút
Ha egyszer haragod okán
az ajtót bevágva
örökre elrohansz, mert hiszed, hogy
nincs több érv
és nincs több sansz,
majd nézz végig az együtt töltött
évek tépett országútján,
s lásd,
még égnek a
Neked s nekem gyújtott jelzőtüzek.
Mert van, amit nem örökít meg
számtalan ronggyá írt versesfüzet,
és nem számít se rag, se rím, se ékezet,
hiszen a szó sokszor
kevés,
torz
és
hiteltelen.
De ha végigbukdácsolsz
a porlepte emlékeken,
majd belátod,
a mi utunk se más, mint a másé:
csupa árok,
szakadozott,
elnyűtt makadám.
Ám hajnalban és éjnek idején, esőben és
ha dér ül meg az út két oldalán,
mindig,
örökkön
égnek értünk a fáklyák....
http://static.panoramio.com/photos/original/15560437.jpg
*
Makadámút
Ha egyszer haragod okán
az ajtót bevágva
örökre elrohansz, mert hiszed, hogy
nincs több érv
és nincs több sansz,
majd nézz végig az együtt töltött
évek tépett országútján,
s lásd,
még égnek a
Neked s nekem gyújtott jelzőtüzek.
Mert van, amit nem örökít meg
számtalan ronggyá írt versesfüzet,
és nem számít se rag, se rím, se ékezet,
hiszen a szó sokszor
kevés,
torz
és
hiteltelen.
De ha végigbukdácsolsz
a porlepte emlékeken,
majd belátod,
a mi utunk se más, mint a másé:
csupa árok,
szakadozott,
elnyűtt makadám.
Ám hajnalban és éjnek idején, esőben és
ha dér ül meg az út két oldalán,
mindig,
örökkön
égnek értünk a fáklyák....
http://static.panoramio.com/photos/original/15560437.jpg
*
Ősapám
Fakó köntösben, hószin ménlován,
Álomban, éjjel, itt jár Ősapám,
Ruhája egyszerű, díszt nem visel,
De nagy szemében őserő tüzel.
Dús hosszú fürtje barna mint a föld,
Vasmarka kérges, nagy tusákra tört,
Süvegje mellett karvaly szárnya száll,
Előtte messze száz vitéz halál.
Rézarca, mint a gondos est, nyugodt,
- Kacagni tán soha nem is tudott -
Nyakán feszülnek holló - vérerek,
Tömbmelle vulkán tengerek felett.
Leszáll lovárul - tán Hadúr maga! -
Bronzajka mozdul s nem hallik szava,
Rám néz, szemembe, kezet fog velem,
Bús apa bús fickóval, csendesen.
(József Attila)
Fakó köntösben, hószin ménlován,
Álomban, éjjel, itt jár Ősapám,
Ruhája egyszerű, díszt nem visel,
De nagy szemében őserő tüzel.
Dús hosszú fürtje barna mint a föld,
Vasmarka kérges, nagy tusákra tört,
Süvegje mellett karvaly szárnya száll,
Előtte messze száz vitéz halál.
Rézarca, mint a gondos est, nyugodt,
- Kacagni tán soha nem is tudott -
Nyakán feszülnek holló - vérerek,
Tömbmelle vulkán tengerek felett.
Leszáll lovárul - tán Hadúr maga! -
Bronzajka mozdul s nem hallik szava,
Rám néz, szemembe, kezet fog velem,
Bús apa bús fickóval, csendesen.
(József Attila)
Hasonló témák
