Kedves Csillagvirág!
Az élet nagy dolgai!.?.!
A különbség a tudat, annak tudata akik vagyunk!
A felismerések, tapasztalat lepárolódások annak a pillanatnak szólnak, mikor az egyén azt magáévá teszi, a következő pillanat már másról szól, új lehetőséget rejt.
Az elme (hamis én, kis-én, személyiség, vélt vagyokság, gondolatok) bűvöletében teljesen természetesek ezek a kérdések.
Az a működési rend, amiben eddig éltük az életet, az kissé nyögvenyelős lett, keressük a másfajtát.
Ám az "új", csak akkor valósulhat meg, amint a régi írmagjaival együtt az enyészeté lesz. Az újban meg az az új, hogy nincs működési elv, élet van, a maga mindenféléjével, és közel sem jelenti, hogy zombivá leszünk, amint a régit elengedjük.
Évekig fejtörést okozott: a tudás akadály! - aztarézfánfütyülőjét
És ez az egy gondolat bántott engemet, mindig csak egy gondolat bánt bennünket...
A gondolat-mentességet, gondolat-nélküliséget egyáltalán elkezdeni elképzelni, netán beleképzelni magunk, ilyen ribilliót rendez.
Mi lesz ha... Hogyan lesz ha.... Mi lesz, ha kontrollálhatatlan lesz ... Nah, lesz olyan is, ám ezt külső szemlélő észre sem veszi...
, mert ez egy belső út, egy belső önmagunkba merülés, miközben mindenki teszi a dolgát.
Szükségtelen a tájékozódó képesség, mert totális felelősséget vagyunk képesek vállalni önmagunkért, ám csak akkor, ha tudatában vagyunk, mi a lényegisége a gondolatokon túllépni, félelem, kétség nélkül.
Tényleg óriási bátorsággal szükséges felszívni magunk!
Nem mindenkinek dolga a végső vizsgálata, elérése ....
Ez a hanni meg osztja az észt, ami neki sincs, mi több erősen fogy...
h