Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....

gegebaba · 2008 Október 28

sziasztok,
új vagyok és nagyon örülök, hogy találtam egy ilyen remek fórumot
gegebaba

Csillagvirag · 2008 Október 28

bubamama írta:
Sajnálom, ...- de időnként, - még egy birkának is elszakad a gyapja.
Az enyém meg cérnábul volt.

Márta

Mi tortent,draga Bubabmama??????!?

bubamama · 2008 Október 28

Drága Csillagvirág !

Köszönöm, hogy megkérdezed.
<O

</O

Ezek szerint, - nem olvastad, egy vadiúj tag első, és ezideig egyetlen, - bejegyzésére szóló válaszomat.-…. és ez talán jobb is.
<O

</O

Kiborított a bejegyzés, - nem az első pillanatban, - hanem rögtön utána.
<O

</O

Szóval, - megnéztem, -….. a némi siránkozással ajánlott Web-oldalt.
És akkor azonnal, válaszoltam is a bejegyzésre.
<O

</O

A válaszom, ….igen keresetlen, - és őszinte volt.
Amit leírtam, azt most is fenntartom.
<O

</O

Amint a linkre rákattintottam, - amiben ugye már eleve benne volt, hogy kft.- tehát, rá se kellett volna kattintanom, …-…de hát a panasz, ugye, hogy „nem értik meg…”
<O

</O

Mindegy, jóhiszemű voltam., … rákattintottam,.- és ahogy bejött az oldal, - főoldalon fent a balsarokban - azonnal , - szinte kiverte a szememet : NYEREMÉNYJÁTÉK!!!….-
Három felkiáltójellel.
<O

</O

És akkor, rögtön ettől, ….- kiment a biztosítékom.
<O

</O

Minősítettem a bejegyzést, - és adtam néhány tanácsot a bejegyzés írójának.
Remélem, - olvasta.
<O

</O

Később, …hátha tévedek,- újra megnéztem az oldalt, - de nem tévedtem, - …..ez egy üzleti oldal, tényleg. -
<O

</O

Éppen ezért, - az volt, meg most is az, a véleményem, - hogy M. - ezt itt, ne nekünk, a mi oldalunkon reklámozza, ajánlgassa, -….. első bejegyzésével.
<O

</O

Ime a második nekifutás, - onnan másoltam - hogy : ez, - valóban üzleti oldal:
<O

<O

</O

<TABLE style="WIDTH: 300pt; mso-cellspacing: 1.5pt" cellPadding=0 width=400 border=0><TBODY><TR><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0.75pt; BACKGROUND: #d1e7ff; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #d4d0c8; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8">JOGI NYILATKOZAT

A weboldal látogatója tudomásul veszi és a weboldal, valamint az ott található szolgáltatások használatával, igénybevételével kifejezetten elfogadja, hogy ……….Informatikai Kft felhasználónak tekinti akkor is, ha egyébként a társaságnak nem szerződéses partnere.
A weboldal használatával a jelen szabályzatban leírt használati feltételek automatikusan elfogadottaknak tekintendők, ezért kérjük, hogy azokat figyelmesen tanulmányozza át!<O></O>

</TD></TR></TBODY></TABLE>
<O

</O

Másnap, - a felháborodásom ellenére, - kitöröltem a választ, - de csak azért, hogy Benneteket, - kedveseket, régieket és újakat, - valamint a saját fórumunkat, - ne botránkoztassam meg a kirohanásommal.
Mert, - az volt.
<O

</O

Szeretném, ha a topik, - megmaradna annak ami.
Üzlet, - kizárva.
Nem akarom, - hogy holnapután nekünk PTC programokat, Surfbarokat, ajánlgassanak, vagy egyéb szélhámosságokat.
<O

</O

Gondolom, aki jár hozzánk, - az egyetért ezzel.
<O

</O

Ami meg a kirohanásomat illeti, - …egész életemben úgy voltam vele, - ..hogy amit meg kellett tennem, - azt megtettem azonnal.
Ha pl. szemét került az utamba, - azt, mindig kisöpörtem késedelem nélkül, - hogy soha többé ne kelljen foglalkoznom vele, ne pazaroljam rá az időmet, -…. és út közben, ne bukdácsoljak benne.
<O

</O

Jó módszer.
Komolyan, ….bárkinek ajánlom, - és, teljes felelősséggel.
<O

</O

Szeretettel ölellek Csillagvirág.
<O

</O

Márta

bubamama · 2008 Október 28

Drága Timike!

Köszönöm!
<O

</O

Igazán, nagy örömet szereztél azzal, hogy ezt meg is írtad.
Ha lesz egy szusszanásnyi időm, felteszem, a második részt is.
Azt gondolom, hogy számodra, - amiről írok, az egy teljesen idegen, ismeretlen világ, furcsa játékokkal, eseményekkel., történésekkel.
Mégis, azt hiszem, - ha csak egyetlen gondolat is van benne, ami bárkit megérint, - már érdemes volt leírnom.
<O

</O

Ha a körútamról visszatértem, én is meglátogatom az oldaladat, - biztosan tartogatsz számomra melepetést.
Jelentkezni fogok.
Addig is szeretettel Ölellek, Anyukáddal együtt. Márta
Leveledre, többször is próbáltam választ küldeni, de sajnos, priviben, - nem ment el, - azért küldöm így.
M.
<O

</O

Csillagvirag · 2008 Október 28

Kedves Bubamama! Nem olvastam a neki irt valaszodat, de a velemenyem ugyanaz. En is beneztem arra az oldalra es felhaboritott, hogy valaki megertest, figyelmet ker, mert ugymond segiteni szeretne es emogott uzleti erdekek vannak.Ha valoban segiteni szeretne, ugy tunik nem tiszta forrasbol teszi.Igy keves ember szamara lesz hiteles.
Szeretettel udvozol Csillagvirag

-mTimi- · 2008 Október 29

Köszönöm a választ Bubamama

bubamama · 2008 Október 29

MINDENKIÉRT, EGY-EGY GYERTYA ÉGJEN :

http://www.freeweb.hu/mjd/gyertya/gyertya.php

TipeTupa · 2008 Október 30

Kedves Márta, kedves idejárók!
A hétvégén lepett meg ez a látvány a kirándulásunk során. A csakrák szineire emlékeztet és tűkrözi a nap melegét és fényét.
Ha rajta felejted a szemed, olyan mint egy csakra meditáció... :-D

Legyen ez egy kis kiengesztelés is, Márta.

bubamama · 2008 Október 30

A csudálatos seprű II. rész

Mindennek, - a seprű volt az oka.
A csudálatos seprű.

Papa ragaszkodott hozzá, hogy vigyem vissza Riza néni söprűjét azonnal, - amin éjszakánként lovagolni szokott, - s amit én a tudta nélkül hoztam el.
Nem kértem el.
Nem bizony.
Se szó, se beszéd, se semmi.
Csak elhoztam.
<O

</O

Visszavittem hát, - mert szófogadó voltam, majdnem mindig.
<O

</O

A söprűt, szépen megköszöntem, és bocsánatot kértem, hogy elvittem, - mert igen nagy szükségünk volt rá.
Erre, Riza néni férje, - aki igen csodálkozott, - hogy nekünk még egy söprünk sincs, - megígérte, hogy köt nekünk egyet, - hamarosan.
Vesszőbül.
<O

</O

És úgy lett.
Kötött nekünk egyet.
És, hozta is hamarosan.
<O

</O

Azonban,- felülni, erre sem lehetett.
Azonnal megpróbáltam, - de nem lehetett.
Nem röpült.
<O

</O

Aztán, amikor a Miska eljött, - akkor már nem használtam a söprűt többé röpülésre,- mert a Miska azt mondta, hogy milyen szép ló.
Csak ránéztem, - és láttam, hogy az.
Ló.
Szép ló.
<O

</O

-„Űjjjünk fő rá….”-
<O

</O

Hát, fölültünk.
Föl.
<O

</O

Én ültem hátul, és megöleltem a Miska derekát, hogy le ne essek a vágtató lóról
Mert ez, …. ez a ló, még vágtatni is tudott.
Nem olyan volt egyáltalán, - mint a röpülő söprű.
Nem.
<O

</O

A söprű, - az, még nyihogni sem tudott, - de a ló igen.
Hogy ne nyihogjon egyedül, - mi is segítettünk neki.
<O

</O

Mindennap vágtattunk egy kicsit, amikor a Miska lejött.
Amikor pedig nem tudott lejönni, - akkor nem.
Mivelhogy azt mondta, egyedül ne üljek fel a lóra,- hátha levet magáról.
Hát, - nem ültem fel.
<O

</O

Aztán, egyszer Miska azt mondta, hogy nálunk, nincs jó helye a lónak,- nem lakhat szegény, az ablak alatt, és a szabad ég alatt, - mivelhogy nekünk nincsen istállónk.
Még az sincs.
Nekik meg van.
Ezért, - hazavitte a lovat, és bekötötte hozzájuk.
Mert az ő istállójuk üres volt, - éppen, és mindig.
Hát bekötötte.
Be.
<O

</O

Egyszer aztán, egy reggel, - sírva jött a Miska, hogy nincsen meg a ló.
Nincsen.
Az édesapja, - eladta a lovunkat egy üveg borért.
A mi lovunkat.
Ki hallott már ilyet?
Egy gyönyörű lovat, …eladni egy üveg borért?…-
Ráadásul a más lovát,… meg a más tulajdonát?
A mienkét?
Ez, - nem volt szép.
<O

</O

Ki hallott már ilyet?
<O

</O

Segítettem sírni Miskának.
Sirattuk a lovunkat.
Sajnáltuk.
<O

</O

Sosem lesz többet, nekünk olyan szép lovunk
Sosem.
<O

</O

Később aztán, mégis eszembe jutott valami.
<O

</O

-„Egyet se búsulj, - mondtam Miskának, -…kérek a Papától egy üveg bort, és veszünk magunknak egy másik lovat, egy ugyanolyan szépet, …és ha a Papa nem ad bort, ..akkor kérek majd mástól, - aki ad,….éspunktum..”
Azt, hogy éspunktum, - Papa szokta mondani, és azt jelentette, hogy ez így lesz, itt a vége, és nincs ellene fellebbezés.
Nnna, - én is így gondoltam
Pont így.
<O

</O

Miska megnyugodott.
Én is.
<O

</O

A baj akkor kezdődött, - amikor Papa, - aki meghökkent a kérésemen, - nem adott bort.
Egyszerűen nem adott.-
Háááát, - én is meghökkentem, az, biztos.
Nem adott bort
Ki hallott már ilyet?
<O

</O

Annyi borunk volt, mint a fene.
Mégis sajnálta tőlem.
Hiába mondtam, hogy nagyon fontos, - akkor sem adott nekem egy üveg bort, - hogy lovat vehessünk rajta.
Azt mondta, hogy nem kell nekünk ló, - istállónk sincs, - és pici vagyok még a lovagláshoz, - meg a birtokunk is olyan pici, hogy gyalog is körbe lehet járni, könnyedén, - ő is így szokta.
Én pedig, várjak még, - majd ha nagyobb lesz a birtokunk, meg én is, - akkor, - akár lovagolhatok is, - addig meg bírjam ki, ló nélkül.
Várjak
<O

</O

Én, - nem várhattam.
<O

</O

Nem akartam várni.
Azonnal kellett egy üveg bor.
Nem akartam elpazarolni, nem, …dehogyis, -… lovat akartam venni rajta, a
Papa pedig, - nem adott bort.
Elmentem hát a Pamutyai bácsihoz.
<O

</O

Nagyon jól ismertem, - birtok szomszédunk volt.
Elmondtam neki, hogy szeretnék egy üveg bort kérni, - mert igen nagy szükségünk van rá, méghozzá, most azonnal.
Kicsit csodálkozott, de nem kérdezett semmit, - adott.
Egy szép, - fehér, csatos üveggel.
Még azt is megkérdezte, - melyiket szereti jobban a papám?…én mondtam, hogy neki mindegy, - neki aztán teljesen mindegy, ….- de én, - jobban szeretném a pirosat.
<O

</O

Hát, - azt kaptam.
Szép, piros bort, - fehér üvegben.
<O

</O

Hazavittem boldogan, - és az ablakon át becsempésztem a szobámba.
Miska örült, amikor elmondtam neki.
<O

</O

Van borunk,…van,…van, …! -
Vehetünk lovat.
<O

</O

Most már csak azt kellett eldöntenünk, hogy kitől vegyük meg a lovát?
Elgondolkodtunk ezen, pár napig.
<O

</O

Amíg azonban gondolkodtunk, - történt nálunk valami.
<O

</O

Özönleni kezdett hozzánk a faluból a bor.
Ki demizsonnal hozott, - ki meg kis hordóval.
Ki, hogy tehette.
Volt, aki csak pár üveggel, - de nagyon szívesen.
Mindenki azzal jött, hogy:
<O

</O

-”Ha meg nem sértem tekintetes úr, …ez a legjobbik borom, … kóstójja má meg, ha meg nem sértem”,….vagy :….”direkt magánk szegtem meg a hordót, .. …fogyassza egésséggel”,…aztán, „ha eefogy tekintetes úr, csak szójjon ám, …van még ott, ahunnan ez gyütt, …”-
<O

</O

Apám, - meg anyám, - ledöbbenve, és teljesen tanácstalanul álltak az ajándékozási hullám előtt, - ami kitört a faluban.
<O

</O

Volt nekünk borunk, - elég.
Apám pedig nem volt borivó.
A bort, eladták mindig, - amikor volt rá kereslet.
Most éppen nem, - tehát, - ….tele volt a pince.
<O

</O

A bor pedig a faluból, csak jött,… csak jött.
Özönlött.
Először a kamrába kerültek, aztán, - ami már nem fért el, - az meg a présházba, - szépen felcédulázva.
Merthogy tudni kellett, - mennyit kaptunk, mikor és kitől.
<O

</O

Mivelhogy azt, -…. viszonozni kellett, - úgy volt illendő.
<O

</O

Aztán, váratlanul bevetődött hozzánk a nagyon öreg, tanítóbácsi, aki már az édesanyámat is tanította. –
Két bottal járt, - alig tudott menni.-
<O

</O

Amint meglátta anyámat, - azonnal, - egyből, le is támadta.
Nem köszönt.
Csak bejött, - megállt a verandán, és elkezdett kiabálni :
<O

</O

-„Hallod-e, te Maris, aszondom neked, … ha még egyszer meghallom, hogy bort adtok a gyereknek, akkor én, nem tom micsinálok veled, …megértetted?!…mer, akármilyen csenevész, ….bor, nem való neki,… nem köll bor a gyereknek,…na, megértetted?!…megértetted, Maris?..”-
<O

</O

Anyám pedig, - aki először majdnem hanyattvágta magát ijedtében,- engedelmesen, és szófogadóan bólogatni kezdett:
<O

</O

-„Igen, ..nem, ..igen tanító úr, ..igen”.-
<O

</O

A tanító úr aztán, - amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is távozott, - hiába invitálta anyám, - nem jött be hozzánk.
Nem ült le nálunk.
És, - kifele menet sem köszönt.
Mérges volt.
Anyám pedig, - ijedt.
<O

</O

Apám, - nem volt otthon, - csak én.
Láttam, hogy anyám fél, ezért, megpróbáltam, nyugtatni.
<O

</O

-„Ne sírjál Mamám, ne, … ne félj, …- mondtam - nem fog bántani,… …..csak mondja, … ne is hallgass rá…”-
<O

</O

Anyám azonban rám sem hallgatott.
Nem szólt semmit, - bement a hálószobába, és ráborult az ágyra.
Sírt.
Elég keservesen.
<O

</O

Amikor a Papa megjött, és bement hozzá, - rögtön megmondta neki, hogy baj van.
De nagy.
Itt volt a tanító úr.
<O

</O

Papa becsukta az ajtót, - és …..semmi sem hallatszott ki, sajnos, - hiába füleltem.-
Sokáig nem jöttek elő..
Amikor végre mégis, - az Anyám még mindig sírt.
<O

</O

Éreztem,- hogy közeleg valamiféle baj, -… hozzám is.
De, nem tudtam, hogy mi az.
Csak a szorongatását éreztem.
<O

</O

Amint megláttam a síró anyámat, - elfogott a bűntudat, - tudtam, hogy lehet hozzá, valami közöm.
De, - mi?
Sajnáltam a mamát.
<O

</O

Már majdnem szívfacsarásom volt.
<O

</O

Kimentem hát a zuggóhoz.
Gondoltam, - hátha elmúlik a facsarás.
De nem múlt el.
<O

</O

Valahogy, éreztem, hogy baj lesz, és az, - nem is váratott magára sokáig.
<O

</O

Késő délután volt.
Ahogy beléptem a verandára, Apám, azonnal elkapott.
Se köszönés, se semmi.
Időm sem volt rá.
<O

</O

Megijedtem.
<O

</O

-„Gyere ide kislányom..” – mondta komoran, majd felállt és kihúzott nekem egy széket.
Csak a szélére mertem leülni.
<O

</O

Tudtam, hogy baj van.
Tudtam.
Előre tudtam.
<O

</O

A Papa nem szólt semmit, - csak nézett.
De mit nézett?
Látott már máskor is, - mi lehetett rajtam új?
<O

</O

Rossz voltam talán?
<O

</O

Ha úgy lenne, - nem kétséges, - azonnal és őszintén megmondanám, bevallanám, most is, - hogy …essünk túl rajta. -
<O

</O

-„Akarsz nekem valamit mondani, kislányom?..- kérdezte végül a Papa.
<O

</O

Megráztam a fejemet.
Őszintén.
<O

</O

-„Nem, - mondtam, - nem, …én, nem akarok mondani semmit, …”-
-„Biztos?..”-
-„Biztos..”-
<O

</O

Biccentett, - és csak nézett rám továbbra is.
Várt.
Én is.
<O

</O

És, hiába igyekeztem, közben, - … semmi nem jutott eszembe, amit el kellett volna mondanom
<O

</O

A papa pedig, - aszalt.
<O

</O

-„Pedig annyira mondanám, Papa, - nyögtem végül - …annyira mondanám, …de nem jut eszembe semmi, mert most az egyszer nem voltam rossz, …elhiheted,…. megmondanám, ha úgy lenne,… tudod, hogy megmondanám, ….mindig megmondtam, de most nem voltam rossz Papa, most aztán nem,…elhiheted, ..…”-
<O

</O

-„És,…mi a helyzet a lóval?….”-
<O

</O

-„A lóval?…jaaa, a lóóóval??… a lóóóóval,…- …a lóval az a helyzet, Papa, hogy a…. lóóó, az rendben van, ne is gondolj rá, - … a lóóó, …az, teljesen rendben van, Papa. -
A lovat most már akármikor megvehetjük a Miskával, ….csak még azt nem tudjuk, hogy kinek a lovát vegyük meg a Miskával,… merthogy az is fontos, hogy milyen a ló, melyik tetszik minekünk, …az ára, pedig megvan Papa, az a fontos, …és most, gondolkodunk éppen, …pont, …mert nem akarjuk elpazalni a ló árát, ….”-
<O

</O

Apám, felemelte a kezét.-
<O

</O

-„Milyen „ára” van a lónak…?…”-
<O

</O

-„Hogy milyen ára van a lónak?… a lóóóónak?…-
Egy üveg bor az ára, Papa, …és én azt neked pontosan el is mondtam, amikor kértem tőled, de te nem adtál, …- .és akkor én elmentem a Pamutyai bácsihoz, és megmondtam neki őszintén, hogy nagyon kellene nekünk egy üveg bor, mert nagyon fontos, és még azt is megkérdezte, hogy milyen, és én mondtam neki akkor, hogy teljesen mindegy, de én nekem a piros tetszik, és, akkor azonnal meg is kaptam tőle a pirosat, fehér üvegben, és,….ésss,… -hogy el ne találjuk pazalni, én most a ruhásszekrényemben őrzöm a piros bort, addig is, amíg megvesszük a lovat,…a Miskával, …szóval, ez van a lóval, Papa,…- ez…”-
<O

</O

Papa, .- nem szólt egy szót sem.
<O

</O

Amikor aztán ránéztem, láttam, hogy rögtön megüti a guta.
Most aztán meg.
Máskor nem szokta, - de most biztos.
Ezért, még hozzátettem, - hogy ne aggódjon:
<O

</O

-„Ne félj Papa, tőled nem kérek bort egy csöppöt se, mert te sajnáltad, - elég az a lóra, ami nekem van, több meg nem kell, …minek?…több ló sem kell, …minek?… nem kell, - …elég egy..”-
<O

</O

Papa, szó nélkül kelt fel, - és otthagyott.
Sosem csinálta, ezt.
Csak úgy otthagyott.
Micsoda dolog ez?
<O

</O

Akkor én is felkeltem és elmentem.
<O

</O

Minek üljek egy üres asztalnál egymagamban?
Elmentem.
<O

</O

A lóról, - a Papa nem beszélt velem többet.
<O

</O

A borról pedig annyit mondott, amikor ebéd előtt, találkoztunk, hogy , - „most, ebben a minutumban leviszem a kamrába, - mert nem a ruhásszekrényben a helye…”
Hát, levittem.
De előbb, kenyérpapírra ráírtam, hogy az enyim, és a papírt kilukasztva, az üveg nyakába akasztottam.
Nehogy már valaki azt találja hinni az én boromról, hogy az is az övé.
<O

</O

Később aztán, Papa, a Miskával is, - …. beszélgetett.
Én, - nem voltam ott.
<O

</O

Ezt követően Miska, azt mondta, hogy -…. nem veszünk lovat.
Nem.
Az árát, - akár meg is ihatom, - nem őrízgetjük tovább.
Ő, nem szereti a bort, - igyam csak meg egyedül, ha akarom.
A bor, - az arra való.
<O

</O

Nem köll, - mondta - mostmár nem köll nekünk ló.
Drága az etetnivaló.
Ha meg nem adunk neki, - akkor megdöglik.
Meg nincs is senki, aki pucolja, - a lovat pedig pucolni kell.
Mindennap.
Mert, ha nem pucoljuk, - akkor is medöglik.
És, reggel korán kell pucolni.
Méghozzá.
A ló, azt szereti.
<O

</O

Szóval, - nem köll nekünk ló.
Nem.
<O

</O

És ő ezt, - egyenesen, kereken, - és őszintén meg is mondta a Papámnak, -… hogy ne aggódjon, - mert minek?…ugye?.
Nem lesz több ló, - nehogy má, …nehogy má, … le talájjunk róla veszekedni.
Mert annak a papa se örülne, - ugye?
<O

</O

Inkább, majd, - mást játszunk.
Mást.
És, ezt, meg is mondta a Papának.
Azonnal, - és egyenesen.
Hogy ne aggódjon.
Mert, minek?
<O

</O

Azt azonban, a Papának nem mondta, csak nekem, - hogy mi lesz az a más, - amit játszani fogunk.
Mert amikor ránézett a papa szobájában az esernyőre, - ő, már azonnal tudta.
Az lesz az.
<O

</O

Ejtőernyőzni fogunk.
<O

</O

Örültem.
Miska, tudja.
Miska tudja, mi a jó játék.
Nem sokat vártunk hát.
<O

</O

Megszereztem a Papa ernyőjét, - és a padlásablakból ugrottunk ki.
<O

</O

Először a Miska, az ernyővel, - ami nem nyílt ki, utána meg én, ernyő nélkül, - mert, - annyira ordított a Miska, - hogy azonnal ott akartam lenni mellette,.. azonnal, ..és ugrottam…-
<O

</O

Ő, - eltörte a lábát.
Én nem, - mert én őrá estem.
<O

</O

Miska kórházba került, - a lába meg gipszbe.
Papa vitte kórházba azonnal, az oldalkocsis motorjával.
A Mama meg felment az Örzse nénihez.
<O

</O

Én, - nem kísértem el, - mert beteg voltam.
<O

</O

Amikor az orvos megnézett, - azt mondta, hogy nekem kutyabajom.
Nem tudtam, hogy az egész pontosan milyen, - de gondoltam, előbb vagy utóbb kiderül.
A mi kutyánknak, amikor baja volt, akkor sánta volt.
Féltem, hogy én is az leszek, - ezért inkább vigyáztam magamra.
Lefeküdtem.
Mesét akartam olvasni magamnak, hogy ne legyek olyan szomorú.
De nem tudtam.
Pedig, szótagolva már tudtam olvasni.
De most nem.
Nem lehetett, - mert nem láttam a könnyektől.
Annyira sajnáltam Miskát.
<O

</O

Aztán, -….nem találkozhattam vele sokáig.
<O

</O

Nem vígasztalt az sem, - hogy annyi mindenki mással találkoztam, és találkozhattam. - Kicsinyenként, az egész faluval.
<O

</O

Mivelhogy a Papa, fejébe vette, - hogy nekem is vele kell mennem minden családhoz, amikor szépen megköszönte még egyszer, - és egyúttal viszonozta is a sajátunkból, - az ajándékba kapott bort.
<O

</O

Az első látogatás alkalmával, - amikor körülményesen leültettek bennünket, és összegyűlt az egész család körülöttünk, - Papa, sort kerített arra is, hogy elmondjam, - még ha nem kérdeztek, akkor is, - ...hogy:..
<O

</O

-”egyszer, …amikor a Miskával, játszásiból, lovat akartunk venni, akkor kértem a Pamutyai bácsitól egy üveg bort, - mert nagyon fontos volt, - és …kaptam is, méghozzá pirosat, mert az jobban tetszett, mint a fehér,….és kaptam is, - de a lovat még se vettük meg, mert akkor már nem kellett, …mert ejtőernyőt akartunk, nem lovat,…”-
<O

</O

A felnőttek, pedig jót nevettek.
Rajtam.
Kinevettek engem, - és ez nem volt szép.
<O

</O

Amikor kijöttünk tőlük, - akkor megtapogattam az arcomat, hogy megvan-e rajta a bőr?
Mert egyszer, - hallottam valakitől, hogy annyira szégyellte magát, hogy szinte leégett a pofájáról a bőr.
És én, - annyira szégyelltem magamat.
Annyira.
De, amikor megtapogattam, - akkor, megvolt még a bőröm.
Mind.
Nem égett le.
<O

</O

Aztán hazamentünk, felvettük a másik bort, - és mentünk tovább
Aztán, ugyanúgy, megint el kellett mondanom ugyanazt, hogy -…„ egyszer, kértem a Pamutyai bácsitól egy üveg bort, mert lovat akartam venni rajta…”-
<O

</O

Akár kérdeztek, akár nem, el kellett mondanom, - a Papa, sort kerített rá. –
És én megint, - nagyon, de nagyon szégyelltem magamat.
<O

</O

De a bőröm, - az megvolt még mindig.
<O

</O

Mégis, - ennek ellenére - amikor újra hazamentünk, - akkor már kétségbe voltam esve.
Megmondtam, a Papáméknak, - hogy nem tehetik velem, hogy az egész falu előtt megszégyenítenek.-
Az a véleményem, ….hogy ezt nem tehetik, ….-
<O

</O

-„… mert le talál sülni a pofámról a bőr, …és már el is kezdte, mert ég most már, mint a fene, ….érzem, „-
<O

</O

Akkor a papa azt mondta, - a Mama meg helyeselt, - hogy:
<O

</O

„Ne érzékenykedjek, - ez így van, …- mindenkinek viselnie kell a tettei, meg a szavai következményeit, - és ez most ilyen., …pont ilyen, ….viselnem kell,…”
„Akár tetszik, - akár nem….”
Persze, …. - akár nem, - volt.
<O

</O

A mama pedig hozzátette, …. „gondoljam el, - csak gondoljam el! - mit érez most az apám?… az egész falu azt hiszi róla, hogy elitta a borát, vagy elpazalta, - és nem maradt egy csöpp sem,…nincs borunk, - nekünk, éppen nekünk ! - …..és, azért hoztak neki annyit a faluból, hogy ne szenvedjen hiányt….”-
<O

</O

És : -…… „csak gondoljam el!…gondoljam el!…- folytatta felháborodva - ….. hogy az ő tanítója pedig azt hiszi,…- nem elég, hogy az apám elitta a borát, és iszákos, meg pazarló,… - még engem is vörösborral itatnak, mert olyan csenevész vagyok…”-
<O

</O

Hát, …- lassan, megértettem.
Lassan.
Voltunk már a faluban, - majdnem mindenkinél.
Így, assan, - ők is megértették.
<O

</O

De, - hátra volt még egy látogatás.
Mégegy!
Rosszabb, a többinél is.
<O

</O

El kellett mennünk az Édesanyám tanítójáékhoz.
Méghozzá nekem is.
<O

</O

Kicsípték magukat.
Meg engem is kicsíptek, - pedig a fene se akart látogatóba menni.
A fene se.
Pláne, a tanító úrékhoz.
<O

</O

Mégis, - muszáj volt.
Nem szerettem oda menni, - és nem szerettem ott lenni.
<O

</O

Engem, ott, - nem igen kérdezgettek.
Mintha ott se lettem volna.
Ültem a szék szélén, a legszélén, - és hallgattam.
<O

</O

Még a lóvásárt sem mondtam el, pedig azt annyiszor mondtam el a faluban mindenkinek, - hogy éjjel kettőkor is el tudtam volna mondani, - becsukott szemmel.
És amikor elmondtam, - azon, mindenki, mindig, - nagyon jól szórakozott.
Végül, - már én is.
<O

</O

Itt, - itt pedig, meg se kérdezték.
Nem érdekelt senkit a lóvásár.
<O

</O

Pedig, - elmondtam volna szívesen, - mert már nem szégyelltem magamat.
A pofámon is megvolt minden bőr, - már nem is tapogattam.
<O

</O

Túl sokszor kellett elmondanom.
Túl sokszor.
Már, - én is csak nevettem rajta.
<O

</O

Szóval, - nem kérdeztek.
<O

</O

A történteket,- Apám meg Anyám mesélte el.
A maguk módján, - és nem pont úgy, ahogy én.
Aztán, jókat nevetgéltek rajta.
Meg rajtam.
<O

</O

Anyám, a Marisból, - Máriskóvá lépett elő.
Így hívta a tanító úr.
<O

</O

A fene se hitte volna, hogy az Anyám, - az, Máriskó.
A fene se.
<O

</O

Máriskó aztán, - aki az anyám, - elmondta még a tanító úrnak, hogy dehogyis iszom én bort, dehogyis, se pirosat, se fehéret, se semilyent, - és soha, de soha, nem is ittam még…-
<O

</O

Na, és itt, …- itt szóltam közbe, én.
<O

</O

Akár kérdeztek, akár nem.
Akár illett, - akár nem.
<O

</O

Mer azér, ugye? ….- én is ember vagyok, - ugye? - …és nekem is lehet szavam, ha rólam van szó, ugye? -
<O

</O

Azt gondoltam.
Azt.
<O

</O

-„Igen, az igaz, …- mondtam - … nem ittam bort az igaz, ….se pirossat, se fehérret, se semilyent, igaz., …mert nem vagyok kiváncsi rá, hogy milyen, …de mohabort, - azt ittam, ..igenis.
Mert kíváncsi voltam rá.
Azért.
Zalában ittam, a nővéremnél,… aki apáca volt, de már nem az, és náluk kóstoltam meg, egyszer,….azért, mert kíváncsi voltam rá, - …. amikor nem látták, akkor.-
De nem ízlett.
Mert ott, - mohábul csinálják a bort, nem pedig szőlőbül, mint itt.
Azért voltam kíváncsi.
Igen.
De a moha, az nem jó.
Nem ízlett a mohabor.
Nem.
Ezért, - többet meg se kóstoltam, …. - csak a pálinkát a demizsonból, amit a kisplébi hozott a sógoromnak, …de mi ittuk meg az unokatestvéreimmel.-
Mindet meg ittuk.
Mert a nővéremék nem itták, azért.
Nehogy elpazarolódjon.
Azért.
A nővéremék, mindig máshol ittak, nem otthon.
Nekik nem kellett.
Mi, esténként ittuk meg, cukorral, ….amikor senki nem volt otthon, csak mi hárman gyerekek, mert magunkra hagytak bennünket. –
Igen.
És az akkor volt, - akkor, …. amikor leejtettem a lámpát, mert az unokatestvérem meglökött, és felgyulladt a petróleum, meg szőnyeg, … de én eloltottam, mert az ajtó be volt zárva, az ablakon meg rács volt, és tudtam hogy ha nem oltom el a tüzet akkor ott, minden, és azonnal meg fogunk halni, talán még én is, …ezért inkább eloltottam, …és ezért inkább megmaradtunk, …minden,…és senkise halt meg, még én se…..” -
<O

</O

Anyám, az ájulás határán állt, - mert most hallott erről először. –
Apám támogatta, - de ő is teljesen le volt taglózva.
Sőt, a tanító úr is.
Egyszer csak azt mondta:

-„Hááát, Maris, ……csak előjöttek a komám lovai…”-
<O

</O

Gyorsan körülnéztem, - én, nem láttam egyet sem.
Kár, - szerettem a lovakat.
Venni ugyan, - nem akartam már.
Drága az etetnivaló, meg pucolni is kell, - különben megdöglik.
Mihez kezdenénk egy döglött lóval?
Meg aztán, az a helyzet, - hogy borom sincsen már, - mert a Miska hazavitte. –
Söprűt akart rajta venni, mert az is jó lehet valamire, - de mire megvehette volna, - addigra az édesapja megitta a bort.
Az enyimet.
<O

</O

Így aztán, most, - se lovunk, se söprünk, se borunk.
Csak az ernyő maradt, amit nem lehet kinyitni.
<O

</O

A tanítú úréknál, - senki nem szólt többé semmit.
Hozzám meg, - pláne nem.
Kifele indultunk.
<O

</O

Nagy örömömre azonban, kifele menet, búcsúzáskor, - a tanító úr mégis csak megszólalt.
Igaz, nem annak örültem, hogy megszólalt, - hanem annak, amit mondott.
<O

</O

Azt mondta:
<O

</O

-„Hát Máriskó, …édes lányom - … ahogy így visszagondolok, -… a lányodnál,…. csak te voltál rosszabb, ….igen, ..csak te.…”-
<O

</O

Csak pilláztam, …csak pilláztam.
Ezt aztán nem gondoltam volna.
<O

</O

Anyám, a bokájáig elvörösödött, a Tanító úr, és a Papa pedig, egy pillanatra halványan összemosolyogtak.
Aztán, kezet fogtak.
Anyámat a tanító úr megpuszilta.
<O

</O

Velem, nem fogott kezet, - és nekem nem adott puszit.
Nem.
Barackot nyomott a fejemre.
Nagyot.
<O

</O

-”Aztán, jó légy ám, te lány, ….- mondta - jó légy ám, ..te, anyaszomorító…te,...”- mondta
<O

</O

Apám, amikor hazafele indultak, - átkarolta a mamát.
Mert a mama, most egyedül, - talán még menni se tudott volna.
<O

</O

Úgy mentek hát, - átkarolva.
Szótlanul.
<O

</O

-„Akkor, - mondta a Papa, később - volt kitől örökölnie….”-
<O

</O

Mást nem mondott.
A mama sem.
<O

</O

Összekarolva mentek, - szótlanul.
<O

</O

Meg akarták fogni a kezemet mind a ketten, de nem engedtem.
<O

</O

Egy kicsit táncoltam, meg bujkáltam még köztük, és körülöttük, - nem is gyanítva, hogy neheztelnek - aztán, eliramodtam mellőlük.
Hazafelé.
<O

</O

Dolgom volt.
<O

</O

Meg kellett javítani az ejtőernyőmet, mire Miska hazatér.
Meg, ki is kellett próbálni addig, - hogy jó-e?
<O

</O

Szaladtam.
Nem voltam sánta, - mert vigyáztam rá, hogy ne is legyek az.
<O

</O

A kutyabajom meg, - elmúlt.
Csak úgy.
Úgy, hogy észre se vettem
<O

</O

Ernyőzhettem már nyugodtan, - addig is, amíg a Miska hazatér.
<O

</O

A pálinkázásomra pedig, - …..meg a nővéremék házának felgyújtására, nem tértünk vissza, amikor a Papáék hazaértek.
<O

</O

Hála Istennek, - nem.
Akkor.

<O

</O

Ildici_68 · 2008 Október 30

Ölelek mindenkit. Csodálatos, hogy idetaláltam. Hosszú percek óta csak olvasom írásotokat, amelyek mélyen éríntenek. Én is valamilyen csodabogár féleség vagyok. Budapest mellett élünk kis családommal. Ezoterikával foglalkozom, gyógyítással és lélekgyógyászattal.
"Az igazi öröm és boldogság adni, és nem kapni"

Ildici_68 · 2008 Október 30

Csodák voltak, vannak és mindig is lesznek. Itt vannak körülöttünk, csak észre kell vennünk Öket.
Jó éjszakát

Szamira · 2008 Október 31

Kedves Bubamama!

Nagyon köszönöm az újabb történeteket, nagyon jó érzés volt olvasni őket.kiss

bubamama · 2008 November 3

Halottak napján.....

HENRY SCOTT HOLLAND KANONOK:

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...-

Valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te.
Akármit is jelentettünk, egymásnak egymás életében, - ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, - beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél.
Ne változtass a hangszíneden.
Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.

Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám. -
Emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, - de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök.

Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, - nem szakadt meg a folytonosság.
Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,hogy nem vagyok itt, - és hogy nem kell rám gondolni.

Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel.

Nincs semmi baj.
Nincs semmi baj..."

bubamama · 2008 November 4

Az INDEX-ről:....

Tudomány

Van érdekesebb a Nazca-vonalaknál

| 2008. 11. 01., 12:27 |

Hatalmas, talajba rajzolt ábrákkal és vonalakkal nemcsak perui Nazca-fennsíkon találkozhatunk: az alig 50 kilométerre fekvő Palpa régió szintén hemzseg a különös földvésetekben, amelyek létrehozásához sokszor egész hegycsúcsokat kellett leborotválniuk a készítőknek. A mai napig nem tudjuk, mi volt velük a céljuk.
A Csendes-óceán és az Andok hegyvonulatai között, Peru déli részén terül el a Nazca-hátság, Földünk egyik legszárazabb vidéke. A közel 500 négyzetkilométeres terület nagy részét talányos sivatagi rajzok borítják, melyek csak madártávlatból fedik fel igazi valójukat. Hosszú, olykor több kilométeres egyenesek, hatalmas geometriai ábrák, állatok és rejtélyes figurák körvonalai hevernek mindenfelé. A lenyűgöző látvány ellenére a 16.-17. századi spanyol krónikák szűkszavú utalásait leszámítva a 20. század első harmadáig a Nazca-vonalak lényegében ismeretlenek voltak a világ előtt. Az ábrák még az 1930-as évek elejétől is sokáig pusztán tájékozódási pontként szolgáltak a repülőgép-pilóták számára. A vidéken zajló első, tudományos értékkel bíró kutatómunka csak a 40-es években indult meg. A rajzok azóta folyamatosan a figyelem központjában vannak, és tucatnyi elmélet foglalkozik keletkezésük körülményeivel.

Gigantománia nazca módra

Az ábrákat valószínűleg a terület névadó őslakosai, a nazca indiánok készítették az i.sz. 1.-6. évszázad között. A kormeghatározással kapcsolatban egyébként megoszlanak vélemények, hiszen önmagukban a földbe vésett vonalak nem alkalmasak erre a célra, a környezetükben talált égetett agyagedények viszont igen, ezeket azonban sokan csak közvetett bizonyítékoknak tekintik. A nazcák az inka-, az ica- és a wari-kultúrát megelőzően népesítették be a mai Peru déli partvidékét, majd részben kihaltak, részben beolvadtak a területet későbbiekben birtokló indián népcsoportokba.

Nazca-vonalak

A Nazca-fennsík felső, sötét árnyalatú talajrétege vastartalmú köveket, palát, mészkövet és vulkanikus eredetű anyagot tartalmaz, ezt lekaparva juthatunk az alsóbb, világosabb árnyalatú részhez. A két réteg közti árnyalateltérés tette lehetővé, hogy az itt lakók rajztáblának használják a vidéket. Ennél lényegesebb kérdés persze, hogy milyen módszerekkel alkották meg a monumentális ábrákat, írott nyelvi emlékek hiányában azonban csupán következtetni tudunk az alkalmazott technikákra. Az egyszerűbb geometriai vésetek létrehozásához nyilván elegendő volt néhány jelzőkaró és egy hosszabb zsinór, de a bonyolultabb alakzatok és az olykor több kilométeren keresztül futó, precíz egyenesek megrajzolása már bonyolultabb megoldást és komoly földmérési ismereteket követelt.
A cikk a hirdetés után folytatódik
<SCRIPT type=text/javascript>banner( 10110, 1382, 310, 232, 0, 0 )</SCRIPT><SCRIPT type=text/javascript>cont = document.getElementById( "uniq2458495" ).parentNode.parentNode; if ( cont.id == "microsite" ) { cont.style.width = "310px"; cont.style.marginLeft = "65px"; }</SCRIPT>
<NOSCRIPT>

</NOSCRIPT>

Miért rajzol a földre egy indián?

A Nazca-vonalakkal kapcsolatban elsősorban nem is a mikor vagy a hogyan, hanem a miért foglalkoztatja az embereket, hiszen mi értelme lehetett akkoriba fárasztó munkával olyan ábrákat rajzolni a talajra, amelyek csak a levegőből láthatók? Az elmúlt több mint 50 évben sokan próbálták magyarázni a titokzatos földvésetek rendeltetését, de az elképzelések egyike sem volt túl meggyőző. Volt, aki asztronómiai naptárként értelmezte őket, mások a különböző indián klánok jelképeit látták bennük. Akadt, aki azt feltételezte, hogy a vonalak a föld alatt található korabeli vízlelőhelyeket jelölték, egyesek szerint pedig a nazcák ezeknek az ábráknak a segítségével fejezték ki tiszteletüket az ég és a hegyek istenei előtt. A legnagyobb visszhangot kiváltó teória Erich von Däniken nevéhez fűződik, aki egyenesen földön kívülieknek szóló képi üzenetekről beszél. A sokszor ellentmondásos és irracionálisnak hangzó elméleteket tanulmányozva csak egy dologban lehetünk biztosak: halvány fogalmunk sincs, hogy mi történt 2000 évvel ezelőtt az Andok lábánál.

A Palpa-vonalak

Kevéssé ismert, de titokzatos vonalakkal és földvésetekkel nem kizárólag a Nazca-fennsíkon találkozhatunk. Egyes kutatók szerint az alig tízperces repülőútra található Palpa régió ábráihoz képest a nazcák „képeskönyve” csak szegényes utánzatnak tűnhet. A mintegy 150 négyzetkilométeres, alapvetően hegyvidéki területen a Nazca-fennsíkról ismert alakzatok mellett meghökkentő rajzolatok sokasága fordul elő. A különös objektumok között hegygerinceken áthaladó, precíz egyenesek, elnyújtott trapézalakzatok, kacskaringós, időnként cikkcakkban futó csapások és bonyolult vonalcsoportosulások találhatók.

Palpa-vonalak

Az ábrák elkészítésének technikáját a Palpa-vonalak esetében is csak találgatni tudjuk. A nazcák műveihez képest azonban lényeges eltérés, hogy az itteni alakzatok megalkotásához a felső talajréteg egyszerű elkaparásánál túl sokszor lényegesen többre volt szükség: egész hegyeket kellett arrébb cipelni, ha éppen útban voltak. A régióban ugyanis nem egy esetben találkozhatunk olyan, leszállópályához hasonlatos, gigantikus trapézokkal, melyek kialakításához komplett hegycsúcsokat kellett elhordani, illetve vízszintesre radírozni pusztán azért, hogy legyen hová rajzolni. Elképzelni is nehéz, milyen emberfeletti teljesítményre volt szükséges ehhez akkoriban.

A Palpa-vonakkal kapcsolatos másik érdekes jelenség (bár ez részben a Nazca-vonalaknál is megfigyelhető), hogy az alkotók a szó szoros értelmében rajztáblaként használták a kiszemelt területeket, melyeket ha kellett, letöröltek, hogy új alakzatokat véssenek rájuk. Időnként persze az sem zavarta őket, ha már nem volt érintetlen a terep, és egyszerűen „felülírták” az ott található korábbi ábrákat.

A Paracas-kultúra

A Palpa-vonalak léte természetesen korábban sem volt ismeretlen a szakemberek előtt, az intenzívebb figyelem fókuszába mégis csak pár évvel ezelőtt, egy érdekes felfedezést követően kerültek. Régészek egy csoportja ugyanis 2005-ben méretes ember- és állatábrázolásokra bukkant a térségben, melyeket – az előzőekben tárgyalt alakzatokkal együtt – az i.e. 700 és 100 között ezen a helyen virágzó Paracas-kultúra alkotásainak tartanak. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy a felfedezett figurák egyike feltűnő hasonlóságot mutat a korabeli indiánok főistenével, akinek alakját az említett időszakból származó cserépedényekről ismerhetjük. Ha ez a feltételezés valóban igaz, akkor a Palpa-vonalak jóval régebbiek a Nazca-fennsíkon található ábráknál, állítják a kutatók. A szakemberek egy része egyébként már korábban is azon a véleményen volt, hogy valószínűleg a Palpa régió különös alakzatai szolgáltak mintául a nazca indiánoknak, akik a művészi szabadság jegyében az itt található grafikai megoldásokon kívül saját motívumaikat is talajra vetették.

Van másik

Téved, aki azt gondolja, hogy évezredes talajrajzokra kizárólag Peru területén bukkanhatunk. Az észak-chilei Atacama sivatag egyik kiszáradt hegyoldalán egy közel 100 méter magas emberi alak látható, mely a „Cerro Unitas-i óriás” nevet viseli. Ezen a vidéken egyébként különös, geometriai formákból felépülő talajrajzokkal is találkozhat az utazó. Messzebb ugorva a mexikói Sonora-sivatag kiterjedt lávaföldjei nagy, égboltra tekintő ábrákkal dicsekedhetnek. Még északabbra, a mexikói-kaliforniai határon fekvő Macahui-sivatagban egy kb. 400 négyzetkilométeres területen földbe karcolt jeleket fedeztek fel, melyeket eddig senki sem tudott értelmezni. Tovább haladva észak felé a Colorado folyó melletti Blythe nevű városka közelében hatalmas, földbe vésett emberi és állati alakokat találhatunk, melyek szintén csak a levegőből ismerhetők fel. Nem messze innen, Arizónában tekinthető meg a híres Bouse-i halász óriási ábrája, persze szintén csak a levegőből.

Talajrajzok máshol

Észak- és Dél-Amerikát elhagyva majd mindegyik kontinensen találkozhatunk különös talajrajzokkal. A brit szigetek például igencsak bővelkednek az ilyen ábrákban, közülük is talán az angliai Oxford megye egyik nevezetessége, az Uffington-i fehér ló a leghíresebb. A felsorolást természetesen hosszan lehetne folytatni, az alkotók motivációját azonban egyik esetben sem ismerjük teljes bizonyossággal.

bubamama · 2008 November 5

Vers...

Tóth Árpád:
Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

1923

bubamama · 2008 November 6

Stuart Wilde
Az élet nem küzdelem

<DIR><DIR><DIR><DIR><DIR><DIR><DIR><DIR><DIR>Mottó:
Az élet nem küzdelem: inkább szelíd folyamat - haladás egyik ponttól a másikig; mintha egy napsütötte délutánon egy völgyben sétálna az ember.

Stuart Wilde

</DIR></DIR></DIR></DIR></DIR></DIR></DIR></DIR></DIR><DIR></DIR><DIR></DIR><HR>

Különféle küzdők
Ugye emlékszel: gyerekkorodban azt mondták, ha vinni akarod valamire, keményen munkálkodnod kell. Hogy az élet tele fájdalommal és küzdelemmel; meg kell dolgozni azért, hogy elfogadjanak és szeressenek, és hihetetlen erőfeszítésbe kerül pusztán csak felszínen maradni. Én legalábbis határozottan emlékszem, hogy anyám azt mondta: - A küzdelem nemesíti a lelket.
De ki állítja, hogy ez igaz? Nézd meg a természetet. Fennmaradásához valóban felhasznál bizonyos mértékű erőfeszítést, de küzdelmet nem. Vajon a tigris úgy kel föl reggel, hogy ezt mondja magának: "Ma küzdeni fogok, mint az őrült, és remélhetőleg vacsoraidőre sikerül valami ennivalóra szert tennem"? Szó sincs róla. Egyszerűen csak fölkel, kicsit megszimatolja a hónalját, vagy mit szoktak a tigrisek reggeli előtt csinálni, aztán elindul. Délre pedig ott van az ösvényen az ebédje, a Nagy Szellem jóvoltából. Jó, az utolsó harminc méteren a tigrisnek egy kicsit rá kell gyorsítania. De ezt aligha lehet küzdelemnek nevezni. Lehet, hogy te is keresztülutazol a városon, hogy beválts egy csekket. Csakhogy az erőfeszítés és a küzdelem között óriási a különbség. Nekünk, embereknek is erőfeszítésre van szükségünk a fennmaradáshoz, a küzdelem viszont olyan erőfeszítés, amelyet érzelem és elkeseredés színez.
Gondold meg: ha teljes felelősséget vállalsz az életedért, akkor azt is vállalod, hogy sorsodat magad alakítod, életed pedig alapvetően a legbelső gondolataidat és érzéseidet jelképezi - azt, hogy mit tartasz önmagadról.
Mármost, ha néhány éven keresztül néhány százezer alkalommal azt a gondolatot tápláltad a tudatalattidba: "Az élet küzdelem", akkor természetesen ezt fogod a legbelső érzéseidből is kivetíteni. Még ha tudatosan nem vagy is tisztában bensődnek ezzel a vonásával, a gondolat mégis mélyen benned lakik, és életed során minduntalan a felszínre bukkan.
Ha valamely ügy túl simán megy, ha valami túl könnyűnek látszik, belső éned energiát bocsát ki, amely azt mondja: "Vigyázz! Vigyázz! Egy így gyanúsan egyszerű. Pusztítsuk el íziben ezt az ügyet, és közelítsük meg onnan, ahonnan nehezebb, hogy olyan körülmények álljanak elő, amelyek igazolják belső hitünket, mely szerint az élet küzdelem."
Tehát a dolgok széthullanak, és te úgy érzed, mintha egy szem mogyorót görgetnél föl a Mount Everestre az orrod hegyével. Végül, miután ismét sikerült megtapasztalnod a balsors minden nyűgét s nyilait, belső éned kissé felhígítva előállítja ugyanazokat a körülményeket, amelyek úgyis előálltak volna - hetekkel ezelőtt, minden erőfeszítés nélkül.
Ez a kis könyvecske segít felismerned a küzdelmet, földeríteni az okait, és MEGSZÜNTETNI. De előbb vegyünk szemügyre néhány jellegzetes figurát a Küzdők Panoptikumából. Biztos vagyok benne, hogy élvezettel figyeled majd meg őket barátaid, ismerőseid körében.
A férfiak szeretnek küzdeni, de a nők közül is sokan. A férfias változat valahogy így fest: Ha a tüdőm kiköpöm, és hajtok, mint az állat, az emberek derék fickónak tekintenek majd, és tisztelettel bánnak velem. Hogy jutok-e eredményre vagy sem, az keveset számít; az a fő, hogy lássák nagyszabású erőfeszítéseimet. Annak érdekében, hogy hősiességemet mindenki elismerje, eszeveszett cselekvésből építek színházat magam köré: zsúfolt napirend, világrengető fontosságú értekezletek, hosszú túlórák, állandó nyomás. Ettől a cirkusztól persze bennem is nő a feszültség, de az része a műsornak: a feszültségből mindenki látni fogja, mennyire vállalom a felelősséget, és cserében szeretni, becsülni fognak. Vagy nem?
Ha az igazságra vagy kíváncsi: nem. Ami azt illeti, minden józan ítélőképességű ember komplett hülyének tartja ezt a férfitípust. Belső gyengesége - az, hogy képtelen elfogadni önmagát - kilométerekről meglátszik. Feláldozza az életét azért, hogy szeretetet vagy elismerést csikarjon ki. Cselekvési mániája csak még jobban aláhúzza, hogy nem ura az életének, és tulajdonképp fogalma sincs róla, mit csinál.
A másik közismert küzdő a "terrorista" típus. Ez az illető nincs kibékülve önmagával, ezért kitalálja, hogy képtelen megtalálni az utat a társadalomhoz - vagy azért, mert hátrányos helyzetűnek született, vagy azért, mert nem fogadták be, vagy valami más sérelmet dédelget magában. Emiatt a társadalom peremén kénytelen működni, de segítséget senkitől sem fogad el. Száz és száz ötlettel indul neki, de valahogy egyik sem jön be. Ha valamilyen kapcsolata vagy munkája mégis sikerül, azt talmi eredményként könyveli el, mert nem sikerre vágyik, hanem arra, hogy elfogadják. Sikereit tehát általában önmaga számolja fel, és megy tovább, hogy valami másért küzdhessen.
Ha a terrorista egyszer azon kapja magát, hogy kezd beilleszkedni - például állást kap egy vállalatnál -, nyomban kivetnivalót talál a helyzetében, és mindent elkövet, hogy megváltoztassa. Tevékenysége többnyire arra irányul, hogy fenyegesse vagy veszélyeztesse környezetét, míg végül előbb-utóbb kirúgják. A terrorista nem használja a rendszert, hanem kötelességszerűen harcol vele, ezért sohasem kapja meg azt, amit akar. Nem támogatja senki. Ha útjába akad valaki, aki szereti és elfogadja, erre a tényre nem fordít figyelmet, inkább arra koncentrál, ami élete lényegét képezi: az elutasításra.
A küzdő harmadik típusa a hivatásos pipogya. Ez a figura annyira gyenge, annyira képtelen irányítani az életét, hogy mindenki az orránál fogva vezeti. Ez persze felbőszíti; az általa logikusnak és jogszerűnek ítélt alapállásból követelőzik, de küzdelmét energiaszegénység jellemzi, nem is jut vele semmire, és nem is hederít rá senki. Típusváltozata a "lelki" pipogya. E verziónak óriásira duzzadt az egója; úgy érzi, őt az Isten ajándékképpen pottyantotta a földre, azzal a feladattal, hogy egy helyben trónoljon, és "különleges" legyen. Általában annyira "magasztosnak" érzi magát, hogy a kezét nem akarja beszennyezni az élettel. Elvárja az emberektől, hogy Istenként tiszteljék, és hódoljanak előtte. Általában őrült mód szokott küzdeni, mert embertársai nehezen fogadják el az életstílusát, és kudarcba fulladt életét fenyegetőnek érzik.
A nőtípusok közül az egyik feltűnően hasonlít férfi megfelelőjére. Az ő játékának ez a mottója: "Fogadjatok el, mert nagyszerű vagyok. Tekintsetek istennőnek, mert vagyok olyan erős - ha nem még erősebb -, mint bármelyik férfi." A játékhoz férfias ruhákba öltözik, vad sportkocsival jár, rémületesen agresszív tud lenni (ezzel ellensúlyozva önbizalomhiányát), és akárcsak férfipárja, ő is a legmagasabb sebességre kapcsolva hajszolja magát.
Istennőnek lenni kemény munkát jelent, mert állandóan magasztos pózokban kell tetszelegni. A többi ember általában nem az istennőt látja benne, ezért komoly energiákat kell befektetnie abban a reményben, hogy meggyőzi őket. Azáltal, hogy a férfit utánozza, a nő voltaképpen beismeri: "Tudom, én vagyok a gyengébb". Ez persze nem igaz, hiszen a legtöbb nő lelkileg erősebb a férfiaknál, pláne, ha ezt felismeri.
Egy másik nőtípus a "hervadozó penészvirág". Alapállása a következő: "Gyámoltalan, védtelen kis teremtés vagyok. Nincs erőm, és nem is értem az életet. Nem tudok két számot összeadni, nem tudom kicserélni a biztosítékot, érzelmeim parkolópályán állnak. Könyörgök, ments meg, könyörgök, gondoskodj rólam. Akkor legalább elüldögélhetek valahol, és talán nem is kell csinálnom semmit."
Ez bizonyos mértékig működik is, mert előbb-utóbb megjelenik az "életmentő" típus, hogy a segítségére siessen. A probléma abban van, hogy az életmentő, légyen bár férfi vagy egy másik nő, csak egyszer-kétszer hajlandó megmenteni Penészvirágot, aztán továbbmegy, mert nem talál benne semmit.
Minél többször adja elő kisded műsorát a "hervadozó penészvirág", annál nehezebb lesz önbecsülést éreznie. Az önbecsülés hiánya előbb-utóbb olyan emberek közé sodorja, akik abban lelik örömüket, hogy őt manipulálják. Küzdelme öngerjesztő módon halad előre egy spirális pálya mentén: ahhoz, hogy az áhított figyelmet megszerezze, egyre drámaibb és megrázóbb módon kell előadnia a védtelenséget. Végül belesodorja magát az áldozat szerepébe.
Ezt a típust mindenki ismeri. Ha találkozol vele, valóságos litániát ad elő, mennyi szerencsétlenség érte. Semmit sem tehetsz érte, mert nem kéri a segítségedet, csak azt akarja, hogy együtt keseregjetek. Vele beszélgetve gyakran érzi az ember: talán jól orrba kellene verni, hogy egy kis örömöt szerezzünk neki.
Mi a közös ezekben a figurákban? Először is az, hogy mindannyian eléggé ostobák. Személyiségüknek olyan oldalára játszanak rá, amely nem valóságos. Pedig csak egy kicsit kellene igazítaniuk a beállítottságukon, és küzdelem helyett folyammá változna az életük. A küzdelmet csak kemény munka árán lehet előállítani, a folyam viszont természetes állapot, amely abból fakad, hogy az ember elfogadja önmagát, és észreveszi, hogy élete többnyire egyensúlyban van.

Felismerni a küzdelmet
Mivel a küzdelem beprogramozott reakció, és sokak számára ez a természetes, aránylag gyakran kapjuk magunkat azon, hogy küzdünk, és nem is tudunk róla. Ahhoz, hogy csökkenteni tudd életed küzdelemtartalmát, először is föl kell ismerned a küzdelmet.
Ha olvastad Megerősítések című könyvemet, emlékezhetsz, hogy azt ajánlottam: minden szempontból vizsgáld meg életedet, és vedd szemügyre, mennyit tudsz kivenni belőle ahhoz képest, amennyit beletettél. Megkértelek, hogy iktasd be a rendszerbe a "küzdelométert" - azt a képzeletbeli műszert, amelyet az általad kifejtett küzdelem mennyiségét méri.
A következő területeket kell szemügyre venned:

<DIR><DIR>1) A tested
2) Érzelmi egyensúlyod
3) Kapcsolataid
4) Tárgyi életkörülményeid
5) Anyagi helyzeted
6) Világszemléleted
7) Konfliktuskezelő képességed
8) Stresszkezelő képességed
9) Pszichológiai állapotod
10) Lelki egyensúlyod

</DIR></DIR>1) A tested
Ha a tested gyenge, az vagy genetikai probléma, vagy te magad okoztad az egyensúly megbomlását. Ha genetikai oka van, akkor is megváltoztathatod az alapállásodat: ne "szegény én"-ként gondolj önmagadra, hanem ismerd fel, hogy gyengeséged ajándék. Ezáltal lehetővé válik, hogy állapotod ellenére erőt tanúsíts. Mintha a hajódban ülne ugyan egy-két evezős, de nem volna lapát a kezükben. Na és? A hajó így is célhoz tud érni. Lehet, hogy kicsit lassabban, de odaér, és amennyivel tovább tart, annál hosszabb ideig élvezheted az utazást.
Ha gyengeséged nem genetikai eredetű, hozd helyre. Vagy legalábbis fektess annyi energiát tested meggyógyításába, amennyit csak módodban áll, hogy ne ez uralkodjék az életeden. Ha valódi erőfeszítéseket teszel tested meggyógyítása érdekében, az ebből származó energia segít a továbbhaladásban. Boldogabb és kiegyensúlyozottabb leszel.
2) Érzelmi egyensúlyod
Az érzelmi felfordulás szintén beprogramozott reakció. Gyerekkorunkban megszokjuk, hogy kiabálni kell, ha akarunk valamit, és ezt a módszert olykor felnőttként is elővesszük. "Ha elég nagy ribilliót csapok, szeretni fogtok?"
Hogy milyen választ adsz valamely érzelmi helyzetre, az csupán a te véleményedet tükrözi, nem szükségszerűen az igazságot. Bármely adott helyzetben reagálhatsz higgadtan is, másképpen is. Gyakorold, hogy elnézőbb légy önmagad iránt, tarts távolságot, és életedet végtelen összefüggésben fogod érzékelni, nem véglegesnek. Mindennek meglátod a tanulságát: az élet leckék sorozatává válik, melyek mindegyike a te megerősödésedet szolgálja.
Szondázd meg agresszivitásod mértékét. Agresszió mindenkiben van. Ha elhatalmasodik rajtad a düh, azonnal vezesd le valamilyen pozitív cselekedettel. A kommunikáció többnyire működni szokott. Kerüld a konfliktusokat. Ne feledd: csak a bolond áll oda verekedni - a bölcs elsétál. Nincs értelme összerúgni a patkót, ha valaki nem úgy reagál, ahogy elvárod. A leghelyesebb, ha elkerülöd azokat az embereket, helyzeteket, amelyekről tudod, hogy felbőszítenek. Szavazz a lábaddal. Ha a helyzetet sem elviselni, sem megváltoztatni nem tudod, lépj ki belőle.
3) Kapcsolataid
A kapcsolatok által önmagunkat ismerjük meg, mert a környezetünkben élő emberek azt tükrözik vissza, hogy mi milyenek vagyunk. Ezért annyira nehéz oly sok kapcsolat. Ha kapcsolataid küzdelemmel járnak, tedd föl magadnak a kérdést: miért? Mi az a mozzanat a kapcsolatról vagy önmagadról alkotott véleményedben, amely miatt nem képes úgy működni, ahogy szeretnéd? Mi ellen próbálsz küzdeni? Milyen egyenleget alkot a tartozik és a követel oldal ebben a kapcsolatban? Félrevezeted-e önmagad, és ha igen, akarsz-e ezen változtatni?
4) Életkörülményeid
Úgy alakultak-e a körülményeid, hogy szolgáljanak téged, vagy te vagy kiszolgáltatva nekik? Ha az utóbbi, akkor mit akarsz tenni ebben az ügyben? Milyen fokú itt a küzdelem? Például: az otthonod fenntartása kíván-e akkora erőfeszítést, hogy kevesebbet tudsz profitálni belőle, mint amennyit ráfordítasz?
5) Anyagi helyzeted
Nem az a kérdés itt, hogy van-e elég pénzed. Inkább az: teljes és kiegyensúlyozott-e az életed annyi pénzzel, amennyi a rendelkezésedre áll? Ha nem, akkor általában az történik, hogy küzdelmet folytatsz az egód által igényelt életszínvonal fenntartása érdekében, holott jelenlegi energiakészleted nem elégséges ehhez.
6) Világszemléleted
Életed, fejlődésed a te dolgod. Hogy mások mit tesznek, az az ő dolguk. Ha engeded, hogy a világ befolyásolja érzéseidet, azzal kijelented: "Nem én hozom a saját döntéseimet. Csupán pavlovi módon, reflexszerűen reagálok mindenre, ami megpendíti érzelmi húrjaimat." Küzdesz azért, hogy megváltoztasd a világot? Ha igen - miért? Ha valaki azt képzeli, hogy javítani tud a dolgokon, az többnyire önértékelési hibára vall. Ha képes vagy a világot örök fejlődési folyamatnak tekinteni - olyasformán, ahogy Isten tekinti -, akkor észre fogod venni, hogy a világ többé-kevésbé tökéletes, és nem szorul javításra. Csak az látja tökéletlennek, aki saját érzelmeinek véges összefüggéseiben szemléli.
Azonnal boldog és szabad lehetsz, ha elhatározod, hogy békén hagyod a világod, és inkább önmagadra koncentrálsz.
7) Konfliktuskezelő képességed
A konfliktus mindig nézeteltérés. Vajon azért küzdesz, hogy meggyőzz másokat az igazadról? Tegyük fel, hogy tényleg neked van igazad. Na és? Erkölcsi győzelmet aratni a saját lelki épséged árán - ez ostobaság.
8) Stresszkezelő képességed
Ebben a túlzsúfolt világban, a ránk nehezedő rengeteg kötelezettség közepette természetes dolog a stressz. De vajon érzelmekkel reagálsz a stresszre, vagy érzelmektől mentesen? Tudod-e, hogy kezeld? Élvonalbeli küzdők előszeretettel kavarnak stresszt maguk körül, hogy egy kis izgalmat csempésszenek az életükbe. Ők az adrenalinból élnek. Nem kell ahhoz becsavarodni, hogy az ember szórakozzék vagy élvezni tudja az életet.
9) Pszichológiai állapotod
Ha a lelki állapotod szenvedést vagy szorongást okoz, az vagy a testi állapotod következménye - vagy pedig ismét csak vélemény. Rád melyik vonatkozik?
10) Lelki egyensúlyod
Az egyensúly természetes állapot. Ha ki akarod kényszeríteni valaminek a megtörténtét, akkor ki kell billentened magad az egyensúlyból. Vajon mennyire élsz benne a folyamban, és mennyire van szükséged nyomulásra?
A spirituális ember és a kevésbé fejlett ember között az a különbség, hogy a spirituális ember igazi. Ő a Belső Én igazságában él - a Belső Ént Felsőbbrendű Énnek is szokás nevezni. Ő nem pózol, nem játszik, nincs szüksége kifogásokra. Meggyőződéssel kijelentheti: "Az vagyok, aki vagyok". Tudatában van annak, hogy nem mindentudó és nem tökéletes, és ezzel együtt boldog.
Az emberek általában gyengék, ennélfogva hajlanak az álságokra; olyan szerepet öltenek magukra, amely nem azonos velük. Küzdelmek árán kettős létformát alakítanak ki, mint Dr. Jekyll és Mr. Hyde - az egyik az, amit az ego kényszerít rájuk, a másik az, ami valóban azonos velük. Ez gyakran olyannyira berögződik, hogy a végén már fel sem ismerik, melyik származik a Felsőbbrendű Éntől, így aztán a hamis képet mutatják fel a világ előtt, és persze küzdeniük kell, hogy ezt a képet fenntartsák. Minden erőfeszítésük, egész életük úgy szétforgácsolódik, hogy akármibe fognak, kín és keserv az eredménye.

A küzdők slágerlistája
Az alábbiakban felsorolom a küzdelem tizenegy leggyakoribb okát - a Küzdők Slágerlistáját. Vonatkozik rád bármelyik ezek közül? Ha igen, járjunk a végére. A következő szakaszban hatékony akciótervet ismertetek annak érdekében, hogy sikeresen túllépj rajta.
A küzdő arra vágyik, hogy elfogadják
A legtöbb küzdő önérzethiányban szenved. Emiatt állandóan másoktól várják az elfogadást, a megerősítést. Pedig az az elismerés, amelyre vágynak, ritkán érkezik meg, és ha netán mégis megkapják, ritkán elégíti ki őket. Ebből persze frusztráció származik. Az identitás - annak tudata vagy érzete, hogy ki is vagyok valójában - hiányzik belőlük, ezért figyelmüket nem arra fordítják, ami valódi (ami belül van), hanem arra, ami nem valódi (ami kívül van). A környezetükben lévő dolgokon mérik le, hogy minden rendben van-e velük, ahelyett, hogy önmagukon belül mérnék le.
Ilyesformán az életük küzdelem, hogy fenntartsanak egy hamis állapotot. Márpedig a küzdőnek ezt a típusát az sem teszi boldoggá, ha megkapja a toronyórát láncostul; a szerzemények csak rövid ideig befolyásolják érzelmeit. Ha a küzdő vásárol például egy új jachtot, elmondhatja: "Kérlek benneteket, fogadjatok el engem, mert van ez a jachtom." Egy darabig izgalmas számára, hogy eljátszhatja a jachttulajdonos szerepét. De a jachtból meríthető öröm előbb vagy utóbb elszivárog, és ő kénytelen valami mást keresni, hogy kielégítse elfogadás iránti vágyakozását.
Ha az élet történetesen nem úgy kanyarodik, ahogy ez a küzdő szeretné, akkor ingerült és frusztrált lesz, mert úgy érzi, megfosztották az elfogadottság jelképeitől. Nemcsak hogy értéktelennek érzi magát, ráadásul nélkülöznie kell az elfogadásnak azt a fajtáját, amelyre vágyik.
A küzdő egotúltengésben szenved
A küzdőknek többnyire azért óriási az egójuk, mert értékesebbnek állítják be önmagukat, mint amennyit képesek elviselni. Azért esnek ebbe a túlzásba, mert valódi énjüket kevésnek, értéktelennek érzik. Ezért természetesen kompenzálniuk kell, túlzásokba kell esniük, abban a reményben, hátha legalább valami megvalósul belőle.
Te is testben élő isteni lélek vagy, és a te egód is véges. Az isteni lélek - a Felsőbbrendű Én - jól tudja, merre tart, és az erő legnagyobb része, a belső erő az övé. Az ego a külső erőt birtokolja. Amikor az egód ugyanabba az irányba halad, amerre a Felsőbbrendű Én, az életed folyam. Ha viszont az ego másfelé tart, abból küzdelem származik. Ne feledd: a spiritualitás azt jelenti: igazinak lenni, igazságban élni. Az ego az igazságnak a vélemény által módosított változatában él.
A küzdők azt hiszik, a küzdelem nemes dolog
Mentséget keresvén arra, hogy életüket nem képesek irányítani, a küzdők szeretik úgy érezni, hogy a küzdelem valami nemes dolog - hogy Isten örömét leli az ő küzdelmükben. Ha te volnál Isten, ennek hallatán az oldalad fognád a nevetéstől.
A küzdők irreális célokat tűznek önmaguk elé
Az ego eldönti, mi kell a boldogságához, és eldönti azt is, milyen hamar kell ezeknek a körülményeknek előállniuk. A küzdő gyakorta tűz irreális célt önmaga elé. Megeshet, hogy kijelöl egy célt, és elhatározza: "Hat hónap alatt odaérek". Csakhogy még nincs meg a kellő metafizikai energiája, ezért különbség van aközött, amit lehetségesnek vél és ami valóban lehetséges. A küzdő többnyire türelmetlen, és hajt, mint a bolond, hogy teljesítse a határidőt, amelyet megszabott magának. A küzdő ebben az elvakult hajszában metafizikai hullámokat kelt önmaga körül, ahogy a hajó nyomában jár a hullámverés. Ezekkel a hullámokkal nehéz elbánni, mert az élete nem folyékony halmazállapotú. A hullámok olyan energiát keltenek, amelyen a Felsőbbrendű Én nem képes áthatolni.
Keményen tartja, mondjuk, az északi irányt, miközben a Felsőbbrendű Én egyfolytában azt suttogja: "Délre, délre", csakhogy a küzdő nem hallja meg. Ő csak a célt látja, az utat nem. Csapdába ejtette saját véleménye arról, hogy miként lehet a kitűzött célt elérni. Számára nem létezik más lehetőség. Az élet végül is elhúzódik, kitér az útjából, és ő puszta földön működhet tovább. A küzdő arra kényszerül, hogy abba az irányba haladjon, amelyet kijelölt magának. Eszeveszett erőfeszítései közben gyakran elvéti a kanyart, pedig ha befordulna, könnyebb vagy rövidebb utat találhatna. Ez a típus vakon halad előre, fittyet hány a fájdalomra, a szenvedésre, még azt sem nézi, hogy helyesen vagy hatékonyan cselekszik-e.
A küzdőkből hiányzik az értelem
A küzdőkből hiányzik az értelem. Néha csak arról van szó, hogy kevés ismeretet szereztek a fizikai síkon, például a piac törvényeiről. A küzdő általában valamikor, jó régen lemaradt, és most csak sodródik, mert nem készült fel igazán, hogy az életre koncentráljon, hogy megtanulja a világ működését. Általában nem is lehet rávenni, hogy elsajátítsa a tudnivalókat: küzdeni egyszerűbb. Erre a típusra jellemző, hogy azt tartja: a világ tartozik neki a megélhetéssel, és felháborodik, ha kiderül, hogy a körülmények nem vágnak szükségszerűen egybe ezzel a vélekedéssel.
Hiányzik belőle a metafizikai tudás is. Nem érti, miként érvényesülnek életében a világmindenség egyetemes törvényei, ezért ahelyett, hogy energiát gerjesztene, és engedné, hogy a dolgok a maguk idejében bekövetkezzenek, inkább az élet nyomába veti magát, és a szükségletei, érzelmei utáni hajszában félrelökdösi.
A küzdőket befolyásolja mások véleménye
A küzdő többnyire igencsak társas lény. Hisz a társadalmi valóságban, és a mások véleményét igazságnak fogadja el. Ez arra készteti, hogy igyekezzék megfelelni a mások igen gyakran irreális elvárásainak. Azért foglalkoztatja, hogy mit gondolnak róla mások, mert a saját véleményében nem bízik.
Ahhoz, hogy ezt a csapdát elkerüld, csak annyit kell tenned, hogy belátod: életed, fejlődésed szent dolog. Te vagy az egyetlen, aki eldöntheti, mi jó neked, csak nálad van az összes válasz. Hogy a társadalom mit tart felőled, az teljesen közömbös, hiszen az összes tényt senki sem ismeri. Sose felejtsd el: az emberek mindig úgy igyekeznek manipulálni, hogy rád kényszerítsék az ő gondolkodásmódjukat. Azt akarják elérni, hogy cselekedeteiddel őket támogasd. Ha nem érzed többé szükségét, hogy elnyerd az egyetértésüket (elsősorban azért, mert te egyetértesz önmagaddal), akkor manipulációs törekvéseik értelmetlenné válnak.
Olyanok lesznek, mint a kisgyermekek, akiket lehet szeretni a kedves kis játékaik miatt, de nem kell részt venni a játékban. El lehet sétálni mellettük. Végső soron a függetlenség az egyetlen igazi út. Az pedig csak szokás kérdése, meg azé, hogy miként tanultál meg reagálni. Ha leválasztod magad, felszabadulsz.
A küzdőkből hiányzik a stabilitás
A stabilitás a szorongásmentes élet kulcsa. Ehhez arra van szükség, hogy életed minden területén egyensúly uralkodjék. Ezzel a témával kimerítően foglalkozom Az erő című könyvemben, de itt is összefoglalom a lényeget. Éspedig:
Az egyensúly és a stabilitás eléréséhez életed minden területét ellenőrzésed alatt kell tartanod. Lehet, hogy egyelőre nem vagy képes erre, de apránként eljuthatsz a teljes önfelismerésig. Ez azt jelenti, hogy az élet nem rángathat többé kénye-kedve szerint. Kifejleszted magadban az erőt, hogy nemet mondj olyan helyzetekre, amelyek nem illenek a szándékaidhoz. Te vagy a sereged tábornoka, és döntéseid révén folyamatosan közelítesz a magasabb energiaszint felé, amelyet megcéloztál.
Ez azt is jelenti, hogy jogod van megelégedni azzal, amid éppen van, aki éppen vagy. Különben sohasem érhetnéd el a megelégedést. Jogod van hozzá, hogy akár rögtön boldog légy a sorsoddal. Lehet, hogy az egód egy másik programot fogadtatott el veled, de ez nem jelenti azt, hogy ne állapodhatnál meg ott, ahol éppen tartasz. Itt-ott adódnak még megtanulni való leckék. Ha ezeket nem tanulod meg, ha nem fogadod el azt, amit megteremtettél önmagad számára, akkor az energiaszinted nem mozdul előre. Ha ellenállsz, ha nem alkalmazkodsz a változáshoz, megrekedsz. Egyes hivatásos küzdők azért szeretik a falba verni fejüket, mert olyan jólesik abbahagyni.
A mai nap is része életed folyamának. Tanuld ezt meg, és a holnap majd gondoskodik önmagáról. Gondold csak meg: ha jelenlegi tudásoddal idáig eljutottál az életben, akkor a hátralévő részét nagyobb tudással és objektivitással nyilvánvalóan meg tudod oldani. Ez az igazság.
A küzdők gyakran nem képesek koncentrálni
A koncentráció kulcsfontosságú az egyéni gyarapodás, fejlődés szempontjából. Minden más jelentéktelen. Erőd ott van, ahol a tudatod. Ha arra összpontosítasz, amit éppen csinálsz, nemcsak, hogy több eredménye lesz mindennek, amit teszel: minden külső és belső erőd erősíti cselekedeteidet.
Az elme utál koncentrálni; a legtöbb ember nem is képes egy percnél tovább egyetlen gondolat mellett kitartani. Mármost, ha figyelmed lézersugarát egy meghatározott irányba fordítod, energiád abba az irányba koncentrálódik. Ha tizenöt másodperc múlva eltereli figyelmedet egy gondolat - "Kikapcsoltam vajon a vasalót?" -, akkor befektetett energiád elvész.
Ha kitűzöl egy célt, néhány másodpercig koncentrálsz rá, aztán elterelődik a figyelmed, ha változó intenzitással összpontosítasz, akkor a világmindenség egyetemes törvényei tétova, szaggatott adást vesznek felőled, és fogalmuk sem lesz, mi a fenét akarsz tulajdonképpen.
A sikeres emberek értelmes cselekvési tervet állítanak fel, és arra koncentrálnak, míg meg nem valósul. Akkor felállítanak egy újabbat. Míg egy ötlettel foglalkoznak, arra fordítják teljes figyelmüket, tudatuk minden erejét abba fektetik bele, míg végül valósággá válik.
Figyeld meg, milyen játékot játszik veled az elméd. Gyakran fordul elő, hogy elkezdünk dolgozni valamin, aztán tizenöt perc múlva az elme megszólal: - Hű, de utálok ezzel foglalkozni. Igyunk inkább egy kávét -, azzal az ügy már félre is van téve. Vagy megszólal a telefon. A hívónak fogalma sincs arról, mivel foglalkozunk éppen. Ő abból kiindulva cselekszik, hogy szükségét érzi a velünk való beszélgetésnek. Mi pedig a telefonhívást ürügyként használjuk fel arra, hogy elterelje a figyelmünket, ahelyett, hogy azt mondanánk: - Kösz, hogy hívtál, de most nem tudok beszélgetni. Hívj vissza karácsonykor.
A koncentráció által megnövekszik az erőd. Szoktasd rá elmédet, hogy koncentráljon, és máris megnyertél egy csatát a küzdelem ellen.
A küzdők gyatrán eltervezett életet élnek
Te vagy a tábornok. Készíts haditervet, és koncentrálj rá, de engedd meg azt is, hogy az élet áramlatai, fuvallatai más területekre is átsodorjanak. Életedet megtervezni - ez fegyelem kérdése. Szükséged van bizonyos dolgokra, és ezeket meg is érdemled. De hogyan tehetsz szert rájuk a lehető legkisebb erőfeszítéssel? Úgy, hogy elhagyod a fölösleget. Hajítsd ki a túlsúlyt, és egyszerű életmódhoz ragaszkodj. Állandóan mérlegeld a körülményeket, hogy mindig meg tudd állapítani, mi mennyi erőfeszítést ér meg. Gyakran fogod azt tapasztalni, hogy semennyit.
A küzdők nem tartanak rendet
Hogy túllépj a küzdelmen, rendet kell teremtened. Különben elfolyik az energiád, a zűrzavar fölemészti az idődet.
A küzdők a piacon nem tanúsítanak célirányos viselkedést
Tudat vagy, lélek vagy, de egyszersmind testtel rendelkező, fizikai lény is. Eljön az az idő, amikor alkotóerődet el kell vinned az emberek közé, hogy eladd nekik. Ehhez célirányos viselkedést kell tanúsítanod a piacon. A küzdők nem szeretik a célirányos viselkedést. Pedig azáltal szerezheted meg, amit akarsz.

Felhagyni a küzdelemmel
Nem adhatsz értékesebb ajándékot önmagadnak és környezetednek, mint ha elhatározod, hogy felhagysz a küzdelemmel, a küzdelem ugyanis áldatlan háború, amelyet önmagad ellen vívsz. Nem természetes. Felsorolok nyolc szempontot: ezeket kellene meghánynod-vetned magadban, miközben a küzdelem felől a teljes szabadság felé tartasz.
Vélemény
Ami az egyik ember számára küzdelem, az a másiknak csupán hangyányi erőfeszítés. A küzdelem mindig abból fakad, hogy miként érzel valamivel kapcsolatban - azaz a véleményedtől. Át- meg átszövik a negatív érzelmek. Ahhoz, hogy felhagyj a küzdelemmel, rá kell szoknod, hogy minden egyes alkalommal fölteszed magadnak a kérdést: milyen mögöttes érzelmek húzódnak meg bennem? Mi a véleményem?
Előfordulhat, hogy nincs is szó küzdelemről, és nem is kell mást tenned, mint egy picit módosítani azon, ahogy a dolgot szemléled. Az efféle módosítást többnyire könnyen és egyszerűen végre lehet hajtani.
Időzítés
Ha a dolgok nem folyamként mennek előre, tedd fel magadnak a kérdést: "Túl gyorsan haladok? Vagy túl lassan? Most jött el ennek az ideje?" Nagyszerű ötletek is megbukhatnak, ha nem a megfelelő időpontban kerülnek elő. Az ötletek megvalósítása általában tovább tart, mint várnánk. Ennek az az oka, hogy gondolkodni gyorsabban tudunk, mint cselekedni. Az ötleteknek tehát idő kell, hogy kikeljenek a tojásból, különösen akkor, ha álmaid valóra váltásához mások segítségére is szükséged van. Idő kell, hogy hozzászokjanak az ötletedhez, és a magukévá tegyék, hogy túljussanak a saját megfontolásaikon, kialakítsák saját véleményüket.
Olykor túl lassan haladsz előre. Lehet, hogy az eltökéltség hiánya miatt, de az is lehet, hogy közönséges lustaságból. Ahhoz, hogy az életed működjék, teljesen szembe kell fordulnod vele, működőképes tervvel kell elindulnod, és bíznod kell a Nagy Szellemben, hogy megteszi a magáét. De indulj el célod felé, még akkor is, ha nagyon távolinak látod. Senki nem fog a vállára venni. Az utat magadnak kell megtenned.
Fokozatosan közelítve a cél felé, élvezd az utazást, és szüntelenül figyeld: cselekedeteid összhangban állnak-e azzal, ami elősegíti vágyad megvalósulását.
Szereposztás
A világon ez idő szerint körülbelül ötmilliárd ember él. Ők a játszó személyek; őket toborozhatod segítőid hadába. Sokan közülük alkalmatlanok, sokan pedig nagyon el vannak foglalva saját hadjáratuk sikerre vitelével.
Néhányan azonban nagyon is megfelelőek. Ahhoz, hogy felhagyj a küzdelemmel, először is képessé kell válnod arra, hogy elfogadd mások segítségét, másodszor pedig gondosan meg kell válogatnod a szereplőket. Ha olyan hadjáratban találod magad, ahol a résztvevők köre eleve meg van szabva, nagyon ravasz tábornokká kell válnod, hogy embereidből az adott körülmények között, az adott cél érdekében, az adott költségvetésen belül a lehető legtöbbet ki tudd hozni.
Matematikai bizonyosság, hogy az életedben felbukkanó emberek többségét végül el fogod engedni. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy CSAK azok az emberek a játszó személyek, akik máris a környezetünkhöz tartoznak. Szó sincs róla.
Annak idején úgy gondoltam: ha nem tudok összemelegedni a környékbeli srácokkal, nem lesznek barátaim. Ezért iparkodtam alkalmazkodni az elvárásaikhoz, vagy amit annak véltem. Pedig az az igazság, hogy a világon milliószám nyüzsögnek a srácok, csakhogy ezt én kisfiúként, a magam véges látószögéből nem ismertem fel.
Ne félj elengedni azokat, akik nem felelnek meg: gyakran csak így teremtheted meg a helyet a megfelelő ember számára. Ráadásul nekik is szolgálatot teszel. Ha ugyanis nincsenek a maguk helyén, ha kilógnak a sorból, akkor a te segítségedre van szükségük ahhoz, hogy kényelmesebb helyzetbe kerüljenek.
Nem mezítláb menetel a seregem?
A haditerv sikeres véghezvitele érdekében az apró-cseprő részletekkel is foglalkoznod kell. Rendelkezésre állnak a kellő anyagi feltételek, a kellékek, amelyekre szükséged van? Vagy éppen egy nagyszabású katasztrófát készítesz elő? Ne feledd: az, hogy van egy jó ötleted, korántsem elégséges ok arra, hogy nekiláss a megvalósításának. Ha beleszerettél valakibe, még nem muszáj okvetlenül összeházasodnod vele.
Tegyük fel, hogy boltot akarsz nyitni. Megvan hozzá a tőkéd? Mennyit tudsz a boltvezetésről? Van piac arra az árura, amit el akarsz adni? Elképesztően sok ember fog bele valamilyen vállalkozásba anélkül, hogy előtte kipuhatolná, van-e igény arra, amit csinálni akar. Azt hiszik, ha nekik tetszik az apró pöttyös rózsaszín selyeming, akkor a városban mindenkinek tetszeni fog. Hát ez nem így van.
A jó tábornok addig nem indítja el a seregét, amíg meg nem bizonyosodott arról, mi vár rájuk az út végén. Manapság például az Egyesült Államokban egy újság beindításához körülbelül félmillió dollárra van szükség, és öt év is eltelik, mire valami gazdasági sikert fel lehet mutatni. Nagyon sok friss lap azért megy csődbe, mert a létrehozói nem ismerik ezt az egyszerű tényt.
Mielőtt elköteleznéd magad valami mellett, tedd fel ezt a kérdést: "Megvannak-e az eszközeim, és tisztában vagyok-e azzal, mibe vágok bele?"
Kell nekem az a vár, amelyet ostromlok?
Mi az okod arra, hogy nekivágj? Mennyire vagy elkötelezettje az ügynek? Valóban szükséged van a végeredményre, vagy inkább valami más lebeg a szemed előtt? Nem arról van-e szó, hogy szerelmes vagy a fiúba, és elkezdesz az öccsével járni, csak hogy a közelében lehess? Megéri-e az erőfeszítést, vagy van egyszerűbb út is?
Az új-mexikói Taosban ötnapos intenzív kurzusokat szoktam tartani "A harcos bölcsessége" címmel. Van ebben egy szekció, amelyet így neveztem el: Gyorsítás. Itt megtanulod felgyorsítani éteri energiáidat, és minden lépésedet aszerint értékelni, hogy milyen eredményt hozott, és milyen gyorsan materializálódnak a dolgok az életedben.
Az energia elpocsékolása a szegénység és a küzdelem útját kövezi ki. Az ember beleragad saját alkalmatlanságának hitébe, és végül egész élete igazolni fogja a tehetetlenséget.
Ne felejtsd el: rengeteg mellékösvény kínálkozik út közben, de ezek többsége számodra teljesen hasznavehetetlen. Minden elágazásnál találj ki öt jó okot arra, hogy nemet mondhass. Amikor pedig belépsz egy kapcsolatba, vagy belefogsz egy munkába, előbb mindig nézz utána, merre van a kijárat!
Ellenállok?
A küzdelem elhagyásához túl kell lépni a merev nézeteken. Ez azt jelenti, hogy megnyitod önmagad a változás számára. Nézz utána, hány jól észrevehető út áll előtted, és vajon hány lehetőséget hagytál ki. A közelmúltban fölkeresett egy fiatal üzletasszony. Együtt ebédeltünk, és közben elmesélt egy üzleti lehetőséget, amelyet épp akkor fontolgatott. A sót és a borsot tologatta az abroszon, és közben elmagyarázta, hogy ez az üzlet nettó százezer dollárt jövedelmezhetne neki.
Itt tartott a magyarázatban, amikor megjelent a pincér, vizeskancsóval a kezében, és találomra letette az asztalra, történetesen éppen a bors és a só közé. Hirtelen eszembe jutott: ha a szóban forgó üzletet két részre osztanánk, radikálisan megváltozna a helyzet. Megkérdeztem, hogy lehetséges-e ez a megoldás. Asztaltársam igennel válaszolt. Sebtében megvizsgáltuk az így előálló helyzetet, és kiderült, hogy a lehetőség ebben a megosztott formában nettó 480 ezer dollárt hozhat a konyhára. A hölgy kész haditervvel állt fel az asztaltól. Ez az eset is arra figyelmeztetett, hogy a nyulat többféleképpen is meg lehet nyúzni. Vedd szemügyre a lehetőségeket, aztán az ördög ügyvédjének szerepét magadra öltve derítsd fel a lehetőségeket, amelyeket esetleg figyelmen kívül hagytál.
Ha nehézséggel találod szemben magad, tedd fel a kérdést: "Vajon mi az, aminek ellenállok? Mit nem mértem fel a helyzetben, ami most a nehézséget okozza?"
Elégedett vagyok a körülményekkel?
Nem győzök eleget csodálkozni azon, hogy az emberek milyen lehetetlen körülményekkel képesek beérni, sőt kedvüket lelni benne. Ha a körülmények nem felelnek meg, ne légy rest változtatni rajtuk.
Én irányítok?
Vajon milyen mértékben van kezedben az irányítás? Futkosol, mint a pók a falon? Átengedted az irányítást másnak? Ha igen: miért? Talán azért, mert elfogyott az erőd, vagy kényelmesebbnek érezted, ha más vezeti a buszt? Miért?
Ha a te kezedben van az irányítás, tiéd a felelősség is, viszont módodban áll változtatásokat vezetni be a saját igényeid szerint, és nem vagy kiszolgáltatva mások szeszélyeinek.
Ne feledd: semmi rossz nincs abban, ha elveszed az élettől mindazt, amire szükséged van.

Összefoglalás
Földi létünk lényegéhez tartozik, hogy kénytelenek vagyunk bizonyos korlátozásokat elviselni. Egyike ez azoknak a leckéknek, amelyek megtanulása végett idejöttél. Ha ezt a leckét megtanultad, a korlátozás helyét a tökéletes szabadság veszi át, hiszen végre-valahára függetlenné és szabaddá válik a spirituális örökség.
Testben élő lények lévén, életfeltétel számunkra az erőfeszítés, hiszen gondolatainkat, érzéseinket fizikai cselekvéssé kell lefordítanunk. A küzdelem azonban nem természetes állapot: áldatlan háború, amelyet önmagunk ellen vívunk. Mivel azonban a küzdelem saját belső bizonytalanságunk mellékterméke, könnyűszerrel meghaladható.
Ha megvan a bátorságod felismerni életedben a küzdelmet, és szembenézni az okaival, felruházod magad a továbblépéshez kellő erővel. Ha belátod, hogy a küzdelem oka te magad vagy, akkor bizton kijelentheted, hogy életedből előbb-utóbb minden küzdelem kirekeszthető.
Továbbá: mivel a küzdelem előre beprogramozott reakció - vagyis mindenkit kicsi korától kezdve küzdelemre tanítottak -, a gondtalan létre való átprogramozás bizony időbe kerül. Viszont mennyei élvezet figyelni magadat, ahogy a szorongás legkülönbözőbb formái felől fokozatosan haladsz önmagad és a világ teljes elfogadása felé.
Szabadnak lenni nagy ajándék. Felismerni, hogy nincs szükséged tengernyi pénzre, óriási befolyásra vagy hatalomra. Szükséged csupán arra a képességre van, hogy felszámold a belső ellenállást. Előbb önmagaddal, majd a körülvevő világgal szemben. Aztán, ahogy belső egyensúlyod és pozitivitásod fényében a küzdelem lassanként olvadozni kezd, az új energiák hozta frissesség révén képes leszel átélni a belső békét. A belső béke pedig mind több és több lehetőséget vonz, mert az energia is a maga fajtáját keresi. Az egyensúly és a jó szerencse csak azokat látogatja meg, akik kiegyensúlyozottnak és szerencsésnek érzik magukat.
Mától kezdve minden áldott nap vess el ki életedből egy olyan szempontot, amely nehézséget okozott, és vezess följegyzéseket előrehaladásodról. Lásd meg magad, amint kérlelhetetlenül törsz előre végső célod felé: hogy elérd a teljes szabadságot, a maradéktalan boldogságot, a tökéletes nyugalmat.
Ha egyszer eléred ezt az állapotot, és egy darabig képes vagy fenntartani, akkor tanítsd meg másoknak is. Tanítsd meg, hogy az élet nem küzdelem. Nem arra van kitalálva.
Hálásak lesznek, ha felszabadítod őket.

Révbíró Tamás fordítása

TipeTupa · 2008 November 7

Kedves Márta!
Remélem nem haragszol meg, ha felteszem a hosszabb változatát. Valamelyik kincseshelyről szedtem le - az is lehet, hogy éppen innen. Köszönet annak, aki legelőször feltette, megosztotta.
Kedvencem ez a pasas, annyi okos dolgot tanultam már tőle.
Csak ajánlani tudom. Érdekfeszitő az előadási stilusa (különben csodálatosan beszél angolul) egyszerű és mégis nagyon mély a mondanivalója, tele praktikus, gyakorlatias gondolatokkal.
Ha valakit érdekelnek audiók (csak angol nyelven vannak nekem), irjon privátot és mammutmail-en elküldöm.
Szép hétvéget!

bubamama · 2008 November 8

Kedves Tipe-Tupa !<O

</O

<O

</O

Jaj, dehogyis !<O

</O

Sőt, nagyon köszönöm !<O

</O

<O

</O

Sajnálatos módon, eddig, csak hosszabb – rövidebb idézeteket olvastam tőle, - és nagy örömömre szolgált, amikor a „rövidített változatot” felfedeztem valahol.<O

</O

Szerettem volna megosztani mindenkivel.<O

</O

<O

</O

Nagyon örülök a hosszabbnak, - és azonnal elmentettem magamnak.<O

</O

Egyébként, - nagyon tetszik a stílusa, a hangvétele, a témája, a filozófiája.<O

</O

Szakaszonként olvasom végig, - …aztán elmerengek rajta egy kicsit ….-<O

</O

<O

</O

Hát mégegyszer köszönöm, - mindannyiunk nevében!<O

</O

<O

</O

Szép hét végét kívánok Neked, és Mindenkinek!kiss

Márta<O

</O

Anna75 · 2008 November 8

Hű, ez nagyon jó. Ha ez a rövid változat, mi lehet a hosszabban? Köszönöm. Még van mit tanulnom, annyi sok használható, mély gondolat volt benne.
Köszi,
Anna

bubamama · 2008 November 15

Idézet...

A munkásember....<O</O

Volt egy templom, - ami mindenki előtt nyitva állt napközben, hogy bárki bármikor bemehessen imádkozni.
A lelkész dél körül mindig megnézte, kik mennek be a templomba.
Az egyik nap látott egy borostás, piszkos ruhába öltözött embert, aki kifelé menet köszönésképpen bólintott a fejével.<O

</O

A rákövetkező napokban, ez a férfi mindig ugyanabban az időben jelent meg. Furcsállotta a lelkész, hogy ilyen ember is betévedt a templomba, és kételkedett abban, hogy tényleg imádkozni jár oda.
Sokat foglalkoztatta a gondolat, hogy miért is jár oda ez az ember, végül egyik nap kíváncsiságból leszólította kifelé menet, szívélyes hangon:

-„Hadd kérdezzem meg, miért jár ide nap, mint nap?”..-
-„Nem messze a templomtól házat építünk, és ott dolgozom. Déltől van 1 órás ebédidőm. Gyorsan megeszem az ebédem és a maradék időt itt töltöm imádsággal, hogy erőt merítsek, de sajnos csak éppen pár percem marad imádkozni.” – válaszolta a munkásember.
-„Oh, értem. És mit lehet imádkozni, ha mindig csak pár percet tud itt tölteni a templomban?” – érdeklődött tovább a pap.<O

</O

-„Mindig ugyanazt az imát mondom el:
Drága Atyám, ma ismételten eljöttem, hogy elmondjam, mennyire boldog és hálás vagyok neked, hogy eltörölted a bűneimet és, hogy ismerhetlek.
Én nem tudom, hogyan kell jól imádkozni, de azt tudom, hogy sokat gondolok rád.
Szóval Jézus köszönöm, hogy meghallgattál. Ámen.” -<O

</O

A lelkész meghatódott a munkásember egyszerű, őszinte és szívből jövő imáján. Mondta, hogy jöjjön nyugodtan, ha ideje engedi, szeretettel látja.
Végül a munkásember visszasietett az építkezéshez, mivel letelt az ebédideje.<O

</O

A rákövetkező napokban a pap nem látta a munkásembert eljönni a templomba. Pár nap után kezdett aggódni, így elment az építkezésre, hogy megkeresse. Sajnálattal hallotta, hogy kórházba került, egy baleset folytán, - így azonnal elindult, hogy meglátogassa.
De mindenki sajnálkozott, mivel nagyon szerették azt az embert. Amerre csak járt, mosolyt csalt a körülötte levők arcára, és nyugalmat árasztott.<O

</O

A lelkészt, amikor belépett a kórházi szobába, a nővér örömmel köszöntötte:

-„Végre valaki, aki meglátogatja szegény embert. Már jó pár napja itt van, és még egy szál virágot sem küldtek neki, - pedig olyan kedves ember, ....és, még sincs, aki meglátogatná, vagy gondolna rá.” -
Ezután kiment a szobából.<O

</O

A munkásember arcán ugyanúgy ott volt, az öröm, mint előtte, és így szólt:

-"Drága lelkész úr! A nővérkének nincs igaza. Én olyan boldog vagyok, mert mindig van valaki az ágyam mellett, aki fogja a kezem, és szelíd halk hangon beszél hozzám.”-

-„És mit mond?” – kérdezte meglepődve a pap.<O

</O

-„Drága gyermekem, ma ismételten eljöttem, hogy elmondjam, mennyire boldog vagyok, hogy eltöröltem a bűneidet és, - hogy megismertél.
Mindig öröm volt számomra őszinte imáidat hallgatni, és sokat gondolok rád. Szeretlek, és gondot viselek rád,.... ne aggódj!”.... -<O

</O

<O

</O

Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Új tag

Új tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák