Versek

Cser Gábor: A mókus kamrája

Cser Gábor: A mókus kamrája

Mókus Ákos még az ősszel
sok téli ennivalót
gyűjtögetett teljes gőzzel,
tobozt, makkot, mogyorót.

Hogy elrejtse, gödröt ásott
a jó puha avarba.
Biztos rejtekhelynek látszott,
senki ki ne kaparja!

Titkos volt az éléskamra,
nyomát is elrejtette.
Egy kis lepke röppent arra,
de őt is elkergette.

Eljött a tél, megéhezett,
a mogyoró jólesne,
csakhogy már nem emlékezett,
a kamrát hol keresse.

Kutatta fák üregében,
vizsgálta a bokrokat,
követte a havas réten
található nyomokat.

Éhségében bezörgetett
hörcsöghöz, nyúlhoz, sünhöz,
így pár falatot ehetett,
meghívták ebédjükhöz.

Ahogy ment a havas réten
szomorúan, éhesen,
olyat látott, amit télen
nem látott még sohasem.

Előtte, bent a fák között
tarka lepke lebegett,
akit télen elüldözött!
Igen, csak ő lehetett!

- Gyere, itt az éléskamrád,
amit úgy elrejtettél,
hogy soha ki nem kaparnád,
engem is elkergettél!

Így csilingelt a szép lepke
- tán a lepkék tündére ? -
Mókus Ákos megértette
a leckét a bűnére.

A raktárát előásta,
csapott egy nagy lakomát,
és az asztalhoz elvárta
hörcsög, sün és nyúlkomát!

Tóth Anna: A póruljárt mackó

Zsuzsanna1962 írta:

Sziasztok!
Mackós verseket, meséket, dalokat kersek, szóval mindent ami maci.
Ilyenkor febr2-án, amikor a medvét lessük ki jön-e a barlangjából, minden ami maci aktuális az ovisaimnak.
Előre is köszönöm: Zsuzsa

Kattints a kibontásához...

Tóth Anna: A póruljárt mackó


Sűrű erdő közepében,
kőbarlangnak közelében
ott, ahol a patak csorog,
egy kis barna maci morog.

Tappancsát a vízbe mártja.
Mókus ezt a fáról látja:
- Megégetted tán a kezed,
hogy a hideg vízbe teszed?

- Kint a réten sütkéreztem.
Közben nagyon megéheztem.
Elmentem az akácfához,
odanyúltam az odvához.

Méhecskék is arra jöttek,
alaposan megdöfködtek.
Ezért olyan most a mancsom,
mint a barlangban a kancsóm.

- Figyelj maci, el ne feledd:
mancsod fa odvába ne tedd!
Hogyha kéred majd a mézet,
nem csipkednek meg a méhek.

: Robert Louis Stevenson: Az én árnyékom

Egy árnyékocskám van nekem, mely föl-le jár velem,
de nem tudom, mi haszna van, és meg sem érthetem.
Tetőtől talpig pont olyan, mint én vagyok,
s előttem ugrik ágyba ő, ha az ágyba huppanok.

Míg más gyerek, ahogy szokás, csak lassan, szépen nő,
az árnyékom bizony fura, és másképpen tesz ő.
Mind labda szökken néha, és tetőig ér feje,
és néha oly picinyke lesz, mint senki, senki se.

A játékhoz nem is konyít, sosem játszik velem,
de ahhoz jól ért, mondhatom, bolonddá hogy tegyen.
A sarkamban van szűntelen, mert gyáva kis legény,
dadus mögé se bújtam úgy, mint ő bújik mögém.

Egy reggel, pirkadás előtt fölkeltem jó korán,
a harmat gyöngye csillogott boglárkák bársonyán;
de az árnyék nem tartott velem: ez a hétalvó alak
otthon maradt, és hortyogott a paplankám alatt.

Richter Anikó: Jégóra

Richter Anikó: Jégóra

Fagyos a tó, ezüst óra,
jégcsapból a mutatója.

Fényes számok ezüst jegén,
korcsolyakarc negyed s a fél.

Hószilánk a háromnegyed,
Ónos égből perce pereg.

Minden egész új hóvarázs,
éjfélt üt a jégrianás.

A napsugár, ha földre száll,
rugója pattan, és megáll.

Tik-tak hangja búcsút kondul,
színezüst könnye kicsordul.

Jégpáncélos szíve alatt
táncra perdülnek a halak.

Találós kérdések

Szeretnék pár találós kérdés írni !

Állatok:

Bajusza van - nincs szakálla,
bundája van - tű nem járta.
Tűzhely mellett heverészik,
sose gondol vándorlásra.
/ macska /

Tűből van a ruhája,
ha megbántod, behúzódik alája.
/ sün /

Bármerre jár,völgyön-hegyen,
Házikója vele megyen.
/ csiga /

Mátyás Zsuzsanna: Téli dallam

Mátyás Zsuzsanna: Téli dallam

Jégcimbalmon játszik a szél,
üvegszimfónia csendül,
a karmester maga a tél,
fagyos fűzfa ága pendül.

Jégeső dobol az ablakon,
dermedt falevél zizzen,
dallam szól téli hajnalon,
melyhez fogható nincsen.

B. Szász Blaskó Márta: Hóemberek

B. Szász Blaskó Márta: Hóemberek

Térdig érő hóban járok,
betemetve út és árok.

Milyen kövér lett a tél,
elő se bújjon, aki fél!

Hóemberek híznak nagyra,
fütyülnek a hóra, fagyra.

Elindulnak százan, ezren,
szép hólepkék szárnya rebben.

Csípős szélben sose fáznak,
hógombócot vacsoráznak.

Hóházaikban alszanak,
hókutyákat is tartanak.

Kályhát, nyarat sose látnak,
jégcsapokon citeráznak.

Házuk előtt sepregetnek,
jégvirágból csokrot szednek.

Ha tavasz jő, lassan járnak,
seprűjükön messze szállnak.

Cser Gábor: Ünnepi szeretet

Cser Gábor: Ünnepi szeretet

Nem értem a felnőtteket,
nem értenek engem.
Ennek az oka mi lehet,
még csak nem is sejtem.

Bár meghallják a hangomat,
csak félig figyelnek.
Ha elbőgöm haragomat,
rögtön megnevelnek.

Kíváncsian emelgetnek,
ajándékot hoznak,
de akik tényleg szeretnek,
hozzám lehajolnak.

Juhász Magda: Hótündérek

Juhász Magda: Hótündérek

Esik a hó csendben,
hótündérek szállnak,
táncolnak felettünk,
a hópihe lábak.

Mikor ezt a táncot,
a gyerekek látják,
örömükben ők is,
velük együtt járják.

Juhász Magda: Tréfás vers

Juhász Magda: Tréfás vers

Siklik a szánkó,
húzza a Palkó,
húzza Juliska,
húzza Mariska,
nézd! Ki ül rajta?
- Borjúnk a Riska!

Juhász Magda: Mondóka

Juhász Magda: Mondóka

Esik a hó gyerekek,
ugrálnak a verebek,
kis cipőjük ha volna,
nem fáznának a hóban.

Cser Gábor: Hideg mese

Cser Gábor: Hideg mese

Két hóember keringőzött
a jégen,
Ilyen jókedvük nem volt még
a télen.

-Tetszel nekem!-szólt a fiú
hidegen.
-Te is nekem, szép, jéghideg idegen.

-Légy a párom!-szólt a fiú
fagyosan.
-A jég szívem érted dobog
zajosan.

-Soha ne süssön a Nap rád
melegen!
-Elolvadok, hogyha nem vagy te velem.

Örökké tartó hűséget
fogadtak,
s boldogan éltek, míg el nem
olvadtak.

Dunai Imre: Sárkánynátha

A Hétfejű megfázott,
a láztól citerázott.
Hét fejével tüsszent ő,
gyorsan fogy a zsebkendő.
A királyfi jól teszi,
ha a kardját elteszi,
mert ha mégis rámtámad,
elkapja a náthámat.

Kiss Béla: Hideg tájkép

Kiss Béla: Hideg tájkép

Füsttel festett ködben
hóval takart téren
varjak koncerteznek,
talpig feketében.

Szarka csörög a fán
katonás eréllyel,
fehér hegyek ormán
Tél marsall vezényel.

Pápai Ildikó: A kutya fája

Pápai Ildikó: A kutya fája

Házunk táján több állat él.
e történet róluk mesél.
Úgy esett, hogy nem is régen,
kiskutyánk a hideg télben
láncát addig húzta-vonta,
amíg maga köré fonta.
Megmozdulni sem tudott,
még csak nem is vonyított,
mert a lánc a nyakát fogta,
nem volt aznap "eb-ugatta".
Megsajnálta őt a csirke
-egy jószívű és picinyke-
ki csőrével addig kotort,
míg kiásta azt a botot
mi a láncot tartotta,
így kiszabadította
a házőrző kiskutyát,
ki már alig rúgkapált.
De felépült, s ma már látja:
veszélyes a kutya fája,
nem felejti, ki volt társa,
egyedüli jó barátja
ott a bajban, mikor élte,
egy csirkén múlt, szerencsére.
Azóta, ki figyelmetlen
s maga látja kárát,
ezt a szólást jól ismeri,
tanulságul emlegeti,
hogy "a kutya fáját!"

Cser Gábor: Mesevilág

Cser Gábor: Mesevilág

Mesekönyv a falon,
óriási képek,
egyszerre mutatom
akár száz vendégnek!

Elővarázsolok
Üveghegyet, sárkányt,
a szobámba hozok
tündérszép királylányt.

Közeleg az álom.
Ha már alig látok,
kis dobozba zárom
a mesevilágot.

Devecsery László: Az egerek szekere

Devecsery László: Az egerek szekere

Szalmatető, szalmaház,
benne vajon ki tanyáz?
ott laknak az egerek,
készítenek szekeret.
Szalmából font a szekér,
tíz búzaszem belefér.
Csipegetik verebek!
Éhesek az egerek...
Sajtból vannak a lovak,
s ha búzaszem nem marad:
felfalják a lovakat.

Lendvai Ilona: Ringató

Pákozdi Gabriella: Ringató

Juhász Magda: A vizipók szomjas volt