Paszicsnyek
Tudom, hogy lerágott csont és mivel mi majd rokonhoz megyünk, akik immár 40 (!) éve élnek Calgaryban, elég jól tájékozódunk a viszonyokról. Persze hogy ott is válság van, de azt azért kötve hiszem, most ezért tömegével indulnának vissza az óhazába a már kijutott magyarjaink. Megjegyzem, jól is teszik, ha maradnak, mivel itt igen csak nagyobb a baj, mondhatnám nagyságrendekkel nagyobb. De nem kell annyira messze menni, mert akár Ausztriával is lehet párhuzamot vonni és bizony ott is nagyon más.
Tudod nem mindegy, hogy a többletből kell-e leadni vagy a létbizonytalanságot kell megélni. Mert itt ez a helyzet. Na nem a nagy tévék műsorain vagy a jómódúak között. Ott nem látszik.
Sajna itt a lenni vagy nem lenni a kérdés. Persze van egy szűk rétege az országnak, akik elegendően nagy fizetéssel és jövedelemmel rendelkeznek, azonban a döntő többség ma már a puszta fennmaradásért küzd. Magának az országnak a gazdasága is a végletekig túl van feszítve, s tulajdonképpen kegyelemkenyéren élünk. 125 milliárd dolláros adóssággal, 25 milliárd dolláros bevétellel, 2-3%-os állami vagyonnal. És azt még csak nem is igen tudjuk, milyen feltételekkel kaptuk a legutóbbi kölcsönöket.
Válság van Kanadában? Akkor itt mi van?
Nem jó, hogy ilyeneket kell leírni, mert sokkal jobb lenne azt mondani, jöjjön mindenki haza, mert robogunk előre. Dübörögnek a gépek és 10 % fölött a növekedés. De nem mondhatunk ilyet.
Bizonyos idő után már talán elhomályosul, miért is indul el az ember. Nos, leginkább az esélytelenség miatt. Itt alig-alig van esély a kitörésre, mivel minden erővel őrzik a megszerzett koncot. S több az eszkimó, mint a fóka. Itt (Miskolcon), ha egy mérnök végez, kis szerencsével felveszik a Bosch-hoz, gyakorlatilag művezetőnek. Diplomás minimálbérért. De, ha nincs, akkor takarít, vagy ugyanott soron van, minimálbérért (de ehhez le kell tagadnia, hogy egyetemet végzett). Persze csak pár hónapra, addig, amíg az állami támogatás tart a bérre.
Amúgy meg szerintem, ha válság van (persze, hogy tudom, nálatok is van), akkor össze kell fogni és egymást segíteni, ahogy itthon nem szokás. Új hazát csak együtt lehet teremteni, külön-külön, egyénenként nem. Különben tényleg nem marad más érzés, mint a honvágy. A honvágy pedig legelőször is biztonság utáni vágy. Azt pedig csak egymásra figyelő emberek adhatják meg egymásnak. Éppen ezért van, hogy egyre kevesebben érzik ezt a hont a sajátjuknak. Mert már nem nyújt biztonságérzetet. Mert nem "törődik" a sajátjaival. Itt elhagyták az emberek egymást és többnyire csak a saját érdekeikkel törődnek. Így azonban nem működtethető egy társadalom. Így szét fog esni.
Viszont ez megmutatja, hogy így, az egymás iránti törődő figyelemmel lehet egy újat felépíteni. Azt is bárhol. Ez nem meghatározott földrajzilag. Ez egy emberi kérdés. Ha lesz egymással való törődés, segítség, és odafigyelés, lesz biztonságérzet is és akkor megszűnik a honvágy is, mivel megteremtődik az új haza. Ez most tényleg csak nagyon röviden megfogalmazva. Valójában egy hosszú folyamatot jelen ez, de azért valóságos. Mások már megtették.
Hát, röviden ennyit.
Szép napot mindenkinek!
