Drága Boni kiss
A gondolatok oly annyira jönnek mennek, hogy "zavar" az, hogy az összeset követni tudom, tudom pontosan mikor milyen gondolat áramlik keresztül rajtam, mi a gondolat tartalma és mikor jön vagy megy egy ilyen gondolat, már ráakar venni az azonosulásra és olyan mozit kapok gondolat terén, meg kivetítés formájában, hogy azonosulok vele egy nagyon rövid időre, ami már elég ahhoz, hogy a kedvemet "elrontsa". Maga nem az, hogy mennek a gondolatok nem zavarna, csak mivel magába szív, hogy azonosuljak és mostanában sikerül is neki, na az az, ami "zavar" és "idegesít". Olyasmi gondolataim vannak, amik teljesen nem odavalóak, tiszta boldog vagyok, imádom a kedvesem, sőt, oly annyira szerelmes vagyok belé, hogy már szinte "fáj"..., mindenével együtt imádom őt és szeretem (pedig néha ki tud ám akasztani
), és mikor nem vagyok vele, akkor meg bizonytalanságot sugalló gondolatok keletkeznek bennem és ez az, ami idegesít...
Tehát hogy mondjam, eddig a gondolatok semmit nem váltottak ki belőlem, elkaptam őket, figyelgettem és nem érdekelt egyáltalán, mert a csend az nagyobb mértékben volt jelen..., most meg nem igen tudok semleges maradni a gondolatok felé és nem tudom, hogy mi a fene változott meg és nem keresgélnék semmilyen magyarázatot, meg nem értékelném ki, nem elemeznék, de egyszerűen nem tudom minek tudjam ezeket be..., mert tényleg olyan szinten boldog vagyok a párommal egyetemben, hogy világgá kürtölném az egész világnak. A világ összes kincse se ér fel a boldogságommal. S pontosan emiatt nem értem ezeket a gondolatos dolgokat és munkahelyen is jönnek idióta gondolatok..., amiket most nem tudok hova helyezni, olyan, mintha az úton, amire ráléptem, visszaléptem volna 4 lépést.
....
