AZ ÚTIFŰ IMÁJA
Nagy, eres levelem
poros, lapos,
rajtam kerék nyikorog
és számtalan láb tapos.
Apró szirmom alig látszik.
Nincs rajtam
semmi pompa,
semmi fény,
csak úgy vadon növök
az élet peremén.
Mondogatják is,
hogy útszéli
és jelentéktelen vagyok,
ám olykor fölkeresnek
a köhögők és epekövesek,
s hogy valamit én is adhatok,
a boldogságtól repesek.
Küldj, Uram,
sok harmatot,
hogy megtisztulva benne
kicsi fáklyám
a Te utad szegélyezze.
Amen