Versek, idézetek...

József Attila: Tavaszi ének

Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld reményt,
Szerelmes szívem sóhaját
S csitítgatom szegényt,
Nekem nyílik minden berek
– A vérem játékos gyerek
S a Nap elém hajol
És rám kacag, milyen ravasz
– Ó pompa, szín, ó dús Tavasz! –
Csak Márta nincs sehol.

Havas telekre zsenge fű,
A szellő nádi hegedű,
Rügyeznek ifjú lányszivek,
Az arcokon derű!
Csikó nyerít szerelmi vészt
S a torkom fölkiáltni készt:
– Vén Földünk hogy forog!
S a kék ég is milyen magas,
– Ó pompa, szín, ó dús Tavasz!
– Reá ha gondolok.

Itt ékes, hímes szőnyegek,
Ott északon a bús hegyek,
Hol nem gondolnék rá soha –
De arra nem megyek…
– Rikolts, dalolj szegény torok:
– Ihaj, a Földünk hogy forog!
Ihaj szerelmi láz!
Míg jő a Tél, ki béhavaz
– Ó, pompa, szín, ó dús Tavasz! –
S a halál citeráz.

Friedrich Hölderlin (177o-1843) - Az élet fele útján

Kosztolányi Dezső fordítása:

Az élet fele útján

Sárga virággal és vad
rózsákkal rakva csüng le
a part a tóba,
ti nyájas hattyúk
és részegen csóktól
a józan és szent vízbe
mártjátok fejetek.

Jaj, nékem, hol kapok én, ha
tél jön virágokat és hol
napsugarat
és árnyékot a földön?
Falak merednek
szótlan s hidegen a szélben
csörögnek a zászlók.

*


Illyés Gyula fordítása:

Az élet fele útján

Sárga körték és
csipkebogyók özönével
csüng a tóra a táj.
S hattyúk, ti, megszelídültek,
csók-mámor után
fürdetitek fejeteket áldott
hűvösség habjaiba.

Jaj, hol lelek én, tél
jöttén virágokat, napsugarat,
árnyék-játékot a földön?
Állnak hidegen, némán
a falak, s csak a kémény
bádog zászlaja sír.

*


Szabó Lőrinc fordítása:

Az élet felén

Sárga körtékkel és vad
rózsákkal omlik
a tóba a hegy:
óh drága hattyúk,
csókmámorosan
merül fejetek
a szentjózan vízbe.

Jaj nekem, hol kapok,
ha tél lesz, virágokat és
ragyogó napot
és földi árnyat?
Hidegen állnak
a néma falak, a szélben
zörög a szélkakas.

Friedrich Hölderlin - Az élet fele útján (további fordítások)

AZ ÉLET FELE

Sárga körtéivel csüng
s vadrózsákkal befutva
a tóba a part,
ti szépséges hattyúk,
és csóktól ittasan
merítitek
fejetek a józanság szent vizébe.

Jaj nekem, hol lelek
virágot télen, és hol
napsugarat
s árnyékot a földön?
Szótlan s rideg
a fal, s csörgése hallik
szélkakasoknak.

BERNÁTH ISTVÁN

*


AZ ÉLET FELÉN

Sárga körtékkel és
teli vadrózsával, a domb
belecsüng a tóba,
ti, hamvas hattyúk,
csókittasan
mártjátok fejetek
az istenjózanságu vízbe.
Ó jaj, hol találom én, ha
tél van, a virágokat, hol
a napfényt,
s árnyékát a Földnek?
Falak állnak
hidegen, némán, a szélben
csattog a szélkakas.

GÖRGEY GÁBOR

*


AZ ÉLET FELÉNÉL

A parttól sárga körte
és dús vadrózsa hajlik
most a tó fölé
s ti, szelíd hattyuk,
csókoktól részeg
fejeteket szent józan
hűs vizekbe mártjátok.
Jaj nekem! hol vegyem
majd télen a virágokat, s hol
a napsugarat
s az árnyékot e földön?
Néma falak
hidegen állnak, szélkakas
csörög a szélben.

HAJNAL GÁBOR

*


AZ ÉLET FELÉN

Megrakva sárga gyümölccsel
s vadrózsával telehintve
hajlik a tóba a part,
ti gyönyörű hattyuk!
s csókoktól mámorosan
merül fejetek a józan
szent víz habjaiba.
Jaj, honnan veszek én, ha
majd jön a tél, virágokat, áldott
napsugarat
s árnyékot a földön?
Szótalanul, ridegen
állnak a falak, a szélben
csattognak a zászlók.

KÉPES GÉZA

*


AZ ÉLET FELE

Sárga gyümölccsel hajlik
és vadrózsával telten
a tóba a part,
ti boldog hattyuk;
és csóktól ittasan
hajtjátok fejetek
a szentül józan vízben.
Jaj, hol veszem én, ha
tél lesz már, a virágot és
a napsugarat
s árnyékot a földön?
A falak némán
állnak és ridegen, a szélben
csikorog a szélkakas.

KERESZTURY DEZSŐ

*


AZ ÉLET DELE

Sárgás körtéivel dől
vad rózsákkal rakottan
a tóba a táj;
ti nyájas hattyúk,
csókittasan
hajtjátok a
szentjózan vízbe a főtök.
Jaj nékem, hol veszem,
ha tél jön, a virágot és hol
a napsugarat
s árnyát is a földnek?
Hideg falak
állnak némán, a szélben
zirren a zászló.

RÓNAY GYÖRGY

*


AZ ÉLET FELÉN

Sárga körtéket csüggeszt,
vadrózsa-burjánzást vet
a tóba a vidék.
Ó, drága hattyúk,
csóktól ittasult
koponyátok bukjon
józanító, szent vízbe.
Jaj nekem, ha a tél jön,
honnét vegyek virágot,
napfényt, honnét
árnyát e földnek?
Szótlan falak állnak
ridegen, a szélben
megzörrennek az érckakasok.

TANDORI DEZSŐ

*

Friedrich Hölderlin - HIMNUSZ A SZABADSÁGHOZ


Most az Orcusból is feldalolnám
gyönyörre a szürke árnyakat:
ezrek közül énfelém hajolván,
Istennő! hát megláthattalak.
Mint hajós, ha éjjel vízre kelvén
bíbor hajnalt ér a tengeren,
mint a lélek Elízium enyhén,
úgy elámul csodádon szemem!


Hódol már a sas is meg a sólyom,
nem vadássza már a kék eget,
s eléd fogva gyémántos zsinóron
büszke két oroszlán lépeget.
Még a vad folyó is visszahőköl,
s mint a szívem, némaságot ölt,
Boreas sem fúj teli tüdőből:
íme megszenteltetett a föld!


S ó! Királynőm jobbját nyújtja nékem
hűségemért szép dicséretül,
hatalmának bűvigézetében
minden érzékem ujjong, hevül,
s ő, ki koronák fölött itélő,
örök hangja cseng lelkemen át,
zengi a tér, zengi minden élő -
halld, szellemvilág, anyánk szavát:


"Én, kinek az Ős-Káosz parancsol,
bakkhoszi papnő, ki fut s nevet,
nyertem ifjú s merész indulatból
Szabadság Királynője nevet.
Közel láttam már a béke vesztét,
jöttek dühödt harag napjai,
ám törvényem a Szent Végtelenség
testvérihletése szabta ki.


Nem öl az én törvényem, de kedvez
hősnek, gyöngének testvérileg,
s joga van immár a szeretethez,
édes-szép joga mindenkinek.
Véghetetlen vidám s büszke körben
száll ez óriás erő tovább,
simul már édes vágytól gyötörten
a parány is hozzád, nagyvilág.


Útját mely szörny szeghetné sasomnak?
dörgést mely isten csitíthatott?
zsarnok szava tengert láncra foghat?
s eltéríthet-é egy csillagot?
Akit önnön bálványa se fékez
s fűzi csak önkéntes kötelék,
híven a szeretet szent hitéhez,
élheti szent s szabad életét.


Orionnak tiszta lángsugára
ily pompásan nem hullt e napig
a testvéri Tündarida párra,
s bókol az Oroszlán is nekik,
Héliosz is édes nyugalomban
pogányt-boldogítón mosolyog,
bő tenyészet kél, új élet dobban,
szép világa új fényben ragyog.


Akit önnön bálványa se fékez,
s fűzi csak önkéntes kötelék,
híven a szeretet szent hitéhez,
élheti szent s szabad életét.
Egyvalakit bélyegez a csúfság,
az egyetlen, aki kimaradt,
remek pályán róhatná az útját,
s nyög az ember torz iga alatt.


Istenekhez volt méltó leginkább -
hű Természet, néki megbocsásd!
hősiségnek őrzi még a titkát,
érhet még csodás szép gyógyulást.
Jöjj, eljöjj, teremtés perce újra,
süss fel, édes aranykori ég,
s örökös szövetségbe simulva
üld a Végtelenség ünnepét!"


Ó, testvérek! késhet-e az óra,
mely a bajt nem élteti tovább,
mely királyi reményt vált valóra
s menti szégyentől az unokát,
melyben istenerőnk szárnyra rebben,
s lelkünk kész üdvét megváltani? -
Testvérek az igaz szeretetben,
fel, Halandóság Királyai!


Minden idők istene! vigasszal
legyezed, hűsíted szellemünk,
az mosolyog édes rózsa-arccal
ránk, ha kínzó tövis közt megyünk.
Árny ha száll az ősi becsületre,
s a szabadság bástyája ledűl,
szívemből a végső könny pereg le,
s szebb honába sírva menekül.


Annak, mit a kor megtépni vágyott,
holnap virágban kell állnia!
Tavaszt szülnek még a rombolások,
kél a habból szent Uránia,
s Hüperión hősien robogva
ég, s elsápadnak a csillagok -
porladjatok, szolgák! sírotokra
szabad napok mosolya ragyog.


S az Igazság, amely sírva bújta
Mínosz alvilági csarnokát,
lám, mint anya, vágyat érez újra
s öleli a földnek hű fiát.
Isteni Catónak szellemárnya
ül elíziumi diadalt,
s az erény ezer zászlója szállva
köszönti a győztes hadakat.


Istenek öléből a kevélyre
nem esőzik többé jutalom,
Ceres áldott rónáinak fénye
csillog barna sarlósasszonyon,
forró szőlődombokon vidámabb,
boldogabb a vincellér dala,
s mit az öröm adott a világnak,
nem fedi gondszárnyú éjszaka.


Hull az égből fénye szeretetnek,
ész s erő megújul e napon -
az aranykort visszatéritetted,
tiszta gyermek, édes Bizalom!
Él a hűség! és a szabadítók,
mint a cédrus, földre omlanak,
kiket bosszúra a haza hívott,
szebb hazába visz e csoda-nap.


Fekve rég a szűkös lenti lakban,
csontjaim, békén nyugodjatok! -
A remény kelyhéből még ihattam,
s láttam, hogy a hajnal felragyog!
Intesz ott, felhőtlen messzeségben
nékem is, Szabadság, messze cél!
Véletek, szent csillagok, az éjben
lantom ünneplőm együtt zenél!

Ford.: Bernáth István

*

Derek Walcott - Európa

A telihold oly ádáz, megszámolhatom
a kókuszpálma kereszt-stráfos árnyát
bungalók álmatlanul vergődő falán.
Csillagfény csöpög le a mandula
óntepsijére, gyűrötten ragyognak
a kaján felhők, mint a lepedők.
A szabados, mohó hullámverés
a falon átmorajlik, érzem, elmém
holdfény-fehér lesz, leveti a formát,
mit az egyértelmű nappal kiszab,
lánnyá válik a fa, vízre hajol;
közeledik felé egy fekete hegyhát,
orrlyuka halkan horkan, a mezítlen
leány ezüsttel locskolja a mellét.
Megtartották volna az illő távolságot,
de a szűz hold behúzta szövetét egy
sötét felhőnek, és ők összeértek.

A lobbanó fénnyel incselkedik a lány,
de ha engedsz az ember-öklelésnek,
már látod a holdfényen át, valóban
mik azok a tenyészbikák, a dürgő hattyúk –
túlfűtött vágyú béres irodalma.
Ki látta, hogy a szarvon összezárul
a karja, combja átkulcsol, míg elmerül,
ki látta, hogy a sistergő habok közt
fehér testén csillagok fénylenek fel,
ahogy vad és asszony jön a sötétben?
Nincs semmi ott, csak ami mindig is,
fénylő horizont vonalán a habtaréj,
és huzalvékony páncél, szegecsekkel,
s mint remegő cseppek gyékényes búvhelyén,
paták és szarvak csillag-anagrammja.

Ferencz Győző


Derek Walcott 1992-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, 2010-ben neki itélték a brit T. S. Eliot költői díjat.

Theodore Roethke - Ismertem egy nőt

Ismertem egy nőt, pompás minden íze,
Madarak sóhajára visszasóhajt;
Egy mozdulatának több volt az íve:
Forma, amit ragyogó foglalat tart!
Erényéről szóljanak istenek,
Vagy angol költő, kit görög nevelt
(Arc arc mellett, kórusban zengjenek).

Hogy vágyott! Megsimította az állam,
Ő tanított azt a dombos, fehér bőrt
Érintenem, s Fordulnom, Vissza s Zárnom
Szelíden ettem kínáló kezéből;
Ő volt a sarló, a gereblye én,
Kedvéért mögötte mentem, szegény
(De milyen kaszálás volt a miénk).

Gúnár a szerelem, a vágy liba:
A téves jelre lebiggyedt a szája;
Kihívó volt, könnyed volt és laza;
Hajló térde szemem megbabonázta;
Számos tagja tudott nyugodni; olykor
Csípője megrezzent egy fürge orrtól
(Körökben mozgott, s körei mozogtak).

A magból fű, fűből széna legyen:
Egy idegen mozgástól szenvedek;
A szabadság mit adhat? Végtelent.
Árnyéka oly fehér, mint a kövek.
Ki méri napokban, ami örök?
E vén test él, hogy megismerje őt:
(A test ringásán mérem az időt).

Ferencz Győző fordítása

"Szeretned kell azt amit csinálsz, s akkor a legdurvább munka is alkotássá válik." - Gorkij

Stephen Spender - Rájuk gondolok szüntelen...

Rájuk gondolok szüntelen, az igazán nagyokra,
az anyaméhben is emlékeztek a lélek történetére,
át a fény folyosóin, hol az órák örök és zengő
égi napok. Rájuk, akiknek gyönyörű célja volt,
még mindig tűztől áthevített ajakkal
szólnia Szellemről, ki tetőtől-talpig dalba van öltöztetve.
Rájuk, kik Tavasz ágairól szüreteltek
vágyakat, mik gyümölcsfa-virágokként hullottak a testükön át.

Azt, ami drága, feledni sosem szabad,
ős forrásokból fakadó legfőbb gyönyörét a vérnek,
mely a mi létünket megelőző korban tört ki a sziklafalon.
Megtagadni sosem szabad örömét korareggeli fényben,
sem pedig esti, komoly szerelmi óhaját.
Nem szabad tűrni, hogy fokról fokra a kalmárszellem fojtsa el
zajjal s köddel a lélek kikeletét.

Hó-övezetben, nap közelében, legmagasabb fennsíkokon,
ím, hogy ünnepli nevüket a hullámzó fű tengere,
tiszta-fehér felhők lengő szalagjai
és a szél susogása a felfigyelő egekben.
Mindazokét, kik míg éltek, küzdöttek az életért
és a tűz magvát hordták a szivükben.
Kik napból lettek s kis időn át mentek a nap felé,
s fényüknek nyoma ott ragyog egyre a friss levegőben.

Kálnoky László

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya (Első könyv, részlet)

Pufi

Nem tudom, érzelmileg hogy állsz az évekkel ezelőtt írott
bejegyzéseddel?
Hasonló témában, röviden megfogalmazva küldenékmost
egy verset:

Tarjáni Imre

Önarckép


magyar vagyok
a Föld felszabdalt szívének
ázsiai vére
honteremtők
honveszejtők maradéka
elégedett és NYUGTALAN
/mint a legtöbben/
Euroatlantiában

Remélem elolvasod és tetszik. Szeretettel üdvözöllek!

John Keats (1795 - 1821)

Köd múltán

Ha nem sír a köd már a sík körül,
és eltűnik a tél haragja végül,
jön egy nap Délről és a beteg égrül
minden picinyke foltot letörül.

A zord idő engesztelőn nevet,
a Május majd általveszi örökjét,
s úgy legyezi pillánkat a hüvösség,
mint rózsát az enyelgő permeteg.

És álmok intenek — egy szebb valóság —
érő gyümölcsök — bimbók, gyenge rózsák —
egy alvó gyermek halk lehellete —

a homokórán andalgó zene —
Sappho bús bája — ábránd, béke, hála —
ligeti csermely — s egy költő halála.

Kosztolányi Dezső fordítása

*

Walter Savage Landor (1775 - 1864)

Ianthé (részlet)

III

Trója múlt rom, Heléna él,
Alkestis árnyakból kivált;
vers hívja őket; s véle kél
holt nőkben örök ifjuság.

Feledés fátyla mielőbb
büszke, víg berkeket belep
teli néppel, míg szeretők
múltból szólnak velem s veled.

Fakul a szépség, ne sirasd,
dicsőség fogytán ne perelj;
romok fölött majd egy alak
s egy név, Ianthé, nem hal el.

Garai Gábor fordítása


Ιανθη

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> „Barátok közt a hallgatás az igazi beszélgetés. Nem a szavak számítanak, hanem az, hogy nincs szükség rájuk.”

Mutatnom kell, hoogy valaki vagyok.
És nem vagyok, csak mások látnak...
(József Attila)

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> "Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először, mintha egy idegen országba érkeznék, aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel. Megértem, milyen neked, egy másik Én-nek lenni, sőt, egy kissé én is Te leszek. Már látom mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat - és megismerem a múltadat, sorsodat, örömeidet és rögeszméidet. Ráhangolódok gondolataid hullámhosszára, s veszem a szíved kódolt adásait. Ha a szíved gyorsabban ver, az én szívem is hevesebben fog dobogni. És ha valamitől félsz, én is szorongani kezdek, és lehet, hogy megértjük, mitől félünk mindketten. "

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Szilágyi Domokos

Búcsú

Kicsit ijedten integettél,
mint akit veszély fenyeget,
s ott maradtam, hogy hiányodban
fölfedezhessem lényeged.

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Kormányos Sándor



Mégis

Fényesre kopott perceket
őrízgetsz, tűnődsz, hogy lehet:
Elvették már őket százszor,
mégis itt vannak veled. . .

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->
"az egyetlen ok,
amiért az emberek szorosan ragaszkodnak az emlékeikhez az,
azért van mert az emlék az egyetlen dolog
ami nem változik, mikor minden más igen. "