Drága Boni, Hannah és a többiek kiss
Alapvetően rájöttem arra, hogy nem tudom értelmezni azaz, nem értem, hogy legyek a jelen pillanatában benne megint (mert most már ne Berni gondolatait figyeljem, mert az szintén a dualitás világa és zsák utca, mert az éber figyelmemet kiüti valami és elfeledkezem arról, mit is szerettem volna tenni). Szóval tudom mit jelent az, hogy jelen lenni teljes figyelemmel, csak ez az elengedés, hogy ne kapaszkodjak belé, ne ruházzam fel előre, ne agyaljak rajta előre, ezt nem tudom úgy "kivitelezni", hogy valóban elengedjem, mintha olykor valaki kényszeresen suttogna, beszélne hozzám, olyan, mintha lenne bennem egy másik ember és az beszélne hozzám, és közben tudom pontosan, hogy az elmém magyaráz nekem és minősít, meg próbálja a gondolatokat befolyásolni... és kényszeresen csak beszél és beszél és nem tudom leállítani, hogy csendbe maradjon, hogy a csendet meghalljam önmagamban. Bármi, ami történik, látok, nézek valamit, vagy csinálok valamit hallom, hogy jelen van az elme és magyaráz, beszél hozzám, nem hagy békén és őszintén szólva vannak olyan pillanatok, amikor kétségbe vagyok esve, hogy ennyire kényszeresen önmagammal beszélgetek, mintha a gondolat beszélne egy másik gondolathoz, ami bennem van jelen... és néha kicsit ijesztő ám a felismerés... és még nem igen jöttem arra rá, hogyan tudom elengedni ezeket, hogy "ne zavarjon, ne legyen a figyelmem központjába ez"..., nem tudom, hogy értitek-e miről beszélek... Szóval elengedném bármikor ezeket, csak megállás nélkül, kényszeresen beszél hozzám sok sok gondolat és csak mondja és mondja..., de közben érzem, hogy a belső béke jelen van bennem ugyanúgy, tehát bármennyire is vagyok zaklatott, érzem a belső békét, vagyis érzi a hamis énem, a valódi énemet..., s lehet ez okozza a zavart nálam..., mert össze vagyok zavarodva és elmésen se értem mi történik..., vannak olyan helyzetek, amiktől azért "ijedek meg" kicsit, mert pl-ul egy ember majdnem megsérül fizikailag a figyelmetlensége miatt, ami által megijedek egy pillanatra, de utána meg mosolygok ezen, hogy nem látja, hogy mindjárt a testét megsérti valamivel..., és ez a mosolygásom átmegy nevetésbe, de olyan belülről jövő őszinte, tiszta nevetésbe... és nem értem, hogy ez micsoda..., mert a másiknak úgy jöhet le, hogy kárörvendő vagyok, vagy örülök annak, hogy vele történt majdnem valami, holott semmi ilyen nincsen bennem, egyszerűen nem tudom megmagyarázni honnan és miért jön a nevetés, csak azt, hogy nagyon tiszta és nagyon mélyről jön, megmagyarázhatatlanul és semmi rossz szándék nincsen bennem jelen..., szóval tapasztalok az utóbbi időben ilyen furcsa dolgokat magamon..., no meg ez az érzékenység is, ami jelen van már vagy 1 hónapja legalább..., és csak úgy elered a könnyem, ami jól is esik akár jó, akár rossz miatt könnyezek, no meg magamra veszek hamar dolgokat, vagy inkább azonosulok vele, és tudom, hogy elme csinálja, csak hát nem értem, hogy miért... meditálni már 1 hónapja nem meditáltam, marhára hiányzik, de egyszerűen nem megy... , s bár Boni is azt "javasolja", hogy: CSAK TEDD..., légy a jelenben benne..., hogy tudjam tenni úgy, hogy ne locsogjon megállás nélkül gondolat, a gondolatnak? Ez a fő problémám... és az, hogy kicsit negatív lettem az elmúlt pár hétben és észre se vettem magamon, pedig a kollégáim is mondták, hogy negatív lett a hozzáállásom..., de ezt se értem miért... Viszont ez a hetem jó volt, leszarom tabletta van bennem, úgy ahogy hat, vagy próbál, meg nem vagyok negatív, segített az, hogy beismertem magamnak -leírtam ide nektek-, hogy bizony megint elme csapdában vagyok és becsapom magam dolgokkal..., na ez adott egy nyugodtságot, egy belülről jövő erősebb békességet, de áramolnak bennem a gondolatok és az az "ijesztő" még számomra, hogy az összes létező gondolatomat tudom követni pontosan..., és ez nagyon idegen számomra, tudom mikor mire gondolok, milyen gondolat áramlik, mikor ugrálok az időben, mi volt a gondolat, ami által az időben ugrálgattam, olyan, mintha az összes létező gondolatom le lenne írva egy több millió oldalas füzetbe és kívülről tudom az összeset. Ez számomra furcsa nagyon és nem tudom hova helyezni..., eddig nem tudtam követni őket, észre se vettem, most meg olyannyira tudom követni őket, hogy a megfigyelés, nyomonkövetés már automatikusan működik, nem kell erőlködnöm, hogy tudjam a gondolataimat számon tartani...
