Érdekességek más népek történelméből

Miért ült Voltaire a Bastille-ban?

A francia filozófus, költő, regény- és drámaíró Voltaire (1694-1778) eredeti nevén Francois Marie Arouet első színdarabjának, az átdolgozott Oidipusznak a sikeres bemutatása után álnéven írt szatirikus verseket. Az egyikben II. Fülöp orléans-i régensnek és lányának a vérfertőző kapcsolatára utalt. A barátai tudták, hogy ki rejt az álnév, de akadt köztük titkosrendőrségi besúgó, így hiába tagadott. A költemény miatt 1717-18-ban 11 hónapot töltött Párizs hírhedt börtönében, a Bastille-ban.

Második alkalommal a hosszabb büntetés helyett a száműzetést választotta. 1725 végén egy Rohan nevű fiatal nemes megsértette Voltaire-t, aki nem késlekedett a gúnyos válasszal. Az ifjú erre néhány emberével megverette a már ismert írót, aki ezért párbajra hívta ki. A párbaj végül meghiúsult, mert Rohan családja a befolyásával élve elérte, hogy a hatóságok a párbaj reggelén letartóztassák Voltaire-t. Ekkor ismét a Bastille-ba került, de nem sokkal ezután a börtönbüntetés elől Angliába menekült.

A Tollund-ember – egy ember, aki 2400 évig megőrizte a titkát
1950-ben Dániában tőzegkitermelők egy emberi testre bukkantak.
A rendkívül savas tőzeg megőrizte a testet.
A kutatók később megállapították, hogy a férfit felakasztották.
Az arcának részletei olyan jól megmaradtak, hogy szinte úgy néz ki, mintha csak néhány napja halt volna meg.
A gyomrában talált étel alapján még azt is meg tudták állapítani, mit evett utoljára.
Egy több mint kétezer éves gyilkosság áldozata így szinte személyesen néz vissza ránk a múltból.

Hogyan gazdagodott meg Voltaire?


A 18. században a francia állam eladósodott, és a bevételei növelése végett olyan kötvényeket bocsájtott ki, amelyek tulajdonosai lottószelvényeket vásárolhattak. A lottó a kötvény értékének csupán az ezredrésze volt, aki viszont nyert, megkapta a kötvénye vagy kötvényei teljes értékét. A havonta tartott sorsolás főnyereménye 500 ezer livre volt.

A jeles matematikus, La Condamine a lottózási rendszerben súlyos hibára figyelt fel. A kis értékű kötvényesnek ugyanakkora esélye volt a főnyereményre, mint a legdrágábbat birtoklónak, vagyis kellő mennyiségű kis kötvénnyel biztos volt a fődíj, a költségek pedig ahhoz képest jelentéktelenek voltak.

A matematikus egy vacsora alkalmával elmondta a könnyű, de törvénybe nem ütköző meggazdagodás módszerét Voltaire-nek, akinek tetszett az elképzelés.

A páros tehetős polgárokból csoportot szervezett, amelybe bevontak egy lottójegyeket kiadó felügyelőt is. Sok kis értékű kötvényt, s azok mennyiségének megfelelő lottót vásároltak, amiket minden alkalommal más csoporttag kapott meg, hogy ne jöjjenek rá a turpisságra. A matematikus számítása bevált, a kis társaság tagjai szépen gazdagodtak.

A szelvények hátoldalára sokan szerencsét kívánó mondatokat írtak, Voltaire viszont a kormányra és a tisztviselőkre tett gúnyos megjegyzéseket, hamis névaláírással.

Körülbelül két év elteltével a játék felügyelői észrevették, hogy mindig ugyanazok a nyertesek. Voltaire és csapata 1730-ban lebukott. A pénzügyminiszter bíróságra vitte az ügyet, de büntetést nem kaptak, mert semmilyen törvényt, szabályt nem szegtek meg, s így a nyereményeket megtarthatták.

A csoport minden tagja jól járt, Voltaire nagyon meggazdagodott, a lottózást viszont beszüntették.

Voltaire a nyereményből pompás kastélyt építtetett Ferney-ben, és a hálószobája:

1973. 1973-as chilei katonai hatalomátvétel Chilében: az Egyesült Államok támogatásával katonai puccs dönti meg Salvador Allende demokratikusan megválasztott rendszerét. A terrornak kb. 3000 ember esik áldozatul. Augusto Pinochet katonai diktatúrája a baloldali pártokat és a szakszervezeteket a legkegyetlenebb eszközökkel felszámolja.

1982. Az Izrael 1982-es libanoni inváziója után a palesztin menekültek biztonságát garantáló nemzetközi erők elhagyják Bejrútot. Öt nappal később a Falange erői több ezer menekültet mészárolnak le a Sabra és Shatila menekülttáborokban. Képen már az "eredmény"..

2001. Terrortámadás éri New Yorkot: két eltérített utasszállító repülőgép csapódik a World Trade Center ikertornyaiba, melyek később összeomlanak. Egy harmadik gép az arlingtoni Pentagon épületébe csapódik. Hivatalos adatok szerint 2819-en halnak meg.

9. Véget ér a teutoburgi csata: a Római Birodalom történelmének egyik legnagyobb vereségét szenvedi el, és a Rajna lesz a határ a következő négyszáz évre a Birodalom és germánok között.

Trónöröklés belháborúkkal, zavarokkal

I. Szulejmán 1566-ban hunyt el, a trónját egyetlen életben lévő örököse, Szelim foglalta el. Riválisa nem volt, mert fiútestvérei korábban meghaltak, vagy kivégezték őket, s így háborítatlanul kezdhette meg az uralkodását.
Amikor a Szigetvárról hazafelé tartó sereg Nándorfehérváron megtudta, hogy a szultán meghalt, a nagyvezír bejelentette, hogy Szelim meg fogja emelni a zsoldjukat.
A trónváltás nem mindig ment ilyen zökkenőmentesen. Ha a szultán halálakor több herceg is életben colt akkor általában belháború robbant ki. A birodalomban nem volt természetes, hogy az elsőszülött hercegre száll a trón, ugyanis azt ismerték el törvényes uralkodónak, aki meg tudta kaparintani a hatalmat. Akkor is támadhatott zavar, ha egyetlen örökös volt. Ilyenkor főleg a janicsárok használták ki a helyzetet zsoldjuk emelésére, olykor rablásra is.
A nyugtalanságot, zűrzavart azzal igyekeztek megelőzni, hogy a trónörököst Isztambulba hívták, és a beiktatásáig a szultán halálát titokban tartották.

II. Szelim:

1854. Az Alma-folyói csatával (orosz vereség) megkezdődik a Krími háború

Tragédiába torkolló ivászat

A makedónok szerették a bort. Tisztán. Nem hígították vízzel, ami miatt a görög városállamok polgárai barbároknak tartották őket.
A bor uralkodócsalád asztaláról sem hiányzott. II. Philipposz gyakran nézett a kupa fenekére, a fia, Nagy Sándor pedig már ifjú korában is sokat bírt inni. Nem meglepő, hogy sikeres hódítóként 324-ben Szúzában borivó versenyt rendezett. A sok jelentkező közül 41 főt választottak ki, köztük néhány makedón katonát is. Nyilvánvaló volt, hogy az lesz a győztes, aki a legtöbbet képes leengedni a torkán, a jutalma pedig egy talentumnyi (26) kg) aranyat érő korona.
A szúzaiak kisebb eséllyel indultak a versenyen, mert nem voltak annyira hozzászokva az alkoholhoz, mint a makedónok. A győztes az uralkodó egyik harcosa, Promachus lett, aki több mint 15 litert döntött magába a hígítatlan italból.
A vetélkedés tragédiába torkollott, mert 35 induló a helyszínen életét vesztette, a többiek pedig a következő napokban jutottak ugyanerre a sorsra. Elhunyt a győztes iskori görög

Szkíta harcost ábrázoló ókori görög ivóedény Kr. e. 520-500) - Fotó: Tilemahos Efthimiadis - Flickr: Attic Black-figured Kylix (530-550 BC), CC BY-SA 2.0,

Nagy Sándor leszúrta a megmentőjét

II. Philipposz makedón király gyakran felöntött a garatra, fia, Nagy Sándor azonban túltett rajta. A történetírók szerint nagy ivászatokkal végződő lakomákat rendezett, s egy ilyen alkalommal, holtrészegen leszúrta az egyik barátját, Kleitoszt, aki a granikoszi csatában megmentette az életét.
A mértéktelen italozásnak bizonyára a halálában is szerepe volt. A főtisztviselője jegyezte le, hogy a nagyivó hírében álló Próteasznak akarta megmutatni Kért egy hatliteres, borral töltött kelyhet, belehörpintett, s átadta Próteasznak, aki köszöntőt mondott rá, és fenékig ürítette a kelyhet. Ezután fordítva ismétlődött meg a jelenet. Az újabb kehelyből előbb a nagyivó kortyolt, aztán átadta az uralkodónak, aki az ivást váratlanul abbahagyta, és elejtette a kelyhet.
Nem sokkal később megbetegedett, és meghalt.

”Nagy Sándor állítólagos szarkofágja

A becsületére hivatkozva eldobta a gyerekeit

Az ifjú Roussau (1712-78) a szülővárosát, Genfet elhagyva egyik helyről a másikra vándorolt, s közben jó néhány szerelmi kalandban volt része. Az egyik szeretőjétől, a varrónő Therese Levasseurtől öt törvénytelen gyermeke született, akiket a becsülete megóvására hivatkozva lelencházba adott. Az asszonyt évtizedekkel később, 56 éves korában vette feleségül.
Ötvenéves volt, amikor az Emil, avagy a nevelésről című művében kifejtette nézeteit a helyes oktatásról és a nevelésről Ebben többek között leszögezte, hogy az apának nagyon fontos szerepe van a nevelésben, ami homlokegyenest ellentétben állt a saját gyerekei neveléséről történt lemondással.

Az ajándék szarkofág titka

A Pápai Református Kollégium volt diákja, Markstein Károly nagykereskedő és vendéglős 1884-ben egyiptomi múmiát ajándékozott egykori iskolájának, amit 1400 vagy 1500 forintért vásárolt meg az Egyiptomi Régiségek Múzeumától. A legális vételt annak köszönhette, hogy egy francia régész az ásatásai során több mint 800 sírra bukkant, s a leletekből néhányat áruba bocsájtott a múzeum.
A szarkofágot Hori, az Akhmimben épült Ízisz és Horsziésze templom papja készíttette valamikor
Kr. e. a 12-11. században. A vizsgálatok során meglepő tényre derült fény. A koporsó nem a készíttető múmiáját rejtette, hanem egy 5-600 évvel később elhunyt középkorú férfiét.
Az ásatások tanúsága szerint a régi szarkofágok újbóli felhasználása nem volt ritka.

Miért viselt rövid hajat Nagy Sándor?

Nagy Sándor makedón király ( i. e. 356-323), a korában ismert világ nagy részének meghódítója rövid hajat viselt. Ezt népszerűsítette katonái körében is, aminek gyakorlati oka volt:

harc közben az ellenség bele tudott kapaszkodni a hosszú hajba, s az végzetes következménnyel járhatott. Nem csupán a rövid frizurát, hanem a simára borotvált arcot is igyekezett megkedveltetni az alattvalóival.
Nagy Sándor, makedón király:

Bűnösök és szerzetesek haj nélkül

A haj levágása, leborotválása a nyilvánosság ellőtt kifejezetten megszégyenítő büntetés volt a középkorban , akárcsak a megvesszőzés, megkorbácsolás és a kalodába zárás.
E módszerrel alázták meg a tolvajokat, paráznákat, szolgákat. Ha egy lovagnak nyírták le a haját és a szakállát, az a becsület elvesztését jelentette.
Az egyházi emberek körében is alkalmazták ezt a büntetést, egyes szerzetesrendeknél pedig a tar koponyatető a fegyelem része és a közösséghez tartozás jele volt. Leginkább a bencések, ferencesek, domonkosok és ágostonosok borotválták le kör formában a fejük hátsó részé..

Az eszményi lovaghoz hozzá tartozik a lovagi kard, a páncél és a ló. A holland IV. Vilmos gróf lovagjai viszont ló nélkül indultak hadba a frízek ellen, mert a hajókon nem volt elég hely. A felkelő frízek annak rendje, módja szerint meg is verték őket a warnsi csatában.
A frízekről nem sokat hallottunk Magyarországon, amely egy kis germán nép, akik első sorban a holland és német parton és szigetvilágban élnek. A nyelvet mintegy félmillióan beszélik.
Holland alattvalók voltak, akik fellázadtak és a Poroszországból hazatérő IV. Vilmos gróf lovagjaival hajó szállt, hogy "rendet tegyen". A lázadó parasztsereg úgy ismerte a vidéket, mint a tenyerét és meghátráltak a két helyen partra szállt hollandok elől.
A lovagok páncélban, fegyverrel a kézben, gyalog törtek előre, mikor a gróf és mintegy 500 embere csapdába szaladt Warmsnál 1345. szeptember 26-án. Ekkor támadt rájuk a dühös fríz parasztok és halászok serege. A lovagok gyorsan rájöttek, hogy itt ló nélkül nem nyerhetnek, gyalogcsatát meg nem igazán volt kedvük vívni, s menekülőre fogták, de a parton várakozó hajóig kevesen jutottak el. Az elképzelés jó volt, hogy a páncél megvédi őket, csak arra nem számítottak, hogy menekülés közben mocsaras területre tévedtek, s a nehéz páncél megpecsételte a sorsukat. Csak keveseknek sikerült elmenekülnie. IV. Vilmos grófot is levágták.
Amint a holland sereg közelben lévő másik része meglátta mi történt urukkal harc nélkül visszavonulásba kezdtek a hajók felé, de a sikertől megrészegült frízek jól megkergették őket. Kevés jutott biztos helyre.
A csata egyszerű emlékművén a következő felirat olvasható fríz nyelven: "Jobb halottnak lenni, mint rabszolgának", Mi ebből a tanulság, ami szokatlan nekünk, Közép-Európában? A hollandok meghódították a frízeket, akik mégis ősi nyelvükön, büszkén emlékezhetnek a hollandokkal vívott csatára.

A magyar köztudat hajlamos hazánkra a keresztény Európa védőbástyájának tekinteni az oszmán hódítással szemben, ám nem szabad elfelejteni, hogy a 16. században egy másik fontos fronton, a Földközi-tengeren is élet-halál harcot vívtak a keresztény erők. E hadszíntér döntő csatáját 1571. október 7-én vívták a görög partoknál fekvő Lepantói-öbölben.
A helyzet Ciprus 1570–1571-es török elfoglalása után változott meg, amikor a közvetlenül egyelőre nem érintett államok is rádöbbentek, hogy megálljt kell parancsolni az oszmán hódításnak.
A Liga megalakulása után nem sokkal össze is állt egy jelentős erőt képviselő flotta, a legtöbb gályát – 200-ból 115-öt – a velenceiek állították csatasorba, 80-at a spanyolok, és a hajóhad főparancsnokát is ők adták Don Juan de Austria, II. Fülöp törvénytelen származású féltestvérének személyében.
A törökök még a soha nem látott keresztény flottával szemben is túlerőben voltak, nagyjából 250 gályát vonultattak fel, ám Don Juan de Austria a saját főtisztjei egy részének tanácsát is felülbírálva az ütközet vállalása mellett döntött. A történetírók közül sokan persze isteni beavatkozást láttak a hátrányos helyzetből kivívott győzelem mögött, a valóságban a főparancsnok okos taktikája és néhány szerencsés fordulat bizonyult döntőnek.
A főparancsnok halála után a törökök hadrendje felbomlott, az ellenséget egyesével levadászó keresztény hajók pedig szinte a teljes ellenséges flottát megsemmisítették.

Tudnod kell a különbséget a ti veszteségeitek és a mi veszteségeink között. Azzal, hogy meghódítottuk Ciprust, levágtuk az egyik karotokat; azzal, hogy elpusztítottátok a flottánkat, lenyírtátok a szakállunkat. Egy levágott kar soha nem nő ki újra, de a megnyírt szakáll annál inkább

Kattints a kibontásához...

– mondta később Szokoli Mehmed nagyvezír a velencei követnek, de nem volt igaza: a hajókat ugyan néhány éven belül pótolta az Oszmán Birodalom, de a tapasztalt tengerészeket nem lehetett megfelelően helyettesíteni. Ugyan teljesen nem sikerült Lepantónál megállítani az oszmán tengeri térhódítást, ám Itáliára és Délnyugat-Európára már reális veszélyt nem jelentettek a török hajók.

setni írta:

A magyar köztudat hajlamos hazánkra a keresztény Európa védőbástyájának tekinteni az oszmán hódítással szemben, ám nem szabad elfelejteni, hogy a 16. században egy másik fontos fronton, a Földközi-tengeren is élet-halál harcot vívtak a keresztény erők. E hadszíntér döntő csatáját 1571. október 7-én vívták a görög partoknál fekvő Lepantói-öbölben.
A helyzet Ciprus 1570–1571-es török elfoglalása után változott meg, amikor a közvetlenül egyelőre nem érintett államok is rádöbbentek, hogy megálljt kell parancsolni az oszmán hódításnak.
A Liga megalakulása után nem sokkal össze is állt egy jelentős erőt képviselő flotta, a legtöbb gályát – 200-ból 115-öt – a velenceiek állították csatasorba, 80-at a spanyolok, és a hajóhad főparancsnokát is ők adták Don Juan de Austria, II. Fülöp törvénytelen származású féltestvérének személyében.
A törökök még a soha nem látott keresztény flottával szemben is túlerőben voltak, nagyjából 250 gályát vonultattak fel, ám Don Juan de Austria a saját főtisztjei egy részének tanácsát is felülbírálva az ütközet vállalása mellett döntött. A történetírók közül sokan persze isteni beavatkozást láttak a hátrányos helyzetből kivívott győzelem mögött, a valóságban a főparancsnok okos taktikája és néhány szerencsés fordulat bizonyult döntőnek.
A főparancsnok halála után a törökök hadrendje felbomlott, az ellenséget egyesével levadászó keresztény hajók pedig szinte a teljes ellenséges flottát megsemmisítették.


– mondta később Szokoli Mehmed nagyvezír a velencei követnek, de nem volt igaza: a hajókat ugyan néhány éven belül pótolta az Oszmán Birodalom, de a tapasztalt tengerészeket nem lehetett megfelelően helyettesíteni. Ugyan teljesen nem sikerült Lepantónál megállítani az oszmán tengeri térhódítást, ám Itáliára és Délnyugat-Európára már reális veszélyt nem jelentettek a török hajók.
Csatolás megtekintése 2120632

Kattints a kibontásához...

Persze máshol is megállították a török támadást...
I. Szulejmán oszmán szultán hatalmas serege hetekig tartó hiábavaló ostrom után feladta Bécs ostromát, és megkezdte a visszavonulást a Balkán felé. A szokatlanul hideg őszi időjárás, a járványok és a védők hősies kitartása megmentette a császárvárost a pusztulástól. Ez az esemény jelezte a törökök európai terjeszkedésének akkori logisztikai határait.

setni írta:

Persze máshol is megállították a török támadást...
I. Szulejmán oszmán szultán hatalmas serege hetekig tartó hiábavaló ostrom után feladta Bécs ostromát, és megkezdte a visszavonulást a Balkán felé. A szokatlanul hideg őszi időjárás, a járványok és a védők hősies kitartása megmentette a császárvárost a pusztulástól. Ez az esemény jelezte a törökök európai terjeszkedésének akkori logisztikai határait.
Csatolás megtekintése 2120688

Kattints a kibontásához...

A felvonulás és a hazatérés időtartama miatt a törökök terjeszkedésének volt egy hatósugara, azon túl már nem volt elegendő idejük a további hódításokra. E hatósugárnak a széle hazánkban húzódott.

Dicstelen uralom, dúsgazdag temetés

Liu He kínai császár Csangji, azaz a mai Csining hercege volt, s Kr. e. 74-ben került a trónra az utód nélkül elhunyt nagybátyja után. Amikor hírül vette, hogy elnyerte a birodalom legmagasabb méltóságát, azonnal a fővárosba, Csanganba sietett. Útja során a helyi főhivatalnokoktól drága ajándékokat és nőket követelt.

Mindössze 27 napig uralkodott. A palota tisztségviselői összefogtak ellene, és leváltották, Több mint 1100 törvénytelenséget olvastak a fejére.

Liu He rang nélkül utazott vissza Csangjiba, törölték a császárok névjegyzékéből is, de később a Hajhun márkija címet adományozták neki.

16 feleségétől 22 gyermeke született.

Dicstelen uralkodásával szemben ámulatba ejtő pompával temették el.

2011-ben bukkantak a sírjára, amelyben mintegy 115 kg súlyú, 480 db aranytárgyat, jádéból készült tárgyakat, kétmillió egyedi bronzérmét, több mint 5200 bambuszcsíkot, a főterem előtt pedig temetkezési hintót találtak.
Feltárás közben: Néhány kiállított aranytárgy: