Versek. ultraviolet

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
ritmusjáték

Bokréta (ultraviolet)

én is tíz,
te is tűzz
kalapod mellé bokrétának
fekete fehér virágokat
tűz!
 

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
XXI (ultraviolet)

Szépcsikósom
nézd el nekem, ha
dérdúrral is csörtetek.
Mert ki hinné meg, ha el te nem:
Legbelül itt nem egy vadkan,
de pintyőke a kislelkem.
Tára nélkül huszonegy gramm(!)
s abban…
a világminden játékossága
foglalva van.
Pörgetem a pörgettyűmet
bűvös kockám széjjeleshet
fagurigám repedt, nem bánom.
Dominómról köttyök pottynak…
csak szeressed játékom!
 

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
1192821315firework2.jpg

Szűzi játék

Szűzi játékképp
próbakép. Tűzijáték
neten fröccsen szét.

(ultraviolet)​
 

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
11931876071956.jpg

Ezer
kilencszáz
ötvenhat…


Leszálltam akkor, és itt
Budapesten, mint
ezerkilencszázötvenhat ágú kékcsillag.

Ezerkilencszázötvenhat szárnyú
ezerkilencszázötvenhat torkú fényágyú.


És nincs az a vízagyú vízágyú
mi az ötödik adu-kékfestő szellemem semmissé olthatná!


A szorzással osztódó szabadságvágy…, Marad!
Ezerkilencszázötvenhat . Ezerkilencszázötvenhat
 

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
Műfordítás - Heart of Gold

ARANYSZÍV (ultraviolet) HEART OF GOLD (Neil Young)


GUITAR INTRO: /: Em D Em :/
Em D -G
G C -G
Em D -Em
Em D Em


Em / C D / G
1, Akarlak élet, álmodlak téged!
I want to live, I want to give
Em / C D G
Aranyszív, minden napom rólad szól.
I've been a miner for a heart of gold
Em / C D / G
Már csak egy lépés és csak egy kérés.
It's these expressions I never give
Em / G /CC
CHORUS: Az kell hogy megtalálj az álmokból,
That keep me searching for a heart of gold
C C - Am –G
Én már jól tudom…
And I'm getting old
Em / G /CC
Kellesz ki megtalált az álmokból,
(That) keep me searching for a heart of gold
C C - Am –G
Én már jól tudom…
And I'm getting old

Em Em Em Em

Em / C D / G
2, Ó hol vagy Hollywood, fényből szőtt ábránd.
I've been to Hollywood, I've been to Redwood
Em / C D G
Átkeltem óceánok kék vizén.
I've crossed the ocean for a heart of gold
Em / C D / G
Gondolatom már határon túl jár.
I've been in my mind, it's such a fine line
Em / G /CC
CHORUS: Az kell hogy megtalálj az álmokból,
That keep me searching for a heart of gold
C C - Am –G
Én már jól tudom…
And I'm getting old
Em / G
Kellesz ki megtalált az álmokból, /CC
(That) keep me searching for a heart of gold
C C - Am –G
Én már jól tudom…
And I'm getting old

GUITAR: /: Em D Em :/
Em D -G
G C -G
Em D -Em
Em D Em

Em D Em
OUTRO: Kellesz, ki megtalál az álmokból.
Keep me searching for a heart of gold
Em D Em
Úgy kell ki megtalál az álmokból.
You keep me searching and I'm getting old
Em D Em
Kellesz, ki megtalál az álmokból.
Keep me searching for a heart of gold
Em G /CC
Várok rád Aranyszív, hát hol vagy, hol?
I've been a miner for a heart of gold


GUITAR OUTRO: C /// C - Am –G
 

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
Kívánság (ultraviolet 2007.10.25.)

Elcsukló, félig halk
ösztönös gondolat.
Mondani nem szabad!
Az akarat töltete gyönge.
Igazán erősen
érezni lehet csak!
Vágyni
óhajtani
kívánni
és kivárni, míg egy nap
a kedvedre lesz majd.
 

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy újabb verscsokor...

Táltos levél (ultraviolet 2007.10.02.)

T. Cím!
Menydörgős búbánat!
Vállald soraidat, úgy el…
Mintha… tökre mindegy volna
mit gondolnak róla!
Menydörgős búbánat!
Vállald a sorokat, úgy fel…
Mintha… tökre mindegy volna
mit képzelnek rólad!
Menydörgős búbánat!
Vállald a sorsodat, úgy be…
Mintha… tökre mindegy lenne
Mit’takar a lepled!
Égen és föld alatt
vállald ami te vagy: Ez az…,
a Nagy varázslat!

Táltos
ÖRÖKMALOM (ultraviolet 2004.07.30.)

Öregmalom, ha kín-lassan, de őröl.
Azt is, aki róla metszett, tőről.
Viaszbabát is, ezer rockwelltől föl.
És őröl még mást is:
Jót és a gonoszat.
Életfűszerré malmoz csillagporokat.
Egyszer elkezdte, ősrobbanáskor.
Gigász ereje örök.
Nem csak most,
Nem csak máskor.
Világversben a világ,
Már mindig hallgatok rád.
Szűrni a jót is, bár ha édeset.
Még a szót sem kell értened,
Elég, ha csupán élvezed.
Forog, forog veled,
De soha nem ellened.
És ha taszítón ér a Nap sugárszele,
Bízz a gravitációban,
Csak vonzhat! Az, szeretet!




NÁLAM JÁRTÁL (ultraviolet 2004.08.19.)

Nálam jártál éjjel.
Puhán hozzám bújtál.
Hajnalfény sem vitt el
Csillogtál, ragyogtál.
Csillagképem lettél.
Öleltél, szerettél,
Szívedből csókoltál.
Szívedből csókoltál.
Semmit sem kérdeztél,
Lelkkel’ simogattál,
Csak úgy dédelgettél.
Édes álmom voltál.
Ne ébresszél fel még,
Tündökölj csak emlék!



Villámlik (ultraviolet 2004.08.29.)

Sötét van.
Már fekszem.
Villámok az éjben.
Lillámok!
Egyet nekem, egyet neked, …nekem,
Egyet neked, egyet nekem.
Már nem számolom, csak jönnek.
Életem, még…!
Egyet csak nekem,
Egyet most neked,
Mindent csak neked!
Éjjel van.
Ébredek.
Fényjáték az éjben.
Imádok!
Imádkozom egyet érted. Érted?
Imádkozz egyet érettem.
Ezer méter ívfény vagyunk.
Még, Életem!
Egyik az enyém,
Többi a tied.
A tiéd Életem!



LOVAT AKARTÁL (ultraviolet 2004.09.16)
Meg
Vagyok,
Lovat akartál…
Hallottam, s lám
Mi lett a cserebogárból?
Ló!, mert azzá tetted, na milyen?
Idegeit tervezted, manipuláltad génjeit.
Kilenc hónapot vajúdott a pára, mire megszülted.
És most megvan! forgathatod, nézegetheted. milyen lett?
Nem ilyet akartál? nem kitartó? vagy nem elég jámbor? rettenet ó!
Ha kimosod: összemegy, napra teszed: visszamegy. kútba dobod: megfullad!
Mi az? ja és a sorrend fontos a végén. előbb volt a remény, és csak az után
én!



LOGIKAI EGY (ultraviolet 2004.09.26.)

Homogénszűrt, talmin csilló
Színanyagbutasággal szemben
A nemesen szennyezett,
Értelem hordozó.

Fürkészkeresőn mintát vesz
Jóból, rosszból.
Kitörölhetetlen raktároz.
Kiválaszt, mérlegel és feldolgoz.

Saját logika szerint értelmez.
Felismer, és tévedhetetlen.
És – igen – vagy – nem.
Átírhatatlan törvény ez!

Bitözönbe kódolt öntudat.
Algoritmusba rendezett akarat.
Lapkák atomjai közt kavargó gondolat,
De engedelmes, segítő hódolat.

Arany utakon, ezüst lábakon járó
Állításból, tagadásból álló
Véget nem érő sorozat.
Részecskék buja tánca, forgatag.

Művelet végére a káoszló sallangból kihámozott,
Számított válasz még mindig kettős marad:
Jéghidegen fájló nem, vagy a boldogságra: Igen.
Számít a válasz, hisz’ az varázsige.

Egy van már csak, ami eredményt felülbírálhat.
Az érzelem.
Belső logika szerint értelmez(z!)
Csak egy maradhat…
De az ne a null legyen!
Vagy inkább kettős:
Igen! Igen!



ÁMOK HERCEGNŐ (ultraviolet 2004.11.12.)

Ámok hercegnő leplet ránt magáról.
Hangból, zenéből, őszinteségből.
Szinte él a zenétől, hangtól.
Olyat kapsz belőle:
Megijedsz magadtól, s nem tőle.
Nádként színpadra hajol.
Felvillan, énekel, elillan.
Belefutsz fényébe, vakít és nem látod:
Ezüsttel toppant be,
Arannyal dobbant, mi végre…
Kavalkádot bűvöl. Fényt mosolyog
Mélybíbortól ultravioláig.
Színt, tavaszt, nyarat… Lángokat.
Kitalálhattad? Kitálaltad!?
Azt te csak kitaláltad!
Teleportál, nyelvet öltve
Gördülő köveknek,
Pusmogó, csalitos beszédnek.
Secperc alatt illan kámformód.
Pesttől Debrecennek…
Jobb, kezét ha figyeled,
Hangjával nem csalhat.
Vagy csak a szemeit!
Mert abban van mindene,
Amit eljátszhat.



Ráadás (ultraviolet 2004.12.19)

Három a királyság,
És Egy a ráadás.
Elhálás ténye forgott fenn…, S lent?
Csillagszemű éjből
Cinkos kacsintás.
Indás kacs!
Mosoly az égből,
Mosoly az emberből.
Lélek az anyagba fogódzott, ott bent.
Örökmozgó tenger
Könnysó kristály.
Krízis…
Együtt van minden
Milliárd csillagfény!
Vajúdtak a nyarak, tavaszok, az őszek…
Világhideg télből
Nyílt szemű tavasz lett.
Mindenem!
Eljött a minden!
Öt mega csillagfém.
Egy a ráadás.



Szerény (ultraviolet 2005.03.03.)

Szerény: aki érzi, hogy kicsi.
Szerényebb lehetne, ki magát óriásnak hiszi.
Mert nem az nagy, aki magáról azt vallja,
Túlrivallva mást, hogy mindenki hallja.
S nem az, ki a sikert nyakalja.

A szerényt a vessző is simogatja.
Az eső csak enyhíti.
A szél is csak segíti.
Tűz… nyájasan enni ad neki.
A szerény, aki érzi; mennyire kicsi.



AJKAD (ultraviolet 2005.03.19.)

És a szád...
Ha szólalsz vele: néha csepp méreg.
Amikor csókolsz, az: maga az Élet!
Utánam suttogod: “én is szeretlek”
Minden porcikád üzenet.:
Rám néző az arcod,
Csengő szóló hangod,
A dúdolásod,
A pálmamozgásod,
Táruló karjaid,
Méz ízű halmaid,
Tánclejtőn ring csípőd,
Gyémántfény köldököd,
Ámor színű bőröd,
És ajkad…



Gondolatátvitel (ultraviolet 2005.03.31.)

Valaki mindig csak,
csak magáról ír…
Mi az hogy!?
Most, mikor olvasod
dereng a hír?
Gondolatátvitel
ó, klasszikus mód.
Felfogod?
Nem tehetsz ellenem,
benned vagyok!
Hol bennem - hol benned,
kavarodottan.
Egy sergőn
született szerelem
a búcsúban.
Első bált… hófehért?
Többit már szürkét?
Szeretnél
Korommal futtatott
ősszenvedélyt?
Vagy inkább akarnál:
Antracit-mélyet,
s kontrasztnak…
Xenonból villanó
vakító fényest?
Legyen hát katarzis!
Megfoghatatlan
a perc, mit
itt velem töltesz el.
Örök emlék.
Megkaptál minden’stől.
Amim még maradt,
rád hagyom.
Holnap rád testálom.
Jövőm, nyaramat, s aranyat.



Wojtyla (ultraviolet 2005.04.03.)

Én az embert láttam meg benned.
Mert anyagból, anya szült.
Emberhit nevelt naggyá, s emelt
Hatalmassá, Elpusztíthatatlanná.
Fél világ tekintett apjának-atyjának.
Gondpúpot növesztve görbülő hátadra,
szellemed lett milliók oltára.
Magasztos kiváltság - alázat, szolgálat.
Valahogy ráéreztél – ki tudja azt miből? -
: Tudni kell a jót választani!
Tabukat átlépve ésszerűt engedni,
erőket felmérni… bölcsen békét alkudni.
Megbocsátást kérni, és bocsánatot adni.
Tarthatatlan tant újból átgondolni.
Giordano-t, Galilei-t, Luther-t, Darwin-t…
Elsőként, kétszázhatvannegyedikként.
“Porból ki vétettél…”, békével jöttél el.
Húsvétot hirdettél – meghatódtam - minden nyelven.
Bábelül nem szóltál, mindig csak emberül!
Mindvégig kitartva… szeretetbe mentél,
és mezsgyéről jövőnknek még visszaüzentél.
Utolszor: ”Derűs vagyok, legyetek azok ti is.”

- Egyszerű légy, mint égből jött angyalcsók. -
Tegnap este úgy zúgtak, könnyeket zúgtak a harangok…



Költők üzennek (ultraviolet 2005.04.05.)

Költők üzennek…
Ahogy tud-nak/hatnak.
Haditudósítók,
mert harc árán születik az írás.
Megküzdve, szókra fordítanak látomást.
S mi mindent lenyelnek; szénát-szalmát nyersen.
Belül megforgatják, megemésztik szépen.
Oltót adnak hozzá, lélektenyészetet.
Közben letisztul,
ülepszik a nedű.
Életszag elixír.
Még egy kortyot forr… testmelegben, napnyugátig.
… egyszer csak – csudára! – elkészül!
Azért… nem! Nem, még nem egészen.
Valami kellene! Valaki kellene…
Aki majd felfogja, beissza a finom tejecskét.
Költők üzennek,
holnapot táplálnak.



Cicavers (ultraviolet 2005.04.22.)

Kandúr-kicsicicám,
Tarka Luciferem,
Jelenség vagy!
Majdnem párduc.
Na, nem olyan vad,
nem is olyan szelíd.
Felemás.
Fekete alapon fehér a bundád,
s has tájon, határon
néhány eltévedt szál megfér.
Kicsiny az élettér:
Számodra a szoba, a konyha
de beleszülettél.
Enni kapsz, ha éhes,
Inni kapsz, ha szomjas,
Simítlak, ha doromb.
Én a gazdád vagyok…?



Mozi (ultraviolet 2005.04.24.)

Pihenne a kis csikó.
Kék menni, álmodni
…jaj, de véled volna jó…
izgulni meséken, kalandon.
Bár keskeny a vászon,
mit az élet rendezett
de a lámpás néni
már betépte jegyünket.
Itt peregsz énvelem
“Én díjas” filmemben.
Vetítsd Fellinidnek
legszerelmesebb képed!
Ámulok sok fordulaton,
iszom a cselekményt.
Perecről is lemondanék,
Csak még…
Ne legyen szünet!
Fejünk felett elsüt a fény,
Magamhoz vonlak, százszorosan.
Ölellek, csókollak
Úgy ringatlak…
Ringass:
Ez végtelen történet!
Nem várok finálét
És hiszem majd nagyon,
de nagyon,
de nagyon soká lesz
még…
Happy end.



Időzavar (ultraviolet 2005.04.29.)

Megzavart idő.
Felgyorsult.
Fél nap alatt telik el egy egész
Ha reggelente munkába mész.
Tikk és takk, és kész.
Újra csörög hajcsár vekker
Idő van ember, kelj fel
Mosolyogni főnökökre,
Vásárlókra, ügyfelekre
Béredért fitt legyél!
Kerge az idő.
Felgyorsult.
Nem telik már andalgásra,
Csendes babusgatásra,
Egy jóízű hallgatásra,
Jó pipára rágyújtásra.
Üldögélést, naplementét
Két hét alatt elintézed.
Rohanni kell: Zár a posta,
Jön a híradó, kihűl a vacsora.
Gyorsan ágyba…, kötelező erotika,
Feszültség levezetés rutinja.
Bolond világunk
Felgyorsítottuk.
Megőrült, most nézhetünk.
Még a tyúknak sincs ideje felnőni,
Paradicsomnak perc adatik pirosodni.
Szép szavakat feldolgozni nincs idő,
Bármikor felülírja a következő.
A gyerek is siet, nyolc hónapra jő
És koradélután elmegy a nagyszülő.



K2 (ultraviolet 2005.05.02.)

Utcára űzött, szalajtott lányok,
“Szolgáltatások”
Kiszolgáltatások.
Mindenki használja nevetek:
(én nem ilyet szeretek!)
Nagyon, de Nagyon!
Szlengben, ennyit jelentetek…
De mit tudtok annyira nagyon?
Tetszeni?
Megtetszeni?
Játszani?
Megjátszani pénzértszerelmet?
Élvezni?
Örömperc lenni odaadón,
Betevőért bármit hagyón?
Órára… Öletekbe hull a hatalom,
Sebeket gyógyít a mámor.
Ki tisztán visszacsókol
(azt választom, csúcson).
Tőletek még egy sem ment el gazdagon…
Talán csak Pompadur,
Madame.
Padam Padam.



M
ama (ultraviolet 2005.05.07.)

Anyám álmodik engem…
Még kicsiny sejt, mi vagyok.
Még világra sem jöttem,
de Ő már nagynak látott.
Ahogyan elképzelt
olyanná lettem,
bár még meg sem éltem
a legelső percem.
Zümmögő méhecske
kaptár melegében.
  • Kinn hideg van, nem mese!
Éheznek és lőnek.
Még nem neked való ez, gyermek. –
Akkor szülj meg Mama,
ha egyszer nagy leszek!
Addig csak álmodj velem, szépeket:
Hogy megnövök én,
erős leszek, s délceg.
Meg bátor is.
Semmitől sem félek.
Buta rémálmoktól
fényektől, árnyéktól.
Képzelj nekem teret,
virágtarka rétet,
őzszem állatokat! Bambit.
Soha ellenséget.
Képzelj nekem grundot,
hintát, játszóteret,
biciklit meg motort,
autót, hintót, űrhajót!
Végtelent!
És aggódj értem!
Meg majd…
Képzelj el… egy lányt is nekem,
Mama.



E
per (ultraviolet 2005.05.14.)

Fogadjunk!
Fogadjunk egy tál eperbe;
Nem mondunk csúnyákat,
nem mondunk sohase!
No de ha
nem szólunk, nem is gondolunk
káromlót eztán majd,
szamócát hogy eszünk?
Jó hogy van,
becsúszik néha egy baki.
Csak egyet …rittyentek…,
S hozom az epreket.
Csaltam ám
huncutkám,
mert tudom:
Te is szereted.



Híd (ultraviolet 2005.06.04.)

Átmentem én már azon a hídon!
Visszanézek, látom:
Lángol mögöttem,
roppanni kész reccsen a szerkezet.
Lankás ó partról meredek újra átléptem.
Inteni vélem ködösen,
sok elengedett kezeket.
Emlékemben él majd mind,
aki integet
s kitörlöm agyamból azt
ki csak legyintget.
E félen, talán szebben kanyarog az út,
nem olyan göröngyös.
Az ember szinte fut!
Bár még csak délibáb a kilátás…
De ha eggyel is több az áldás
ideát…
Mint a szidások voltak
amott…
Átkelnem már érdemes volt.



Kocsma (ultraviolet 2005.06.05.)

Mulatság közepén asztalt bontani!
Ha keseredik nyelveden a bor,
Ha mindenkinek ízest,
Neked kozmást szolgának föl.
Amikor, harapott végű fél szavakon
Bárgyún vihog a gyűlt vendégsereg
- kortól, nemtől független
nyeretlen kétévesek -
És az ízetlen vicceknek,
Goromba adomáknak,
Sunyi szólásoknak tárgya
– érzed - egy lehet…
Akkor… Köpj a tányérjukba!
Rántsd le ott az abroszt!
Duhaj vágd a pohárt egyenest a falhoz!
Fontold meg legközelebb
Kikkel ülsz asztalhoz.
Közelébe se menj többet
Annak a korcsmának,
Hol mocskos pohárból kínáltak!
Lesz egy hely… még lennie kell,
Úgyis!
Ahol, tiszta szívvel várnak…
Amit majd, nem hívnak kocsmának.



Kiterjesztés (ultraviolet 2005.06.08.)

Természetes reakció, mikor
megmagyarázhatatlannal találkozol.
Olyannak kell lenned – először is –,
hogy észre vegyed…
Töredékét összeszedjed.
Aztán tudd a részleteket
összerakni, egy egésszé.
Ha már összeállt,
értelmezned nem kell.
Sem hinned benne, sem tagadnod.
Csak elfogadnod, mit józaneszed
mélytudatból a felszínnek jelent.
Úgyis képtelen vagy
rossznak, vagy jónak ítélni
az ismeretlent.
Nincs viszonyítási alap.
Te alkottad, egyedi…
S nem tárgy, se anyagi.
Nem gondolat, nem is képzelet.
Mégis mindez egyszerre;
jelennek emléke!
Működik az időbe előre
és visszafele.
Kapcsolat,
értekezés mindenséggel.
Kiterjesztett önmagad.



Bökvers (ultraviolet 2005.06.10.)

Mondod rája: Feleselgetsz!?
Kérdezed!
Vagy felszólítasz?
Tüskeböki – szórós süni,
az vagyok én.
Hogyha hagyod.
Csörgősipkás igazmondód.
Az is vagyok,
hogyha hagyod.
Minden kincsek kamarása,
hűbéresed.
Míg csak hagyod.
Jóbarátod, Jóbarátom!
Szemed…
- csillagszemed -
Füled…
- hallócsigád -
Szájad…
- sokatmondód -
Nézek neked,
hallok neked,
és érzek is…
Meg írok, meg mondok,
meg feleselgetek.
- Most éppen ezt
a bökverset –
Elnézed,
elhallgatod?
Világkása kavargató!
: komatálad… Elfogadó



Körmenet (ultraviolet 2005.06.10.)

Rózsaszirmok az eszmélkedés útján.
Kikerülni, nem átlépni nincs rá mód.
Beszívódik illatuk, mezítlábas bársonyuk
akkor is, ha taposni nem akarjuk.
Egyenként felemelnénk, összeszednénk,
vízbe tennénk mind.
Ha tehetnénk…
Hatalmas nagy kristályvázába.
Ottan lenne minden árva virágszirom,
s nem magába.
Ha tehetnénk…
Naponta friss vízzel,
kristályvízzel öntözgetnénk
minden virág emlékét.
Lelkünk határozójába,
örökmappába préselnénk
porzóját, bibéjét,
szirmait, levelét és szárát.
Összes tövisét.
Összes életét.
De nem az illatát…
Az, emlék!



Eszencia (ultraviolet 2005.07.11.)

Igazat válasz t’ni izmushalmokból
- amelyikből lehet -.
Meglátni kicsiny részt
- a jót, értelmeset!
Minden tanokból eszenciát vonni,
rózsafa parázsán töményre párolni.
Addig-addig míg csak…
Illata selymesebb,
ízlete kellemes’bb,
színezete szemnek,
tapintása bőrnek,
foganata észnek
a legszíntisztább nem lesz.
Aztán… csak úgy őrizni…
Olyan féltékenyen,
hogy mindenki láthassa.
Akinek nem tetszik
az is ellophassa.
Gonddal elrejteni.
Egy cseppjét a szélbe,
mását messzi holdra.
A többit meg biztos helyre tenni:
Emberek szívébe.



Márványkéz (ultraviolet 2005.07.14.)

Hogyan kérjelek még?
Hogyan téged?
Hiszen tudod, nem majom vagyok
már régen.
Makogni elfelejtettem,
tudni még nem
tanultam meg egészen,
szégyellem.
Ahonnan én jöttem…
…elmeséltem.
Rejtelmem felfedtem előtted.
Feltártam.
Azt is megfejtetted bennem, amire még
rá sem jöttem.
Csak hordoztam, lelkembe rejtetten,
tudatlan.
Nem tudom hová kerültem, s honnan.
Mutogatunk.
Én a magam nyelvén, te is sajátodon.
Üveggyöngyöd
magamra aggattam, tetszik nagyon.
Egész halom
kincset szórtál elém. Sosem volt ennyim.
Enyém lehet mind?
Enyém lehet – mondd – a szereteted?
Márvány kezed
- sóhaj – csak soha, soha vissza ne vedd!
Hogyan kérjelek?
Hogyan tégedet?
Minden összeköttetésem – ott túl – megszakadt.
Mindegy…
Már…
Csak “én” maradt!
Csak te maradj… nekem!



Célfotón (ultraviolet 2005.07.15.)

Nem kelhetek versenyre semmilyen madárral
Szállani,
Repülni.
Még egy hitvány kis levél is zöldebben tud
Hűst adni.
Karikám, ha meghajtom… az enyémnél ördögszekér is gyorsabb.
Görög ni!
Száguld ni!
Csapkodnám evezőm a víznek, de még a poronty is fürgébb,
Sebesebb.
Számolnám a perceket, de egy homokszem is hitelesebb,
Precízebb,
Pontosabb.
Dúrnám a föld alatt metrómagamat, de a vakond…
Még gyorsabb.
Vetíteném gondolatom az égre fel, de a fény már
Elöl van.
Gondtalan.
Számítanék sokadik dimenziót, de tranzisztor-tucatgép
Rájött, rég.
És ha Hozzád repülök?
Nézd a célfotót!
Itt van, ott van, amottan…
Csak úgy lobog ez a kis pont.
A szívedtől egy ölelésre dobban.
Én vagyok az, ottan…



Gyermekkor (ultraviolet 2005.07.26.)

Nyolcadik kerület,
Népszínház utcánál…
Onnan nyílik a Vay Ádám.
Öreg bérház,
szuszogós lépcsőház,
második emelet!
Első emlékeim:
Meggykompót a küszöbön.
Három éves forma, ha lehettem…
Nyári melegben, a gangon
három szem meggy, fiolában.
Kanál kristálycukor.
Jól megkevergettem…
Rumos meggy lett,
legalább is úgy hittem.
És még mindig az a küszöb…
Gőzmozdonnyá pöffent,
s lettem masinisztája.
Száguldó gépemről le-le tekintgetek.
“Jeges, itt a jeges…”
- vállán fagyott lehelet tenger.
Tört egy darab fagyot
s felcipelte a Szabó néninek.
“Ószeres(s), használt ruhát,
cipőt, mindent megveszek.”
Sok haszon nem termett,
nálunk használt ruhája volt mindenkinek.
A kintornás öreg, gyermekvasárnapokon…
Aki még úgy tudta tekerni,
hogy szívéből csendült a csuda-csuda verkli.
Ingyen-koncert után…
Hátán záporozott a filléreső.
Este a szobában,
egyedül nagyágyban.
Szemem is bezártam, csak hogy ne lássam
azt a… félelmetes tulipános faszekrényt.
Első, emlékezetes karácsony jő.
Porhó lepte el a Köztársaság teret.
Fussál Nappapa… s repült velem
a csővázas szánhintó.
Apám amerikai állampolgár
- mondták az oviban – óh, büszkeség.
“Amerikában cukrot kapál.”
Cukornád, vagy répa?
Mi teremhet arra?
Azt hittem cukorka…
Gyál ligeten, telken
Isten háta mögötti sziszifusz ültetvényen:
Tökmag fejjel, gondosan
a babkarókat egybeszedtem
s dolog végeztével, fene nagyot mondtam:
“Most tudom csak, mi a munka!”
Nem, akkor azt nem tudhattam,
akkor még tévedtem.



Bolondok bolygója (ultraviolet 2005.07.27.)

“Minden ember másképp bolond”
Én a magam módjain,
de minden egyén más-másképpen.
Az is bolond, aki annak hisz,
én azt hiszem…
No meg hát, le lehetne zárattatni
minden újtant, iskolát.
Becsukatni írót, költőt,
filmrendezőt és szobrászt.
Begyűjteni minden művészt.
- Ketreceket, karantént!
Minden művész minden művét…
műalkotás-fegyvertényt.
Jaj, sötét történelem!
Volt már ilyen…
Cellájában aranymíves
gumikacsát extrudál.
Portréfestő pemzlijével
papírmassét temperál.
Finom kezű zongorista
kubikosként debütál.
Mert ki művész, az mind bolond.
Tán még én is…, ha te mondod.
És Te?



Rosta (ultraviolet 2005.08.01.)

Kitörölt képeim általhullnak
…rostán.
Kiszelelődnek szépecskén, lassacskán.
Távolodnak, ahogyan édes szél fújdogál.
Készülődnek búvón
újnál új’bb, mézes emlékeim.
Nemesebbek, hogy ők már
maradhassanak kertemben,
világos-keretben.
Nemesen egyszerűbbek,
mégis sokatmondóbbak.
Maradandóbbak.
Ízletesebbek,
zamatosabbak.
Élvezetesebbek és pozsgásabbak.
Talán úgy vannak… Magukról elhiszik:
Örökök, mert ők a jobbak.
S ebben, lehet igazuk is van!
Igen, most felül maradhatnak – a töreken.
Töretlen, egész hittel
szinte úsznak a zajló felszínen.
Kisagyukban, ott még hátul
motoszkál rejtve az a régi,
dezoxiribo… program,
kéretlen-kérlelhetetlen-értetlen savanyúan.
- De már érettebb a cukorfok,
töményebb a lélek.
Mérhetni akár Maligánosan,
Bohméban, vagy százalékban,
sikértartalomban.
Mindegy, mindegy hogy hogyan
…tudáshányadosban!?
Persze, lassú a folyamat
és állnak a csapdák.
Csapodár hazugok,
Elv hűtlenül léhák.
És állnak a vadra,
és álnokok emberre, s mi minden egyébre…
Első csobbanástól – csodás dobbanásig.
Felkéréstől - táncig,
kézfogótól - nászig.
Alfától - az Omegáig,
Elvárástól – tartozásig,
– megadásig.
Önmegvalósításig!



Titkosfegyvernem (ultraviolet 2005.08.03.)

Ha hiszed, ha nem
Nincsen fegyverem.
Sem számodra,
Sem senki máséra.
A nemfegyver nem fegyver!
Porban a kesztyű.
Azért…, kiálltam a síkra.
Páncéltalan becsületből.
Tőlem játszhatod,
Hogy nálad a fegyver.
De hogy lőni tudnál,
Már nem hiszem el.



Túl világi (ultraviolet 2005.08.15.)

Hát igen!
Pont bennem ért össze
a kék ég e zöld földdel. Véletlenül, pont
S összerobbanhatott
halott az élővel,
szellemek testekkel!
Kik múltak, a jelennel! Véletlenül, pont
Kimondom, mert az sem érdekel
ha megfenyítenek,
keresztre feszítnek, megnyúvasztanak
mindenható álszent moderátorok.
Tudom, ti segítetek
leláncolt szellemek.
Láthatatlan lelkek, egyé válunk. Most.
Cenzúra nincsen! És nem is lehet!
Az élet mindenkinek, akár mindent is megenged…
Csak nekem nem, mert engem figyelnek!?
Hát töröljetek…
(Legjobban tudjátok: már nem lehet,
már kimondatott!)
Hát teszek rá! Hát nem érdekel…
Csak, figyeljenek. S jó, ha a gonoszok
előre remegnek,
mert ha úgy kell, RETTENETES leszek.
Most, innen híresztek minden élőnek
s nektek, túlvilági lények:
Hadat üzenek minden démonoknak!
Jöhet csúf pofával bár,
csak délibáb, s nem létezik,
nincsen halál! (Tyű, hogy fényképezget!)
Csak átverés, csak sokk. Ne higgyétek el!
Aki egyszer már volt
mindörökre itt lehet!
Nem igaz, hogy nem férünk el.
Hazugság volt, hogy éheznünk kell.
Bőven van még energia – olcsón -,
butaság, hogy szenvednünk kell.
Valóság, hogy gonosz lélek nincsen
és bűnös lelkek mégúgy sem.
’Csak jó gyermek van, és minden játék ártalmatlan,
s csak szórakozásból,
s csak játszásdiból-belefeledkezve vagyunk mi itten?!’



Cirkusz (ultraviolet 2005.08.22.)

Előadó kerestetik!
Ebbe a…
szép Magyarországba.
De legyen ám olyan:
Ki ezerrétű, cifra
s határon is túl van!
Meg olyan, ki ékezetlen nyelveken
holtrögökkel enyeleg.
Ne zavarják tettleg meg
áramlatok, nézetek, igézetek.
Rezzenetlen legyen kívül,
de bensőben ingatag.
Meggyötört is kell, hogy legyen,
s néhanapján: Mondóan hallgatag.
Verset szóljon, énekeljen!
Pörögjön-forogjon, zenéljen!
Soha sem hamisan!
Mert arra itt van: A népkegy.
…az után, hogy élvezte a nyenyerét
hányja-veti, öklendezi,
visszagurgulázza a cirkuszt
és a kenyerét.
A végén…
Az éhín-szín aszfaltba olvadó kalapba telik
a sok bölcsességgel teli írt dörgedelem;
Megannyi sajtcédula.
Bár egy jó szóra
beváltható volna…!



Áruház- (ultraviolet 2005.09.10.)

- lánc, lánc, Eszterlánc.
Amit csak megkívánsz!
Csillogót, vadonatfinomat
olcsón megszámítanak.
És még hiteled is lehet.
Holnapod is elköltheted,
csak most, csak itt,
csak ezt vedd meg…



Kísérlet (ultraviolet2005.10.20.)

Elvégzek most egy kísérletet.
Fonetikusan leírok mindent.
Diktálj!
Csend…
Ne olyan gyorsan! Lassan!
Semmi, az előbb meg…
- Ja, hogy szerkesszek.
Írom, amit látok:
2:24, háló.
Várok, várlak… üzenj!
Sony. TV.
- Szerkesztek.
Jó.
Start.
Telefon.
Becsukom szemem, hogy ne zavarjon más.
Sötétben csíkok…
Egy korty. Virág.
Nehéz így. Nekem. Enter.
Most nem jön semmi sem.
Cigi, gyújtó. Füst.
Szelektáljak!
Ne, még ne szakadjon meg a kapcsolat!
Billentyűzet… Enter.
Toll. Rakéta. Éta.
Nézzek balra!
Még csak írok, de parancs.
Jó, nézek.
Mit látok innen?
Fényt, ablak peremén.
Tovább nézz!
Gyere ide! Mozog a függöny.
Lassan! Gyere! Ide. (megyek)
Jövök már.
Mit látsz?
Hat fénypontot, sötétben, s másolatát.
Oldal egy.
Enter.
Amire gondolok.
Most búcsúzom.
Csók!
Még egy szót mára:
Mariage.
Enter.
// Néhány perces felvétel
elsőre gondolt gondolataimból
utólagos módosítás nélkül //



Hogyteccik néni (ultraviolet 2006.04.28.)

“Hogyteccik” néni kint ül a verandán
Fából faragott százéves sámliján.
Körbeveszi a cseberből-vederbe
Minden tavaszon átültetett
Virágzó természet.
Minden nap hazavár
Kisfiút, és kicsi lányt.



Fortunának (ultraviolet 2006.05.08.)

Szerencsétlen egy játék.
Csak azért teszek a lottérián
Mert elvárják.
Akarják, hogy esélyt adjak
Fortunának.
Én adjak, abból a kevesemből
Mi még maradt.
Ámítás…
Nem lehetek akkorát nyerő
Hogy megváltsam magamat.
Ríni ösztönösen is tudok,
Nevetni…, ha csiklandoznak.



Költözés (ultraviolet 2006.07.17.)

Nem lakom én már itt.
Nem csiszolja fényesebbre sarkam
e bérház kandi,
vörös márvány csigametszetit.
Pedig… vagy húszegynéhány éveimben
jobbára fel,
a másodikra szenvedtemben el-el nézegettem…:
Kőcsiga…
Előbél gyomrában az utolsó milljó’éves kővacsora.
Talán meg sem érdemeltem,
hogy a vörös-bársony grádicsikon másodikra emeljen.
Félúton – volt, hogy a lépcsőfordulón –
néhány kedves szóval lekenyereztem házmesterem,
s a mindenről tájékozott és naprakész házmesternét.
Jó öreg, hokedlin napozó, aszalt szomszédasszonyok…
… mit hozok, mit viszek,
kinek köszönök, másnak csak biccentek.
Egy egész falu-populáció
néphittel, szállóige hegyekkel,
személyre kiszabott szűkös skatulyákkal.
Mindennel, ami az “élethez” kell.
Ide járok még, föl a másodikra
Csak…, Valami gang… alattam alattom leszakadt.
Na…, Ebből a házból kijelentkeztem.
Énem a padlástól pincéig huppant.
- Fű nem nő a ház körül –
írogatok, aszfaltszint alatt…
Underground.



Csillagdajkáló (ultraviolet 2006.08.02.)

Napistennek dajkálója,
Földi mestertanítója.
Ki jogos, hogy a jót
A rossztól elválassza.
Pajkos, játszó csillaggyermek,
Éktelen nagy
Csillagszülők kisdede!
Szavaim megérted-e?
Te a “Kicsi” vagy,
S én meg kevés…, Hogy tanítsalak?
Hiszen tudsz már sok olyan dolgokat,
Mit emberi ész csak merengve fontolgat.
Csijja Napom… csíjja, csíjja
Gyémántszikra.
Aranyrádiusz, ezüstfüstbe burkolózva.
Melegfényű életsugár csoda!
Szolarisz – Napisten kultusza…
Párezer éves keringő (körülötted)
Padann, padann, padann…,
És a sok dőre elfelejtett.
Kisbabám…
Bábámm, bábámm, bábámm.
Csak én emlékszem (Hi!) emléxek!
Galaxison innen, a Földön túl,
Hol ez a sok túró, hangyányi “jó” ember
A szépből is ganajt gyúr.
Csíjja Napom… csíjja, csíjja
Ezüstszikra.
Csíjja Napom… csíjja, csíjja
Aranyszikra.
Csíjja Napom… csíjja, csíjja
Gyémántszikra.

Gyémántszikra csicsijja!
Jaj, kicsim!
Kicsikém,
Napkicsikém!
Kicsi Napom, szoláris-istenkém…
Légy jóeszednél, jól megértsél
Mert kívülem hűbb híved,
Jobb társad,
Szeretőbb szerelmed,
Odaadóbb kedvesed
Nem volt még.



Költői szabadság (ultraviolet 2006.08.12.)

neki kell ülnöm,
időnként bezárkóznom.
ha rám jön az írás
senki ne zavarjon!
örökkévalóságokat költök
a gép előtt.
állati!
hagyjatok,
ilyenkor nem vagyok ember.
sem isten, sem állat.
egyszerre látom
a jövőt s a múltat.
szintézis extázisban…
kábultan körmölök
és a holnapi körmösök
ma este nem fájnak.
halált megvetve
fejest ugrok
a szabadságba.
ilyenkor semmi se drága!
van, amit közzéteszek
és sok is, mit közzé vesznek.
írok – írók.
írókezű irokéz.
kötetlenül, hibátlanul
szabad kézzel, leigázhatatlanul(traviolet)
nem ismerek be egyetlen
nyu’lfaroknyi helyesírási hibát.
enyém ez az agyonhallgatott,
meghazudtolt,
lekicsinyelt
letagadott,
el nem ismert,
megfélemlített,
halomra gyilkolt
holttá nyilváníttatott
KÖLTŐISZABADSÁG!



Bányászlámpa (ultraviolet 2006.08.14.)

Pajkos, kacsingató,
csalafinta boszorkány…
Édes kis Boszorkám!
Bárki is űzte ezt
a láthatatlanná tévő varázst veled
- talán a véletlen, te, magad -
de én látni akarlak!
Nem mintha a:
“Hiszem, amit látok” elve
rám meggyőzően hatna…
Ez inkább, emberi kíváncsiság.
Összegyűlt már bennem
Egy átfoghatatlanul nagy halom érzelem.
Igaz vagy Nem…
… most én is egy cseppet visszaleselkedem.
Ötletem van,
Megpróbálok rést nyitni
a látásom elfedő fátylon.
Már is megfogant egy lehetséges kőszerszámom.
Lehet hogy kuncogsz most rajtam,
meg a huszonegyedik századi technikámon.
Korlátolt a tudásom, a lehetőségem,
de van egy ötletem…
Sikerül, vagy sem
képedet meglátnom, előre nem tudom.
Ha holnap segítesz
elkészítem háromfényűző lámpásom.
Egy lángja lesz fényes,
mit két másik körülvesz.
Keresgélek – környezetemben - itt majd
kutatlak.
Tárcsázás nélkül – vaktában felhívlak.
Mutasd az ernyőmön lehető arcodat.
Addig is…
csodásnak álmodlak
mint bányászfiú a titkárlányokat.



Picit… ősz (ultraviolet 2006.10.14.)

Ajjj, de nemszeretem téma.
Inkább… nem is írnék róla!
Hálátlan egy silabiza’.
Fintorogva gépelgetem,
Hogy a hegyekben,
A rőt leveleken
Októberben már a hideg mar,
S gyöngyözni készül a faggyal a fagyal.
Még szép…,
Hogy tarkulnak a zöldek…
De még jó…,
Hogy csak a levelek enyésznek.
Ugye, majd a tél
Ez idén rövid lesz?
Ugye éppen hogy annyi:
Aki a hóhullást szereti
A pelyhekkel elteljen.
S valahol annyira jó tudni
A magasló Delet…,
Hol semmilyen hideg
Nem történhet.
És hinni:
Tavasszal újból mezitlábsétára csábít
A csiklandós pázsit.
És újra eljön a szárnyaló “Csivit”.
És – hiánytalan – tavalyról, a katicák is, mindegyik.
És a nádtenger zsengén beszegi a tavat.
És én minden balzsamnapsugarat
Békében átélhetek Veled majd…



Aranyfonál (ultraviolet 2006.10.27.)

Nagy kaland volt a felismerés.
Szemernyi eszemnek nem is kevés.
Ja…, Hogy – mondtad – “mindegy”!
Hogy minden, csak egy.
Hogy minden ugyanaz,
Vagyis, hogy egy veled.
Megvan.
Tiszta.
Átjött.
Az egész produkciót értem.
Csak a mikéntjét,
Miértjét,
A célját nem még.
Így pucér aggyal
Túl kiszolgáltatottnak érzem magam, angyal…
Mondd, mily öltönyt vehetnék,
Mi állna jól Istenfián?
Utolsódivat szerinti Ibolyakék?
Nekem, szerény a ruhatáram…
Legtöbbik szerepem
Emberszürke jelmezimben avanzsáltam, hogy
Visított rólam a meztelen.
Így is láttak oly sokan
Mesémbe szőtt tudatlanság-francfiak.
S csak néhanap csillanhatott, elvétve fel
Darócomon az aranyfonál.



Vargabetűk (ultraviolet 2006.12.14.)

Csak nem felvenni,
Csak nem felvenni,
Csak nem felvenni a felkínált inget!
Csak nem rábukni,
Szóval sem méltatni
A gazdagon széthintett csalit!
Névtelenlevelet eldobni.
Úgy nem szól neked,
Ahogy a feladó nem mert írni nevet.
Pedig, eddig sokba beleolvastam…
Vérmes megállapításokba,
Uccu-neki kirohanásokba.
Gőzöm nincs mi végre,
De valahogy megszerettelek.
Nem tudom…, Hiba volt?
Fatális tévedés,
A cukorkát megenni?
Csalókagyümölcsöt letépni?
Mi felé vezetgetsz?
Angyal vagy, és bekötöd a szememet?
Így a kanyargós útvonal
Öröktitok maradhat?
Előttem is,
Hogy vissza ne találjak?
- Vagy, mert a nyomomon csahosok loholnak?
Ezen az ösvényen
Annyi vargabetűt megtettem,
És temérdek kérdőjelt ejtettem
… lassan kifutok belőletek,
további kérdések.
Ez idő tájt
Kell érkeznie
Valami félre nem érthető jelzésnek.
Véletlenszagú kottyantások
Többé nem érdekelnek.
És, ha nem jő a jel
Mint a szamár, oly csökönyös leszek!



Jelt hordozók (ultraviolet 2007.01.26.)

*
Agyag…
Papirusz…
Papiros…
Edison-viasz…
Celluloid…
Formaldehid-bakelit…
Mágnesszalag…
Lézeres pontvonulat…
Eltemetett gate-es szilíciumlap…
**
Veheti mindaz a jelt,
Kinek a hallása fejlett.
***



Subrose (ultraviolet 2007.02.15.)

Gyönyör fehér rózsa
Szívek közt megbújva
Törékeny szirmokkal
Minden vi*ágnyelven
Ugyanazt suttogja…



Hány sört ittál? (ultraviolet 2007.09.11.)

Hány sört ittál?
- EGY-ET…(-? H-h…)
Hány sört ittál??
- Na jó, bevallom: Még egyet.
Hányat, hogy a nyelved ily tagoltan oldott???
- Dik! Meg volt, aha… a harmadik. (de ne fokozd!)
Hányat ittál, négyet? (mondd!)
- Ja, ja, ja, de nyavalya, aki még áll!
Ötöt, vagy hatot?
- (ötlök-hatlok) Határeset…
Mmm…?
- No, már…, Szaal’… hatot(t).
Akkor végre hány… (ni)?
- Hordó kéne ahhoz, de sokkádnyi!
Meg sörös ló seregek által vontatott maláta rengeteg.
Komlóhegyek.
Serélesztő tonnák.
Föld ízű bő forrás,
s rica-rica kukoricagrízből… oltári rakomány.



Antennatoronyőr (ultraviolet 2007.10.02.)

Milyen erőt hívjak,
- honnan -
ki szabadíthat!?
Nyelvet öltök a felhajigált csorba jelkulcsoknak.
Ördöglakatnak meg, ördög a rusnya lakatosa.
Végül is… olyan kies ez a toronymagas cella!
Kilátok én innen
messze…
Látom a távolt.
Minden csatornámon jönnek a túlvilági adások.
Még ma, a holnapi különkiadások,
Leadó! Megvilágító, toronyőrt felvilágosítások.
Haló círpogások
halló!
Hallom a hangot.
 

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
Tollászkodás

1193410378toll.gif




Szókövet (ultraviolet 2007.10.26.)

Amikor a gépész
minden masinája félresikerül…
Hangszerésznek hegedűje
falsot hebegül…

Mesterkukta-kikavarta
nyamvadt palacsinta is odasül…
Építésznek a budija
kertvégében összedől…

Amikor a professzornak
minden sírkertben van feketezászlója…
Ha a molnár beleőrül,
hogy már az ocsút is ledarálta…

Csillageszű csillagásznak
lehullik a csillaga…
Mérlegképes könyvelőnek
egy huncut a petákja…

Amikor a tanító úr
az utolsó diákot is elcsapta…
Generális seregéből túlélő
- a csicskása…

…a költőnek…,
Akkor is marad még, minderről elég szava!
 

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
SZERETLEK...


Szeretlek, I Love You, Ih Liebe Dich, Jeteaime,
( A+*/ &#">ł€]ß-Z" ) ...
És nincs az a jel, nincs az a szó,
Nincs az a Nyelv, sem tükörfordítás
Mivel mindez leírható.
Talán csak a tiéd és az enyém,... összefonódón.

Epigonom?!
Te? ... Nem lehetsz, hiszen te vagy AZ
én ANGYALOM! Mesterem! E-m...! Szerelmem!
eM szer Cém a négyzeten.
Mit a négyzeten...!?
Mit a köbön...!?
Mit a quadon...!?
De az Ennediken!!!, Életem...

Már csak azt akarom:
Simogasd ki szívemből bánatom.
Hintsd rám kézigédet,
Védd le a rontást,
S a lelkem tiéd, sziluettem!

És ott fenn... az a kis kék csillag.
Az is Te vagy!
mert:

SZERETLEK...

1193831447piuma_05.jpg
 

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
November egy

Örökmécs...

Egy idő után már nem látod Őket nappal.
De a fény azért ont feléd
újabb, és újabb mesét,
hogy ne add fel,
fel ne add
az Istenért!

Évente egyszer
azért,
ha bekukucskálsz a kormos ablak mögé
lelken talál a lobogás!
Elment szeretteidé…
 

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
1194290964Para-a.jpg



ÉTER

Hol találsz kakukkot
a magad választott etalon
ezred, és egy millim hullámlován?
Jó fej vagyok, mondhatnám…
Tőled egy percnél is szűkebb irány.
Majd’ fényreciprok…
Végtelenségpontos-adó frekvenciám:
299 Megahertz,
492 Kilohertz,
965 hertz,
nulla három negyvenkilenc hatvanöt
sosincs vége szakaszos tört.
Megismerhetsz,
a saját tamtamodat visszhangzom ciklikusan,
s közeibe rejtettem el jeles fodornak
válaszképpen önmagamat.
 

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
Nyugalomtenger


És mikor amazontermészetű vagy... akkor is nagyon szeretlek,
mert érzem hogy értem vagy A-Z.
És amikor suttogO'San bújós vagy... akkor is nagyon kívánlak,
mert tudom hogy hozzám vagy bújós...
És amikor mássalbeszélsz Angyalszép..., Lelkecskéd akkor is
engem cirógat. Tudom!

És amikornéhányröpkepercmilliárdignemölelhetlekaziscsak-
azértvanhogyannálforróbbancseppenhessektengeredbe-
édessóskönnyeidetbeszívhassamgénjeimbeszerelmem.

És Ég-e i'(gy) tenger még valahol? Nem tudom...
És nem is akarom! Nyugalomtengerem te vagy
És rád szórom holdporom, hímporom.
És hogy jól"es"senek bókjaim... Úgy akarom...!

És akarom.
Akarom!
Akarom...
És köszönöm a jövőt Angyalom!


1194296155angeldelatardecer.jpg
 

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
NAP BLUES (ultraviolet 2005.10.28. – 2007.11.06.)
Vörös Blues


Napunknak mélyén, minden út elején…
Láthatár szélén felizzó tartomány.
Szebb a sötétnél, hisszük… úgy hisszük valami vár…
És, ha túl, ott valami ránk vár, hát megyünk, mert menni, muszáj.

A csoda, hogy lettünk: Igazi gyönyörűség!
Parányi lépés… innen a csillagos ég.
Engedj utunkra édes, tündöklő szép Napleány…
Mert, ha túl, ott valami ránk vár, hát megyünk, mert menni, muszáj.

Hív az a hely, ahova szépreményünk száll.
Szabad a lelkünk s annyi új csodára vár…
És, ha túl, ott valami vár ránk, megyünk, mert menni, muszáj.
Ha ott, túl valami ránk vár, hát megyünk, mert menni, muszáj.

Millió évig… szálldosunk, hogyha úgy kell.
Végtelen vágyunk egy álomkép hozhatja el.
Engedj utunkra édes, tündöklő szép Napleány…
Mert, ha túl, ott valami ránk vár, hát megyünk, mert menni, muszáj.

Hív az a hely, ahova szépreményünk száll.
Csupaszív lelkünk égre-nyílt szemekre vár.
És, ha túl, ott valami vár ránk, elmegyünk, mert menni, muszáj.
És, ha túl még valami ránk vár, elmegyünk, mert menni, muszáj.

Igen, valami vár!

1194393090nap_i_4168.jpg
 

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
Klezmer (ultraviolet 2007.11.07.)


Ünnepnap, bizony az!
Jöttek a muzsikusok,
s világzenét játszanak.

Elhozták örömük,
elhúznák fájdalmunk

mindenjátszó hegedűn,
mindent szóló sípon,
lelket doboló tamtamon.

Afrika, Ázsia,
Újvilág, Európa…

Kész palotaforradalom!
Művészet műfajban
elnyomás nincsen

amíg a zene szól…,
Millió kincs dalol.
 

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
1194535138monitor2.jpg


Blog

Soha nem adatott még
ennyire nyilvános lehetőség!
Csak ragaszd föl
személyes billogod…
…a szájbertér boltívén
- míg a világ szervere áll -
ragyoghat csillagod.

Így bárki rád talál.
Talán majd én is belógok,
- mert hajt a kíváncsiság -
és írok a margódra
egy pár üdvözlő jó szót
csakhogy bizonyos légy:
nem magad vagy;

S annyi a barátod.
 

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
Parlamenter


Lamentálsz…
ennek a küldetésnek
akár vége is lehet… Ne(!)
Bőrödön is átérzik
vérszagodat a gépemberek.
Nem hiszik el
ezt a kisszigetnyi békét,
csipet agyukban csak a kasza dominál.
Érteni képtelenek:
Hivatott elszántság
ami az alád aknázott dőlőn
hozzájuk elvezet.
Hogy honnan jöttél,
amire átérsz elfelejted…
És már azt sem foghatod fel
miket az utadra adtak.
Lobog egy vakító zászló
a fejed felett,
- méterről méterre -
zsebkendő-fehéren,
parlamenter vértelen.
 

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
LÁBNYOM

Hát téged ki hagyott
itt,
egyetlenegy lábnyom?
Merre keresgéljük
hétmérföldes párod?

Mekkorát léphetett a gazdád
időben és térben!?
Sose derül már ki
lóugrásban-e,
avagy tánclépésben.

Titokcipő, amiben sántikált!
Űzetett ő, s menekült?
De meglehet még az is,
csak úgy ráérősen…
föl, és alá flangált.


1194630846nyomok.jpg
 

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
SOSE VOLT MÉG

Sose volt még, sose volt még, sose volt még!
Ilyen jó sose volt még, sose volt még, sose volt még!

Mint a mókus vígan élünk,
senki mással nem cserélünk…

Ilyen jó sose volt még, sose volt még, sose volt még.
Sose volt még, sose volt még, sose volt még!

Na, mint a mókus vígan élünk,
senkivel mi nem cserélünk…

Lelkünkben soha nem volt, soha nem volt még ennyi folt.
Soha nem volt, soha nem volt, soha nem volt!

Minden gondot elfelejtünk,
jég hátán is jól megélünk…

De tudjuk, soha nem volt, soha nem volt még ennyi folt.
Soha nem volt, soha nem volt, soha nem volt!

Minden gondot elfelejtünk,
rossz időkről nem beszélünk…

Mainál finomabb bor, lágyabb kenyér, tágasabb tér,
Magasabb ég sose volt még, sose volt még.

Mint a madár… ágról ágra,
mint a mese szájról szájra,
Mint a csillag éjszakában,
hinta száll a napsugárba…

Egy két hár négy, öt hat hét nyolc, nekünk mind nyolc…
Igyunk egy pofa szódát, egy limonádét meg valamit még…

Ilyen jó sose volt még, sose volt még, sose volt még.
Sose volt még, sose volt még, sose volt még.
 

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
Kéretik alulról fülfelé olvasni(*).

KRISTÁLY


Szülőhelye, szülőhelye, szülőhelye, szülőhelye, szülőhelye
ötletek, térfordító elméletek, – még ha vadak is -
Észpompák, lelemények, meg horribilis
Örök emlékek tarka bölcsessége.
Mindent értést mindenségre.
új mezőt nyitott meg:
kvarckristály
átjutott,
vágy
A
Felfoghatótmérhetetlentőlelválasztóozmózisküszöbhatár
Ő
most
ha kell
hitből is
akár elvérzőn,
Meglát és átérez,
Merengőn éri a hajnal.
S gondolkodik, mert van!
És igen! Itt már egy: ember!
Szürkül már, de ragyogni nem mer.
Semmi öröm még, s nincs fájdalom sem.
Sivár, puszta fizikai létezés…, semmi bánat,
Az alapja, talaja a sziklaszilárd megmásíthatatlanságnak.


1195247754Sala_del_cristallo.jpg
 

ultraviolet

Állandó Tag
Állandó Tag
MI JÖHET MÉG? (ultraviolet 2007.11.15.)

Nem tudom, mi jöhet még.
Nem tudni, mi jöhet még.

Talán egy aranyló angyal jön ezüstharanggal,
s hoz mesés színváltozást.
Hiszem már, nagyon közel jár, a közelben kószál,
s fényben élni megtanít… mert így itt…

Nem tudom, mi jöhet még.
Nem tudni, mi jöhet még.

Leszáll egy valódi angyal, és csillagharmattal
hűsíti a Föld porát.
Hiszem már, nagyon közel jár, egyszer csak itt áll,
mosolyogni megtanít, mert ha nem…

Nem tudom, mi jöhet még.
Nem tudni, mi jöhet még.

Megszáll egy mosolygó angyal, és derül a hajnal,
szertefoszlik minden baj.
Hiszem, már nagyon közel jár, hisz szívünkbe diktál
mosolyára így tanít, mert itt mi
tudunk már lopni, és tudunk hazudni,
és tudunk sziklából könnyet facsarni…
Csak boldogan kacagni… nem tudunk. Óh, jaj, miért?

Nem tudni, mi jöhet még…

Sír a szikla,
sír a szél.
Bánat sírja
nem a cél,
Boldoglélek legyél!

Nem tudom, mi jöhet még.
Nem tudni, mi jöhet még.
Nem tudni, mi jöhet még.
 
Oldal tetejére