O
oliyboty
Vendég
Egyelőre csak olvasgatlak titeket, hozzászólni nem igen tudok még, vagy inkább nem akarok, mert fogalmam sincs mit írhatnék, inkább csak háttérben figyelek, olvaslak bennetek...
Hogyan tudunk felemelkedni,majd fölé emelkedni önmagunkon? Ez 2 kemény kérdés.
A mélyből kiemelkedni negativ felfogással elképzelhetetlen,ezért először szükség van egy "támaszra",ami lehet éppen a pozitiv megerősités.
Amikor fölé emelkedünk önmagunkon(ego-n),már semmire sincs szükség---mert mindent úgy fogadunk el,ahogy van...amikor már nincs itélkezés senki,és semmi fölött.Ezt a bensőnkben lehet érezni,mert nincs tovább gyomorgörcs,nem kalimpál a szived,mert mindent totálisan elfogadsz.Ez a szabadság!!
(u.i:csak jelzem,azon keveseknek robbanásszerűen jön el a változás,és semmit sem kell tenniük)
A mélyből kiemelkedni negativ felfogással elképzelhetetlen,ezért először szükség van egy "támaszra",ami lehet éppen a pozitiv megerősités.
Amikor fölé emelkedünk önmagunkon(ego-n),már semmire sincs szükség---mert mindent úgy fogadunk el,ahogy van...amikor már nincs itélkezés senki,és semmi fölött.Ezt a bensőnkben lehet érezni,mert nincs tovább gyomorgörcs,nem kalimpál a szived,mert mindent totálisan elfogadsz.Ez a szabadság!!
(u.i:csak jelzem,azon keveseknek robbanásszerűen jön el a változás,és semmit sem kell tenniük
)
Szeretném kiegésziteni előző h.sz-mat azzal,hogy a folyamat zajlik bennem,néha elragad a "külsőség",de hamar visszatalálok,ami mutatja,hogy van ott még valaki...
Lényeg,hogy látom,és nem engedek a "csábitásának",mert nem sok örömem lelném benne...
Szeretném megkérdezni azoktól,akik már teljesen túljutottak az ego-n,hogy néha őket is "elvarázsolja"(negativ értelemben) a környezet,és próbálja húzni a külvilág felé?
Vagy már semmi hatással sincs rájuk??
-Nemrég hallgattam Bhagaván előadásában egy kis filmet,ahol megkérdezték tőle,hogy ő nem érez vágyat egy csinos nő iránt,amint elhalad előtte?
A válasza az volt,hogy igen,amig elhalad előtte!!---de utána megszünt létezni a vágy,vagyis nem gondolkodik róla.
Való igaz,hogy nem a gondolt a felelős,hanem a gondolathoz való ragaszkodás,ami aztán sok esetben káoszhoz vezet...
Lényeg,hogy látom,és nem engedek a "csábitásának",mert nem sok örömem lelném benne...
Szeretném megkérdezni azoktól,akik már teljesen túljutottak az ego-n,hogy néha őket is "elvarázsolja"(negativ értelemben) a környezet,és próbálja húzni a külvilág felé?
Vagy már semmi hatással sincs rájuk??
-Nemrég hallgattam Bhagaván előadásában egy kis filmet,ahol megkérdezték tőle,hogy ő nem érez vágyat egy csinos nő iránt,amint elhalad előtte?
A válasza az volt,hogy igen,amig elhalad előtte!!
---de utána megszünt létezni a vágy,vagyis nem gondolkodik róla.Való igaz,hogy nem a gondolt a felelős,hanem a gondolathoz való ragaszkodás,ami aztán sok esetben káoszhoz vezet...
E
elke
Vendég
Mégis, valamiért jobban hisz az ember pozitívabb embernek, mint egy negatívabbnak. De vajon miért? Az egyensúlynak is van egy köztes pontja amit akaratod ellenére oda is képzelsz de nem véletlenül. Szerinted mi az? Ha azt mondod hogy ott van az egyensúly akkor tévedsz, mert maga az egész fenti kép arról árulkodik (eleve magáról az egyensúlyról), tehát azt látod, vagyis az már megvan. Akkor mégis mi van a képen is szereplő egyensúly középpontjában? -Hát maga az IGAZSÁG!
Ha nem hiszed, fókuszáld még egy kicsit a képet!
A dolgok mindig törekszenek kiegyenlítődni ha sok a "rossz" akkor megjelenik a "jó" ha sok a "jó" megjelenik a "rossz" az egyensúlyt kívül keressük fene se érti miért mert minden csakis bennünk van és általunk nyilvánul meg köröttünk is....igazsága mindenkinek van ahogyan hazugsága is....és mindent nagyon sok szempontból lehet igaznak és hazugnak nevezni mindenki egyéni nézőpontja szerint lehet mindent címkézni érintettség szerint vagy eleve tévedhetetlen és hibáttalanak címkézve magunkat ítélni.... mások hibája mindig nagyobb....ha valaki járt sötétben én jártam, hibáztam és hazudtam....magamnak, másoknak....
Most az vagyok aki ezekkel él együtt aki ezekből tanult türelmet, toleranciát, alázatot és sok mindent....ha most változtathatnék
de nem tehetem hiszen a mostani tudásom és tapasztalatom abból van amit valamikor tettem....Igazság annyi van ahányan figyelnek és ugyanannyi hazugság is
az egyensúly pedig mindig készül, de a változáshoz nem megfelelő katalizátor az egyensúly ezért a történések a teremtések mindig elbillennek valamerre....ha nagy az egyetértés egy topikban rendszerint csend lesz ha megy az öldöklés akkor mindenki elmondja az igazát a gondolatait a tapasztalatait ezekből lehet ön-mag-unknak is tanulni mert minden leírt sorunk önmagunknak szól ahogyan az életünk is ömnagunknak szól....önmagunknak választottuk és felelősek vagyunk benne minden történésért és ez alól nincs kivétel....ha azt tapasztalod valaki rosszul bánt veled az csak azért lehet mert te kérted meg erre neked volt szükséged ezt megtapasztalni....az ember mindig mást hibáztat azt könnyebb mint felismerni magunkat és önmagunkat felválalni önmagunknak....mert egyedül vagyunk itt....mindent amit kapunk mi választottuk....van amit meg is beszéltünk jó előre....magunknak kell a felismerés a társak enyhítik a magányt de minden esetben egyszercsak hátráltatni kezdenek az elvárások a megfelelni vágyások és a kötelességtudás igája alatt....a család pl ilyen mert meg akarsz felelni meg akarod védeni el akarod tartani és ide koncentrálsz a 3 dimenzióba itt küzdessz olyan dolgokért amiket nem is magadnak akarsz és amire nincs szükséged mert valósnak érzel itt mindent...tény az élet csodálatos minden színe még a fájdalom is....ezt csak az tudja aki sokáig pihent mielőtt újra beszáll a játszótérbe....
Feledatainkat el kell végezni mert felválaltuk a rosszat könnyebb elvégezni mert közelebb van a sűrűsége a megszokotthoz a jót nehezebb mindegy mit nem csinálsz végig ha feladod ha kibújsz akkor megválasztod újra és újra egyre nehezebb körülmények között pihenés nélkül....hogy néz ki egy test egy arc? ahogyan választottuk az ír rá amit megéltünk és mindegy mi az mert választottuk....az összes többi csak címkézés és a mások tükre nem önmagunkkal való szembenézés....
A csend az segít (nekem)
a figyelés segít(nekem)
Ha szeretsz segít (nekem)
Ha angyalom vagy segít (nekem)
Ha megölelsz segít (nekem)
Ha megölsz segít (nekem)
Ha ördögöm vagy segít (nekem)
Bármi vagy számomra az mind engem segít köszönöm....
csend....
szerintem nem kulonithetjuk magunkat el a kornyezettol - bár néha nagyon jo lenne.
ha el tudjuk magunkat kuloniteni akkor vagy meghalunk - fizikailag, vagy van egy jo vastag betétkonyvunk_.
Errol van szo - azért vagyunk itt hogy egymással beszélgessunk és ne egymás mellé.
mindenki orul ha segithet a másiknak, és annakis ho kaphat a másiktool. bár azt hogy eltudjuk fogadni azt amit kaptunk sokkal nagyobb _lélekjelenlét és ero_ kell mint ahhoz hogy adjunk.
a jo adakozo, tudja hogy mire van szuksége annak akinek adja az adományt, tehát egy kicsit ismernie is kell ot.
ami elszigetelheti az embert szerintem mondjuk a betegség, bizalmatlanság, ...stb.
mert mindenki tudja hogy az élet csak félig játék és félig valosag
és ha a fuszálat meglibbenti a sél, az libegni fog
ha el tudjuk magunkat kuloniteni akkor vagy meghalunk - fizikailag, vagy van egy jo vastag betétkonyvunk_.
Errol van szo - azért vagyunk itt hogy egymással beszélgessunk és ne egymás mellé.
mindenki orul ha segithet a másiknak, és annakis ho kaphat a másiktool. bár azt hogy eltudjuk fogadni azt amit kaptunk sokkal nagyobb _lélekjelenlét és ero_ kell mint ahhoz hogy adjunk.
a jo adakozo, tudja hogy mire van szuksége annak akinek adja az adományt, tehát egy kicsit ismernie is kell ot.
ami elszigetelheti az embert szerintem mondjuk a betegség, bizalmatlanság, ...stb.
mert mindenki tudja hogy az élet csak félig játék és félig valosag
és ha a fuszálat meglibbenti a sél, az libegni fog
...van egy pont...amikor valami megváltozik...legbelül...amikor az ember kristálytisztán különbséget tud tenni aközött, ami eddig volt, és ami most van...egyszer csak azt kezded érezni, hogy minden gondolat, ami felmerül benned, elkezdi nélkülözni az ÉN nézőpontját...mégis érvényes marad...olyan ez, mint amikor úgy érzed, hogy annak a mondatnak, hogy "holnap munkába kell mennem" tökéletes helyettesítője az, hogy "holnap...munkába...menni"...meg a "fáj a fejem" gondolat helyett csak annyi jön, hogy "fej...fáj"...meg olyan, hogy "csúnyán beszéltek velem" helyett az jön, hogy "csúnya...beszéd...volt"....valahogy értelmét veszti még a nyelvtani is, amely a ragozás által egyértelmű különbséget tud tenni cselekvő és cselekvés között...valahogy természetellenessé válnak az olyan mondat kezdetek, hogy "azt hiszem...", meg "szerintem...", meg "én úgy látom"...ezek lassan lassan elmaradoznak...csak annyi marad, hogy "az van, hogy...", "úgy látszik, hogy..."...valahogy mintha az egész nyelv a fejünkben elkezdené a passzív szerkezeteket használni a ragozott formák helyett...(a magyar nyelv egyébként nagyon sok passzív szerkezetet ismer, de ezek mintha kimentek volna a divatból...)..."az ajtó csukva"..."a leves elkészült"...mintha maga a nyelv is sugallná, hogy nem az a fontos, ki tette...hanem az, hogy mi történt....majd csak mész az utcán, és ránézel egy fára, egy virágra, egy hegyoldalra, a naplementére....és már mondani sincs kedved semmit...csak belefeletkezel abba, amit tapasztalsz...és lassan már a passzív szerkezetek sem jönnek...mert érzed, hogy nincs értelme egyetlen kommentárnak sem....teljességgel felesleges...
persze...az én ott van?....valami tudja hol lakik, hogy hívják, hol dolgozik, kik a rokonai, mik a jellemzői...ismeri a ragozást, tudja melyik mosdót kell használni...ismeri a kollégáit...de ez valahogy más...olyan személytelen...olyan távoli...mintha a nézőpont valahol máshol lenne...nem a fejedben...mintha az, aki mindezt tudja, nem is ő lenne többé...hanem valami sokkal mélyebb...sokkal titokzatosabb...és határtalanabb....nem is tudom....igen, talán ez a legjobb kifejezés rá...kiss és nem tudni...jóóóó....
persze...az én ott van?....valami tudja hol lakik, hogy hívják, hol dolgozik, kik a rokonai, mik a jellemzői...ismeri a ragozást, tudja melyik mosdót kell használni...ismeri a kollégáit...de ez valahogy más...olyan személytelen...olyan távoli...mintha a nézőpont valahol máshol lenne...nem a fejedben...mintha az, aki mindezt tudja, nem is ő lenne többé...hanem valami sokkal mélyebb...sokkal titokzatosabb...és határtalanabb....nem is tudom....igen, talán ez a legjobb kifejezés rá...
kiss és nem tudni...jóóóó....
Az, hogy mi történt, nem olyan fontos, mint az, hogy hogyan reagálunk arra, ami történik. Figyeld meg, hogy milyen érzelmi reakciót váltanak ki benned a külső történések.
A bennünk lévő érzelem vagyis az, hogy mi zajlik bennünk és ennek a megfigyelése sokkal fontosabb.
Általában nem vagy tudatában minden gondolatmintádnak, és többnyire csak az érzelmeid megfigyelése révén tudod tudatosítani őket. Vagyis ahogyan érzed magad a jelen pillanatban.
"Megfigyelni belső érzéseidet, ahelyett, hogy átengednéd nekik magadat, a leghatékonyabb spirituális gyakorlatra ad lehetőséget."(Eckhart Tolle)
Szeretném megkérdezni azoktól,akik már teljesen túljutottak az ego-n,hogy néha őket is "elvarázsolja"(negativ értelemben) a környezet,és próbálja húzni a külvilág felé?
Vagy már semmi hatással sincs rájuk??
-Nemrég hallgattam Bhagaván előadásában egy kis filmet,ahol megkérdezték tőle,hogy ő nem érez vágyat egy csinos nő iránt,amint elhalad előtte?
A válasza az volt,hogy igen,amig elhalad előtte!!
Ahogy egyre közelebb kerülsz magadhoz, az igazi énedhez, azt tapasztalhatod, hogy ugyanúgy észreveszed a másik emberben a szépséget, még jobban is mint azelőtt, mert már túl látsz magán a formán, de a birtoklási vágy eltűnik, a szeretet érzése pedig fokozódik.
S
sisne*
Vendég
Sziasztok kiss
Én csupán az idézésekről szeretnék szólni.
Ezeknek az az egyik óriási előnye, hogy általában tiszta forrásból származnak.
Másrészt lehetőséget adnak arra,
hogy egyidejűleg pontosan és plasztikusan tudjuk kifejezni a mondandónkat:
akár képpel vagy videoval is stb.
Nem elhanyagolandó az a tudás sem, ami ezekben felhalmozódik.
Mivel mindegyikünk valószínűleg egészen mást olvas:
így mindannyian különböző idézeteket tudunk megosztani egymással.
Számomra mégis a következő a legeslegfontosabb.
Bert Hellinger nyomán ez a történetekben-rejlő-erősség.
Ha valaki nagyon elszalad az önhiedelmeivel,
akkor virágnyelven lehet neki képekkel stb. üzenetezni
DE!
Amiatt (IS) tetszett nagyon Elke legutóbbi hozzászólása,
#5285
mert bizonyos értelemben szinte esettanulmányba menő leírást adott rólam.
Én ugyanis elsősorban önmagamnak szoktam üzengetni pl. a képekkel.
Ez olyannyira igaz, hogy utólag döbbentem rá:
pár éve 1 lappangó betegségemről mandalák sorozatán keresztül
készítettem kórképet
Másrészt 1 régi fórumomra időnként visszalátogatok,
mert elképesztő bölcs tanácsokat osztogattam ott...ÖNMAGAMNAK
Semmi mást nem kellett volna tennem,
mint ezeket a tanácsokat megfogadnom.
És még valami.
Önrehabilitált autistaként
még mindig alapvetően képekben gondolkodom
és jobban szeretem képekkel, zenével kifejezni magam.
Szeretettel sisne
Én csupán az idézésekről szeretnék szólni.
Ezeknek az az egyik óriási előnye, hogy általában tiszta forrásból származnak.
Másrészt lehetőséget adnak arra,
hogy egyidejűleg pontosan és plasztikusan tudjuk kifejezni a mondandónkat:
akár képpel vagy videoval is stb.
Nem elhanyagolandó az a tudás sem, ami ezekben felhalmozódik.
Mivel mindegyikünk valószínűleg egészen mást olvas:
így mindannyian különböző idézeteket tudunk megosztani egymással.
Számomra mégis a következő a legeslegfontosabb.
Bert Hellinger nyomán ez a történetekben-rejlő-erősség.
Ha valaki nagyon elszalad az önhiedelmeivel,
akkor virágnyelven lehet neki képekkel stb. üzenetezni
DE!
Amiatt (IS) tetszett nagyon Elke legutóbbi hozzászólása,
#5285
mert bizonyos értelemben szinte esettanulmányba menő leírást adott rólam.
Én ugyanis elsősorban önmagamnak szoktam üzengetni pl. a képekkel.
Ez olyannyira igaz, hogy utólag döbbentem rá:
pár éve 1 lappangó betegségemről mandalák sorozatán keresztül
készítettem kórképet
Másrészt 1 régi fórumomra időnként visszalátogatok,
mert elképesztő bölcs tanácsokat osztogattam ott...ÖNMAGAMNAK
Semmi mást nem kellett volna tennem,
mint ezeket a tanácsokat megfogadnom.
És még valami.
Önrehabilitált autistaként
még mindig alapvetően képekben gondolkodom
és jobban szeretem képekkel, zenével kifejezni magam.
Szeretettel sisne
Drága sisne!Sziasztok kiss
Én csupán az idézésekről szeretnék szólni.
Ezeknek az az egyik óriási előnye, hogy általában tiszta forrásból származnak.
Másrészt lehetőséget adnak arra,
hogy egyidejűleg pontosan és plasztikusan tudjuk kifejezni a mondandónkat:
akár képpel vagy videoval is stb.
Nem elhanyagolandó az a tudás sem, ami ezekben felhalmozódik.
Mivel mindegyikünk valószínűleg egészen mást olvas:
így mindannyian különböző idézeteket tudunk megosztani egymással.
Számomra mégis a következő a legeslegfontosabb.
Bert Hellinger nyomán ez a történetekben-rejlő-erősség.
Ha valaki nagyon elszalad az önhiedelmeivel,
akkor virágnyelven lehet neki képekkel stb. üzenetezni
DE!
Amiatt (IS) tetszett nagyon Elke legutóbbi hozzászólása,
#5285
mert bizonyos értelemben szinte esettanulmányba menő leírást adott rólam.
Én ugyanis elsősorban önmagamnak szoktam üzengetni pl. a képekkel.
Ez olyannyira igaz, hogy utólag döbbentem rá:
pár éve 1 lappangó betegségemről mandalák sorozatán keresztül
készítettem kórképet
Másrészt 1 régi fórumomra időnként visszalátogatok,
mert elképesztő bölcs tanácsokat osztogattam ott...ÖNMAGAMNAK
Semmi mást nem kellett volna tennem,
mint ezeket a tanácsokat megfogadnom.
És még valami.
Önrehabilitált autistaként
még mindig alapvetően képekben gondolkodom
és jobban szeretem képekkel, zenével kifejezni magam.
Szeretettel sisne
Olyan jó volt olvasni a véleményedet Végre(!)kiss
Ebből is kitűnik,hogy mennyire más dolgok útján jutunk el a végeredményhez.De ez semmit sem számit,mert "egymásból/tól" tanulva fedezzük fel benne önmagunkat!!kiss
Drága tibya!
Két dologról beszéltek (Somával),mégis ugyan arról
Tehát ,mig az egyik embernek meg kell(!) figyelnie,hogy mi zajlik benne,már a másik ember túl lépett(!!!) ezen...Rajta már áramolnak keresztül a történések,és nincs se pro,se kontra.Nem azért,mert nincsenek érzései,de belül már nem mozgat meg semmit.Egyszerűen,ami elibe tárul hagyja ott lenni,teljesen megengedővé válik.
Most magam példatárából annyit.Nemrég irtam,hogy családi összejövetelen már nem zavartak azok a tényezők,mint korábban.Sőt,semmi hatást nem váltottak ki belőlem.
Nemrég ennek az ellenkezője derült ki,mert akkor ott nem volt jelen az a személy,és bizony nagyon is "dolgozott" a gyomorgörcs
Igaz nem étrintett meg olyan szinten,mint régebben,de ott volt az érzés.Erre irtam nemrég,hogy van ott még valaki (az ego),mert reagáltam a helyzetre,csak a reakció intenzitása változott meg.
Ezt is szeretném megkérdezni (kiváncsiságból
),hogy aki már túl lépett az egó-n hogyan reagál,ill.történik-e,érez-e valamit ott legbelül,vagy egyáltalán nem jelenik meg benne a "rossz" érzés?Röviden tibya:mig nekünk meg kell figyelni az érzést,addig a megvilágosodott emberek úgy "kezelik",mint a légvételt...!!!
(u.i:tudom ellentmondásosak a gondolataim,másrészről biztosan megértitek!)
Akkor aki a ráncait felvarratja vagy mi, az hirtelen lelkileg is kitisztul? Aki meg mondjuk megég az arcán ő pedig sokat gondolt mire is? :lol:
Lehet van ebben valami, de azért ennek a nagy része genetikai illetve külső hatások, hiszen a testünk bár ugye a tudatunkhoz lelkünkhöz is tartozik mégis csak anyagi és e világ is erős hatással van rája.
Az igaz talán, hogy sok dolog eleve elrendeltetett vagyis az élet feladatunk része. De abban biztos vagyok, hogy nem a szépséges külső vagy a kevésbé látványos árulja el, hogy milyen az ember.
Ami viszont igaz lehet, hogy bizonyos energiák fiatalító hatásúak ami meg is látszhat.
Aki mondjuk felvarratja a ráncait, az a saját külső személyességét torzítja, aztán később már azt hiszi hogy a mostani kinézete az ő igazi személyessége, holott az nem változik, csak az érzete. Aki tehát a saját ráncait felvarratja, az lényegében nincs megelégedve az ő valódi személyességével és nem meri azt felvállalni. Tehát én igazat tibya-nak tulajdonítok. kiss
A személyességed, pedig már azelőtt kialakult mielőtt leszülettél (bár ezt alátámasztani nem tudom), különben miért létezne annyiféle különböző embertípus, ebben valahogy nem látok racionalitást.
...amíg az ember a vágyai kielégítésével, újabb és újabb célok felállításával majd elérésével, pénz-hajhászással, siker-orientációval és hasonló modern világi dolgokkal próbálja meg elkendőzni magában az egyetlen elementáris és mindent megmozgató őszinte félelmet...az elmúlástól, a haláltól...addig a pozitív ember mindezen illúziók elérésének archetípusává válik...a modern ezoteria annyira kidomborította a pozitív gondolkodást (hála a Titok és hasonló könyveknek) hogy lassan már az válik az emberek örökös félelméve, hogy nem tudják magukat az örök pozitív gondolkodás illúziójában tartani
Ennek oka az egyén lélektani állapotának hirtelen felismerése és annak figyelembevétele.
Akinek sikerül túllépni az egóján, az sokkalta pozitívabban éli meg a jelent, viszont a külvilág egyáltalán nem húzza őt, sokkal inkább az egyén ragaszkodik hozzá. A külvilág csak merít az egyénből.
Ha sok a rossz, akkor egyértelmű hogy az igyekszik kiegyenlítődni, viszont mikor sok a jó és hirtelen megjelenik a rossz, az szerintem már az élet egy próbaszerű akadálya (vagyis szerintem ezt így kellene felfogni), akkor képesek lennénk bármilyen rosszat legyőzni (kiiktatni).
Drága tibya!
Két dologról beszéltek (Somával),mégis ugyan arról
Tehát ,mig az egyik embernek meg kell(!) figyelnie,hogy mi zajlik benne,már a másik ember túl lépett(!!!) ezen...Rajta már áramolnak keresztül a történések,és nincs se pro,se kontra.Nem azért,mert nincsenek érzései,de belül már nem mozgat meg semmit.Egyszerűen,ami elibe tárul hagyja ott lenni,teljesen megengedővé válik.
Most magam példatárából annyit.Nemrég irtam,hogy családi összejövetelen már nem zavartak azok a tényezők,mint korábban.Sőt,semmi hatást nem váltottak ki belőlem.
Nemrég ennek az ellenkezője derült ki,mert akkor ott nem volt jelen az a személy,és bizony nagyon is "dolgozott" a gyomorgörcs
Igaz nem étrintett meg olyan szinten,mint régebben,de ott volt az érzés.Erre irtam nemrég,hogy van ott még valaki (az ego),mert reagáltam a helyzetre,csak a reakció intenzitása változott meg.
Ezt is szeretném megkérdezni (kiváncsiságból
Röviden tibya:mig nekünk meg kell figyelni az érzést,addig a megvilágosodott emberek úgy "kezelik",mint a légvételt...!!!
(u.i:tudom ellentmondásosak a gondolataim,másrészről biztosan megértitek!)
Hali!
a gondolatok mindig ellentmondásosak(minden állítás léte és ellent(l)éte is lehet bizonyosság...
kiss...pro és kontra....akció és reakció...ok és okozat...ezek létező energia hullámok...úgy is mondhatnánk, ezek a valóság mozgatórugói...illúzió azt hinni, hogy mindez illúzió....de illúzió azt hinni, hogy mindez veled(általánosságban az emberekkel) történik...a történés maga a létezés....általad és benned zajlik...de nem te vagy az....csupán minden energiahullám áthalad benne, benned...jön és megy....folyamatosan áramlik, mozog...mikor mit hoz, mikor milyen gondolatot ébreszt...és mikor milyen érzést kelt, nem tudni előre....ezek azok, amik magával hozzák a létezés megtapasztalhatóságát, csak hagyd szabadon, legyen meglepetés, legyen csodálkozás, legyen új és friss...egy kis szösszenet az egoról...az egon nem lehet túl lépni...az ego az, ami által az én megnyilvánul....az egon(hamis énen) keresztül figyel az igazi én...ha megszületik a felismerés, ki vagy te valójában, és megtapasztalod igaz valód....az ego magától feloldódik....semmit nem fogsz ellene tenni...hisz a hamis ént, nem lehet és nem is tudod átlépni, nem tudod legyőzni, és nem lehet megszabadulni se tőle, mert bármit is tennél ellene, vele és általa,(hamis azonosulásból)tennéd...ha valami hamis és te már tudod róla az igazságot, maga az igazság lesz az ami, feloldja, ami szabaddá tesz....
a hamis én az az én, aki mindent magának tulajdonít....még a pillanatokat is, azokat a pillanatokat is amik már elmúltak, és azokat is, amik ezután fognak születni ..amin már vagy még teljesen haszontalan elmélkedni, mert akkor nem vagy jelen abban ami van...ha megkérdezel egy megvilágosodottat, milyen érzések szoktak benne lenni, arról fog beszélni ami most van...arról, ami épp most zajlik benne....pl:most meleg, kellemes nyugalom, határtalan mély erős és intenzív boldogság érzet(ezt viszont nem szavakkal, jelenlétével együtt fogja átadni, megosztani)...mi volt, mi lesz...a pillanat hozza magával...csak engedi történjen...a pillanat ahogy jött úgy megy...és vele együtt minden érzés és gondolat...nincs már ott senki aki ezeket magáénak tulajdonítaná...így a megvizsgálásuk is elmarad...
...a lényeg abban rejlik...., hogy csak éld meg, bármit is hoz a pillanat, aztán szépen engedd el...ha nincs ott már az, aki megvizsgálhatná, akkor az élet újra és újra újjászületik általad és benned...
...van egy pont...amikor valami megváltozik...legbelül...amikor az ember kristálytisztán különbséget tud tenni aközött, ami eddig volt, és ami most van...egyszer csak azt kezded érezni, hogy minden gondolat, ami felmerül benned, elkezdi nélkülözni az ÉN nézőpontját...mégis érvényes marad...olyan ez, mint amikor úgy érzed, hogy annak a mondatnak, hogy "holnap munkába kell mennem" tökéletes helyettesítője az, hogy "holnap...munkába...menni"...meg a "fáj a fejem" gondolat helyett csak annyi jön, hogy "fej...fáj"...meg olyan, hogy "csúnyán beszéltek velem" helyett az jön, hogy "csúnya...beszéd...volt"....valahogy értelmét veszti még a nyelvtani is, amely a ragozás által egyértelmű különbséget tud tenni cselekvő és cselekvés között...valahogy természetellenessé válnak az olyan mondat kezdetek, hogy "azt hiszem...", meg "szerintem...", meg "én úgy látom"...ezek lassan lassan elmaradoznak...csak annyi marad, hogy "az van, hogy...", "úgy látszik, hogy..."...valahogy mintha az egész nyelv a fejünkben elkezdené a passzív szerkezeteket használni a ragozott formák helyett...(a magyar nyelv egyébként nagyon sok passzív szerkezetet ismer, de ezek mintha kimentek volna a divatból...)..."az ajtó csukva"..."a leves elkészült"...mintha maga a nyelv is sugallná, hogy nem az a fontos, ki tette...hanem az, hogy mi történt....majd csak mész az utcán, és ránézel egy fára, egy virágra, egy hegyoldalra, a naplementére....és már mondani sincs kedved semmit...csak belefeletkezel abba, amit tapasztalsz...és lassan már a passzív szerkezetek sem jönnek...mert érzed, hogy nincs értelme egyetlen kommentárnak sem....teljességgel felesleges...
persze...az én ott van?....valami tudja hol lakik, hogy hívják, hol dolgozik, kik a rokonai, mik a jellemzői...ismeri a ragozást, tudja melyik mosdót kell használni...ismeri a kollégáit...de ez valahogy más...olyan személytelen...olyan távoli...mintha a nézőpont valahol máshol lenne...nem a fejedben...mintha az, aki mindezt tudja, nem is ő lenne többé...hanem valami sokkal mélyebb...sokkal titokzatosabb...és határtalanabb....nem is tudom....igen, talán ez a legjobb kifejezés rá...
Kedves Soma!
Bizony sokszor észrevettem már ezt a szavak nélküliséget önmagamon is. Mondjuk ülök egy padon és kémlelem a körülöttem zajló dolgokat, miközben azt veszem észre hogy sok gondolatomat az érzéseimmel váltom föl (mint mikor az ember elbambul és komolyság váltja föl) és e közben ha ül is mondjuk mellettem valaki és lenne is akár hozzászólásom felé, e helyet fél meredt állapotban tudatilag mintha elvárnám tőle hogy értse az érzéseimet. Egyúttal észrevettem már és szerintem más is, hogy a szavak jelentéseit, kezdi az érzéseink felváltani. Sőt egy jó poént is csak úgy lehet értelmezni, ha azt eleve úgy adják elő. Mindenesetre érdekesek ezek az említett változások, mint amit te is írtad Soma. Nekem viszont az a véleményem, hogy szerintem egy bizonyos szinten kezdünk egy kicsit tudatilag egymásra hangolódni, vagy csak elvárjuk a másiktól?!
Drága tibya!
Most magam példatárából annyit.Nemrég irtam,hogy családi összejövetelen már nem zavartak azok a tényezők,mint korábban.Sőt,semmi hatást nem váltottak ki belőlem.
Nemrég ennek az ellenkezője derült ki,mert akkor ott nem volt jelen az a személy,és bizony nagyon is "dolgozott" a gyomorgörcs
Igaz nem étrintett meg olyan szinten,mint régebben,de ott volt az érzés.Erre irtam nemrég,hogy van ott még valaki (az ego),mert reagáltam a helyzetre,csak a reakció intenzitása változott meg.
Ez természetes dolog, hiszen változol. A "gyomorgörcs" incidens azért fordulatot elő, mert elveszítetted a kapcsolatot a jelen pillanattal.
"A nyugtalanságot, a szorongást, a feszültséget , az aggódást és valamennyi a félelem különböző formáját a túl sok jövő és a nem elegendő jelen okozza." (Eckhart Tolle).
Emlékszel? A testtudatosság a jelenben tart.(Te írtad). Ilyen esetekben ez jusson az eszedbe.
"Minél több tudatosságot irányítasz belső testedbe, annál magasabb lesz annak a rezgésszáma. Ezen a magasabb energiaszinten a negatívitás többé már nem képes hatni rád ."(Eckhart Tolle).
A másik dolog, ha nem vagy hajlandó elfogadni az emberek viselkedését, és úgy szeretni őket, ahogy vannak, akkor a rezgésszinted le fog esni és az egó átveszi az irányítást.kiss
...ha a pupillád nem reagálna a fényre...ha a virág bibéje nem reagálna a méh érintésére...ha az anya nem reagálna a gyermeke sírására...ha a szervezet nem reagálna a fájdalom vagy a veszély ingereire...zavar lenne abban a végtelen intelligenciában, amit úgy hívunk...élet...a reakció egy teljesen természetes dolog...nem más, mint válasz...egy (fel)kérésre...és hogy ki válaszol ilyenkor?...hát az a határtalan intelligencia, amely pontosan tudja, mit és hogyan kell válaszolni...pontosan úgy, ahogy azt az adott pillanat megkívánja... és nyomában lohol az ÉN, aki meg értékeli, megmagyarazza, szereti, vagy utálja azt, ami történt...és okosabbnak, bölcsebbnek hiszi magát a világot működtető intelligenciánál...így taktikákat dolgoz ki arra, hogyan járjon túl az intelligencia kreativitásán és spontán megnyilvánulásán kitalálja, hogy kontrollálni kell, meg meg kell figyelni....meg kitalálja azt is, hogy úgy kell tennie, mintha nem lenne szabad reagánia a világ legtermészetesebb dolgaira... nem kell tenni semmit...ha sírni kell, sírni kell...ha ölelni kell, ölelni kell...ha dühösnek kell lenni, dühöngeni kell...és ha csendben kell maradni, ám csendben kell maradni...mindegy, ki mit mond...leginkább akkor, ha azt a hang mondja...a fejedben...
és nyomában lohol az ÉN, aki meg értékeli, megmagyarazza, szereti, vagy utálja azt, ami történt...és okosabbnak, bölcsebbnek hiszi magát a világot működtető intelligenciánál...így taktikákat dolgoz ki arra, hogyan járjon túl az intelligencia kreativitásán és spontán megnyilvánulásán kitalálja, hogy kontrollálni kell, meg meg kell figyelni....meg kitalálja azt is, hogy úgy kell tennie, mintha nem lenne szabad reagánia a világ legtermészetesebb dolgaira... nem kell tenni semmit...ha sírni kell, sírni kell...ha ölelni kell, ölelni kell...ha dühösnek kell lenni, dühöngeni kell...és ha csendben kell maradni, ám csendben kell maradni...mindegy, ki mit mond...leginkább akkor, ha azt a hang mondja...a fejedben...
Szia Soma!...ha a pupillád nem reagálna a fényre...ha a virág bibéje nem reagálna a méh érintésére...ha az anya nem reagálna a gyermeke sírására...ha a szervezet nem reagálna a fájdalom vagy a veszély ingereire...zavar lenne abban a végtelen intelligenciában, amit úgy hívunk...élet...a reakció egy teljesen természetes dolog...nem más, mint válasz...egy (fel)kérésre...és hogy ki válaszol ilyenkor?...hát az a határtalan intelligencia, amely pontosan tudja, mit és hogyan kell válaszolni...pontosan úgy, ahogy azt az adott pillanat megkívánja...
Először úgy kezdtem a válaszom,hogy szőttem tovább a gondolatom
,hogy már nem szabadna ennek megtörténnie...stb.Miért (?),hát már elmúlt,kész,elég volt,befejeztem,és a többiA rezgésszintem akkor leesett,de csak abban a fél órában,és persze,ha most is azon rágódnék a rezgésszintem a béka feneke alá esne,de nem teszem,és ez a lényeg!Van választási lehetőségem tudatosságom révén,ami áldás számomra.-Ez a szituáció arra emlékeztetett,amiről Tamás irt egy korábbi post-jában,mikor megváltoztatta viselkedését egy tekintélyes (pénzes zsák
) megrendelőjétől,akiről azt hitte függőségi viszonyban áll vele.Ő is meglepődött saját viselkedésén.Hiába,mindig "tanul" az ember.(u.i:jó az aláirásom??kiss)
Hasonló témák
