csanádi imre : Első hó köszöntő
hó, hó, friss hó,
angyalváró
gyöngyenhulló
gyöngyvirág-hó -
csupasz bokrok
csipkézője,
fák fodros
fejkötője,
kerítések
keszkenője,
hegyek-völgyek
ünneplője.
szép! és nagyon jó hozzá a kép!
Versek
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
szép! és nagyon jó hozzá a kép!
Ralph Waldo Emerson A hóvihar
Ralph Waldo Emerson
A hóvihar
Az ég minden trombitái jelezték,
S most itt a hó: örvényként lebeg a
Rétek fölött: megőszült levegő
Fed dombot, erdőt, folyót és eget,
S a kert alján elrejti a majort.
Szán és utas elakad, a futár
Rostokol, nincs barát, a háziak
A fénylő tűznél ülnek: börtönük
Lett a vihar, a tomboló magány.
Nézd, nézd, hogy szerkeszt az északi szél!
Láthatatlan bányájából, amely
Fehér téglákat ont, a vad művész
Dőlt tornyú bástyákat rak szél iránt
Minden fa, sövény és ajtó köré;
Siettetve fantasztikus művét
Az Ezerkezű semmibe se vesz
Számot és arányt. Ketrecre, kutyaólra,
Tréfás pároszi koszorút akaszt;
Hattyú-formát kap a rejtett tövis;
Faltól falig betemeti az ösvényt
– Nyöghet a gazda! – és a kapunál
Toronykúppal tetőzi remekét.
Mikor ideje letelt, s már övé
Az egész világ, hipp-hopp, eltünik,
S ha kél a nap, az elképedt Müvészet
Utánozhatja, lassan és kövenkint,
Az őrült szél egy-éji alkotását,
A hó bolondos építményeit.
Szabó Lőrinc fordítása
Ralph Waldo Emerson
A hóvihar
Az ég minden trombitái jelezték,
S most itt a hó: örvényként lebeg a
Rétek fölött: megőszült levegő
Fed dombot, erdőt, folyót és eget,
S a kert alján elrejti a majort.
Szán és utas elakad, a futár
Rostokol, nincs barát, a háziak
A fénylő tűznél ülnek: börtönük
Lett a vihar, a tomboló magány.
Nézd, nézd, hogy szerkeszt az északi szél!
Láthatatlan bányájából, amely
Fehér téglákat ont, a vad művész
Dőlt tornyú bástyákat rak szél iránt
Minden fa, sövény és ajtó köré;
Siettetve fantasztikus művét
Az Ezerkezű semmibe se vesz
Számot és arányt. Ketrecre, kutyaólra,
Tréfás pároszi koszorút akaszt;
Hattyú-formát kap a rejtett tövis;
Faltól falig betemeti az ösvényt
– Nyöghet a gazda! – és a kapunál
Toronykúppal tetőzi remekét.
Mikor ideje letelt, s már övé
Az egész világ, hipp-hopp, eltünik,
S ha kél a nap, az elképedt Müvészet
Utánozhatja, lassan és kövenkint,
Az őrült szél egy-éji alkotását,
A hó bolondos építményeit.
Szabó Lőrinc fordítása
Ez tüneményes! Eszembe jutott, hogy sok szép xszemes naptárnál bőszen hímezgetjük az angol nyelvű feliratokat, mennyivel jobb lenne ezzel a bájos verssel ékíteni. Pl. a Lizzie Kate naptárakat.
Vers
Tóth János: Karácsonyi történet<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o
></o>
<o> </o>
<o> </o>
Csupa hó a fenyőerdő<o></o>
Nincsen benne érdeklődő.<o></o>
Fürkésző szem nem kutatja<o></o>
A mókust, ki az erdőt lakja.<o></o>
<o> </o>
Bizony senki nem is látja,<o></o>
Tobozt cipel odújába.<o></o>
Lába alatt ág, inogó<o></o>
Lépte alatt omlik a hó.<o></o>
<o> </o>
De egyszer csak hó nyikorog,<o></o>
Mókus feje sürög-forog.<o></o>
És a szeme nem sokára <o></o>
Rátalál egy nagykabátra.<o></o>
<o> </o>
Apóka jön, pufók nyájas<o></o>
Arca kerek, nagy szakálas.<o></o>
Nem tudni mért, jó a kedve<o></o>
Vígan fütyül a hidegre.<o></o>
<o> </o>
De látszik már mi a vágya<o></o>
Zsákból villan kis baltája.<o></o>
És egy fánál meg is torpan,<o></o>
Nézegeti nagy-nagy gonddal.<o></o>
<o> </o>
Körbe járja, s szeme ragyog<o></o>
Balta lendül, máris suhog.<o></o>
Suhog, de a törzsnél megáll<o></o>
Kérget bizony el nem talál.<o></o>
<o> </o>
Apókának szíve dobban,<o></o>
Szeméből a könny is pottyan.<o></o>
Baltája a zsákba kerül<o></o>
Kis fenyőfa megmenekül.<o></o>
<o> </o>
Apó szemét fátyol fedi<o></o>
A fenyőt így nézegeti.<o></o>
A fa csúcsára, oda pillant<o></o>
S ott egy kicsi csillag villant.<o></o>
<o> </o>
A képzelet szép cérnája<o></o>
Cukrot, diót köt a fára..<o></o>
A szeretet jó szívében,<o></o>
Gyertyalángként lobog szépen.<o></o>
<o> </o>
<o> </o>Mosolyogva lassan fordul,<o></o>
Lába alatt hó nyikordul,<o></o>
Tekintetét hátra hagyva<o></o>
Haza indul ő, s a balta.<o></o>
<o> </o>
Vígan fütyült, s úgy ballagott,<o></o>
Mert az erdőn kincset hagyott.<o></o>
Boldog, mert van már fája<o></o>
Szívébe van, nagy pompába!<o></o>
<o> </o>
Mert az élet, mit meghagyott<o></o>
Szépíti majd, a holnapot!<o></o>
Fenyő ágán fészek lehet,<o></o>
Játszhat rajta mókus gyerek!<o></o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
Tóth János: Karácsonyi történet<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o></o><o
> </o><o
> </o>Csupa hó a fenyőerdő<o
></o>Nincsen benne érdeklődő.<o
></o>Fürkésző szem nem kutatja<o
></o>A mókust, ki az erdőt lakja.<o
></o><o
> </o>Bizony senki nem is látja,<o
></o>Tobozt cipel odújába.<o
></o>Lába alatt ág, inogó<o
></o>Lépte alatt omlik a hó.<o
></o><o
> </o>De egyszer csak hó nyikorog,<o
></o>Mókus feje sürög-forog.<o
></o>És a szeme nem sokára <o
></o>Rátalál egy nagykabátra.<o
></o><o
> </o>Apóka jön, pufók nyájas<o
></o>Arca kerek, nagy szakálas.<o
></o>Nem tudni mért, jó a kedve<o
></o>Vígan fütyül a hidegre.<o
></o><o
> </o>De látszik már mi a vágya<o
></o>Zsákból villan kis baltája.<o
></o>És egy fánál meg is torpan,<o
></o>Nézegeti nagy-nagy gonddal.<o
></o><o
> </o>Körbe járja, s szeme ragyog<o
></o>Balta lendül, máris suhog.<o
></o>Suhog, de a törzsnél megáll<o
></o>Kérget bizony el nem talál.<o
></o><o
> </o>Apókának szíve dobban,<o
></o>Szeméből a könny is pottyan.<o
></o>Baltája a zsákba kerül<o
></o>Kis fenyőfa megmenekül.<o
></o><o
> </o>Apó szemét fátyol fedi<o
></o>A fenyőt így nézegeti.<o
></o>A fa csúcsára, oda pillant<o
></o>S ott egy kicsi csillag villant.<o
></o><o
> </o>A képzelet szép cérnája<o
></o>Cukrot, diót köt a fára..<o
></o>A szeretet jó szívében,<o
></o>Gyertyalángként lobog szépen.<o
></o><o
> </o><o
> </o>Mosolyogva lassan fordul,<o></o>Lába alatt hó nyikordul,<o
></o>Tekintetét hátra hagyva<o
></o>Haza indul ő, s a balta.<o
></o><o
> </o>Vígan fütyült, s úgy ballagott,<o
></o>Mert az erdőn kincset hagyott.<o
></o>Boldog, mert van már fája<o
></o>Szívébe van, nagy pompába!<o
></o><o
> </o>Mert az élet, mit meghagyott<o
></o>Szépíti majd, a holnapot!<o
></o>Fenyő ágán fészek lehet,<o
></o>Játszhat rajta mókus gyerek!<o
></o><o
> </o><o
> </o><o
> </o>vers 2
Tóth János: Fekete éjjelfficeffice" /><O></O>
<O> </O>
Fekete éjjel felhő széken
ffice" /><O></O><O
> </O>Fekete éjjel felhő széken
A hold ül sugarát lóbálva,
Halvány fényben tücsök a réten
Gyönyörű dallamát próbálja.
Halvány fényben tücsök a réten
Gyönyörű dallamát próbálja.
Fakó széna illata néha
Lágy szellő hátán idelebben,
Apró tóba beugró béka
Hínárba olvad szúnyog lesben.
Lágy szellő hátán idelebben,
Apró tóba beugró béka
Hínárba olvad szúnyog lesben.
Bagoly szárnya lágy suhogása
Riasztgat apró kisegeret,
Közel a háza, viszi lába
Eltűnő farka kiinteget.
Riasztgat apró kisegeret,
Közel a háza, viszi lába
Eltűnő farka kiinteget.
Pókhálót lenget, lágyan penget
Akác ágán a suhanó szél,
Egy szó reszket, lelkembe csenget,
Boldogság dereng, kacagva kél.<O></O>
Akác ágán a suhanó szél,
Egy szó reszket, lelkembe csenget,
Boldogság dereng, kacagva kél.<O
></O> TÓTHÁRPÁD FERENC
KISZEDAL
Kisze, kisze, kiszebáb,
rojtos már a rokolyád.
Tüzet hozok, vizet hozok,
napsugárban pernye potyog.
Iszkoljon a tél!
Kisze, kisze, cibere,
ébred már a venyige.
Bú megszakad, bánat apad,
szerencséhez jókedv ragad.
Iszkoljon a tél!
Iszkolj, iszkolj, iszkolj tél,
nézd a szél tavaszt regél!
Tavasz hátán nyár üzen,
búcsúzz szépen, szelíden!
KISZEDAL
Kisze, kisze, kiszebáb,
rojtos már a rokolyád.
Tüzet hozok, vizet hozok,
napsugárban pernye potyog.
Iszkoljon a tél!
Kisze, kisze, cibere,
ébred már a venyige.
Bú megszakad, bánat apad,
szerencséhez jókedv ragad.
Iszkoljon a tél!
Iszkolj, iszkolj, iszkolj tél,
nézd a szél tavaszt regél!
Tavasz hátán nyár üzen,
búcsúzz szépen, szelíden!
Donkó Sándor: Bohóc
Ez a krumpli nem az orrom,
bár most az orromon hordom,
farsang van, jó tréfa az,
ha a zsűri rám szavaz.
Bohóc vagyok én a bálon,
a táncot is megpróbálom,
ha nagy cipőm fenn akad,
a publikum rám kacag...
A fődíj egy dobostorta,
bohócnak való az azvolna,
hogyha talán megnyerem,
lisztes számmal elnyelem...
Ez a krumpli nem az orrom,
bár most az orromon hordom,
farsang van, jó tréfa az,
ha a zsűri rám szavaz.
Bohóc vagyok én a bálon,
a táncot is megpróbálom,
ha nagy cipőm fenn akad,
a publikum rám kacag...
A fődíj egy dobostorta,
bohócnak való az azvolna,
hogyha talán megnyerem,
lisztes számmal elnyelem...
Csoóri Sándor: Farsang napi kutyabál
De érdekes volna,
ha kutyabál volna,
s farsang napján
minden kutya
bálba kutyagolna.
Nagy kutya is,
kis kutya is,
kit csíp még a bolha is.
Komondor kényelmes,
lassú táncot ropta,
Puli Pali csárdást,
ahogy meg van írva;
sötét szőre, bozontja
a szemébe lógna.
Csau csacsacsázna,
a foxi bokázna,
a többi vén kutya meg
leülne a hóba.
De érdekes volna,
ha kutyabál volna,
s farsang napján
minden kutya
bálba kutyagolna.
Nagy kutya is,
kis kutya is,
kit csíp még a bolha is.
Komondor kényelmes,
lassú táncot ropta,
Puli Pali csárdást,
ahogy meg van írva;
sötét szőre, bozontja
a szemébe lógna.
Csau csacsacsázna,
a foxi bokázna,
a többi vén kutya meg
leülne a hóba.
Szepesi Attila: A bohóc
Vidám legény a bohóc,
piros haja csupa kóc,
idelép, odalép,
a zubbonya búzakék.
Lengő inge pepita,
lobog rajta pántlika.
Viháncol, nótázik,
karikákkal mókázik.
Csupa fintor, csupa folt,
csupa masli, csupa gomb,
csupa csengő, csupa szín,
csupa csuda karmazsin.
Vidám legény a bohóc,
piros haja csupa kóc,
idelép, odalép,
a zubbonya búzakék.
Lengő inge pepita,
lobog rajta pántlika.
Viháncol, nótázik,
karikákkal mókázik.
Csupa fintor, csupa folt,
csupa masli, csupa gomb,
csupa csengő, csupa szín,
csupa csuda karmazsin.
Osváth Erzsébet: Sül a fánk
Serceg a zsír,
sül a fánk.
Fényessárga serpenyőből
ragyog ránk.
Illatozik,
nő, dagad,
az orrunkat csiklandozó
jó falat.
Már a tálon
a sok fánk,
Fehér cukorfelhő alól
nevet ránk.
Ránk nevet
és integet.
Itt a farsang, vidám farsang,
gyerekek.
Serceg a zsír,
sül a fánk.
Fényessárga serpenyőből
ragyog ránk.
Illatozik,
nő, dagad,
az orrunkat csiklandozó
jó falat.
Már a tálon
a sok fánk,
Fehér cukorfelhő alól
nevet ránk.
Ránk nevet
és integet.
Itt a farsang, vidám farsang,
gyerekek.
Fenyves Mária: Cirkuszban
Bohóc vagyok nem tagadom,
csörgő sipkám neked adom!
Cintányérom összeverem,
bukfencezek a fejemen.
Jókedvemet nem tagadom,
viccet mondok, ingyen adom.
Tapsra is kész a kezem,
piros kesztyű kezemen.
Ha produkciómnak vége,
futok a közönség elébe.
Bohóc vagyok nem tagadom,
csörgő sipkám neked adom!
Cintányérom összeverem,
bukfencezek a fejemen.
Jókedvemet nem tagadom,
viccet mondok, ingyen adom.
Tapsra is kész a kezem,
piros kesztyű kezemen.
Ha produkciómnak vége,
futok a közönség elébe.
Gazdag Erzsébet: A bohóc köszöntője
Jancsi bohóc
a nevem
Cintányér a
tenyerem.
Orrom krumpli,
szemem szén,
Szeretném ha
szeretnél!
Velem nevetsz,
ha szeretsz,
Ha nem szeretsz
elmehetsz!
Szívem, mint a
cégtábla,
ruhámra van
mintázva.
Kezdődik
a nevetés,
Tíz forint a
fizetés.
Ha nincs pénzed,
ne nevess.
Azt nézd innen
elmehess!
Jancsi bohóc
a nevem
Cintányér a
tenyerem.
Orrom krumpli,
szemem szén,
Szeretném ha
szeretnél!
Velem nevetsz,
ha szeretsz,
Ha nem szeretsz
elmehetsz!
Szívem, mint a
cégtábla,
ruhámra van
mintázva.
Kezdődik
a nevetés,
Tíz forint a
fizetés.
Ha nincs pénzed,
ne nevess.
Azt nézd innen
elmehess!
