sms
Azt írom + most 1 smsbe
hogy beléd vagyok kedvesem esve
vágyak dobálnak partra kivetnek
billentyűzárát oldd ki szivednek
***
Varró Dániel: Szívdesszert / Kis 21. századi temegén
Varró Dániel új ver­ses­kö­tete a sze­re­lem külső és belső hely­szí­neit veszi számba, mint egy kis sze­relmi encik­lo­pé­dia. A kapu­al­ja­kat és mozi­kat, stran­do­kat és libegő­ket, reg­ge­le­ket és esté­ket, fél­té­keny­sé­get, bol­dog­sá­got. A költőtől meg­szo­kott könnyed, játé­kos hangba ezút­tal egy kis keserű­ség is keve­re­dik. Rím­já­té­kok­ban azon­ban most sincs hiány, és a témát vál­to­za­tos költői for­mák­ban járja körül a kötet, az elé­gi­á­tól a maká­máig, a szo­nett­ko­szo­rú­tól az SMS-versig.
„Ha nő len­nék, azt sze­ret­ném, ha Varró Dani sze­rel­mes lenne belém Leg­alábbis a ver­sei alap­ján. Távol­ról, isme­ret­le­nül is. Ríme­sen, ked­ve­sen, dado­gó­san túl­be­szélő­sen, cse­ten, ese­mes­ben. Fon­tos­nak érez­ném magam. Varró Dani kötete azt a kis cso­dát képes nyúj­tani, hogy az olvasó eze­ket a sze­rel­me­tes ver­se­ket olvasva egy­szerre érez­heti magát felnőtt­nek és gond­ta­lan kamasz­nak. Sze­retsz, sze­ret­lek, mily’ remény­te­len, írja Nemes Nagy Ágnes meg­döb­bentő sora­i­ban. Varró Dani meg mintha hozzá tenné: ebben a remény­te­len­ség­ben van ám valami játé­kos­ság is! És tény­leg. A kötet ver­sei bizo­nyít­ják. Az meg szinte mel­lé­kes is, olyan ter­mé­sze­tes, hogy bámu­latra méltó for­mai bra­vúr­ral és biz­ton­ság­gal meg­írt ver­sek ezek, rég­óta nem látott, gond­ta­lan játék­kal meg­kom­po­nált kép­ver­sek és szim­pa­ti­kus önké­nyes­ség­gel meg­bon­tott sorok és sza­bá­lyok. A szí­ved az enyém­mel nem kom­pa­ti­bi­lis, írja Varró Dani. Igen, ez az egy, amin még a kivé­te­les tehet­ség­gel meg­írt ver­sek sem segítenek.”
Jónás Tamás
***
„hogy mond­jam el milyen nagyon sze­ret­lek én ha bak­ker
nem áll ren­del­ke­zésre több csak 160 karakter”
***
A technikai fejlődés néha követhetetlennek tűnő ütemében, a kommunikáció virtualizálódásában, a távkapcsolat-történetek, a chat- és az email-szerelmek áradatában az irodalomban is várható volt egy kötet, amely hangsúlyában ennek a problematikának szenteli figyelmét. Nos, Varró Dániel Szívdesszertje a szerelmi kommunikáció elektronikus lehetőségeit tematizálja.
Ezért érzem, hogy tömörsége ellenére, a kötet lényegét leginkább az email-szerelem egyik kultuszfilmjére, a Meg Ryan és Tom Hanks főszereplésével rendezett You’ve got Mailre (1998) utaló sms-vers fejezi ki:
„szívünk a gépek hálóján remeg / én Tom vagyok te Meg / bár csüggenénk a természet csecsén / én Tarzan te Jane" (sms #3 a szerelem hálójában).
A kötet azonban nemcsak témaválasztásában, hanem kivitelezésében is a technika olvasást befolyásoló lehetőségeire játszik rá: a versek kétszínű (fekete és barna) szedésével, képversekkel, a verssorok tördelésével, változó betűméretekkel, lábjegyzetekkel és Rácz Nóra tréfás illusztrációival.
A kötetben olvasható harmincöt vers között találhatók frappáns sms-versek, amelyek értelemszerűen nem haladják meg a százhatvan karaktert, mesék, az elektronikus levelezést tematizáló költemények, és a szerelem közvetlen, nem virtuális helyszíneit (az otthont, a mozit, az autót vagy akár a metrót és az éjszakai buszt) felidézők.
Varró Dániel a költeményeket hagyományos szerkezetbe illeszti. A barna színnel szedett tizenöt vers valójában szonettkoszorút alkot, bár Varró, bizonyára szándékosan, nem mindig alkalmazkodik a szonett szigorú műfaji kötöttségéhez. A kötet formai újdonsága azonban a tizenöt versből álló ciklus feltördelése beékelt, vizuálisan más betűszínnel elkülönített versekkel. A tizenötödik vers pedig, a szonettkoszorú hagyományaihoz híven, az előző versek első soraiból összeálló mesterszonett:
„De mit vesződöm én tevéled, édes, annyit? / A stressz, a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák… / Mind többször már a gond szívünkben ablakot nyit, / s a szó gégénkbe hátrál, akár egy pici rák. // Elég idült idill ez, még hogyha idill is. / A szíved az enyémmel nem kompatibilis. / Bőrünkből szikra pattan, ha megfogod kezem. / Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen. // De gomblukunkat mégis egymás hiánya lakja, / és elválásaink megannyi kis patakja / a visszaérkezés tavába fut be, lásd."
A vizuálisan hangsúlyozott szerkezeti felépítés a színek szerinti olvasást is lehetővé teszi: a fekete betűvel szedett versekét, illetve az egyes szonettekét külön-külön, vagy pedig a ciklusét a különálló versek nélkül.
Bár a közlés csatornája megváltozott, sugallja a kötet, az üzenet adott helyzetben közvetíthető tartalma, lényege, a mesterszonett záró sorai szerint, kevésbé:
„Elhagylak s lépteim megint mögéd szegődnek. / Mert nem szerettem én még senkit így előtted, / és nem tudok utánad szeretni senki mást."
Varró Dániel számára azonban, korábbi köteteihez híven, a Szívdesszert is a szavakkal, a (szó)képi és nyelvi hagyománnyal, illetve a rímekkel való játék lehetősége elsősorban, helyenként intertextuális utalásokkal. Így például a következő, Vajda Jánosra emlékeztető versszakok ironizálják a mesterszonett záró sorainak komolyságát:
„A szívem el van, ó, egészen andalodva, / és ímé, reszketeg, / amióta veled éjente, hajnalonta / itt ímélezgetek. // S e szív akár a jég Montblanc csúcsán, ha meggyúl – / felolvad, szétreped, / ahányszor értesít a gép, hogy Önnek 1 új / levele érkezett."
(Vers az elektronikus levelekről, amiket váltunk)
21. századi temegén.
2007.(lato.ro)