„Őfelsége, az Alsószoknya”
Pompadur márkinő
XV. Lajos leghíresebb szeretője, madame Pompadour Jeanne Antoinette Poisson (1721-64) jómódú polgári családban látta meg a napvilágot. A király egy adóbérlő feleségeként ismerte meg, amikor Sénart-ban vadászgatott. Ott figyelt fel a nyitott hintóban kocsikázó, elragadó szépségre, akit meghívott a fia esküvője alkalmából rendezett álarcosbálba. Az 1745 februárjában rendezett mulatságon mintegy tizenötezer vendég jelent meg, ennek ellenére a tömegben a tiszafa jelmezbe bújt Lajos és a pásztorlánynak öltözött fiatalasszony megtalálták egymást, s találkozásuk boldog együttléttel zárult. Az új szeretőnek lakosztályt alakítottak ki a királyé fölött, ahová titkos lépcsőn is fel lehetett jutni. Előfordult, hogy a király felment hozzá, a miniszterek pedig várták, hogy visszatérjen. Az asszony házasságát felbontották, márkinői rangot kapott, ajándékul pedig Pompadour kastélyát. Szeptemberben hivatalos szeretőként mutatta be Lajos az udvarban.
Pompadour remekül táncolt, énekelt, festett és klavikordonozott. (Klavikordon: billentyűs hangszer, a zongora egyik elődjének tekintik.) Barátságos viszonyt alakított ki a királynéval, elnyerte a magas rangú hivatalnokok bizalmát, s rajtuk és természetesen az uralkodón keresztül a politikai életre is hatással volt. Egy osztrák diplomata kérésére szorgalmazta a francia-osztrák szövetséget, de a háború a franciák szempontjából hátrányos békefeltételekkel zárult, őt tekintették bűnbaknak.
Nemcsak szép volt, hanem okos is. 3500 kötetes könyvtárral büszkélkedhetett, több színdarabot tudott kívülről, színházi előadásokat szervezett, megrendeléseivel tehetséges festőket, szobrászokat, építészeket foglalkoztatott, tudósokat támogatott, elősegítette a Nagy Enciklopédia megjelenését. támogatta Montesquieu-t és Rousseau-t, Voltaire-t. Voltaire például az ő javaslatára nyerte el az udvari történetíró címet. Testvérével közösen tervezték a Concorde teret és a Kis-Trianon palotát. Az utóbbit neki építtette Lajos.Az öt évig tartó meghitt kapcsolat kétszeri vetélés után 1750-ben véget ért, a márkinő a földszintre költözött, s maga helyett alkalmanként fiatal szeretőket is kerített az uralkodónak, akinek hűséges barátja és bizalmasa maradt. Lajos 1756-ban udvarhölggyé nevezte ki, s még azt a kiváltságot is megadta neki, hogy a palotában térhetett örök nyugovóra , ami csak a királyi család tagjait illette meg.
Pompadur márkinő
XV. Lajos leghíresebb szeretője, madame Pompadour Jeanne Antoinette Poisson (1721-64) jómódú polgári családban látta meg a napvilágot. A király egy adóbérlő feleségeként ismerte meg, amikor Sénart-ban vadászgatott. Ott figyelt fel a nyitott hintóban kocsikázó, elragadó szépségre, akit meghívott a fia esküvője alkalmából rendezett álarcosbálba. Az 1745 februárjában rendezett mulatságon mintegy tizenötezer vendég jelent meg, ennek ellenére a tömegben a tiszafa jelmezbe bújt Lajos és a pásztorlánynak öltözött fiatalasszony megtalálták egymást, s találkozásuk boldog együttléttel zárult. Az új szeretőnek lakosztályt alakítottak ki a királyé fölött, ahová titkos lépcsőn is fel lehetett jutni. Előfordult, hogy a király felment hozzá, a miniszterek pedig várták, hogy visszatérjen. Az asszony házasságát felbontották, márkinői rangot kapott, ajándékul pedig Pompadour kastélyát. Szeptemberben hivatalos szeretőként mutatta be Lajos az udvarban.
Pompadour remekül táncolt, énekelt, festett és klavikordonozott. (Klavikordon: billentyűs hangszer, a zongora egyik elődjének tekintik.) Barátságos viszonyt alakított ki a királynéval, elnyerte a magas rangú hivatalnokok bizalmát, s rajtuk és természetesen az uralkodón keresztül a politikai életre is hatással volt. Egy osztrák diplomata kérésére szorgalmazta a francia-osztrák szövetséget, de a háború a franciák szempontjából hátrányos békefeltételekkel zárult, őt tekintették bűnbaknak.
Nemcsak szép volt, hanem okos is. 3500 kötetes könyvtárral büszkélkedhetett, több színdarabot tudott kívülről, színházi előadásokat szervezett, megrendeléseivel tehetséges festőket, szobrászokat, építészeket foglalkoztatott, tudósokat támogatott, elősegítette a Nagy Enciklopédia megjelenését. támogatta Montesquieu-t és Rousseau-t, Voltaire-t. Voltaire például az ő javaslatára nyerte el az udvari történetíró címet. Testvérével közösen tervezték a Concorde teret és a Kis-Trianon palotát. Az utóbbit neki építtette Lajos.Az öt évig tartó meghitt kapcsolat kétszeri vetélés után 1750-ben véget ért, a márkinő a földszintre költözött, s maga helyett alkalmanként fiatal szeretőket is kerített az uralkodónak, akinek hűséges barátja és bizalmasa maradt. Lajos 1756-ban udvarhölggyé nevezte ki, s még azt a kiváltságot is megadta neki, hogy a palotában térhetett örök nyugovóra , ami csak a királyi család tagjait illette meg.