Érdekességek más népek történelméből

Búcsúcédulák

A búcsúcédulákat X. Leó pápa vezette be a római Szent Péter bazilikai építési költségeinek a részbeni fedezésére. Megvásárlásával a sokszor hosszú ideig tartó, veszélyes és költséges római zarándoklatot válthatták meg a hívők, de ezzel önmagában nem nyertek bűnbocsánatot. Ha ilyen módon feloldozást kaphattak volna, akkor a rablók, gyilkosok tettük elkövetése után futhattak volna a plébániára, hogy cédulák vételével megtisztuljanak, mintha semmi rosszat nem követtek volna el.
A búcsúcédulák nem mentesítették a híveket a gyónás, a böjt, az imádkozás és az őszinte bűnbánat alól, ezek nélkül, csak cédulákkal nem lehetett bűnbocsánatot, sem búcsút nyerni.
Búcsúcédula 1521-ből:

Nagy mértékben élvezet, kicsiben gyógyszer

Krisztus előtt 3000 táján az egyiptomi előkelők rendszeresen fogyasztottak bort. Mivel a Nílus mentén nem volt őshonos a vadszőlő, a nedűt Kánaánból szállították nagy mennyiségben a kereskedők. Hamarosan megjelent a szőlő a Nílus deltavidékein, ahol jó minőségű bort készítettek.
A szőlővel beültetett területek és a borkészítéshez szükséges eszközök zömét az uralkodó birtokolta. Az ő udvarában fogyott a legtöbb bor. A katonák a szolgálataikért fejadagot kaptak, és bizonyára rendszeresen hozzájutott ehhez az italhoz a templomok személyzete is.
A különféle tárgyak mellé borral töltött edényeket is tettek az elhunyt gazdagok sírjába. Jó négyezer évvel ezelőtt e szokáson változtattak, mert a bornak és az ékszerek, eszközök egy részének csupán a nevét írták fel az áldozati listára.
A közemberek legfeljebb nagy ünnepek alkalmával jutottak borhoz. Ők sört ittak, mert az sokkal olcsóbb volt, és a főzését házilag is meg tudták oldani.

A bort kis mennyiségben, más orvosságokkal együtt több betegség kezelésére használták. Lázat csillapítottak, orrot fertőtlenítettek vele, alkalmazták féreghajtásra, vízhajtásra, étvágygerjesztésre, asztma ellen, és valószínűleg érzéstelenítésre is a műtétek során.

A kis Edison nagy pofont kapott


A világ egyik legismertebb feltalálója, Thomas Alva Edison 1093 találmányt szabadalmaztatott, de ezek többségét nem egyedül alkotta meg.
Az alkotói, kísérletezői kedv még siheder korában feltámadt benne. Tizenkét évesen újságot írt, a kézi nyomdáján sokszorosította, és a vonaton árulta. A bevételből vegyszereket vásárolt. A vegyszerekkel egy poggyászkocsiban végzett kísérleteket, s egy alkalommal tüzet okozott. A kalauz adott neki egy nagy pofont, s eltávolította a szerelvényről.
Később ezzel a pofonnal magyarázta a halláskárosodását.
A feltaláló 14 éves korában:

Az egyiptomiak legkedveltebb táblajátéka

Az ókori egyiptomiak szerettek társasjátékozni. Több táblajátékot is ismertek, de közülük a legkedveltebb a Kr. e. 3500. táján már ismert szener volt. A táblát 30 négyzetre osztották, s némelyikbe hieroglifákat rajzoltak, amik bizonyára fontos szerepet töltöttek be a játék menetébe.
A játékosoknak több bábuval küzdöttek, s az lett a győztes, aki az első mezőből hamarabb ért az utolsóba, azaz a célba. Az előrehaladást négy dobópálcára festett számok összege határozta meg, amiket egyszerre dobtak el A szener az előkelők egyik kedvenc időtöltése volt.
A szabályokat nem őrizték meg a fennmaradt írások.Falfestmény Nofertari sírjából, amelyen a királyné szenert játszik:

Görögtűzzel győzték le a vikingeket

A IX. század elején a vikingek végigdúlták Hispánia mórok által lakott déli részét. A mórok felkészültek a visszavágásra, és szembeszálltak a tengeri harcmodor legkiválóbb ismerőivel. Hajóik fedélzetére bronz- és vascsövekből készített szerkezeteket telepítettek. Amikor közel jutottak a viking hajókhoz, a legénység gyors punpálással működésbe hozta a szerkezeteket, és a csövek lángsugarat zúdítottak az ellenség sárkányhajóira. A hatvan hajóból álló flottának a kétharmada a legénységgel együtt odaveszett.
A mórok a bizánciaktól megszerzett, vízzel olthatatlan görögtűznek köszönhették a győzelmüket.
A görögtűz alkalmazása egy középkori kézirat rajzán:

Az első Nobel-díjas nő

Az első Nobel-díjas nő a lengyel származású Marie Curie volt, aki kétszer is megkapta e kitüntetést. 1903-ban fizikából a radioaktivitás kutatásáért a férjével és Henri Becquerellel megosztottan, 1911-ben pedig kémiából. a radioaktív rádium és a polónium felfedezéséért.

Nem sokkal az első világháború kirobbanása után ő is, és a férje is az arany Nobel-medáljuk felajánlásával akartak hozzájárulni a háborús kiadásokhoz, de a Francia Nemzeti Bank nem fogadta el a felajánlásukat.

A sebesült katonák gyógyításának segítésére hordozható röntgengépet alkotott, a sebek kezelésére pedig radongázt tartalmazó ampullákat készített. A gázt a sérült testébe fecskendezték, s ily módon fertőtlenítették a sebtét.

Kutatásai során védőfelszerelést nem használt, mert meg volt győződve róla, hogy a radioaktivitás nem hat károsan az emberi szervezetre.

Az éjjeliszekrényén rádiumot tartott, mert az a sötétben világított.

A tudós nő 1934-ben csontvelőrákban halt meg. Betegségét az általa felfedezett sugárzások okozták. 1995-ben hamvait a férje hamvaival együtt Sceaux-ből a párizsi Pantheonba helyezték át, így ő lett az első nő, aki Franciaország nagyjai közt kapott helyet..

Laboratóriuma a nevét viselő párizsi múzeumban látható. Erősen sugárzó jegyzeteit ólommal bélelt dobozokban tárolják.

Emlékére 1967-ben létesült Varsóban múzeum, amely állandó kiállítása a tudós életének különböző dokumentumait, személyes tárgyait mutatja be.

Nemcsak ős és a férje érdemelte ki a Nobel-díjat, hanem a lányuk, Irène Joliot-Curie is. Akárcsak a szülei, együtt kutatott a férjével, és 1935-ben a mesterséges radioaktivitás felfedezéséért mindketten megkapták a kitüntetést.
A férjével: 2. kép: A laborja (Par Travus — Travail personnel, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=5933904):
3. kép: A varsói múzeum kiállítása (https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=21839165)

Verte az asztalt Hruscsov a cipőjével?


Az ENSZ Fülöp-szigeteki küldöttje az 1960. október 12-ei közgyűlésen azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy erősen korlátozza a kelet-európai országok önrendelkezési jogát. A jelen lévő szovjet pártfőtitkár magából kikelve levette a cipőjét, s azzal verte az asztalt, hogy elhallgattassa a felszólalót. Utána az emelvényhez sietett, és nyomdafestéket nem tűrő kifejezések közepette az USA talpnyalójának nevezte a küldöttet, majd leszorította a pulpitusról.
Az esemény több változatban kelt szárnyra. Az egyik szerint Hruscsov az emelvény asztalát ütötte, előbb ököllel, utána pedig cipővel.
A teremben zűrzavar támadt, ezért az ülés elnöke berekesztette a tanácskozást.
Hruscsov másnap hazautazott. ( National Geographic egy cikkírója azt is megírta, hogy a szovjet küldöttségre a botrány miatt 10 ezer dollár büntetéspénzt róttak ki.)
*
A fia, Szergej az eseményt anekdotának minősítette. Az unokája, Nina L. Hruscsova szerint a botrányt kitervelték, hogy Hruscsov ne megalázva hagyja el New Yorkot, szemtanúk szerint ugyanis a főtitkár mindkét lábán cipő volt, amikor az esemény lezajlott. Valaki tehát a kezébe adott egy cipőt. (A szűkös hely miatt valószínűleg nem tudta volna levenni a cipőjét.) Ennek variánsa: az unoka úgy tudta, hogy nagyapja még az eset előtt levette az cipőjét, mert, szorította a lábát. Amikor az asztalt verte, leesett az órája, lehajolt érte, felvette az egyik cipőt, s azzal fejezte ki a nemtetszését.
*
Később maga a pártfőtitkár is sztorizott az esetről, de más helyszínre emlékezett, ami megingatta a történtek hitelét.
A Life magazin fotósa ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy „Minden kamera Hruscsovra irányult. Nem mulasztottuk volna el lekapni, ahogy a cipőjével veri az asztalt, ez súlyos szakmai hiba lett volna”. Ő úgy emlékezett, hogy „a főtitkár levette, majd az asztalra tette a cipőjét, néhányszor meglengette, majd visszavette és elment”.
(A 2. kép hamisítvány.)
.

A Sixtus-kápolna

Eredetileg Capella Maior volt a neve, amit csak később változtattak meg az építtető, IV. Sixtus pápa emlékére. A Vatikán védelmére épült, kis ablakokkal, lőréses párkányzattal. Méretei azonosak az Ószövetségben leírt Salamon-temploméval. 1872 óta itt, a pápák magánkápolnájában választják meg az egyházfőket.

Michelangelo világhírű mennyezetfreskóján kívül igen neves festőművészek alkotásai is láthatók az épületben, köztük Sandro Botticellié is.

A Santa Maggiore bazilikában is van egy Sixtus-kápolna, ahol V. Sixtus pápa síremléke található.

Izzó keverék zúdult az ostromlókra

Nagy Sándor Kr. e. 332-ben sorra foglalta el a föníciai városokat, a tengerparttól mintegy 700 méterre fekvő szigeten épült, több mint tíz méter magas fallal övezett, bevehetetlennek tartott Türosz lakói viszont szembeszálltak vele. A macedón uralkodó fából és kövekből átjárót építtetett a szigetre. A védők folyamatosan tűz alatt tartották az építőket, egy éjszaka pedig az átjáróra emelt ostromtornyot is megsemmisítették: egy hajójuk orrát szurokkal kenték be, a hátuljába nehezéket raktak, s amikor a torony közelébe értek, a hajóorrt meggyújtották, ők pedig kis hajókon menekültek vissza a szigetükre. Ezután a hódítók újabb, sokkal szélesebb átjáró építésébe kezdtek.
A türosziak a védekezésük során egy szokatlan „fegyvert” is bevetettek. Nagy edényekben homokot és vasport forrósítottak fel, amit aztán a falakra létrákon igyekvő macedón katonák nyakába zúdítottak. Akire ráömlött az izzó keverék, azonnal harcképtelenné vált, s iszonyatos kínok közepette halt meg.
A várost héthónapos küzdelem árán jutott Nagy Sándor kezére.
Diodorus Sicilus így írt az izzó keverékről: „az izzó homok befolyt a mellvértek, az ingek alá és iszonyú égő fájdalmat, maradandó sérüléseket okozott. A sebesültek… és nem lehetett segíteni rajtuk”.

Érdekességek a Sixtus-kápolnáról és Michelangelo freskójáról

A Vatikán mocsaras területre épült, így az 1473-1481 között emelt kápolna is, amely alatt 1504-ben süllyedni kezdett a talaj, a déli fala kifelé dőlt, a mennyezet ijesztően megrepedezett. Attól lehetett tartani, hogy a kápolna kettéválik. Megoldásként a fölötti katonai lakosztályokat lebontották, a falakat megerősítették, de a sárga csillagokkal díszített kék mennyezetet nem lehetett helyreállítani.

Az új mennyezetre II. Gyula a 12 apostolt akarta megfestetni, és a nagy felületet különféle geometriai formákkal szerette volna tagoltatni. Michelangelo viszont hatalmas műről álmodott. Sok vita után végül a pápa ráhagyta, hogy csináljon, amit akar.

Michelangelo a kápolnáról azt írta, hogy annál „csúfabb, esetlenebb, rosszabbul tervezett, Istentől elrugaszkodottabb építményt pedig keresve sem lehet találni egész Olaszországban!”

A mű tervezése során a pápa megbízottjaként teológiai szakértő állt a rendelkezésére.

Kényszeredetten kezdett elképzelése megvalósításához. Eleinte firenzei festőket vett maga mellé, mert kételkedett a saját tudásában. Segédjei zömét hamarosan menesztette, mert túlságosan önállóak voltak. Később megvált a többiektől is.

A hatalmas munka károsan hatott az egészségére, s erről leveleiben és verseiben is panaszkodott, amelyek alapján később azt hitték, hogy hanyatt fekve festette meg az egész freskót. Valójában állva dolgozott az állványzatról.

Előfordult, hogy a pápa nem fizette ki, vagy kivitelezés közben visszavonta a megrendelést. Ilyenkor Michelangelo nem átallott cirkuszolni, máskor meg kereket oldott, és katonákkal kellett visszavitetni.

A nagy mű négy év alatt készült el. Utoljára hagyta Isten alakját, mert azt tökéletes technikával akarta elkészíteni.

Biago da Cesena pápai ceremóniamester szerint Michelangelo alkotása méltatlan egy templomhoz, inkább nyilvános fürdőbe illene. A pőre alakokat a 16. század közepén a tridenti zsinat szemérmetlennek nyilvánította, s Daniele da Volterrát bízták meg, hogy fessen rájuk ruhadarabokat. Ezért kapta a gatyafestő csúfnevet. Az utólag felmázolt leplek, ruhadarabok zömét az 1980-90-es években lezajlott restaurálás során eltávolították.)

Trónkövetelő Ál-Dmitrijek


Rettegett Iván orosz cár tízéves gyermekét, Dmitrijt 1591-ben Uglicsban késsel leszúrták, a tetthelyre siető alattvalók a gyilkost agyonverték. Az esetet Borisz Godunov cár kivizsgáltatta, de a bizottság nem hallgatta ki Iván özvegyét, a négy napon át őrizetlen holttestet nem azonosították, és sietve temették el.
Évekkel később az a hír kapott szárnyra, hogy a trónörökös Dmitrij él. Róla Godunov azt állította, hogy egy szökött szerzetes. Tény, hogy hogy az Ál-Dmitrij beszélt oroszul, lengyelül, tudott olaszul, ismerte az orosz történelmet, a nagy nemesi családokat, kiválóan lovagolt és vadászott. Ilyen tudásra, képességekre egy egyszerű szerzetes aligha tehetett szert.
A Lengyelországban élő Dmitrij 1604-ben egy kisebb hadsereget szervezett, s a következő évben bevonult Moszkvába. Ekkor Godunov hirtelen meghalt, s rövid időre a fia örökölte a trónt.
Dmitrij személyazonosságát ketten is igazolták, legalábbis színleg. A halálát vizsgáló bizottság egyik tagja, Sujszkij, valamint az anyja, akivel Moszkvában találkozott. Hogy miről beszéltek négyszemközt, azt nem tudni, de utána sokak előtt megölelték és megcsókolták egymást.
A cári csapatok Dmitrijhez pártoltak, akit 1605 júliusában megkoronáztak. Uralkodása elején hozott intézkedései tovább növelték a népszerűségét, ami hamarosan a visszájára fordult. Megnehezteltek rá, mert katolikus lengyel hercegnőt vett feleségül, kicsapongó életmódot folytatott, és megkegyelmezett Sujszkijnak. A cár 1606. május 17-én harangzúgásra ébredt. A szobájába cselszövők hatoltak be, akik elől kiugrott az ablakon, s eltörte a lábát. A merénylőket megpróbálta eltéríteni a szándékuktól, de azok egyike, Sujszkij golyót eresztett bele.
Két évvel később újabb Ál-Dmitrij jelent meg a színen, az ő halála után pedig egy Szidorka nevű diakónus adta ki magát Dmitrij trónörökösnek.

Tisztátlan Szent Tamások

A középkorban akadtak olyan keresztények, egyházi személyek, akik a megszokottól eltérő módon is igyekeztek bizonyítani hitük rendíthetetlenségét: mellőzték a tisztálkodást, amit világi hiúságnak tartottak. Egyikük volt (Becket) Tamás canterburyi érsek, akit 1170-ben a város katedrálisában gyilkoltak meg. Amikor holttestét a temetésre készítették elő, az öltöztetők megdöbbenve látták, hogy az alsó ruhái bolhákkal és tetvekkel volt teli. (1173-ban avatták szentté.)
Cantilupe-i Tamás herefordi püspök életét is a vezeklés jellemezte. 1282-ben hunyt el. A szentté avatását előkészítő vizsgálatok során a szolgáit is kikérdezték, akik elmondták, hogy a főpap sohasem fürdött, ágyneműjében hemzsegtek a tetvek. (1320-ban avatták szentté.)
Az önsanyargatásnak ezt a módját senkitől sem várta el az egyház.
Becket Tamás meggyilkolásának legkorábbi ismert ábrázolása egy 13. századi kéziratból
Cantilupe-i Tamás pecsétje. Kép: Fair use, https://en.wikipedia.org/w/index.php?curid=33648182

A kokalevéltől a vegyületig


Dél-Amerika őshonos növényét, a kokacserjét az istenek ajándékának tartották az indiánok. Levelét már az ókor elején előszeretettel rágták éhségük csillapítására és teljesítményük növelésére. A gyarmatosítás idején az inkák kokaültetvényeit a spanyol hódítók szerezték meg, s a birtokosoknak megengedték, hogy kokalevéllel adózzanak.
A peruiak szabadságharcában (1820-21) résztvevő William Miller angol tiszt figyelt fel arra, hogy a kokaleveleket rágcsáló perui katonák terhelhetősége megnövekedett. Ez a kedvező hatása keltette fel az európai hadak vezetőinek érdeklődését, s merült fel bennük a hadi célokra történő alkalmazásának a lehetősége. Elsőként a németek használtak drogot az 1870-71-es francia-porosz háborúban. A franciáknál is elterjedtek olyan szerek, amelyek hatása alatt például a légiósok 55 kilométert is meg tudtak tenni a tikkasztó hőségben az afrikai gyarmatokon.
Kokacserjéből szintetizált kokaint elsőként Albert Niemann német kémikus állított elő 1859-ben. Az új vegyületet a következő évben szabadalmaztatta, 1862-ben pedig a német Merck vegyszer- és gyógyszergyár megkezdte a kokain gyártását. A szert úgy népszerűsítette, hogy az fokozza a teljesítőképességet, és nincs káros mellékhatása.

A Holdon akartak robbantani

Az az 1950-es évek végén erősödött a feszültség a két szuperhatalom között. Folyt köztük a fegyverkezési verseny, amelynek új lépéseként az USA 1959-ben azt tervezte, hogy a Szovjetunió elrettentése végett atombombát fognak robbantani a Holdon. Az ötlet nem kapott zöld utat, mert a döntéshozókban felmerült annak a lehetősége, hogy ezzel a Föld minden lakójának árthatnának.

A Nílus királynője


Az ókori Egyiptom leghíresebb nő uralkodója VII. Kleopátra volt, akit a Nílus királynőjeként is emlegettek.

Alexandriában született, de Nagy Sándor egyik hadvezérének, I. Ptolemaiosz Szótérnek volt a leszármazottja, aki a királya halála után Egyiptom ura lett.

17 éves korában került trónra.

Több nyelven beszélt. Az egyiptomi nyelv tudása növelte népszerűségét az alattvalói körében. Jártas volt a matematikában, filozófiában és a csillagászatban.

A világ legszebb asszonyaként emlegették, de valószínű, hogy magával ragadó személyisége hatott a férfiakra.

Két híres szeretője volt, Julius Caesar és Marcius Antonius. Mindkét kapcsolatban fontos szerepet játszott a politikai számítása.

A hagyomány szerint Caesarhoz szőnyegbe csavarva (vagy zsákban) vitette be magát, Antoniushoz

Aphroditére emlékeztető módon, arany bárkán érkezett.

Antonius haláláról értesülve Kr. e. 30-ban öngyilkos lett, de annak módjáról nem maradt fenn hiteles forrás. A jól értesültek úgy tudták, hogy áspiskígyóval maratta meg magát. Tettével

bizonyára azt a megaláztatást akarta elkerülni, amely az Antoniust legyőző Octavius győzelmi felvonulásán várt volna rá: a legértékesebb zsákmányként ketrecbe zárva láthatták volna

a rómaiak a diadalmenetben.
Antónius és Kleopátra (Lawrence Alma-Tadema festménye, 1883)
Kleopátra halála (Reginald Arthur festménye, 1892) (Kígyóval a jobb kezében.)

Mikor született Jézus?

Csupán az évet tudjuk megközelítő pontossággal meghatározni, amelyhez Augustus császár népszámlálási rendelete és Heródes király halála ad támpontot.
Lukács evangélista a Jézus születését közvetlen megelőző eseményekről azt írta: „Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek.” A császár ezt a rendeletét Kr. e. 8-ban adta ki.
Mikor halt meg Heródes?
Korábban Jeruzsálem templomát kétszer is lerombolták, s ő építette fel harmadszorra. A templom udvarának bejárata fölé egy Rómát jelképező sas szobrot tetetett, ami miatt fellázadtak ellene. A felkelők a szobrot ledöntötték, összetörték. Heródes a megmozdulást leverte, a vezetőket kivégeztette. Amikor ez történt, éppen holdfogyatkozás volt. Ebből kiindulva a csillagászok számításaira és a történelmi forrásokra támaszkodva megállapították, hogy a lázadás Kr. e. 5 őszén tört ki, és Heródes hónapokkal később, de még a következő év húsvétja előtt halt meg.
Krisztus tehát Kr. e. 8 és 4 között született.
Giovanni Battista Pittoni: Jézus születése (Szépművészeti Múzeum):

A betlehemi csillag nyomában

A betlehemi csillag rejtélyének megfejtésével a német matematikus és csillagász, Johannes Kepler is megpróbálkozott, amire az 1603 decemberében tapasztalt égi jelenség sarkallta. Ekkor két nagyon fényes bolygó, a Jupiter és a Szaturnusz került egymás közelébe, amelyek múltbeli látszólagos helyzetéről Kepler alapos számításokat végzett, s arra az eredményre jutott, hogy Kr. e. 7-ben még jobban megközelítették egymást, mint 1603-ban.
Később a pontosabb csillagászati számítások, táblázatok alapján megállapították, hogy Kr. e. 7-ben három alakalommal, május 29., október 3. és december 4. körül állt látszólag olyan közel egymáshoz a Jupiter és a Szaturnusz, hogy egyetlen, feltűnően erősen fénylő csillagnak tűntek.
A kínai csillagászok nem jegyeztek fel Kr. e. 7 tájáról rendkívüli égi jelenséget, pedig azok alátámaszthatták volna Kepler számításainak pontosságát.

A kelet felé mozgó betlehemi csillag titka

Az angol Mark Thompson számítógépes szimulációk révén arra a következtetésre jutott, hogy Kr.e. 3 szeptembere és Kr. e. 2 májusa közötti háromszor került a Jupiter nagyon közel az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillagához, a Regulushoz. Ez a jelenség akkor még azok számára is rendkívüli lehetett, akik rendelkeztek csillagászati ismeretekkel.
Lehetséges, hogy a napkeleti bölcsek képzett csillagászok voltak, és feltűnt nekik a Jupiter megszokottól eltérő, látszólag nyugati irányú mozgása, amit égi jelnek gondoltak. Teveháton az út Perzsiából Júdeába körülbelül három hónapig tartott, s ennyi ideig haladt a Jupiter is nyugat felé.
Mi a titka a betlehemi csillagnak a szimuláció szerint?
A Föld és a Jupiter keringési pályája hasonló, de a Föld gyorsabban halad, ezért a pályáik úgy adott pontján a Föld „utolérte”, majd elhagyta a Jupitert, s úgy tűnt, hogy az visszafelé, azaz nyugat felé mozog. A két bolygó helyzete három hónap elteltével ismét megváltozott, és a Jupiter látszólag újra keleti irányba haladt. Az első, látszólagos irányváltáskor, az történt, hogy a gyorsabban keringő Föld „megelőzte” a Jupitert, a második irányváltás után pedig úgy tetszett, hogy helyreállt a megszokott égi rend.

JELENTÉKTELEN, MOSOLYOGTATÓ PILLANATOK

Vidám anekdoták

Churchill és a képviselőnő


Winston Churchill brit miniszterelnök gyakran keveredett vitába Lady Astorral, a parlament első képviselőnőjével. Egy szóbeli csatározásuk alkalmával, amikor a politikusnő kifogyott az érvekből, dühében azt mondta a kormányfőnek:

- Ha én lennék a felesége, mérget tennék a teájába.

Churchill nem késlekedett a válasszal:

- Ha én lennék az ön férje, meg is innám.




Picasso és a német ezredes


(A spanyol polgárháború során, 1937 áprilisában két óra leforgása alatt 22 tonna bombát dobtak le a német és olasz repülőgépek a városra, amellyel hatalmas pusztítást okoztak. Guernica a pusztítás szimbóluma lett.)

Egy német tiszt felkereste a műtermében a festőt, és hosszasan nézte a Guernica című képet. Végül hitetlenkedve kérdezte:

- Mester, ez az ön műve?

- Nem, ezredes úr! Ez a maguk műve!

Fotó: By Pablo Picasso - PICASSO, la exposición del Reina-Prado. Guernica is in the collection of Museo Reina Sofia, Madrid.Source page: http://www.picassotradicionyvanguardia.com/08R.php (archive.org), Fair use, https://en.wikipedia.org/w/index.php?curid=1683114






Milyen volt a bécsi rendőrség?

(Avagy miért került fogdába az ördöglovas?)


Sándor Móric egy alkalommal ócsárolva beszélt apósának, Metternich kancellárnak a bécsi rendőrségről. Úgy vélekedett róluk, hogy hitványok, szamarak, ok nélkül is letartóztatják az embereket. A kancellár ezzel természetesen nem értett egyet, a vő viszont kijelentette, hogy be fogja bizonyítani.

Másnap a gróf beült egy fogadóba, kiadós ebédet rendelt, s utána órákig üldögélt fél meszely bor mellett. A felszolgálók gyanakodva figyelték. A különös vendég négy óra tájban intette magához az egyiküket, fizetni kívánt. A zsebéből elővett egy zsebkendőt, s maréknyi fél krajcárost borított az asztalra. A pincér mélységesen felháborodott, mire az ördöglovas előhúzott egy ropogós ezres bankót. Erre összeszaladtak a felszolgálók, és a csaposlegényt rendőrért menesztették. A hatóság embere igazoltatni akarta, mire a gróf így szólt:

- Nem tudom magam igazolni, de hívják ide Metternich kancellárt, majd ő igazol.

A rendőr bolondnak nézte, bevitte a kapitányságra, ahol becsukták a tolvajok és csavargók közé.

Késő este Sándor felesége aggódva panaszolta el az apjának, hogy a férje még mindig nem jött haza, és senki sem tudja, hol lehet. A kancellárnak eszébe jutott az előző napi beszélgetés, azonnal a kapitányságra hajtatott, és azt tudakolta, nem fogtak-e el ilyen és ilyen kinézetű embert. A rendőrök igencsak elképedtek...

A fogdából előhozott gróf elmesélte a fogadóban történteket, és az aranygalléros tisztek füle hallatára megjegyezte:

- „No látja papa, milyen szamár a bécsi rendőrség!”


A z ördöglovas egyik mutatványa:





Kis tolvajok, nagy tolvajok



A híres görög filozófus, Diogenész látta, hogy a kincstári tisztviselők nyakon csíptek egy tolvajt, aki a kincstárból poharat lopott, és megjegyezte:

- A nagy tolvajok viszik a kis tolvajt.

(Arany szavaival élve: „ Milyen szép dolog, hogy már ma/ Nem történik ilyes” dolog.)