Sziasztok,
Szülőként kérdeznék beszoktatásról.
Októberben szokott be oviba, vegyes csoportba a 3,5 éves lányom (én itthon vagyok a másfél éves húgával, de azért itthon szakdolgozatot kellene írnom, én intézem az ügyeket, bevásárlást, a kamaszlányunk dolgait, a kicsi is sűrűn beteg, stb). Fél napra jár, ebéd után viszem haza. Péntekenként fejlesztésre visszük enyhe alsóvégtagi hipotónia és spd-jellegű tünetek miatt.
Az ovikezdés simábban nem is mehetett volna, szerette, élvezettel ment, sokat mesélt. December környékén már nem akart beszélni a dolgokról, mára eljutottunk oda, hogy a ház ajtaján sem akar reggel kilépni, óriási sírás van, nem akar elmenni az oviba, azt mondja, ott nem szeretik, kiabálnak vele.
Az óvónők azt mondják, ha nem akar menni, ne menjen, elvégre meg tudom oldani, hogy ne vigyem be. Állításuk szerint a gyerek odabent teljesen jól elvan, jól beilleszkedett, játszanak vele a többiek, szeretik. Azt mondják, van olyan, hogy a gyerek nagy elvárásokkal megy oviba, s késleltetve akadnak beszokási problémák, nomeg szerintük igazából csak velem akar lenni a leányzó, azért megy a hiszti. Azt mondják, kicsi még (de áprilisban lesz 4)
Tegyük fel, hogy igazuk van és semmi más probléma nincs a dolog mögött- ez esetben hogyan tudnám könnyebbé tenni a leányzónak a beszokást? Mert szerintem az, hogy többet van itthon, mint csoportban (múlt héten 2 napot járt) nem javít a helyzeten.
Köszi.