kar hogy Pierre mar egy eve nem jon a topikba... vajon mi lehet vele? :sad:...
Itt vagyok

Sorry,mostanában nincs időm feljönni az oldalra,meg is kapom érte a komoly leveleket

De,hogy a kérésekre válaszoljak,próbálok új fotókat feltenni, illetve hamarosan kapható lesz egy könyv,mely az eddigi 20 év alatt készitett munkáimat mutatja be,a könyv érdekessége egy cd melléklet,melyen St. Martin barátom játszik,a cd hallgatásával és a könyv egyidejű lapozásával,remélem az olvasónak megelevenednek a kompózciók,valamint a könyvben található 3 D szemüveg felvételével,még közelebb kerülhet a virágkötészet élménye az olvasóhoz. Szerettük volna karácsonyra kiadni,de ez most már biztos,hogy csúszik,mível a munkám mellett az itt Svájcban élő magyaroknak szervezünk kulturális rendezvényeket,ezzel is elősegítve a magyar kultúra és folklor összefonódásának erősítését külföldön.
Rendezvényeink csak és kizárólag jótékony célt szolgálnak,próbálunk valamit tenni azért,hogy a Mo-on nehezebb helyzetben élő családoknak segitsünk,nem csak igy az ünnepek közeledtével,hanem egész évben folyamatosan.
Pénteken hajnal 4 óráig kamiont rakodtunk egy ujabb segélyszállitmánnyal,mely adományt szállit Mo-ra és reméljük sok örömet okoz majd a rászoruló gyermekes családoknak,hiszen az itt élő gyerekek játékait,kis kedvenceiket,ruháikat hozták be a templomunkhoz azért,hogy ezzel is segitsenek a náluk rosszabb helyzetben élő gyermektársaikon.
Mise után csak egyszer kellett mondanom,hogy mit is szeretnénk,már dálután a vasárnapi iskola foglalkozása alatt kérdezték,hogy mit hozhatnak.
A legmeghatóbb az volt,amikor múlt héten az egyik kisfiu elhozta a kispárnáját,hogy neki ez a kedvence es ezen tud jól aludni,az anyukája mesél neki minden este,a párna már kivülről tudja a meséket és ezért szeretné elküldeni egy magyar árva kisgyereknek,hogy ő is had hallja a sok szép mesét amit neki az anyukája mesélt... :-( esküszöm,a könnyeimmel küszködtem,nem volt szívem nem elfogadni a párnácskát,az anyukája is csak bológatott,hogy fogadjam el,neki ez sokat jelent.
Ti mit tettettek volna a helyemben,én elfogadtam és arcomról a könnycseppet letörölve felé fordultam,majd a szemébe néztem és azt mondtam: Te vagy az a kisfiu akinek az arcát soha nem fogom elfelejteni amíg élek,soha nem gondoltam volna,hogy lassan 37 éves fejjel még egy kisfutól fogom megkapni a legnagyobb adományt,hiszen ő az édesanyját adta át a párnával,egy hangot,mely a születésünk elött már velünk van,nyugtató hatású és mindig jelzi,hogy mellettünk van. A szeretet a legnagyobb ajándék és ez a kisfiu rengeteget küldött belőle.
"sainos" sok a munkám is emellett,igy kevesebbet tudok veletek lenni,most értem haza és hosszú hónapok után sikerült ide is felnéznem.
Aranyosak vagytok,hogy hiányoltok

Ezért puszi mindenkinek.
Próbálok feltenni újabb fotókat,mi is készülünk a karácsonyra,jövő héten 4 napot szabadnapos leszek,mert a templomnál készítjük az adventi,karácsonyi díszeket,melyeket kedvezményesen árusítunk,a bevétel egy része szintén Mo-ra kerül,az egyházunk oda utalja át.
Tudni kell,hogy nem magyar templom hanem svájci,nagyon jó kapcsolatot ápolunk a hívekkel,egy évben 2 x 1 hetet,Mo-ra visszük kirándulni a gyerekeket illetve az időseket,had ismerjék meg ezt a szép országot,illetve a hazámat.
Az ember az élete folyamán bárhová is kerül,soha nem felejtheti el,hogy hoz a hazája... Amikor utazom haza,a határon átlépve megdobban a szívem és elszorult hangon szoktam mondani,itt születtem,ez a hazám...
A 12 órás autóútból az utolsó 4 -et várom mindig,amikor magyar földön vezetek,pláne amikor elérem éjjel a balaton déli partját és a lankás dunántúli tájon keresztűl a Mecseknek veszem az irányt...
A legyen tél vagy nyár,az ablakot letekerem és magamba szívom a friss levegőt,néha az autóból kiszállva elfelejtem az út fáradságát és nagyokat lélegezve próbálom magam feltölteni azzal a levegővel,amit csak OTT érzek...
Ne haragudjatok,hogy elkalandoztam,de ez is én vagyok,nem csak a virágok...
Tehát ahogy igértem,igyekszem feltenni fotókat,a másik laptopomon van jó pár kép,majd egy pendrive-ra ráteszem és elhozom haza,a munkahelyen nem igazán van időm fotókat feltölteni.
Legyen szép napotok,
P.