Versek, idézetek...

lau08

Állandó Tag
Állandó Tag
Vörösmarty Mihály : A merengőhöz (Laurának)

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint
özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid
távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára
lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.
 

lau08

Állandó Tag
Állandó Tag
Az élet fejezetei nem zárulnak le csak úgy jön maguk törvényei szerint.
Egyszerűen azért mert nem ez a tulajdonságuk. De hogy időnként előbújnak,amikor nem is várnánk
az egészen biztos. s miközben azt követelik, hagyjuk már békén őket,
az ember egyszeriben rádöbben, hogy voltaképpen nem is nagyon akarná,
mert még mindig vár tőlük valamit.”
 

lau08

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted.
Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben,
a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...
S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között,
ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár.
Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol.
Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.
 

lau08

Állandó Tag
Állandó Tag
A múlt egy csodálatos kifestőkönyv, és mi nagyon tehetséges színezők vagyunk.
A kudarc élménye, vagy inkább emléke lassan vidám árnyalatba öltözik.
És mi nap nap után egyre bátrabban vezetjük a kettős könyvelést, hogy aztán váratlan
szembesülések hozományaként depresszióba amortizáljuk lelkünket.
Miért? Miért vagyunk ilyen elképesztően idióták?
Képtelenek vagyunk bármit is kezdeni az idővel, a mások és magunk döntéseivel.
Mindent újracsinálnánk, állandóan elszalasztott ziccerekről, rossz húzásokról kesergünk,
így rövidítve meg mindenkit. Nagy árat fizetünk, ha nem fogadjuk el a történéseket olyannak, amilyenek.
A szeretet nagy bravúrja az elengedés. Így szép és teljes a lecke, amire tanít.
 

lau08

Állandó Tag
Állandó Tag
Tudod, az ember felébred éjjel és levegő után kapkod...
Kinyújtja kezét a sötétben, és egy kezet keres. Nem bírja megérteni,
hogy a másik nincs többé, nincs a közelben, a szomszéd házban vagy utcában.
Hiába megy az utcán, a másik nem jöhet vele szemközt. (...)
Ebben a kancsi, delejes, mágikus állapotban, a várakozó és nélkülöző szerelmesek
lelki állapotában van valami a hipnotizáltak önkívületéből; olyan a pillantásuk is,
mint a betegeké, akik ájult-tikkadt pillantással, lassú szempillafelvetéssel,
a delejes álomból ébrednek. Ezek nem látnak mást a világból, csak egy arcot,
nem hallanak mást, csak egy nevet. De egy napon felébrednek.
Körülnéznek, szemük dörzsölik. Már nemcsak azt az arcot látják...
pontosabban, azt az arcot is látják, de homályosan. Különös érzés ez.
Amit tegnap még nem lehetett elviselni, úgy fájt és égetett, ma nem fáj többé.
Ülsz egy padon és nyugodt vagy.
 

lau08

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy illatról bevillan egy hangulat
Az agyamban újra él a pillanat
Másodpercek alatt ugrom éveket
Mikor minden mozgott és lélegzett.
 

lau08

Állandó Tag
Állandó Tag
Senki sem különálló sziget, amely teljes lehet önmagában. Mindenkinek arra van szüksége, hogy odajöjjön, és azt mondja, nem vagyunk egyedül és kimondta, hogy az a valaki nem lehet négylábú valaki, akivel játszhatunk, szaladgálhatunk, vagy csak együtt lóghatunk.
 

lau08

Állandó Tag
Állandó Tag
Hagyd hátra a múltad, és kezd, előröl nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor, a kísértésnek hogy a múlt év problémáit a szőnyeg alá söpörjük
 

lau08

Állandó Tag
Állandó Tag
Elengedjük a régi szokásainkat és emlékeinket. A lényeg, az hogy sose adjuk föl a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet, de azért azt sem szabad elfelejteni, hogy minden rossz ellenében van pár dolog, amikért érdemes kitartani.
 

lau08

Állandó Tag
Állandó Tag
Honnan tudni hogy mennyi a túl sok? Túl sok túl hamar... Túl sok információ… Túl sok móka… Túl sok szerelem… Túl sok elvárás… és mikor jön el az, hogy túl sok elviselni…?
 

montmartre

Állandó Tag
Állandó Tag
Gyurkovics Tibor: Vágy

Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz, megfogod.
Karodba röpülnek a fecskék,
s magadra hagynak a csillagok.
 

saviour008

Állandó Tag
Állandó Tag
Petőfi Sándor :Az álom

<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CMore%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C03%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->[FONT=&quot]Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megnyílik ekkor vágyink tartománya.
Mit nem lelünk meg ébren a világon.
Álmában a szegény
Nem fázik és nem éhezik,
Bibor ruhába öltözik,
S jár szép szobák lágy szőnyegén.
Álmában a király
Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál...
Nyugalmat élvez.
Álmában az ifju elmegy kedveséhez,
Kiért epeszti tiltott szerelem,
S ott olvad égő kebelén. -
Álmamban én
Rabnemzetek bilincsét tördelem[/FONT]
 

Házitündér

Állandó Tag
Állandó Tag
" Csak akkor lehetünk mindannyian boldogok, ha önmagunkból azt ajándékozzuk, amire a másiknak szüksége van "
/Gilbert le Mouel/
 

Arasseriel

Állandó Tag
Állandó Tag
I believe in Christianity as I
Believe the sun has risen; not only
because I see it, but because by it
I see everything else.

C.S.Lewis
 

atyo13

Állandó Tag
Állandó Tag
Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet...


"Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... -
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
"Világszabadság!"
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. -
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!"
 

atyo13

Állandó Tag
Állandó Tag
Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan



A szíved majdnem megszakad
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,
oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod.
S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati
nyöszörgés kínlódik elő
s azt hiszed: a következő
pillanat mindent, ami él,
elfúj, mint pókhálót a szél.
 

atyo13

Állandó Tag
Állandó Tag
Kárpátia: Barátom, mondd merre vagy


"Könnygáz marja torkomat,
Sállal fedem arcomat,
Kardlap cserzi hátamat,
Barátom, mondd merre vagy?

Az utcán testvérem lövik,
Pesten Magyar vér folyik,
Rendőr lovak taposnak,
Barátom mondd merre vagy?

Refrén:
Oh-ho-ooo
Mint eldobott kő, száll a szó
Oh-ho-ooo
Csak egy igaz út járható

Meggyalázzák lányomat,
Nemzetem, vallásomat,
Börtön mélyén kínoznak,
Barátom, mondd merre vagy?

Ronggyá ázott ruhámban,
Fegyverek célpontjában,
A fél szemem aszfaltra fagy,
Barátom, mondd merre vagy?

Refrén

Isten előtt, ki-ki bűnei szerint, méltó módon elszámoltatik,
Nem marad semmi véka alatt, mi megtörtént a nap alatt,
S tüzes paripák nyomán jön el, élet és halál,
Bizony mondom néktek döntse el mindenki, hogy hol áll."
 

atyo13

Állandó Tag
Állandó Tag
Henrik Visnapuu: Ne öljetek embert!


Sikolts, tébolyult vád!
Embert öltek, amíg aludtam.
Embert akasztottak, míg betakaróztam,
szívük átszúrták.

A kín húsomba vág,
és szégyen éget, mikor ti öltök -
hogy tartsak veletek, mikor ti öltök?
Szíveket döftök át.

Szörnyű csalással
csábítanak titeket, hogy embert öljetek,
pedig az nem lehet, hogy embert öljetek!
Szégyen és vád mar.

Én a próféta szavával mondom,
üvöltöm: ne öljetek embert!
Süvöltöm: védjétek az embert!
Elemészt szégyenem, gondom.
 

atyo13

Állandó Tag
Állandó Tag
Garai Gábor: Jókedvet adj


Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj , Uram.
 

atyo13

Állandó Tag
Állandó Tag
Lao-Ce: Tao te king

"Aki másokat ismer, tudós,
aki magát ismeri: bölcs.
Aki másokat legyőz, hatalmas,
aki amgát legyőzi: erős.
Aki elégedett: gazdag,
aki előretör, kemény.
Aki gyökerét megőrzi: maradandó -
nem hal halállal, él."
 
Oldal tetejére