Hali..
a lényeg fogadd el...az elme világában teljesen természetes dolog, hogy gondolatok áramolnak...ne akard megállítani...ahogy az ereidben kering a vér, teljesen természetesen és egyáltalán nem igényli a figyelmedet, úgy az emberi agyban keringenek a gondolatok...ez a dolga...a gondolatok se nem jók se nem rosszak...csupán kifejező eszközök...a hangsúly az eszközön van...ahhoz, hogy mindezt lásd a figyelmedre van szükség....ha látod azt amiben mindez zajlik...ha észre veszed a határtalan ürességet, ami mindennek teret ad...máris túlléptél rajta...ez mind csupán csak egy pillanat műve...nem folyamat...a megvilágosodás nem folyamat...az egy állapot...amiben minden pillanatban beletudsz helyezkedni...az elme folyamatokban gondolkodik...azt hiszi elér valahova és ott is marad...az örökkévalóban nincs vég...nincs hová elérned....csak megélned itt és MOST....akárhányszor megakarod vizsgálni mi volt, mi van...és elakarsz érni valamit...máris elvezetted magad az ITT és MOST-tól...elhalasztottad a pillanatot, hogy megéld azt aki valójában vagy...az ego(hamis azonosulás birtokba vett)...így nincs más csak ez a pillanat, amit megint feltudok ajánlani...és mindig csak a pillanatot, hogy most épp mivel azonosulsz....a gondolataiddal, vagy azzal amiben mindez zajlik...és észre veszed a csendet, ami mindig is ott VAN...ami sose megy sehova... megint csak azt tudom ajánlani...zuhanj bele itt és MOST....ne definiáld, ne aggodalmaskodj, nincs holnap(ne lépj vissza az elmébe)...mindig MOST van és mindig a MOSTBAN tudsz felelősséget vállalni, hogy épp minek adsz figyelmet....szóval csak lazán...és nae akarj csendet teremteni, csak vedd észre, az már ott VAN...
Drága Boni kiss
A gondolatok oly annyira jönnek mennek, hogy "zavar" az, hogy az összeset követni tudom, tudom pontosan mikor milyen gondolat áramlik keresztül rajtam, mi a gondolat tartalma és mikor jön vagy megy egy ilyen gondolat, már ráakar venni az azonosulásra és olyan mozit kapok gondolat terén, meg kivetítés formájában, hogy azonosulok vele egy nagyon rövid időre, ami már elég ahhoz, hogy a kedvemet "elrontsa". Maga nem az, hogy mennek a gondolatok nem zavarna, csak mivel magába szív, hogy azonosuljak és mostanában sikerül is neki, na az az, ami "zavar" és "idegesít". Olyasmi gondolataim vannak, amik teljesen nem odavalóak, tiszta boldog vagyok, imádom a kedvesem, sőt, oly annyira szerelmes vagyok belé, hogy már szinte "fáj"..., mindenével együtt imádom őt és szeretem (pedig néha ki tud ám akasztani
Tehát hogy mondjam, eddig a gondolatok semmit nem váltottak ki belőlem, elkaptam őket, figyelgettem és nem érdekelt egyáltalán, mert a csend az nagyobb mértékben volt jelen..., most meg nem igen tudok semleges maradni a gondolatok felé és nem tudom, hogy mi a fene változott meg és nem keresgélnék semmilyen magyarázatot, meg nem értékelném ki, nem elemeznék, de egyszerűen nem tudom minek tudjam ezeket be..., mert tényleg olyan szinten boldog vagyok a párommal egyetemben, hogy világgá kürtölném az egész világnak. A világ összes kincse se ér fel a boldogságommal. S pontosan emiatt nem értem ezeket a gondolatos dolgokat és munkahelyen is jönnek idióta gondolatok..., amiket most nem tudok hova helyezni, olyan, mintha az úton, amire ráléptem, visszaléptem volna 4 lépést.
Szia,
Hát lehet, hogy az enyém is unatkozik ám
csak lazulj el...semmi másra ne figyelj csak arra, hogy vagy....csak arra hogy jelen vagy...csak érezd magad mint energia...semmi más csak mint egy tiszta , mély üresség....ami hív befelé...ami egyre beljebb visz...és egyszer csak ott vagy mint határtalan nyugalom, béke...ahol már Berni nincs jelen...ahol csak az Igaz-valód VAN....gyere velem...viszlek, ha elengedsz mindent...ha ellazulsz és csak engeded történni a dolgokat....és a legfontosabb ne választ, hanem tapasztalatot várj...gyere kövess mutatom az utat....befelé...
Berni, ahogy te ismered, nem létezik...
természetesen Soma sem létezik, ahogy én ismerem....
...valójában mit nevezünk jószándéknak...és mi a szeretet....az ember akinek nincs kapcsolata saját forrásával....honnan is tudhatná mi a szeretet...ahhoz előbb önmagává kellene válnia....ahhoz előbb lekell hatolnia saját mélységeibe(gyökeret kell eresztenie, hogy aztán kivirágozhasson)...ahol aztán magától megszületik a szeretet...nem a virágzás van előbb, nem lehet akarattal erőltetni, nem lehet akarattal szeretni...és nem lehet felcserélni a sorrendet se...mert előbb a magnak gyökeret kell ereszteni...fordított sorrendben nem működik....előbb önmagaddá kell válnod, előbb lekell ásnod, bekell hatolnod lényed központjába...az ember fejben él...hogy is lenne képes a fej szeretni...nem is tudja mi az...mikor szerelmes az ember ....mikor teljesen átadja magát a másiknak...akkor pillanatokra megtapasztalja az ego nélküliséget....akkor pillanatokra megízleli az igaz szeretetet...ezt a szeretetet...szerelmet....ha engeded átöleljen és mindenben alapkőként éled....szerelmes leszel a levegőbe...a fába...a kék égbe...szerelembe esel az egész létezéssel...akkor és csak is akkor tudod meg mi a szeretet....addig jószándékból való segítség csupán az ego játéka....hogy megmutassa magát mindenkinek(fontos hogy követői legyenek, szép ékes szólásokkal beszélnek a szeretetről, a kapcsolataidról, hogyan kell viselkedned, sőt a magyarságodat is Istenítik, csak figyelj rájuk)....sokan vannak akik azon munkálkodnak...hogy mégjobban elszakítsanak a forrásodtól(ahol nincsenek határok, ahol nem létezik magyarság, ahol a kapcsolataidhoz nem kell útmutatás, mert ott nem létezik más csak az igaz szeretet, ami határok nélküli és Egy)...ilyenek a papok...Isten hírnökei...most már vannak elég sokan(nem reverendába és nem teplomba) akik önkéntes guruk, tanítok...és azzal kecsegtetnek, majd ők megoldják a Te problémádat...majd ők lesznek a kapcsolat Isten és közted...ők legyenek a számodra a fontosak és ne Te önmagadnak....és Te épp ezért teljesen elveszted a kapcsolatodat önmagaddal...azzal, ha valaki azt mondja jó szándékból ad tanácsot az élethez...és közben azt kéri összpontosíts...koncentrálj....tartsd kordában az elmédet....és csak azt lásd amit szeretnél...legyen az akár Isten vagy Pénz....teljesen mindegy máris megkötött....beleestél az elme csapdájába...figyeld meg milyen fárasztó koncentrálni...minden életenergiád elszívja...és még meg is köti....aztán elfelejtesz élni, hogy is tudnád mi az igaz szeretet, he elveszted a kapcsolatod a valósággal, és fejben kezded azt megélni...és ilyen a "jó" tanácsadó...csupán mert jó-szándékkal van feléd és közben saját magával sincs tisztában...hát nem....ahhoz hogy igazán jó-szándék jelenjen meg benned...előbb önmagaddá kell válnod...előbb saját forrásodból kell táplálkoznod....az az út egyszemélyes...abban senki nem segíthet....ha igazán őszinte vagy...és igazán jó szándékkal akkor ezt mondod...ne haragudj, de nem segíthetek mert helyetted nem hatolhatok lényed legmélyére,ahhoz rád van szükség, de abban, hogy ezt meg tapasztald egy darabig mutathatom az utat...ezek a szavak azok amik igazak....és nem jószándékkal van kikövezve...mert Te senkinek se segíthetsz....senki helyett nem érezhetsz, nem gondolkodhatsz....és nem engedheted el a hamis azonosulást....ami nem azt jelenti, hogy harcolni kell az ego ellen...valami ami nem is létezik, hogy is harcolhatnál vele....hogy harcolhatsz a sötétséggel...mikor az csak a fénynek a hiánya....képtelenség....csak világosságot kell gyújtani....abban a pillanatban az ego (sötétség) nem létezik...de addig míg nem vagy kapcsolatba lényed igaz valójával....és még a módját sem tudod, hogyan is kapcsold fel azt a villanyt....hogy is segíthetnél másoknak....vannak akik már megtalálták a villanykapcsolót...de aztán jön egy szónok...és lebeszéli őket arról, hogy felkapcsolja a villanyt...mert Ő majd segít....hát nem tud segíteni rajtad senki....csak is TE önmagadon....azzal, ha feladsz minden válasz kereséssel...és csak belépsz saját szentélyedbe és eggyé válsz vele....addig, pedig elmével gyártott, tudományosan megmagyarázott és a hitedre apelláló kéretlen segítséget engedd el...ismerd be nem tudsz segíteni...máris segítettél...
na ez egy érdekes beszélgetés
Ez jobban hangzott volna,ha 1-es szám első személyben teszed,vagy többes szám első személyt használod.Ugye érted miről beszélek?
Ahhoz hogy az ember megvilágosodjon valamiben, azért küzdenie kell, viszont a megvilágosodás előtti pillanatban hirtelen összesűrűsödik a külvilágból jövő minden negatív akadálya e téren plusz az ember egoja hogy talán nem fog összejönni (amit szívszorongatva érez) és ezek azok az akadályok, amiket megfelelő intuícióval és tudati megoldással kell véghezvinni ahhoz, hogy az ember átlépje a felmerülő akadályokat (amiről te is beszéltél), hogy elérje a megvilágosodást. (Tudom ez most egy kicsit Extreme volt, de az általad írt akadályt ezzel lehet megoldani).
A megvilágosodás, mindig leegyszerűsíti és teljes mértékben egyértelművé teszi az Elme működését, ami által rájössz, hogy végtére is nem bonyolult rendszerként működik az ember, csak még sok minden nagyon kiaknázatlan számunkra, ezért is nehéz eljutni a megvilágosodás állapotába. Hogy mi van azon túl? Az újabb felismeréshez vezető út.
Ez pedig mindaddig megy és megy, amíg lényegében fel nem térképezed a saját Elmédet, ami rávezet a történések következményének miértjére és magára a létezés okára.
, vagy teljes egészében van, vagy az még nem az, csak valami móka. Küzdelem marad....? Intuíció vagy van, vagy nincs.? Tudat vagy van, vagy nincs.h
Ez most impresszív,vagy expresszív??? Vagy mi? Mit kell érteni azon, hogy ha belül elfogadom azt ami van, akkor mutatkozik meg?
